Ihletett új évet mindenkinek!

A rockzenész csavarja ki magát a színpadon, a színész élje át a szerepét, a költőt csókolja homlokon a múzsa... Így kell ennek lennie, sőt nem is szabad, hogy másként legyen! Egyszóval és röviden: mindenhol katartikus és ihletben fürdő embereket akarunk magunk körül látni, akik kiszolgálnak bennünket, szürke átlagosakat, ihlet nélkülieket. Ezt várjuk persze a Bibliától is, amit ugye Isten ihletett. Így aztán unalmas hétköznapjaink vergődésében néha megpróbálunk elcsenni valamiféle élménymorzsát a helyettünk is ihletett állapotban élő művészek világából. Pedig - és ez izgalmas pont a kereszténységben! - szerintem mi magunk is lehetünk ihletettek.

Boldog új ihletett esztendőt! Bevallom, az év meglehetősen erősen indult számomra: saját gyülekezetemben egy hermeneutikai klub létrehívásán dolgozom, ahol alkalomról-alkalomra azon fogunk igyekezni, hogy módszeres eszközökkel jobban megértsük a Szentírást. Ez szárazon hangzik, de biztosíthatok mindenkit, hogy nem lesz az! Természetesen fogtam néhány témába vágó könyvet és kicsit belenéztem a hermeneutika világába - ezért merem kijelenteni, hogy nem kell tartani a szárazságtól. Persze még teológiai tanulmányaim alatt sokféle szövegmagyarázati elvet próbáltak a fejembe verni, de a hermeneutika is olyan, mint minden jó tudomány: csak elkezdeni lehet, a végére érni soha, ráadásul művelni jobb kaland, mint olvasni róla.

Kutatgatás közben ismét felfedeztem egy 2017-ben olvasott könyvet Richard Briggstől (ld. fotón), melyre úgy emlékeztem, nagyon tetszett. A véleményem nem változott: azt hiszem ha én írnék könyvet, az olyasféle lenne, mint Briggs munkája. Briggs mindjárt a kötet elején beszél egy nagyon fontos hermeneutikai alapelvről, s részben ezért vettem most elő a fent hangoztatott ihletettséget. Az alapelvet így lehet egy egyszerű ábrán szemléltetni:

Az ábra magát magyarázza, de azért leírom szavakban is: ami Jézussal történt, az csak a Szentírás fényében érthető meg igazán - viszont maga a Szentírás csak annak fényében érthető, ami Jézussal történt. Tudom, ez első hallásra tautológiának tűnhet, valamiféle "ördögi körnek", ami önmagára hivatkozva saját magát magyarázza. Azon túl, hogy az ördögi kör kifejezést meglehetősen furcsa Jézus és a Szentírás kapcsán emlegetni, nem erről van szó. Sőt, Briggs helyesen világít rá arra, hogy itt nem egy körről beszélünk. A kör képzete azt juttathatja az ember eszébe, hogy végtelen ciklusban rója ugyanazokat a köröket, bármiféle előrehaladás nélkül. Ezért a fenti ábrát inkább egy spirál egyik köreként érdemes szemlélni: ugyanis valahányszor bejárjuk ezt a kört, mindig többet és többet nyerünk belőle, tulajdonképpen tehát soha nem ugyanazt a kört futjuk végig. Biztos az olvasónak is volt már számtalanszor olyan élménye, hogy újraolvasott egy korábban már ezerszer megrágott bibliai szakaszt - és úgy érezte, mintha először olvasná, számos új dolgot megértett belőle, ami korábban valahogy nem tűnt fel.

Nos, pontosan erről van szó. Persze a bibliai szöveg semmit sem változott. A lényeg az, hogy az olvasó változik állandóan: már más emberként jutunk el ugyanoda, a korábban olvasott szöveghez. Mivel más emberként olvassuk az ismerős textust, máshogyan ragadjuk meg, és sokszor mást értünk meg belőle - és ez változtatja a viszonyunkat Jézussal, Istennel és úgy általában a hitnézeteinkkel és az istenképünkkel kapcsolatban is. No persze ez nem feltétlenül jelent pozitív változást, de akkor itt jön képbe az ihletettség: az olvasó ebben a spirálmozgásban igenis megtalálhatja a maga helyét, az újabb és újabb körökben mélyülhet a kapcsolata a szöveggel, s ezáltal a Szerzővel is.

Egy német hermeneutikus, Walter Vogels kissé meredeknek tűnő, ihletettségről szóló felfogása is ezt ragadja meg. Vogels azt mondja, ha egy keresztény úgy hiszi, a Lélek jelen volt és valamiképp ihlette a bibliai szöveg leírását, akkor jelen kell legyen a bibliai szöveg olvasásakor is. Ha a "szövegteremtés" (kreáció) idején ihlette a szerzőket és redaktorokat, akkor a szövegolvasás (rekreáció) idején is megteszi ugyanezt. Vogels egyébként ezért hiszi úgy, hogy nemcsak az eredeti szövegek (autográfok) inspiráltak, hanem még a mai fordítások is azok, mert stimulálják, ösztönzik és ihletik az olvasójukat.

Én most ezzel az eszmefuttatással indítom ezt az évet és nem tagadom, jó érzés néha elkapni ebből valamit, jó dolog "ihletett olvasónak" lenni, a spirál körein úgy szaladni újra és újra, hogy újból és újból megtermékenyüljön az ember gondolkodása. Tehát akkor megint: ihletett új évet kívánok mindenkinek! Legyünk feltöltve és stimulálva, ahogy a bibliai spirálköröket rójuk!