A Biblia nagy része ismeretlen az amerikai hívők számára - olvastam egy amerikai lelkész cikkében. A kijelentés első hallásra meghökkentőnek tűnhet, hiszen Amerikáról az a képzetünk, hogy "keresztény nemzet", újjászületett hívők tömegével. Hogyan értsük tehát azt a kijelentést, hogy az amerikai hívők jó része számára mégis ismeretlen a Szentírás?
Mindenekelőtt szeretném kissé pontosítani a bevezetőben tett sommás kijelentésem: bibliaismeret alatt itt most nem a Szentírás kijelentéseinek összefüggő megértésére, vagy valamiféle rendszerezett teológiai látásmódra gondolok. Nem így értettem, hogy a hívők jó része nem ismeri a Bibliát. Ha ezt tartanám szem előtt, akkor a helyzet ugyanis még rosszabb lenne, mert a bibliaolvasó emberek elsöprő százaléka nem tudja szintetizálni a szövegből származó ismereteit, és egyáltalán nincs semmiféle rendszeres elképzelése a hitéről. Amikor azt állítom, hogy van a hívőknek egy jó nagy csoportja, akik igazából nem tudják már azt sem, egyáltalán mi van leírva a Bibliában, akkor olyan embertömegekre gondolok, akik hitbeli ismereteiket többnyire két forrásból, azaz valamilyen napi igei elmélkedésből, illetve a vasárnapi prédikációból nyerik.
Ha belegondol az ember, mindkét forrás elképesztően szelektív. Maradjunk az utóbbinál!
A helyzet az, hogy ahol nincs perikóparendszer, ami a teljes Szentíráson végigkalauzol, ott az igehallgató gyülekezeti tagok gyakorlatilag annyit hallanak a Szentírásból, amennyit a prédikátor éppen elmond nekik. A kisebb egyházakban általában ez a stílus az elfogadott - az igehirdető választ egy textust jókedve és elhatározása szerint, és azt hirdeti a gyülekezetének. Az említett cikkből pedig bizony kiderült, hogy a szószékről így nem a Bibliát, hanem annak csak egy rövidített változatát hallja a gyülekezet. Tegye fel a kezét, aki mostanában hallott igehirdetést Abdiás vagy Aggeus próféta könyvéből, esetleg a mózesi törvényekből, valamelyik nemzetségtáblából, János második és harmadik vagy Júdás leveléből! Persze néha előfordul egy-egy próbálkozás, de a helyzet az, hogy a pásztorok többnyire egyrészt a könnyebben emészthető szakaszokat favorizálják, vagyis a közismert történetekből indulnak ki, melyek ráadásul konformnak tekinthetők a mai korszellem tekintetében is. Nem igazán prédikálunk például arról, amikor az Elizeust gúnyoló fiatalokat széttépte két nősténymedve, ahogy a csecsemőket falhoz csapdosó zsoltárvers sem igazán kerül elő a szószéken. Másrészt, a választott témák általában illeszkednek az adott prédikátor teológiai és etikai felfogásához és ízléséhez is. Vagyis röviden: van egy "kánon a kánonban", egy szelektált halmaza az igéknek, melyekből mindig halásznak a pulpituson álló igehirdetők és a napi elmélkedések szerzői.
Ha mindezt átgondoljuk, akkor a "Biblia Light" ilyen alkalmazása értelemszerűen ahhoz fog vezetni, hogy a csak ilyen forrásból táplálkozó hívek istenképe egy szűk keresztmetszetből összeeszkábált, a teljes Szentírástól elég távoli kreatúra lesz. Valamikor csak verseket, szakaszokat, valamikor egész könyveket ugrunk át úgy, hogy gyakorlatilag soha nem beszélünk róluk. Hozzáteszem, ezt sokszor olyan igehirdetők művelik, akik egyébként arra nevelik a hallgatóikat, hogy eszükbe se jusson korlátozni Isten hatalmát az életükben, és azt is hangsúlyozzák, hogy a "teljes Írás Istentől ihletett". Meglehetősen ellentmondásos számomra, ha a Biblia minden egyes szavát és betűjét Istentől származónak vélik, akkor miért kerülik ki ezek tetemes százalékát?
Kedves Sytka!
VálaszTörlésEgyetértek a gondolatokkal. Hogy ne csak az istentisztelet és igehirdetés oldaláról nézzük az okokat, néhány szempont még.
Tapasztaltam, hogy sokan, akik a Biblia olvasásához valamilyen útmutatót, magyarázatos segédeszközt használnak, gyakran csak a magyarázatot olvassák el, ezzel is kerülik az elmélyülést az Igében.
