A motivációevangélisták boldogsága

Ugye észrevette mindenki, mekkora divathullám lett a motivációs trénerekből? Most a csapból is folynak. Ők azok az előadók, akik tömegek elé állnak ki, hogy elmondják milyen boldogok és én is az leszek. Keresztények tucatjai sorra terjesztik ezeknek az embereknek a videóit, néha nagyobb lelkesedéssel, mint magát az evangéliumot. Rosszul teszik.

Azért teszik rosszul, mert ezek az emberek hazudnak nekik. Azt hazudják, hogy boldogok, hogy mindig és egyfolytában azok, és én is mindig és egyfolytában az lehetek, hogy átléphetem a saját határaimat, hogy mindig felülemelkedhetek a hullámaimon, csak kövessem az ő példájukat - no és persze fizessem ki a belépőt az előadásaikra, vegyem meg a könyveiket és terjesszem a motivációevangéliumukat. Ők ugyanis motivációevangélisták, akik Isten neve nélkül házalnak egy nem létező boldogságfogalommal. Ezeket az embereket csakis olyan szituációkban látjuk, mindig olyan beállításokban, kontextusokban, kompozíciókban, videókban, fényképeken szerepelnek, ahol határokat lépnek át és boldogok. Még ha beszélnek is életnehézségekről - a legtöbbször olyan szirupossággal, ami csaknem elviselhetetlen - az is csak azért van, hogy újra és újra eljussanak ugyanahhoz a konklúzióhoz, hogy boldogok. Ez a fő üzenetük.

Ilyen márpedig nincs. Ez egy gigantikus szélhámosság. Jólfésült félrevezetés. A keresztények torkán pedig könnyen lecsúszik - persze nem csak az övékén. Nekik azonban illene kapcsolni, illene felismerni a megtévesztést, ám az állandó boldogság édeskés varázsa megbabonázza őket, mint a lámpafény a repülő bogarakat.

Pedig sem Jézus, sem a Biblia, sem a józan paraszti ész nem szól hozzánk semmilyen konstans boldogságról. Vannak jó napjaink és vannak rosszak. Van, amikor összeállnak a képletek, gurul a szekér, nyerünk a tőzsdén, akciósan veszünk téliszalámit, sikerül nyaralni mennünk, jók lesznek a leletek az orvosi vizsgálat után, elismerést és szeretetet kapunk az emberektől. És aztán olyan is van, amikor piszkosul betemet a sors, amikor orrbavágnak tragédiák, mázsás súlyként cipeljük az igazságtalanság és boldogtalanság érzését, elegünk van az emberekből, hosszasan kínlódunk valamilyen testi vagy lelki fájdalomtól, gyötörnek a kételyek. De egy dolog soha nincs, soha nem fordul elő, az hétszentség, mégpedig az, hogy állandóan boldogok vagyunk. És aki arra ösztönöz, hogy ezt mégis elhiggyük, az hazudik. 

Ráadásul a boldogok Jézus szerint nem is úgy boldogok, ahogy ezek a trénerek mondják. Maga a boldogságfogalom: ez egy roppant fontos különbség. A Bibliában a boldogok sírnak - még akkor is, ha egyszer majd megvigasztalják őket. A boldogokat üldözik, gyalázzák, bántalmazzák a hitük miatt. A boldogok lélekben szegények, sok esetben a társadalom számkivetettjei, hülyegyerekekként kezeltek a felvilágosult nyugati miliőben. Az a boldogság, amivel ezek a motivációs trénerek kábítják a keresztényeket, csakis azért motiválhat bárkit is, mert szeretné elhinni, hogy itt és most lehetséges. Ráadásul a trénerek sem boldogok, hanem csak pont annyira, amennyire a többiek, ezt pedig valószínűleg maguk is tudják, de hazudniuk kell róla, hogy megélhessenek belőle.

Vegyük példának Szabó Pétert! Tényleg azt hiszi bárki, hogy őt látjuk a videókon? Nem őt látjuk. Fogalmunk sincs róla, ki az a Szabó Péter valójában. Szabó Péter videóin nem Szabó Péter, az ember szerepel. Hanem Szabó Péter, a termék. Egy brand beszél ki ezekből a felvételekből a nézőkhöz. Egy produkció, ami ki van találva és fel van öltöztetve. Szabó Pétert akkor látnád, ha a pillanatnyi vergődéseit is mélyen látnád. Krisztus narratívája épp attól hiteles, hogy látjuk vérezni. Látjuk milyen az, amikor elutasítják, amikor földbe döngölik, amikor mások hitetlensége miatt nem tud gyógyítani, és nem egy rettenetes szuperember képében jön hozzánk, akihez képest csak csizmák közt rohangáló hangyák vagyunk. Krisztus nem egy fölénk magasodó istenpromóció, hanem egy sebezhető valaki, és meg is sebezték, azok a sebek pedig még a dicsőséges feltámadása után is megtapinthatók maradtak.

A motivációevangélistáknak viszont nincsenek mély sebeik, csak egy lebutított verziójú hegyibeszédjük a nem létező boldogságról. Észrevetted már?