Ha nem is lerágott csont, de az elmúlt napokban sokat csócsált termék lett az a tizennégy egyház által kiadott nyilatkozat, melynek célja a házasság és az emberi méltóság melletti kiállás lett volna. Azért csak volna, mert a szöveg több sebből is vérzik, ám véleményem szerint a reflexiók jó része nem a legvérzőbb sebbel foglalkozik, hanem az apróbb problémára fókuszál.
Az igazán vérző seb azonban jóval nagyobb ennél, és számomra bőven elfedi az előbb említett, szerencsétlen megfogalmazásból eredő fájdalmat. Az a megérzésem ugyanis, hogy ez a nyilatkozat akár hibátlan is lehetne, mert nem a tartalmával, hanem a szándékával és főleg az utóéletével vannak problémák. Itt természetesen arra gondolok, ami sok-sok éve nyilvánvaló: az egyház politikai állásfoglalására, amit hol nyíltan, hol burkoltan, de mindig kiszámítható stabilitással megtesz. Értem én azt a véleményt, mely szerint az egyház "ráérez" az idők szelére és az LMBTQ vagy más, házasságot megcélzó folyamatokkal szemben emeli fel a hangját, amivel - micsoda egybeesés - a politika is most foglalkozik. Ez azonban csalóka megközelítés, szerintem roppant naiv is, aminek láthatóan sok keresztény simán bedől, vagy ami még rosszabb, tudatosan adja magát hozzá.
Talán érdemes lenne észrevenni, hogy a politikusok az ilyen kérdésekkel politikai termékként foglalkoznak. Talán trivialitás amit leírok, de a politika számára az egész melegprobléma alapvetően a közbeszéd tematizálását és az ellenségkép gyártását, illetve választók megnyerését jelenti. Ez a stílusú politizálás hosszú ideje zajlik Magyarországon még akkor is, ha az elmúlt sok évben rendszeresen cserélődtek a főszereplők. Mindig más volt az aktuális ellenség, de a színpad sosem volt üres. Valamikor konkrét személyek jelentették a Fősátánt (Soros vagy Gyurcsány), valamikor társadalmi csoportok (migránsok, melegek), vagy éppen szervezetek (az Európai Unió). A lényeg mindig az, hogy állandó feszültségben és izzásban kell tartani a társadalmat, hiszen a jól leírt ellenségkép félelmet gerjeszt. A félelem légkörében pedig könnyen eladható üzenetté válik, hogy az állam máris jön és megvédi veszélyben lévő polgárait. Egyszerűbben fogalmazva, a politikai termékként felhasznált ellenségkép minden esetben azt a célt szolgálja, hogy a hatalom önmaga szükségességét és nélkülözhetetlenségét bizonyítsa a társadalom számára. Ennek a cirkusznak az aktuális ellenségképe most éppen a kisebbségben lévő LMBTQ közösség - aktuálisan ők jelentik a veszélyt, akiktől meg kell védeni a többséget.
A cirkuszi produkcióba tizennégy egyház is bekapcsolódott, amire két magyarázat lehetséges. Az egyik, hogy maguk az egyházak sem veszik észre, hogy egy politikai narratíva részévé és terjesztőivé válnak. A magam részéről szeretném ezt hinni. Mitöbb, szeretném magammal is elhitetni, hogy csupán erről van szó és semmi többről: szent naivitásról. Miközben valóban fontos kiállni a házasság intézménye mellett és az egyháztól el is várható, hogy a bibliai értékrendet képviselje, valamint megjelenítse a kérdésben, gyanútlanul besétál a politikai térbe és ezzel kiáll egy politikai kultúra és értékrend mellett. Nagy butaság persze belelépni a kutyagumiba, de hát ilyen az élet, nem figyelünk oda eléggé és máris kész a baj. A figyelmetlenség rossz, de a szándékosságnál egy fokkal jobb, mondhatni valamennyire bocsánatos bűn.
