2021. december 3., péntek

Kit hoz tűzbe?

Főleg a tengerentúlon hatalmas divat, hogy a Bibliának kommentárokkal és segédletekkel alaposan kibővített kiadásait jelentetik meg, ezzel kedvet csinálva a szöveg olvasásához. Most mifelénk is napvilágot látott egy kétezer oldalas új kiadás, ami az első hallásra furcsa "Tűzbiblia" nevet kapta. A név magyarázata, hogy a szöveg melletti kiegészítő tartalom a pünkösdi-karizmatikus kegyességi stílust szem előtt tartva készült el. Egy ideje már csak ezt a Bibliát olvasom, úgyhogy eljött a pillanat, hogy röviden megfogalmazzam róla a véleményemet is.


Kezdjük a külcsínnel: a Tűzbiblia magyar kiadásának drágább verzióját a revideált új fordítás szövegével, elegáns bőrkötésben és tényleg nem giccsesen ható, aranyozott lapokkal lehet megvenni. Van persze olcsóbb kivitel is, mely nyilvánvalóan tartalmilag megegyezik a borsos áron kapható deluxe-kiadással, csak megjelenésében nem annyira megkapó. Tudjuk mi a helyzet az ízlésekkel és pofonokkal, de őszintén szólva nekem tetszik ez a Biblia, habár éppen az aranyozott szegély miatt a klasszikus, leheletvékony lapokra nyomták a szöveget, amit az első pár napban nehéz lesz lapozgatni, míg a ragasztás kicsit fel nem enged.

Természetesen az elsődleges szempont egy Bibliánál azért mégis a beltartalom kell legyen. Nos, meg kell hagyni, hogy az igyekezet mindenképpen látszik a kiadványon, ha nem is sikerült minden mércét megugrani vele. A bibliai könyvek előtt részletes bevezetők olvashatók az adott könyv keletkezéséről, történelmi hátteréről, céljáról, felépítéséről. Ilyen persze sok más fordításban is van, nincs benne semmi különleges. Ami azonban engem kifejezetten megfogott, hogy ezek a bevezetők állandó rovatként nagyon érdekes adalékokkal szolgálnak az adott könyv sajátosságairól - vagyis külön kiemelték a szerkesztők, hogy mi adja az éppen olvasott irat specialitását az egész Bibliában. Az ószövetségi könyveknél ugyancsak külön szekcióban arról is olvashatunk, hogyan teljesedtek be bizonyos profetikus kijelentések az adott könyvből az Újszövetségben. Végül ahhoz is van segítség, hogy melyik könyvet hány napig kell olvasni, ha valakinek az a célja, hogy egy év alatt a teljes Bibliát kiolvassa.

A Tűzbiblia legnagyobb pozitívuma szerintem mindezek ellenére nem ezekben a bevezető cikkekben van, hanem inkább a szövegközi és a legvégén található segédletekben. Van például egy komplett konkordancia, amely nemcsak témákra és kulcsszavakra lebontva segít megtalálni egyes igehelyeket a teljes Szentírásban, hanem még idézi is a mondattöredékeket - így nem kell a kérdéses vershez odalapozni sem. Ez számomra nagyon kényelmesnek bizonyult eddig, pillanatok alatt találtam meg amit kerestem. Ha már a pünkösdi stílust tartotta szem előtt a szöveg, külön témakereső van kis piktogramokkal a lapok szélén, melyek kiemelik a teljes szövegből a Szentlélek gyümölcseiről, ajándékairól, vagy a Szentlélek személyéről szóló részeket. Az Újszövetségben piros betűszínnel kiemelve szerepelnek Jézus Krisztus szavai - nemcsak az evangéliumokban, hanem a levelekben és a Jelenések Könyvében is, vagyis bárhol, ahol Jézus megszólal. Külön katalógus van az összes földrajzi névről és mértékegységről, valamint az egész Biblia tele van rajzos ábrákkal, táblázatokkal, teológiai kérdéseket bemutató cikkekkel, térképlapokkal. Nyilván ezek a háttérinformációt tartalmazó anyagok nem térnek ki minden részletkérdésre, mert akkor hatszor ilyen vastag lenne a kiadvány, de így is megteszik a tőlük telhetőt.

Ezek voltak a finom falatok, de hogy ne legyen ilyen vidám és remek az összkép, van azért sajnos komoly gyengesége is a kiadványnak. Ez pedig - igencsak fájó pont! - éppen a kommentárok és a magyarázatok területére esik. Amennyit ezekből eddig olvastam, a színvonalat a legjobb esetben is hullámzónak nevezném. Vannak részek, ahol véleményem szerint teológiai szempontból is alaposnak nevezhető fejtegetések olvashatók, sőt néhány kritikus ponton nagyon korrekt a magyarázat. Kiemelem most egyetlen példának az 1Jn 3,9 verse kapcsán megfogalmazott magyarázatot. Ez a vers sok problémát okozott már sok olvasónak, hiszen János azt írja, hogy "aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt...", vagyis nem vétkezik. Mármost, minden hívő ember vétkezik megtérése után is - de akkor ez logikusan azt jelentené, hogy senki sincs újjászületve, ráadásul a Biblia szerint. Nagyon helyesen "közbelép" itt a kommentár, és kiemeli a görög hamartanó ("vétkezni") szó kapcsán, hogy jelen idejű, aktív igenévi alakban áll, ami folyamatos-állandó cselekvést jelent. Vagyis itt arról ír a szöveg, hogy aki Istent követi, nem marad meg szándékosan és életvitelszerűen a bűnben, ami teljesen rendben van magyarázatként. 

Ugyanakkor a kommentárok között több helyen torzításokat, egyoldalúságokat és adott esetben butaságokat is olvashat az ember. Sajnos átsüt az egészből, hogy kőkonzervatív, mondhatni több területen beszűkült és elfogult látású szerzők is dolgoztak rajta, sőt még a tipikusan amerikainak nevezhető stílus is néhol beköszön. Jó példa erre, hogy ahol csak a "bor" szó előfordul a Bibliában, mindenhol igyekeznek a szerzők azonnal kimagyarázni, hogy nem alkoholtartalmú italról van szó valójában. A kánai menyegzőhöz fűzött kommentárból például kiderül, hogy a megittasodott násznép igazából nem is volt megittasodva, mert azt inkább úgy kell jól érteni, hogy megelégedtek az alkoholt nem tartalmazó borral... Természetesen ez az eiszegézis klasszikusan butácska és gyenge megjelenése, mely abból a tényből fakad, hogy Amerikában a keresztények jó része szigorúan az absztinenciára törekszik az alkohol kapcsán - mivel az alkoholizmus komoly probléma az országban. Ehhez hasonlóan több helyen is felüti a fejét valami igazán bárgyú és egyoldalú magyarázat, amiből még az átlagosan művelt olvasónak is sütni fog, hogy valójában prekoncepciók irányították a kommentár szerzőjének kezét. Magyarul, nem a szöveget magyarázza a kommentár, hanem a saját látásmódját próbálja belevinni a magyarázatba, ami mondani sem kell, súlyos módszertani hiba.

Összegezve a fentieket azt mondanám, ha valaki kifejezetten a kommentárok miatt venné meg ezt a bibliakiadást, szerintem nem éri meg a pénzét. Ennél sokkal jobb magyarázatokat lehet találni a tematikus vagy speciális kommentárkiadványokban. Ha a Tűzbibliát elsősorban arra használja az olvasó, hogy a szöveget egy jó fordításban olvassa és szeretné a mögötte lévő hátteret is megérteni, témákra rákeresni vagy éppen a pünkösdi nézetekkel kapcsolatos igehelyeket felderíteni, akkor viszont egy igazán impozáns karácsonyi ajándékként jöhet számításba a kiadvány. A szájízem az első két hét után tehát egyáltalán nem rossz, de azért tökéletesnek sem nevezném - mindenesetre kóstolgatom még, mert mindenképpen megérdemli a figyelmet. :-)

1 megjegyzés :

  1. Jo magam eppen azert nem ruhaztam be ra mert tudom, hogy a Pünkösdi felekezeti tanitasokat igyekszik ravasz modon közvetiteni ügyesen csomagolva.

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)