2014. február 19., szerda

Ferenc a menzáról

Határozottan a protestáns hívő hangvételével írom: nem kenyerem a pápaság rendszere, de mégis megkedveltem az új pápát, Ferencet. Őszintén meglepett, hogy egy ilyen karakterű, a jezsuita lelkiséggel és Assisi Ferenc egyszerűségével felvértezett ember kerülhetett a katolikus egyház élére. Én nem bánom, remélem ők se!

Az év embere lett tavaly
II. János Pál nagyon is hosszúnak nevezhető, majdnem 27 éves pápasága sokféle képet hagyott maga után: felvételeket, ahol a pápa síel, fiatalokkal találkozik, esetleg az ellene elkövetett merényletkísérlet után megbocsát merénylőjének, végül a megöregedő, beteg és szenvedő ember arcát. Az őt követő XVI. Benedek ezzel szemben talán leginkább meghökkentő lemondásával égett bele a köztudatba, pedig voltak értékes gondolatai. A közelmúltban alkalmam volt részt venni egy vallástudományi találkozón, ahol az előző pápa kapcsán az egyik előadó félig-meddig tréfálkozva megjegyezte: Benedek olyannyira szobatudós volt, ha mégis kimozdult dolgozószobájából, biztosan valamilyen sérülést szenvedett.

És akkor jött a meglepetés. Ferenc - vagyis Jorge Mario Bergoglio - az új pápa pontosan olyan valaki benyomását kelti, aki mintha teljesen ellentéte lenne elődjének. Nem marad a szobájában, sőt be sem költözik az Apostoli Palotába, hanem a Szent Márta házat választja, mert közel akar tartózkodni az emberekhez. A pápa az mégiscsak a pápa, aki a legméltóságosabb arca a katolikus egyháznak - gondolná az ember, ám Ferenc megnyilatkozásait, tetteit és viselkedését elnézve nekem olyan benyomásom van, hogy sokkal inkább egy egyszerű és jóindulatú bácsit látok a reverenda mögött. Bevallom, annyira meglepett Ferenc hozzáállása, hogy valami elképesztően sunyi katolikus színházra, ravasz módon kitervelt reklámtevékenységre gondoltam, mellyel a katolikus egyház megtépázott tekintélyét akarja helyrebillenteni. Ez az ember vagy remek színész, aki egy profin koreografált karaktert játszik el, vagy tényleg komolyan gondolja, amit művel.

Nos, bár az igazság többnyire odaát van, ennyi idő után egyre inkább úgy fest a dolog, hogy tényleg őszinte mindaz, amit a katolikus egyházfő csinál. Ez az ember láthatóan szereti a szegényeket, nem korholja a fiatalokat, és bizonyos értelemben fütyül a konvenciókra. A megválasztását követő percekben egyszerű fehér reverendában mutatkozott a tömeg előtt, és hiába győzködték a püspökök, hogy aranykeresztet viseljen, erre sem volt hajlandó. Bergoglio megizzasztja saját testőreit is: amikor elment egy templomba imádkozni, arra kérte őket, hogy hagyják nyitva az ajtókat, az emberek szabadon közlekedhessen ottléte alatt. (Ima után pedig elment befizetni a számláit: megnéztem volna az ügyintézők arcát, amikor a pápa belép bankkártyával vagy készpénzzel a kezében...) És egyébként is, inkább testőrök nélkül, egyszerűen gyalog vagy busszal közlekedik, menzán ebédel ott, ahol helyet talál, szereti a focit, odavan a tangóért és azt is elárulta, hogy régen volt nője. Ezek bizony nem egy végtelen magasságban trónoló egyházfő, hanem egy hétköznapi átlagember paraméterei. Ha pedig egy pápa átlagember, ezzel éppenhogy az átlagos pápák fölé emelkedik. Ferenc bizony meghaladja minden eddigi elődjét, amennyire a pápaság történetét ismerem.