Megfigyeltem, mennyire népszerűek bizonyos áhítatos oldalak, ahol csak egy-egy igevers a bibliai idézet és egy gyakorlati élettanács az üzenet. Egyszer egy ilyen kiadvánnyal kapcsolatban valakinek, aki nagyon dicsérte, azt mondtam, hogy ez legyen egy lépcső számára a Biblia olvasáshoz. Azaz kezdjen rászokni, hogy többet olvas a Bibliából, mint amit ezek az írások idéznek.
De ha az igehirdetések oldaláról nézem, akkor is lehet valakinek mozaikos az ismerete, ha csak akkor meg gyülekezetbe, amikor éppen kedve van. Lehetnek jó sorozatok az igehirdetésben, de csak töredékét hallja.
Egyébként nagyon tetszett, a "tegye fel a kezét, aki..." kérésed.
Igen, ez teljesen így van, ahogy írod: nincs garancia arra sem, ha perikóparendszer van egy igehirdetésben - amennyiben az emberek hézagosan járnak gyülekezetbe, ugyanúgy darabos lesz az ismeretük.
TörlésAz egyetlen ellenszer erre természetesen az, hogy az ember olvassa az egész Szentírást. Ezt azonban annyira nem szoktuk talán hangsúlyozni. Az emberek arra vannak kondicionálva, hogy csak azon gondolkodjanak, amit épp eléjük tesznek.
Az is egyfajta probléma, hogy a keresztények az 1100 oldalból talán 200-at ismernek, bár a többit is olvashatnák. Ez persze sokkal több, mint a 15 mondat, amit a muszlimok ismernek a Koránból, és azt sem önerőből olvasva...
VálaszTörlésPont a blogod mutat rá, hogy az 1100 oldal egésze nem áll össze egy integrált összképpé. Nem arról van szó tehát, hogy 100 oldal = alapfok, 200 oldal = középfok, annál több pedig erős középfok, felső középfok, stb. A Bibliával ez nem így működik.
Amit én hiányolok: nincs tisztázva, mi lenne az így-úgy megértett Biblia szerepe a hívők hétköznapi életében. Erre nézve integrált összképet, értelmes tanítást felmutatni lenne szerintem a "felsőfok". Mi lenne az a vállalható világkép, ami nem csak a szószékről hirdetve, hanem hétfőtől szombatig is működik?
Teljesen igazad van. Én úgy fogalmaznék, hogy a Szentírás megértése kapcsán nem a mennyiség, hanem a minőség mennyisége amire szükség van. Azaz, nem csak az a lényeg, hány százalékát olvasod, hanem hogy miként tudod szintetizálni, kialakítani, összerakni az olvasottak szerint a "hitportfóliódat" a fejedben.
TörlésJó kérdés, hogy mi a szerepe a hívők hétköznapi életében a megértett szövegnek! Ezen szerintem molyolni fogok, persze hirtelen ötleteim most is vannak: szerintem az alapvető funkció valahol a szövegből leszűrt etikai konzekvenciák konzekvens megélése körül keresendő.
Minél többen molyolnak ezen, annál jobb. A probléma összetett: hányan mondják magabiztosan, hogy összességében értik, átlátják a Bibliát, nincs bennük kétely és kérdőjel? Szerintem jelenleg sehányan.
TörlésDe a kozmosz teljes modellje nem szükséges a Naprendszer fizikájának vagy a Föld biológiájának tanításához.
Hányan mondhatják el, hogy kérdőjel ugyan van, de nem a hétköznapi élet megélése szempontjából? Ilyenek talán vannak néhányan. Nekik kellene összeülniük, egyeztetni a Biblia-képüket, majd közös kiadványban leírni, hogy szerintük mi következik a Bibliából a hétköznapi életre nézve. Migráncsok, gazdaság, párkapcsolatok, stb. Egy ilyen kísérlet szerintem nagyot lendítene az emberiség helyzetén. Megelőzendő az ellenvetést, hogy "ez nyilvánvalóan lehetetlen feladat, n szerző n+1 állásponton lesz, nem lesz közös kiadvány": ha komolyan vesszük, hogy a Biblia Light érdemi és kezelhető probléma, akkor nem kellene lehetetlennek tartanunk a feladatot.
Személyes szinten reagálnék csak pár mondatban, abszolút a teljes válaszadás igénye nélkül: nekem a biblika teológia (mint üdvtörténeti metanarratíva) adja az alapot az olvasáshoz - abból indulok ki, hogy valamilyen módon minden része a Bibliának ebbe illeszkedik bele. Kérdés persze, hogy mit értünk biblika teológia alatt, nameg milyet (és hogy honnan "szerzünk" egyáltalán biblika teológiát ahhoz, hogy aztán ezen keresztül értelmezzünk). Mindenesetre ez az alap. Az egyes történeteket pedig igyekszem úgy vizsgálni, mint egyes embereknek a kapcsolódását ehhez a metanarratívához, különösen pedig, hogy mit jelent ez az Istennel való kapcsolatukra nézve. Hogyan élik azt meg, és ez hogyan kapcsolódik a nagyobb történethez - könnyen lehet, hogy ezt amúgy egyáltalán nem értem, ennek a nehézségéről volt szó korábban.