Tartok azonban tőle, hogy a helyzet ennél rosszabb. Az egyházak java része egzisztenciális függőségben áll a hatalomtól, és ennek nagyon is tudatában van. A szervilizmus furcsa szimbiózisban tartja a kereszténységet: fentről adják a pénzt, felfelé pedig adjuk a hangunkat és a társadalmi jelenlétünket. Lehetnek persze olyan konstellációk - és ez a most tárgyalt szerintem ilyen - amikor az egyház értékrendje teljesen egybeesik azzal, amivel a politika éppen foglalkozik. Csakhogy a politikát ez nem érdekli: a politika számára csak az kell, hogy felhasználja a tőle függő egyházak véleményét és a saját propagandájában, a nemzeti kereszténység címkéje alatt hangoztathassa. A szervilizmus viszont nemcsak a pénzt biztosítja, hanem hosszú idő alatt, lépésről-lépésre tönkreteszi az egyházat. Ezzel a métellyel a hazai kereszténység láthatóan túl sokat nem foglalkozik.
Úgyhogy bármennyire groteszk is kimondani, amit most látunk, az tulajdonképpen erről szól. És ami a legrosszabb: oda vezet, hogy bár jómagam egyetértek a hűségen alapuló, férfi-nő házasságmodellel, mint ami a biblikusnak és keresztényinek nevezhető, a bináris politikai térben mégsem tudok kiállni a nyilatkozat mellett, mert ezzel óhatatlanul besorolnám magam az egyik politikai kultúra körébe, amit sehogyan sem szeretnék megtenni.
Pál apostol is besorolta magát a farizeusok által lefedett politikai térbe amikor elkiáltotta magát, hogy "farizeusok fia vagyok a halottak feltámadása miatt vádolnak engem!".
VálaszTörlésHa a jó dolgok mellett ki kell állnom akkor - ha nem Hitler/Polpot/etc az akivel egy táborba kerülök - én nem nézem hogy melyik politikai erővel kerülök egy táborba ebben a konkrét kérdésben. Bár kétségtelen hogy ennek lesz egy terhe rajtam.
"én nem nézem hogy melyik politikai erővel kerülök egy táborba ebben a konkrét kérdésben"
TörlésÉn bizony nézem. Nem magam miatt, a hitem miatt. Nekem nem mindegy, hogy a számomra fontos hitet összekeverik egy nemzettudatos, politika által hiteltelenített, magyarságra hivatkozó hittel - aminek a lényegét tekintve nincs igazán köze a biblikus hithez. Szerintem a jó dolgok mellett jól is kell kiállni.
Sytka, biztos voltam benne, hogy lesz véleményed erről a szörnyű nyilatkozatról. Nos, mondanivalód sokkal jobb, mint ami más blogokban megjelent ebben a témában, de kár, hogy rangsort állítottál fel a „vérző sebek” között, és kisebb bajnak tartod az emberi méltóság feltételekhez kötését a nyilatkozók által. Szerintem, és sokak szerint, éppen ez a fő probléma, ugyanis ez a POLITIKAI nyilatkozat a hatalmi gépezet által egyre erősebben támadott melegektől és a szivárványcsaládoktól akarja tudatosan elvitatni emberi méltóságukat. Velük együtt persze, elvitatja az egyedülálló emberek, az egyszülős, az örökbefogadó, vagy az élettársi kapcsolatban élő családok emberi jogait is. Ez a POLITIKAI nyilatkozat - éppen karácsony előtt - nem a szeretet és a béke jegyében született, hanem kirekesztő és alkalmas embercsoportok közötti ellenségeskedés szítására.
VálaszTörlésAz önérdekű szervilizmus ilyen gátlástalan megnyilvánulása persze nagyon sajnálatos egy társadalomban, de ha felnyitja az emberek szemét, és elgondolkodnak a 14 nyilatkozó valódi énjét, akkor ez hasznukra válhat. Ha az emberek levonják következtetéseiket, akkor ez probléma lehet a nyilatkozók számára, de ez a minimum, amit megérdemelnek.
Péter, eszem ágában sincs elvitatni senkitől az emberi méltóságát (beleértve a melegeket is), természetesen elég baj az is, ha valaki ilyen feltételhez köti. Azért tartom kisebb bajnak mégis ezt a szövegrészt, mert véleményem szerint ez a könnyebbik célpont: sokan, keresztények közül is azonnal kiszúrták és felhívták rá a figyelmet. Az egész mögött meghúzódó politikai kötődések viszont megint csak a sorok között vehetők észre, és sajnos úgy látszik sokan ezért azt nem is látják. Pedig érzésem szerint az a meghatározóbb, a látens probléma, ami folyamatosan kíséri az egyházat és nem is akar tőle szabadulni.
TörlésSytka, nem gondolom, hogy te vitatnád el a melegek emberi méltóságát, nem is állítottam ezt. Észrevételem veled kapcsolatosan csak arra vonatkozott, hogy én 14-ek nyilatkozatát tartom nagyon-nagyon problémásnak. Sokkal inkább problémás számomra ez, mint a politikai kötődés leplezetlen megnyilvánulása.
TörlésA Divinity-n egy "Tónibácsi" nevű névtelen és Szabados Ádám sem ért veled egyet abban, hogy miért lenne gond az egyházak politikai kötődése. Utóbbi elmegy egészen addig, hogy evvel vádol: "A kultúrát nem érti az, aki csak a politikát látja az egyházak reakciójában, és csak a haszonszerzést látja a politika reakciójában." Csak kicsit kellett volna figyelmesebben olvasniuk, hogy mit írtál.
Szerintem nem azért nem értenek, mert nem olvasnak figyelmesen - habár ez is igaz. Amikor Szabados Ádám implicit ezt írja a véleményemről: "A kultúrát nem érti az, aki csak a politikát látja az egyházak reakciójában, és csak a haszonszerzést látja a politika reakciójában.", akkor olyan mintha el se olvasta volna az én írásomat. Hol állítottam volna, hogy az egyházak reakciója csak politika és hogy a politika reakciója csak a haszonszerzés? Ez a mondatom az, amit Ádámnak olvasnia illett volna:
Törlés"Lehetnek persze olyan konstellációk - és ez a most tárgyalt szerintem ilyen - amikor az egyház értékrendje teljesen egybeesik azzal, amivel a politika éppen foglalkozik."
Tehát persze, van olyan és most is így történik, hogy a két terület egybeesik. De ez miért is zárná ki, hogy itt egyrészt politikai szándékok állnak a háttérben, másrészt az egyház is örömmel foglal állást - explicit vagy implicit - a hatalom mellett. Erre valahogy Ádám teljesen vak, gyakorlatilag semmi jelentőséget nem tulajdonít ennek, hiszen észre se veszi.
Pedig elég beszédes a tény, miszerint az egyházak csak bizonyos ügyek mentén szólalnak meg és ezek "véletlenül" éppen egybeesnek a hatalom által tematizált kérdésekkel. Nem nagyon hallottam például, hogy 14 felekezet felszólalt volna a menekültekkel való bánásmód miatt - hogy egy hirtelen példát említsek, ahogy a milliárdos közpénzből zajló manipulatív agymosás, a közszolgálatiság lerombolása, vagy a rendszerszintű protekcionizmus és korrupció sem üti meg az egyház erkölcsi mércéjét annyira, hogy nyilatkozatot adjon ki ezekről.
No ezért gondolom, hogy itt nem erkölcsi féltésről és aggodalomról van szó csupán (még ha lehetnek olyanok is, akik emiatt írnak alá egy ilyen csapnivaló nyilatkozatot), hanem a hatalom melletti kiállásról. Véleményem szerint naivitás ezt nem észrevenni vagy bagatellizálni.
Pár megjegyzés:
Törlés1. nem az első eset (az egyházakkal sem, meg amúgy sem), hogy egy kultúrális, erkölcsi, akár erkölcsfilozófiai témára rátenyerel a politika, és úgy tesz, mintha csak az övé lenne, vagy aki onnantól hozzászl, az csak pártpolitikai indíttatásból tehetné... Ezt érzem most is, és azon túl, hogy nem értek vele egyet, roppant álságosnak látom a dolgot.
