A vallások szabadsága az igazi szabadság a vallásoktól.
Az ateista-szekuláris meggyőződésű embernek ez a kijelentés felszabadító, a vallásosan elkötelezettnek fojtogató. Ebben a mondatban mintha összegződne mindaz, amit az egyébként hasznos pluralizmusban utálhat egy hívő ember. Tőmondatban arról van szó, ha minden vallásnak szabad terepet adunk egy társadalomban, az végül a vallások elsorvadásához vezethet. Furcsamód a vallások a szabad légkörben képesek csak virágzani, ám a túlzott szabadság végül ellenük fordul. Érzik ezt az ateisták is. Nem véletlenül javasolta a népszerű új ateista filozófus Daniel Dennett, hogy tanítsák az iskolákban a különféle vallásokkal kapcsolatos legfontosabb ismereteket. Ha az emberek a pluralisztikus világban egymás mellett látják a vallásokat, hamar eljutnak olyan következtetésekre, miszerint nincs is igazi különbség köztük, egyik olyan mint a másik, se jobb, se rosszabb, végtére lényegileg ugyanazt mondják, ezért aztán nem is kell foglalkozni velük, vagy pusztán kiszemezgetjük belőlük a nekünk tetsző elemeket - ahogy azt sokan csinálják is. Akár így, akár úgy, a szélsőséges pluralizmus komolytalanná és erőtlenné teszi a vallásokat, elmossa a határaikat, megfosztja őket a transzcendentális mondanivalójuktól és szimpla társadalmi jelenségként láttatja őket.
A pluralizmus, miközben lehetővé teszi a vallásszabadságot, folyamatosan gyengíti is a vallások jelenlétét. A pluralista teológus John Hick például már egészen addig megy, hogy szerinte a kereszténység "geocentrikus teológiája", miszerint a keresztény hit van a középpontban, és minden a kereszténység körül kering a nyugati világban, ma már vallásilag is tarthatatlan. Kopernikuszi fordulatra lenne szükség a teológiában, és ahogy a tudomány világában, úgy itt is a "heliocentrikus teológia" válthatná fel a régi modellt. Vagyis ne egy adott hit rendszere, ne a keresztény egyház vagy Jézus Krisztus legyen a középpontban, hanem az "istenség", mint entitás és fogalom körül forogjanak a dolgok. A "heliocentrikus teológia" a konkrét és megragadhatóbb Jézus helyett a meglehetősen általános istenségfogalmat centralizálja, amit mindenki úgy magyaráz, ahogy neki jól esik.
Nos, az egyház is érzékeli ezeket a tendenciákat és szerintem nincs azon semmi csodálkoznivaló, hogy olyan hatalmi központok felé húz, amelyek tiltakoznak a túlzott és mindent feloldó szabadságfelfogás ellen. Az egyház nemcsak azért megy a korlátozóbb politikai felfogások felé, mert ácsingózik az egykorvolt hatalmi pozíciójára - hanem mert a liberális, plurális, szabadelvű tendenciák tengerében fél a saját feloldódásától. A keresztények hisznek abban, hogy csak Jézus az igazi út Istenhez - ezért a kereszténység számunkra nem lehet egy vallás a többi között.
És egy szóra még a melegek: szerintem igenis túltolják gyakran a biciklit. Mást jelent egy kisebbség érdekképviselete, megjelenítése, sőt lobbizása a többségi társadalomban, és a szinte már sulykolás-szintű propaganda. Hogy csak egy banális hétköznapi példát mondjak: lassan már nem tudok megnézni egy jó filmet vagy sorozatot úgy, hogy burkoltan vagy nyíltan ne akarják az arcomba tolni a homoszexualitás elfogadását. Egy idő után ez pont az ellenkező hatást fogja kiváltani - a túltolt sulykolás ellen éppen a melegeknek kellene fellépniük, mert ez hosszú távon nekik árt leginkább.
A határtalan pluralizmusnak van még egy veszélye, amiről a baloldali-liberális gondolkodásúak mintha jóval kevésbé vennének tudomást. Ez pedig az iszlám növekvő jelenléte a nyugati jogállamok világában. Az iszlám nemcsak fütyül a pluralizmusra, hanem kifejezetten tagadja is azt. Viszont magától értetődően felhasználja a saját ereje növeléséhez. Hosszú távon groteszk fordulat is bekövetkezhet ebből: az iszlám a vallások egyenlőségére hivatkozva kivívja magának a szabadságjogokat, hogy aztán amint megerősödik, éppen ezen jogok megszüntetéséért harcoljon. Ez bizony nem egy pánikkeltő narratíva, amit Orbán Viktor és a kormány propagál, hanem egyértelműen az iszlám logikájából és teológiájából következik. Nem kétséges, hogy ebbe az irányba haladunk.
Mindezek után joggal kérdezheti tőlem bárki, hogy akkor én mivel lennék elégedett? Szüntessük meg a pluralizmust? Számoljuk fel a demokráciát? Soha nem mondanék ilyet. Az én elképzelt varázsvilágomban, ami persze utópisztikus álom...
...(1) a társadalom vallásilag művelt és érti mi a különbség az egyes vallási felfogások között. Nem mossa össze őket, hanem dönt egyik vagy másik mellett és azt képes akár szembehelyezni a többivel.
...(2) van különbség a vallások között: súlyozzák a megjelenésüket a médiában, a közbeszédben, a támogatásban annak megfelelően, milyen létszámban és jelenléttel képviseltetik magukat a társadalomban.
...(3) folyamatosan küzdenek az olyan vallási tendenciák ellen, amelyek a teológiájukban és tanítási rendszereikben kifejezetten artikulálják is, hogy a szabadság felszámolására törekszenek. Az olyan vallás, ami a vallásszabadságot akarja felszámolni, nem lehet partner egy szabad vallásgyakorlásra épülő társadalomban.
...(4) az egyház csak a szükséges mértékben érintkezik a hatalommal.
Ez persze mustármagnyi kis összefoglalás, amit alaposan és részletesen kellene kibontanom, ám erre a blog keretei alkalmatlanok. Az előző két bejegyzésben említettekkel együtt azt hiszem állandó küzdelem és harc végiggondolni újra és újra ezeket a kérdéseket, mégsem fáradhatunk bele, hogy ezt tegyük, mert annak csak rossz gyümölcsei lehetnek a kereszténység számára.
A társadalom mindenkori többségére egyedül az jellemző, hogy vonakodik elköteleződni. Soha senki nem fog olyat kitalálni, ami mellé az akkori többség "igazi"-ként felsorakozna. Maximum kulturálisan kerül egy kalap alá vele, tehát az, hogy a mai többség kulturálisan keresztény, nem hiányhelyzet, hanem a legtöbb, ami valaha elérhető. A fenti 4 pontod mintha figyelmen kívül hagyná ezt.
VálaszTörlés