TörlésHa ez mégis megvan, akkor kezdek el arról okoskodni, hogy mit jelent az én életem az üdvtörténetben, és hogyan gazdagíthatja az én életemet, ill. az aktuális szituációmat az, ahogyan a bibliai szereplő megélte az ő saját helyzetében a hitét. Ez lehet attitűd, etikai állásfoglalás, konkrét cselekvés akár. Abból indulok ki, hogy "Illés ugyanolyan ember volt, mint mi", ami azt jelenti, mégha ez kissé nagyképűen hangzik is, hogy ha a bibliai időkben éltem volna, akkor akár én is lehetnék a Biblia szereplője. (Nameg ha a nagymamámnak áramszedője lett volna...) A kapcsolat számomra ott van, hogy a bibliai metanarratíva még nem ért véget, annak én is része vagyok. Van ez a kissé nyálas mondás, hogy vannak, akik csak akkor találkoznak Jézussal, amikor velünk találkoznak - nem, mintha ezt túl komolyan tudnám venni, de bizonyos értelemben a Biblián átívelő történet velem folytatódik tovább, ez tuti. Megvolt az alaphelyzet, a bonyodalom, a kibontakozás, a tetőpont, de még nem volt meg a megoldás - valahol a negyedik felvonás második felében vagyunk, a darab egyik szereplője pedig, legalábbis ami az én életemet és környezetemet illeti, (jobb híján) én vagyok. A dolgom, hogy próbáljak figyelni a Rendezőre, nameg a súgógépre (as in Szentlélek), aki elsősorban a bibliai szövegen keresztül próbál súgni. Mindeközben persze változik az istenképem, a rendszeres teológiai nézeteim, a kapcsolódásom Istenhez és emberekhez, horribile dictu az etikám is, de ez benne van a pakliban, és jó is így, mert a finálé valahogy ettől csak gazdagabb lesz - a Főszereplő, Jézus, pedig még nagyobb "sztár". De ez már a Rendező dolga.
"Ha ez mégis megvan, akkor kezdek el arról okoskodni, hogy mit jelent az én életem az üdvtörténetben, és hogyan gazdagíthatja az én életemet, ill. az aktuális szituációmat az, ahogyan a bibliai szereplő megélte az ő saját helyzetében a hitét."
TörlésKedves Attila, tökéletesen eltaláltad a dolgot: szerintem is a bibliai teológia, illetve talán fogalmazhatunk úgy is, az üdvtörténet maga az, aminek a kontextusában érdemes értelmezni a szöveget - és benne a magunk helyét. Én magam hajlok is arra, hogy a keresztény hit elsősorban nem dogma, hanem narratíva: meghívás arra, hogy az ember megkeresse a helyét a "színpadon" a nagy drámában. Egy történet szereplői vagyunk, az üdvtörténeté, de ezt csak akkor értjük meg jól, ha megértjük jól a teljes bibliai narratívát. Ehhez viszont olvasni kell(ene) az egész Szentírást...
"A kapcsolat számomra ott van, hogy a bibliai metanarratíva még nem ért véget, annak én is része vagyok."
Törlés- Attila, miközben ez jó egyéni stratégiának tűnik, és nekem szimpatikus is, sajnos pont az kell hozzá, amit Sytka felpanaszol: a teljes Biblia alaposan belezavar abba a gondolatba, hogy lenne egységes és áttekinthető narratíva. Frappáns kis forgatókönyv? A módszered csak addig működik, amíg NEM olvasod az egész Bibliát, és nem szembesülsz a problémákkal, amikről Sytka elég részletesen ír.
Szerintem egyébként ezek a problémák feloldhatók, de évek tanulásával, és a frappáns narratíváról való lemondás árán. Egyetértek, hogy Illés is pont olyan ember volt... Meg aki leírta az egyes könyveket, az is pont olyan (célvezérelt kommunikátor) ember volt, mint aki ma a 444.hu-t és a 888.hu-t írja. Aki a mai 444 és 888 erősen ellentmondó történeteiből, nulla személyes tapasztalat birtokában, összerakja az egységes narratívát arról, hogy mi van, az a Bibliát is avatottan tudja értelmezni.
ez a bulvárkereszténység...
