A káosz megmaradt

Mi okozza a világ minden baját és szerencsétlenségét? Tíz keresztényből tizenegy azt válaszolná erre a kérdésre, hogy a bűneset: Ádám és Éva nagyon elszúrták a dolgokat ott az Édenben, azóta pedig a világ megromlott, a dolgok ellenünk fordultak, a problémák a nyakunkra nőttek. Nos, ez ebben a formában nem teljesen igaz.

A légy már korábban a levesbe került. A világ teremtése előtt már adott volt valami, ami nem nevezhető ideálisnak, sőt sötétnek, rombolónak, ijesztőnek tűnik. Ez maga a káosz. Kietlen és puszta, titokzatos és mély, sötét és ijesztő. A káosz ősi ellenség a mítoszokban, ellenhatás, agresszív erő, amit az isteneknek le kell gyűrniük ahhoz, hogy egyáltalán elkezdhessenek teremteni. A babiloni Marduk megküzd vele: legyőzi a tengert, azaz Tiámatot, ezzel pedig méltónak bizonyul arra, hogy az igazi istenként imádják. Az ugariti Baál is azért lett a legnagyobb isten Kánaánban, mert megverekedett a káosszal, azaz legyőzte Jammot, a tengeristent. És bizony pontosan így járt el a Biblia Istene is, ahogy a zsoltárban olvassuk:

"Te szorítottad vissza erőddel a tengert, te törted össze a tengeri szörnyek fejét."

Isten a teremtés első három napját azzal töltötte, hogy visszaszorította a káosz erőit. A sötétség megkapta a maga időkeretét (ez lett az éjszaka), a vizek először is kettéváltak felső és alsó régiókra, végül a tenger visszaszorult, így lett látható a szárazföld. Egy hasonlattal élve úgy is mondhatjuk, Isten első három napi munkája az volt, hogy rendet vágott, lesöpörte az asztalt, helyükre tette az elemeket, hogy azután a második három nap nekifogjon új dolgokat teremteni.

Ami azonban feltűnő, hogy Isten nem semmisítette meg a káosz erőit. A káosz már a kezdet kezdetén jelen volt a világban, és ott is maradt. Nem az ember bűne tehet róla. Az idilli állapot, az édeni békesség, a bűntelen harmónia a káosz erőinek háttérzajában került kialakításra. Teljesen és abszolút nyugalom tehát soha nem volt ezen a világon. A kaotikus erők azóta is kilépnek medrükből, képesek rombolni és pusztítani. Csak Isten tudja visszaszorítani őket saját medrükbe.

Ez a világkép szerintem sokatmondó lehet a mi számunkra is. Vajon mennyire vagyunk képesek együtt élni a káosz erőivel? Mennyire vagyunk képesek beépíteni a bizonytalan dolgokat a gondolkodásunkba? Mennyire viseljük el, hogy a rend mögött mindig ott munkálkodik a rendetlenség, ami bomlasztani akar? Úgy látom, nagyon nehezen. Az a tény, hogy a világon egy csomó dolog bizonytalan, rengeteg kérdésre nincs válasz, hogy bizonyos dolgokat nem lehet gyorsan és egyszerűen megoldani, valljuk be őszintén, kegyetlenül frusztrál bennünket. A bizonytalanság idegesítő.

Az emberek - köztük én is - válaszokat akarnak. Miért történnek úgy a dolgok, ahogyan történnek? Miért halnak meg ártatlanok? Miért van ennyi betegség, éhezés, nyomorúság? Miért nem oldja meg Isten ezeket egy karcsapással? Hosszasan sorolhatnánk az újra és újra visszatérő dilemmákat, melyek tulajdonképpen sokszor a káosz erőire kérdeznek rá: miért képesek a dolgok ennyire szétesni, a normális és egészséges elemek hanyatlani? Néha találunk rájuk bizonyos válaszokat, néha csak próbálkozunk a válaszadással, de egy dolog biztos: megnyugodni soha nem tudunk. A káoszt nem lehet véglegesen kiszorítani, megoldani, megsemmisíteni, mindig itt marad velünk a világban. A vitatkozók kibékülhetnek egymással, de valószínűleg lesznek még vitáik az életben. A betegeket meggyógyíthatja Isten, de előbb-utóbb az egészségesek megint betegek lesznek. Lázár életre kelhetett Jézus csodája által, de később megint meg kellett halnia. A káosz tehát marad.

A legnagyobb kérdés ezért nem is az, hogy mit miért tesz vagy nem tesz Isten. Sokkal inkább az, hogy képesek vagyunk-e megtanulni együtt élni a káosz erőivel ebben az életben? Erre ugyanis megvan a lehetőségünk. A káoszból lehetséges elindulni a rend irányába, csak Istent kell bevonni az életünkbe, aki már a kezdet kezdetén bizonyította, hogy a káosz erői megfoghatók és visszanyomhatók. Ezek az erők nem fognak megszűnni, újra és újra lerohannak hívőt és hitetlent, ám előbbi csoportnak mindig megvan a lehetősége, hogy Istennel együtt szembeszálljon a káosszal. Ezért látunk olyan alkoholistákat, vagy drogfüggőket, akik a hitüknek köszönhetően talpra állnak, leteszik az üveget és eldobják a tűt. Megszabadulnak, új életet kezdenek: garancia ez arra, hogy soha többé nem csúsznak meg? Dehogyis. A káosz vissza akarja húzni őket, de Isten erőt adhat nekik a szembenállásra. Pont úgy, ahogy nekünk is.