2. a témának mélységesen mély teológiai, erkölcsi és egyházi vonatkozásai vannak. Protestáns oldalon csupán olyan kérdések merülnek fel egészen bibliai alapon, hogy kiknek a polgári házasságát áldjuk meg, vagy ki választható presbiternek vagy egyáltalán egyházi tisztségviselőnek, de a mélységét az adja, hogy a teljes pályás tolerancia- és szeretetcunami mögött vajon mennyire lehet a Szentlélek, mennyire a Jó Pásztor hangja, vagy mennyire idegen hangja? Illetve a férfivá és nővé nem-e az Imago Dei elválaszthatatlan része-e?
A nyilatkozatra adott felszabteres válasz alapján már a teológia saját asztalán is ott a csizma...
3. az anyagi függés az államtól elég nehezen vitatható dettó, bár említsük meg, ez részben az egyház által végzett közszolgáltatásokhoz (iskolák, kórházak stb.) kötődik, részben legalábbis a nagy egyházak esetében egy örökjáradék jellegű kártérítés az államosított majd mérhetetlenül leharcolt ingatlanok után is.
Ebben a témában inkább az az elkeserítő, hogy ezek mennyire meghatározó szerepet visznek, vihetnek egy egyház büdzséjében, és hogy az egyházi költségvetés vajmi keveset függetlenedett -- ahhoz az egyháztagodnak komolyabban és talán rendszeresebben kellene adakoznia -- ez kritika magam felé is.
4. ha a Szabados Ádám idézetben a "csak" szó helyett "elsősorban" lenne, akkor is elintéznéd ennyiben?
Nekem úgy tűnik, vannak, akik számára ez elsősorban egyházon belüli kérdés, elismert egyházon túli kihatásokkal, míg mások elsősorban politikai kérdésként tekintenek rá. Ráadásul azt sem mondanám, hogy az előbbiek csak hívek, az utóbbiak csak világiak lennének...
5. és itt jön a képbe a Szabados Ádám által említett kultúra -- az egész történet legjava a világi oldalon arról szól, hogy a kultúrát (amelyet részben leír, részben körbebástyáz a közerkölcs és a jog) több csapat egymást kizáróan eltérő irányban szeretné változtatni és/vagy megőrizni. Ez a kultúrális dimenzió ott van a teológiai és finanszírozási kérdéseken túl -- felszínesen vitázva talán észre se vesszük, de meggyőződésem szerint mélyebb és meghatározobb mint a függés az állami finanszírozástől.
6. Lehet, hogy te a közelgő országgyűlési választások mentén értelmed Ádám "Pontosabb lehetne, időszerűbb nem." mondatát, de Ádám aligha értette így, amint az a posztjából kiderül.
És akkor vissza az elejére -- csak ha elfogadnánk a politika igényét az egyes témákra való exluzív rátenyerelésre, akkor mondhatnánk, hogy a nyilatkozattal várni kellene jövő nyárig...
Dzsaszper, köszi a kiegészítéseket és felvetéseket. Nem akarok pontokba szedve válaszolni, csak néhány gondolatot osztanék meg ömlesztve az általad leírtak mentén.
TörlésEgyrészt, tény és való, hogy a feldobott labdának vannak teológiai, erkölcsteológiai, hitelvi vonatkozásai. Nyilván, egy biblikusan hívő ember számára a házasság kérdése kardinális és egyáltalán nem mellékes felvetés. (Szerintem az imago Dei egyébként inkább arról szól a teremtéstörténetben, hogy mindkét nem Isten képmását hordozza - nem feltétlenül magát a nemiséget akarja a szöveg hangsúlyozni, hanem a két nem egyenlőségét - ami egy patriarchális társadalomban nem lehetett feltétlenül magától értetődő...) Sajnos azonban bármennyire is valósak ezek a teológiai-erkölcsi vonatkozások, az egész a politika asztalára kerül át egy ilyen nyilatkozattal, attól a pillanattól fogva pedig el is veszíti az erejét.
Igazad van, ugyancsak fontos az egyházak társadalmi szerepvállalása az oktatásban, a szociális szférában és máshol. Nem tagadható, hogy az egyház számos olyan feladatot ellát, ami az államnak is számít, ezért az állam ezt anyagilag - nagyon helyesen - támogatja. Azonban ez a támogatás bőven túlmegy valamiféle pragmatikus munkakapcsolaton az állam és az egyházak között. Ma már ott tartunk, hogy az egyházak egyszerűen összeomlanának az államtól érkező hatalmas anyagi injektálások nélkül, vagyis a puszta létük függ a pénzcsapok megnyitásától / elzárásától. Ez adja a szervilizmusuk táptalaját, ez építette ki azokat az utakat és módszereket, melyeken keresztül az egyház újra és újra kifejezi a lojalitását a hatalom felé. Az ilyen nyilatkozatok jelentik ennek az egyik tipikus módját. Az ember próbálja megérteni ezt a függést, de bevallom őszintén nekem ez egy akkora béka lett mára, amit sehogy sem tudok lenyelni - főleg erkölcsi értelemben nem. A szervilizmus ugyanis belülről rohasztja szét az egész egyházat, részben azért, mert igazságtalanul szelektív erkölcsi látáshoz vezet. Érthetőbben: csak olyan dolgok mellett vagy olyanokkal szemben áll ki az egyház, ami a hatalomnak is fontos. Ha teszem azt a hatalom utálja a migránsokat (leegyszerűsítve ugye ezt látjuk most), akkor hirtelen tökre nem számítanak semmit sem a családi értékek, sem a gyermekek, sem a házaspárok jogai (hiszen a menekültek jó része muszlim), sem úgy általában az emberi jogok. Akkor tök nyóc mi van a házassággal. Egyetlen pisszenést sem hallani, hiszen senki nem ad ki semmiféle nyilatkozatot olyan emberek védelmében, akikkel az állam permanensen ijesztgeti a népet.
Ezért aztán az lesz - abszolút jogosan - az emberek benyomása, hogy itt végső soron nem a házasság miatti aggodalomról van szó, hanem valami egészen másról. Muszáj az egyháznak állandóan körbeudvarolni a hatalmat, és ha olyan kérdések merülnek fel, ahol ugyancsak elvárható lenne, hogy az egyház hallassa a hangját, akkor is csendben marad. A legrosszabb pedig, ha maga a hatalom szeg meg keresztény értékeket és lábbal tiporja azokat, akkor is hallgat az egyház - mindketten tudjuk miért. Szóval, összegezve, nem hitelesek az egyház megszólalásai, a társadalom jogosan gyanakvó velünk szemben, és ez a szervilizmus lehet hogy biztosítja ugyan a pénzt, de elveszítjük miatta a kapcsolatot a kicsit intelligensebb emberekkel, valamint megroggyan az erkölcsi tartásunk is.
Még egy dolog: Szabados Ádám számomra csaknem olvashatatlanná vált. Szinte minden bejegyzése az LMBTQ-melegek-homoszexualitás témájáról szól. Bárhonnan indul, ide érkezik. Azon túl, hogy legalábbis nekem ez roppant unalmas, komoly céltévesztésnek is tartom - miközben látom én is a "meleglobbi" nyomulását és felfogom a teológiai kihívásokat, melyek ezek mögött állnak.
TörlésMégis úgy vélem, az egyház leépíti magát szép lassan, a politikai összefonódás miatt teljesen hiteltelenné válik, csökken a létszám, hanyatlás van (igen, a konzervatív gyülekezetek is!) - és minket nem ez zavar, nem a belső szétrohadás, hanem a melegek vonulása, a nemváltó műtétek, stb, stb... Sírnivaló mindez.
Kedves Sytka,
TörlésBocsásd meg, de számomra a permanens ijesztgetésnél váltál teljesen hiteltelenné. Bort iszol és vizet prédikálsz. Sokkal nyilvánvalóbban a politikai porondról szólalsz meg, mint akiket ezzel vádolsz -- miközben elismerted azt, hogy "a feldobott labdának vannak teológiai, erkölcsteológiai, hitelvi vonatkozásai". Szerény véleményem szerint akkor maradhatott volna hiteles a vád, ha megmaradsz a teológus, teológiai tanár pódiumán, így már akár érdemi vizsgálat nélkül formai hiba miatt el lehet vetni a felvetésedet.
Ami az állami injektálásokat illeti, a problémakört én is látom -- legalábbis saját történelmi egyházamon belül látom, de nem lepne meg, máshol is hasonló gondok lennének -- de máshogy fogalmaznám meg: a lelki munka mélységesen alulértékelt.