"Aki közeledik az Egyházhoz nyitott ajtót kell, hogy találjon, és nem a hit ellenőrét... Szükségünk van a világban élő szentekre, a világban megszentelődő szentekre, akik nem félnek a világban élni. Szükségünk van kólát és hot-dogot fogyasztó, internetező és Ipod-ot használó szentekre. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik az Eucharisztiát, és nem szégyellnek a hétvégén sört inni vagy pizzát enni barátaikkal. Szükségünk van olyan szentekre, akik szeretik a mozit, a színházat, a zenét, a táncot, a sportot. Szükségünk van társaságot kedvelő szentekre, akik nyitottak, normálisak, barátságosak, vidámak és jó barátok. Szükségünk van olyan szentekre, akik e világban élnek, és meg tudják ízlelni a világ jó és tiszta dolgait, de mégsem világiasodnak el." (részlet Ferenc egyik nyilatkozatából)
Vajon meddig és hova vezethet ez a fordulat? Megváltozik-e a katolikus egyház kommunikációs és szellemi klímája? Elegendő ehhez, ha egy nyitott gondolkodású és a szó nemes értelmében egyszerű ember áll az élen? A válaszokat szerintem senki nem tudja, mindenesetre az biztos, hogy érdemes figyelni Ferenc útját. Én szurkolok neki és kívánom, hogy teljesüljön az a vágya, hogy a katolikus egyház valóban a szegények egyháza legyen. Habemus papam!

11 megjegyzés :

  1. Szimpi a poszt, de ha már feladtad a magas labdát, rákérdezek.

    Miért kellene, hogy a keresztény egyház a szegények egyháza legyen? Az Evangélium jómódúvá tette és teszi az emberiséget, a többi vallás és a világi értékrend tartja szegény állapotban az áldozatait. Legyenek ezek az irányzatok a szegényeké, vagyis ne rúgják el maguktól a tevékenységük termékeit, ahogy bizonyos körökben az elhalálozott macskát szokták áthajítani a kerítésen, a szomszédhoz. A keresztény egyház legyen a jómódú, toleráns demokratáké, amely minden jó szándékú ember előtt nyitva áll - aki a Jézustól kapott tényleges tanítást követi, nem lesz szegény.

    Miért lenne egyházi feladat konzerválni egy-két lelakkozott műszegényt, mint a skanzenben a házakat?

    A pápa iránti nyitottságot köszönöm, örömmel olvastam az írást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Miért kellene, hogy a keresztény egyház a szegények egyháza legyen?"

      Bár a kérdésedre Ferenc pápa tudna nálam relevánsabb választ adni, szerintem ő azért szeretne szegény egyházat látni, mert ez volt a jellemző Krisztusra és tanítványi körére. Sem Jézus, sem az egyház nem volt kifejezetten gazdag, nem gyűjtöttek maguknak vagyont, nem törekedtek gazdagságra. Ezzel természetesen nem azt mondom, hogy gazdagnak lenni bűn (miért volna az?), de az jól kivehető, hogy az evangélium inkább a veszélyeire hívja fel a figyelmet, mintsem az áldásaira.

      Másrészt ha jól értem, akkor a pápa a "szegények egyháza" alatt nem feltétlenül egy szakadt és nyomoronc egyházat ért, hanem olyan eszményi helyet, ahova a szegények szívesen betérnek és jól érzik magukat ott. Nézz meg egy mai gyülekezetet (nem csak katolikust), és látni fogod, hogy nagyon sok helyen csak a kiegyensúlyozott életet élő polgárság, mondhatni a társadalmi középréteg reprezentálja magát - prostik, hajléktalanok, csövesek kilógnának a keretből. Ha jól értem, Ferencnek ez nem tetszik - persze ismétlem, azt ő tudná megmondani mit gondolt, amikor ennek hangot adott.

      Törlés
    2. Köszönöm a választ, jó gondolatokat vetsz fel. Azt gondolom, hogy Ferenc látja, mennyire kevéssé érvényesült idáig a kereszténység belső összefüggésrendje a társadalmak mindennapi életében, ezért fogalmazza meg a nyitás gondolatát. Vagyis korrepetálás céljából, hogy a bukdácsolók új esélyt kapjanak átgondolni, tényleg ki akarnak-e tartani a maguknak ártó bukdácsolás állapotában, vagy megnyílnak a Messiásra.

      Ha végiggondoljuk, mi lenne, ha a kereszténység valóban érvényesülne, akkor máris tisztábban látjuk a kívánatos állapotot, amely nem a "szegénység". A Messiást követők persze, hogy kiegyensúlyozott középosztálybeliek, definíció szerint nem lehetnek mások. A felső osztály kizsákmányoló, nem azonos mércével mér, ezért nem keresztény. Az alsó osztály nem értette meg, mit tanít a Messiás, vagy nem valósítja meg, ezért a kereszténysége szintén problémás (nem mert én mondom, hanem mert nem termi az Evangéliumból következő gyümölcsöket). A prostik, hajléktalanok és csövesek ügye szerintem sokkal egyszerűbb, mint vélni szokás: Jézus körül nem voltak sem prostik, sem vámosok, sem bűnösök. Akik ténylegesen körülötte voltak, azok ex-prostik, ex-vámosok, ex-bűnösök voltak, aki megbánták a tetteiket, elégtételt ígértek a megkárosítottaknak, életreformot fogadtak, és a Messiás követőiként élték le a hátralévő életüket. A kötözködők mondták rájuk, hogy ők még mindig prostik, vámosok és bűnösök.

      A Messiás követőiként különbséget kellene tennünk a farizeusok álláspontja és a tényleges helyzet között. Jézus gyülekezetében megtért és újjászületett emberek voltak, a nem változó prostik/vámosok/bűnösök egyszerűen kimaradtak a képből, a lehetőség felajánltatott nekik, ők meg nem éltek vele, az Evangéliumok a nyomukat sem tartalmazzák.

      Ennek megfelelően, az egyház mindenkor legyen nyitott az ex-bűnösök (pentito-k és pentita-k) befogadására, de nehogy már hiányoljuk a bűneikben kitartó, megtérésre nem is gondoló embereket a padsorokból! Nem nekünk kell megnyílnunk feléjük (máris nyitottak vagyunk), hanem nekik kell megnyílniuk a Messiásra és a tanítására.

      Törlés
  2. Olvastam tőle olyan írásokat, amik még pápává választása előttről származnak (pl. Nyitott ész, hívő szív). Abban is hasonló lelkület ábrázolódik ki, így én kezdem elhinni, hogy ez az ember tényleg ilyen jó fej! :)

    Találtam egy érdekes képet is, amin a három legutóbbi pápa együtt van lefényképezve. Szerintem nem sejtették, milyen jövő vár rájuk, mikor a fotó elkészült...

    https://twitter.com/infaustus_tsk/status/420874786617573376/photo/1

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nekem is eszembe jutott, hogy el kellene olvasni tőle valamit, ami még pápasága megkezdése előtt íródott.

      Jó a fotó is! :-)

      Törlés
  3. László Vértes, iszonyatos istentelenség amit írsz. És hogy senki se reagálta le... Félelmetes.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát reagáld le te, lehetőleg részletes indoklással.

      Törlés
    2. én nem akarom lereagálni, se indokolni. csak leírtam a végkövetkeztetést.

      Törlés
    3. Ha biztos vagy benne, hogy helyes a végkövetkeztetés, akkor nem okozhat gondot leírni a hozzá vezető logikát. Ha ezt nem tudod megtenni, nem lehetsz biztos a végkövetkeztetésben.

      Törlés
  4. Szerintem endike becsületes józan esze mondatja vele a válaszát, az meg önmagát magyarázza, nem kíván kifejtést. Mindenki, akinek működik a józan esze, ezt kérdőjel nélkül elfogadja. Te vagy bajban, ha a gondos és lépésről lépésre érthető érvelésed ellenére sem kapsz helyeslő és egyetértő reakciót. Ez esetben a kiinduló feltevéseid a hibásak, és a rájuk épülő okfejtés, még ha logikailag szinte hibátlan és mindenki számára követhető is, abszurditásba torkollik. Észre kellene venned, hogy valódi keresztény hívők a közelébe sem jutnak a te következtetéseidnek, nem feltétlenül mert buták, hanem éppen mert értik a tanítást, veled szemben, aki nem vagy hívő, és aki "Occam borotváját" alkalmazza mindenre, ami elé kerül (Occam nem mondta, hogy Istenhez "Occam-borotvával" kell közelíteni, csak a tudományra írta ezt elő). Talán azért nem mondta, mert ha Istent Occam-borotválgatod, nem hitre jutsz, hanem abszurditásokra. Pl. szemrebbenés nélkül elborotválod az egyházat a szegények alól, és demagógnak tartod Ferencet, aki sehogy nem akarja megérteni, hogyan kulminál választott vallásának értékrendje a kapitalizmusban. Érthetetlen, hogy ezek után a fenti cikk számodra "szimpi". Írhattad volna azt is, hogy nem "szimpi", az logikusabb lett volna.

    VálaszTörlés
  5. A fenti válasz Vértes Lászlónak szól, akivel korábban már volt gondolatcserénk a keresztény tanítás és hit témájában.

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)