VálaszTörlésKedves László és Sytka!
VálaszTörlésEltűnt, amit korábban írtam, cserébe ez talán picit letisztultabb lesz. Egy részről, nulla tapasztalat birtokában tényleg nehéz kihámozni a narratívát - de szerencsére nem nekünk kell feltalálni a spanyol viaszt, itt van mögöttünk 2000 év teológiatörténet. Persze ebből egészen kevés jut el a gyülekezeteinkbe, az "átlag" keresztény ember ritkán kukucskál ki a kegyességi irányzatának megfelelő keretrendszer mögül, ezért szelektív lesz az istenképe, és igen, talán az olvasása is, de ez szvsz nem minden esetben baj. Egy neofita, de akár egy tapasztalt keresztény is, aki a hitfejlődésében még nem tart ott, hogy integrálni tudja az ellentmondásokat (tehát a hívők döntő többsége), enélkül a keretrendszer nélkül elakadna a hitében. Személyes meggyőződésem, hogy Isten a hitre néz elsősorban, és "csak" másodsorban a hit helyességére - ha valaki részlegesebb, szelektívabb istenképpel rendelkezik, de a hite átjárja az életét (persze gyümöcseiről ismeritek meg!), az Istennek kedvesebb illat, mint ha valakinek összetettebb és reálisabb az istenképe, de közben az életére a hitének kisebb hatása van. Jézus rákérdez, hogy hol van az első szeretet. Vissza lehet persze ide térni összetett és megharcolt istenképpel is (erről szólnak a hitfejlődési modellek), de ez egy nehéz út. Idáig ez rendben is van, szerintem a szelektálás, meg a "kegyességi hermeneutika" valamilyen szinten természetes a hitfejlődés elég sok szintjén. Ami a baj, ha ezt túlféltésből, vagy ennél rosszabb motivációkból a vezetők a hívek és saját maguk életében mesterségesen hátráltatják. A bejegyzés legérdekesebb kérdése számomra, hogy mi ez a motiváció. Az mindenesetre szinte biztos, hogy ha valaki komolyan olvassa a teljes Bibliát, akkor előbb-utóbb találkozik olyan dolgokkal, amiket ha komolyan akar venni, ki kell mozdulnia az atyai házból, ha csak azért is, hogy megnézze a környéket. Így jut az ember a BSZ-ből a PTF-re ;)
Mindezt leírva, könnyen lehet, hogy ez inkább szól az én hitfejlődési szintemről, mint az abszolút igazság iránti igényemről, de engem megnyugtat, hogy nálam jóval bölcsebb és tanultabb emberek tartják/tartották úgy 2000 év alatt, hogy van szintézis a Biblia esetében is. Nem tekintélyre hivatkozás ez, csak abból indulok ki, hogy ha nem jön ki a matek, akkor nem a matematikával van gond, hanem azzal, hogy én nem tudok jól számolni. Ettől még számolhat más is rosszul, érdemes is ennek utánjárni, de ha abban nem is, hogy létezik olyan ember, aki az összes ismeretlent ismeri a sokismeretlenes egyenletben, abban azért lehet hinni, hogy létezik a megoldás. Majd egyszer összeáll. Persze, megvolt a bibliai íróknak a maguk kommunikációs szándéka (bár ez a mit gondolt a költő téma nekem nem sokkal egyszerűbb, mint a mit gondolt Isten kérdés), de ez nem akadályozza meg azt, hogy legyen egy isteni kommunikációs szándék is, és hogy ez megjelenjen valamilyen direkt, vagy indirekt formában (vagy mindkettőben). Ha az én rossz matekozásom és részleges istenképem ellenére Istennek tetszik a hitem, és talán szolgál ezen keresztül mások felé, akkor az sem lehetetlen, hogy a bibliai írók részleges istenképe alapján magáról valami többet tanítson, mint ami az írói szándékban benne van. A legtöbb prófécia is egyszerre többrétegű, szól aktualitásokról, vagy a közeljövőről, és távoli valóságokról is - akár olyanokról, amikből a lejegyzői semmit nem értettek. Nem ragozom, nem is meggyőzni akarok, csak jó megfogalmazni, hogy hol tartok.
Egyébként szerintem a Narnia-kód jó példa arra, hogy a narratívától elütő, oda nem illő elemek hogyan lehetnek nagyon tudatosan szerkesztettek, amik a szerző zsenialitására utalnak, pedig cirka 70-en éven át mindenki azt gondolta, hogy ez bizony valami hiba a gépezetben :) Ha ez C.S. Lewisnak ment, akkor Istennek mennyivel inkább! (szabad Ádámot reklámozni? http://divinity.szabadosadam.hu/?p=22049)
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés