A hatnapos teremtés művészi kompozíciója

Lassan már lerágott almacsutkának érzem, ha leírom: a teremtés hat napjának szó szerintisége vitatott kérdés a keresztény teológiában. Nem kívánok hosszas elemezgetésbe belefutni korszakokról, réselméletről és más teóriákról, inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a hatnapos kreacionizmus és az irodalmi értelmezés ebben a dologban legalábbis egyetért: a hat napot szó szerint hat napnak kell venni.

A két felfogás barátsága azonban ezen a ponton véget is ért. Míg a hatnapos kreacionisták alapvetően történelmi kronológiaként kezelik a szöveg hat napos leírását (azaz kis túlzással úgy is fogalmazhatunk, hogy Isten vasárnap "nekiállt világot teremteni", majd szombatig azt befejezte), addig az irodalmi értelmezést követők irodalmi szerkezetként látják a hat napot - még akkor is, ha a kozmogenezis sorrendje egybeeshet mindkét álláspont felfogásával. Utóbbi csoport a szöveg szimmetriájára hivatkozik - és szerintem nekik van igazuk. Miről van szó?

Képzelje el az olvasó, hogy építkezésbe fog: egy családi házat szeretne felhúzni frissen vásárolt telkén. A ház alapja már le van rakva, most tartunk a ház tulajdonképpeni kivitelezésénél. Hogyan fogunk eljárni? Nyilvánvaló, hogy először felhúzzuk a falakat, kialakítjuk a ház szerkezetét, a szobákat, aljzatbetonozást végzünk, szerelvényezünk, festünk, hideg- és melegburkolatokkal látjuk el az épületet. És ha mindennel végeztünk, csak ezután jöhetnek a bútorok, szekrények, polcok, lakberendezési tárgyak. Igen, ezek a lépések időben is követik egymást, alapvetően azonban logikai sorrendet takarnak, a kivitelezés metódusát tárják elénk. Nem azért nem csináljuk másként, mert időben ez lehetetlen lenne. Azért teszünk így, mert másként nem lenne logikus házat építeni. Úgy is fogalmazhatunk: elsőként kialakítjuk a tereket, megalkotjuk az élethez szükséges kereteket (szobáinkat), majd ezeket a kialakított tereket feltöltjük elemekkel.

A Genezis teremtésleírása pontosan ilyen szimmetrikusnak tűnik. Hat napról beszélünk, melyből az első három napot joggal nevezhetnénk a "szétválasztás műve" jelzővel, míg a második három nap a "benépesítés műve" nevet kaphatná. A teremtés hat napja tehát valahogy így alakul:

Első nap: világosság és sötétség
Második nap: égbolt, alsó és felső vizek
Harmadik nap: szárazföld és tenger, növények
Negyedik nap: égitestek elhelyezése
Ötödik nap: tengeri állatok, madarak elhelyezése
Hatodik nap: szárazföldi állatok, ember

Színekkel próbáltam jelölni az egymással összetartozó napokat. Az irodalmi értelmezés szerint tehát Isten először - ahogy egy ház építésénél mi is eljárunk - megalkotja a tereket, a kereteket, majd később betölti azokat teremtett dolgokkal. Az első naphoz az égbolti szférák tartoznak, amihez a negyedik napi elemek, az égbolt elemei tartoznak. A második nap a vizekről szól, amihez az ötödik nap elemei illeszkednek. Végül a harmadik nap a szárazföldre összpontosít, melyhez a szárazföldi élet való. Isten "bebútorozza" a teremtett világot és kulcsrakészen átadja a saját képére és hasonlatosságára teremtett alkotásának: az embernek.

Ez az irodalmi keret több szempontból is jobb a hatnapos kreacionizmushoz képest. Mindenekelőtt olyan szimmetriára hívja fel a figyelmet, mely nem erőltetett, hanem természetes módon következik a szöveg szerkezetéből. Ahogy Blocher írja, a fenti szerkezetben "nem okoznak értelmezésbeli nehézséget" a két teremtéselbeszélés (Gen 1 és 2) közötti sorrendbeli eltérések sem. Végül nem kell felesleges tudományos spekulációkba és magyarázatokba bonyolódni az égitestek teremtésével kapcsolatban: bár a kreacionizmus megteszi ezt, az irodalmi értelmezési keretben ez szükségtelen. A Napnak a negyedik nap "rublikájában" kell szerepelnie, mert a fenti szerkezetben nem is lehet máshol! Ez azonban irodalmi elrendezés és nem tudományos, melyben a sorrend kötöttsége magából a kompozícióból következik.

Blocher józanul felhívja a figyelmet, hogy az irodalmi értelmezést nem szabad azért elfogadnunk, mert kényelmes: mellette voksolni akkor tisztességes, ha maga a szöveg kínálja ezt a lehetőséget. A szöveg pedig bizony ezt kínálja. Bevallom őszintén, ez a fenti szimmetriára alapozott szemléletmód még mindig meglep eleganciájával. Nem igénytelen, nem kerüli meg a tisztességes átgondolást, de mentes minden erőlködéstől és kényszeres magyarázkodástól, ami sokszor jellemzi a teremtés leírásának értelmezését. Ráadásul olyan jelenség, ami még mindennapi tapasztalatunkkal és gyakorlatunkkal is egybevág: aki építkezett valaha, tudja hogy így van.

A bibliai szerző igazi művész volt. Precízen, átgondoltan és csodálatra méltóan komponálta meg a szöveget, akár egy zenemű kiváló darabját. Azt hiszem a sok vita mellett újra és újra érdemes erre felhívni a figyelmet!