Ezen elsősorban a jelenleginél jóval nagyobb, rendszeresebb és tudatosabb céladományok tudnának segíteni -- ezen a téren még nem sikerült az egyházamnak magához térnie az 1949-1990 időszakból sem.
Ha meglenne a stabil adakozói bázis, ami mellett az azonos összegű injekciók is azért kicsit fájna, ha megszűnne, de kibírjuk jelleggel rúgnának labdába, az lenn szerintem az ideális, persze feltéve, hogy egészségesen is használjuk fel az adományokat. Alighanem mind az adakozást, mind a helyes felhasználást tanulni kell.
Megjegyzem, néhány éve a gyülekezetemben felmerült egy iskolaalapítás kérdése, aminek az egyik legkövetkezetesebb ellenzője voltam azzal, hogy a gyülekezet nem kész erre, és nem a gyülekezetnek lenne iskolája, hanem az iskolának lenne gyülekezete.
Az "akkor tök nyóc mi van a házassággal" -- lehet, hogy én maradtam le valami hírekről, de konkrétan nem tudom, mire utaltál? Még a gyermekek és tranzitzónák kapcsán volt 1-1 hír aminél itt-ott én is kommenteltem itt-ott, de a házasság kérdése emlékeim szerint érdemben nem merült fel.
Megjegyzésedhez: persze lehet a Balatonon vitorlázva sopánkodni, hogy milyen unalmas a monoton villogó sárga fény a parti hotel tetején milyen unalmas és egyhangú, miközben mi élvezzük a napsütést a tavon... csak amikor átbukik a sűrű viharfelhő a Balaton-felvidéken, akkor már lehet hogy késő lesz hirtelen kikötőt keresni... és a villogó sárga fényt ami ráadásul egyre gyakoribb is, semmiképp nem nevezném öncélűnak...
Ez egyelőre elsősorban arról szól, hogy a demokratikus társadalom kultúrájának, közerkölcsének és végül jogának alakításához hogyan szólunk hozzá. Ádám észrevétele, hogy az egyházak is, a politika is kultúrális változásokra reagál, amihez mindkét porondról korrekt hozzászólni, szerény véleményem szerint helytálló, és az ő részéről egészen tisztázza, hogy ő nem a politikai porondról szólalt meg most sem.
De ami a belső rohadást illeti, számomra éppen a felszabteres reakció mutatja azt, hogy a a téma is a belső rohadás témája is, és a teljes pályás letámadás nem áll meg a politika porondjánál, hanem már átterjedt. Arra számítok, egyre inkább az lesz a kérdés, ebben a témában ki mit ismer fel a Jó Pásztor hangjának! Szóval, a Badacsony mögött már felsejlenek a sötét viharfelhők...
PS: remélem, áldottan telt a karácsonyod. Gazdag áldást kívánok neked a Krisztus-követésben jövőre is!
TörlésHa a rövidke nyilatkozatot elolvassuk, egyetlen problémás mondat van benne, miközben világos, hogy csupán a hagyományos férfi-nő házasság mellett szerettek volna kiállni az egyházak.
VálaszTörlésAz emberi méltóság alapja egyébként az Isten képére és hasonlatosságára teremtettség, ahogy a posztban le is írod, és érdemes belegondolni: aki szerint az ember véletlenek eredménye, a szerint az ember élete nem értékesebb egy baktériuménál vagy egy kődarab sértetlenségénél, azaz gyakorlatilag értéktelen, nem kell vele elszámolni - és máris értjük, mi tette külső és utólagos nézetben embertelenné az ateista berendezkedéseket.
Sytka, ide kívánkozik még egy trivialitás: mint sakkban a fehérrel kezdő, a közéletben a kezdeményező van előnyben, ő tematizál, míg a lépéshátrányban lévő gyámoltalanul védekezget. Nem könnyű kijönni a defenzívából, és mintha te sem tennéd könnyebbé. Jézus zsenialitása abban is állt, hogy számtalan offenzívát állított meg egy-egy mondattal anélkül, hogy unfair ellenoffenzívába lendült volna. Ezt kellene modellnek tekinteni.