Az ateisták és az iszlám

Ha valaki csak fél szemmel odafigyel arra, hogy az új ateizmus égisze alá tartozó írók, szerzők, teoretikusok milyen lendülettel vonják kritika alá a kereszténységet, előbb-utóbb szemet szúrhat neki az a jelenség, hogy az iszlámmal ehhez képest igen kesztyűs kézzel bánnak. Vajon miért kímélik az ateisták a muzulmánokat?

Néhol elég odamondós stílusban fogalmaz ugyan, de legalább érthetően beszél Anthony DeStefano (ld. a fotón) könyve, az "Inside the Atheist Mind". A könyvben a szerző az ateizmus milyenségével foglalkozik és sok más mellett egy érdekes jelenségre hívja fel a figyelmet. A nyugati civilizáció országaiban az új ateisták előszeretettel bombázzák az elkötelezett keresztényeket, ám meglehetősen érintetlenül hagyják a radikális iszlámot vagy úgy általában a muszlim vallást. Persze a fajsúlyos ateista irodalom java része bár általánosan is tiltakozik a vallás ellen, mégis ha az ember elolvassa ezeket a köteteket, azért egyértelmű lesz, hogy többnyire a Biblia, a keresztény egyházak és maga a keresztény hit áll a célkeresztben. 

Vannak azért kivételek. Dawkins "Isteni téveszme" című kötetének egy kis szakaszában szó van a fanatikus iszlámról, vagy az ismert ateista Bill Mahler ugyancsak megfogalmazott kritikákat, de ezekkel együtt is az ateista könyvekben, blogokon, eszmecserékben mégis vagy a vallás általában, vagy kifejezetten a kereszténység áll támadás alatt. 

Természetesen az egyik indok, melyet az ateisták mondani is szoktak, hogy jelenleg a kereszténység a világ legmeghatározóbb vallása és a nyugati országokban is a keresztény hit az elterjedt - ám ez az indok nem teljesen állja meg a helyét. Egyrészt az iszlám alig van lemaradva létszámban a kereszténység mögött, ráadásul a legdinamikusabban szaporodó világvallás, másrészt azért a meghatározó nyugati országok jó részében már igen jelentős az iszlám jelenlét - és ez valószínűleg a jövőben csak erősödni fog. Az új ateisták felől érkező kritika mindenképpen aránytalan ennek fényében. Legalább akkor azt látnánk, hogy bár a kereszténység kritikája a leggyakoribb, de az iszlám bírálat sincs sokkal lemaradva emögött. Ehhez képest viszont csaknem teljes a csend.

A valódi választ persze azt hiszem a legtöbben sejtjük. Igazán megkapó azonban, és egyben nagyon korrekt, hogy egy ateista professzor képes volt beismerni a beismerhetőt. A kaliforniai Dr. Phil Zuckerman, aki egyébként egy népszerű, kereszténységet és judaizmust kritizáló blogot is vezet, egy vallásokról szóló vita kapcsán a következőt mondta:

"Teljesen egyetértek azzal, hogy a baloldaliak számára rendben van a kereszténység kigúnyolása és kritikája, ám az iszlám szabad utat kap. Ami furcsa, mert ha érdekelnek a nők jogai, az emberi jogok vagy törődsz a melegek jogaival, akkor az iszlám sokkal problémásabb és sokkal pusztítóbb. Ami megakadályozza, hogy a blogomban kritizáljam az iszlámot, az csupán a félelem... Három gyermekem van... Tudom, hogy mondhatok bármit a kereszténységről vagy a mormonizmusról és emiatt nem kell félelemben élnem."

Ezt nevezem, az ember ritkán találkozik ilyen őszinteséggel! Ráadásul mindezek után Zuckerman még azt is hozzáteszi, hogy az egész Földön a huszonnégy muszlim ország az, ahol az ateistákat halálbüntetéssel sújthatják, míg kénytelen elismerni, hogy az eredetileg zsidó-keresztény eszmékre épülő nemzeteknél élhet a legnagyobb biztonságban.

Az ateisták visszahúzódása a félelmetes iszlámtól egyébként jól mutatja, hogy képtelenség és naivitás a vallásról szóló vitákat úgy lefesteni, hogy itt szigorúan csak racionális érvelés, kognitív megközelítések és ésszerű álláspontok ütköztetése zajlik. Ezt csak azért mondom, mert népszerű úgy beállítani az ateizmus kontra idealizmus vitákat, hogy az ateisták a logikus gondolkodás talajáról indulnak, míg a hívők az irracionális térfélen állnak. Mintha csak létezne az éterben lebegő "józan ész", ami független minden körülménytől, érzéstől, irracionalitástól a világban, és simán bevethető lenne az ateista álláspont védelmezésében. Az igazság ezzel szemben az, hogy a motivációkban mindkét oldalon érzelmi komponensek is jelen vannak, és olyan változók, melyek talán nem mindig láthatóak a felszínen. Keresztények és ateisták is ugyanabból az anyagból vannak gyúrva és éreznek szorongást bizonyos dolgok miatt.

Egy picit a jövőbe merengve azért arra kíváncsi leszek, ha az iszlám olyan szinten megerősödik és elszaporodik Európában, hogy már teljesen megkerülhetetlenné válik, akkor az agresszív új ateizmusnak ez a végét jelenti majd vagy a hangjuk felerősödését? Merthogy mondjuk ki hangosan, az iszlám nemcsak a kereszténységet veszélyeztetheti az öreg kontinensen, hanem bizonyosan a szekuláris ateistákat is.