Választási lázban ég az ország, az emberek sorban mennek szavazni, behúzva azt a bizonyos ikszet, ami valakiket a hatalom közelébe juttathat. Továbbra is eltökélten kerülöm a politikai kérdéseket a blogban, ám stílusosnak érzem, hogy pont a mai nap szó essen egy olyan jelenségről, mely az idei választások kapcsán is felmerült: a szélsőséges nézeteket valló csoportokról, melyek már Jézus idejében is léteztek. Hogyan reagált ezekre Krisztus?
Ha egy keresztényt megkérdezünk arról, milyen szélsőséges mozgalmakat ismert Jézus korából, alighanem a zélótákat fogja megemlíteni. Kétségtelen, hogy nem téved. A zélóták radikalisták voltak, ami vallási fanatizmust is jelentett. A korabeli történetíró, Josephus azt írta róluk, hogy "szabadság iránti szenvedélyük csaknem legyőzhetetlen, mert meg vannak győződve arról, hogy Isten a vezetőjük". A zélóták meg voltak győződve arról, hogy a római uralom istenellenes, ezért egyetértettek azokkal az erőszakos cselekedetekkel, melyek a rómaiak vagy az őket támogatók ellen szerveződött. Meglepő lehet, de Jézus tanítványi körében két zélótát is találunk: az egyik a galileai halász Péter, a másik a kánaáni Simon. Érdekes kérdés, vajon hogyan volt képes ez a két ember megmaradni Krisztus mellett, aki nem támogatta az aktuális hatalommal szembeni erőszakot, sőt inkább a szeretet parancsára helyezte a hangsúlyt. (Persze felhozható álláspont, hogy Jézus tanítványi köre is úgy gondolt a Mesterre, mint aki elhozza a földre saját királyságát, ezáltal felváltja a római uralmat: az Apostolok Cselekedetei elején, Krisztus feltámadása után is még mindig erre kérdeznek rá az értetlennek tűnő tanítványok...).
 |
| Szikárius tőr |
A másik szélsőségesnek nevezhető "párt" Jézus idejében a szikáriusok voltak. A szikáriusok orgyilkosokként működtek, még nevüket is arról a görbe késről kapták, amit a ruhájuk alatt viseltek, és bárkit leszúrtak vele, ha úgy gondolták, hogy az illető Isten törvénye ellen vét. Képesek voltak az istentiszteletek kellős közepén is embereket megkéselni, ám a mai terrorista csoportokkal szemben általában nem vállalták fel az ilyen akciókat. Terrorcselekményeiket egyébként főként olyan zsidókra specializálták, akik a római uralmat támogatták. Nem mindig öltek, valamikor túszokat ejtettek és váltságdíj fejében engedték őket szabadon - az így szerzett pénzből fedezték saját működésüket. Van olyan bibliakutató, aki szerint Pál és Lukács azért hallgatnak a galileai keresztényekről írásaikban, mert a szikáriusok éppen Galileában tevékenykedtek a leghevesebben. Benne volt a pakliban, hogy az "új szekta" (a kereszténység) tagjait is gyilkos merényletek érik utol.
A szélsőséges eszmék és gondolatok minden társadalmi helyzetben és korban jelen voltak. A mögöttük meghúzódó radikalitás mindig a durva és eltúlzott törvénykezésből és világlátásból adódott. A szikáriusok a Törvény minden betűjét nagyon keményen betartották, míg a római törvényeket semmibe vették. Hát nem ezt a kettősséget látjuk a mai radikálisoknál is? Akár politikai, akár vallási vagy társadalmi szélsőségességről van szó, az ilyen csoportok mindig rendelkeznek egyfajta általuk elképzelt, saját maguk által kreált belső szabályrendszerrel, amihez foggal-körömmel ragaszkodnak, gyakran szembekerülve ezáltal az egyébként elfogadott állami, gyülekezeti vagy valamilyen csoport által konszenzusos módon létrehozott törvényekkel, amiket annyira már nem akarnak betartani. Ezzel szemben Pál és a többi apostol - akiknek bőven lett volna okuk szembeszállni az őket üldöző hatalommal - megmaradtak az engedelmességnél. Péter visszacsúsztatta tőrét a Gecsemáné-kertben, mert gyorstalpaló teológiai képzést kapott Krisztustól: nem a kés az az eszköz, és nem a fülek levágása az az eljárás, amivel Isten Országának ügye előreléphet. Isten radikális szeretete minden más radikalizmusnál hatásosabban működik. A radikális pártoknál, vallási csoportoknál, eszméknél hajlamosak minden kérdésben radikálisak lenni, kivéve a radikális szeretetet. Anélkül pedig semmik vagyunk.
Számos érdekességet szedtél össze, köszi a posztot. Van arra külső adat, hogy kik voltak Jézus körül a zelóták, vagy ezt az evangéliumi sorok között olvashatjuk?
VálaszTörlésA másik kérdésem némileg költői: az aktuálpolitizálást olyan meggyőződésből kerülöd, hogy Jézus tanítása a földön sosem valósulhat meg, még a tanítása nyomán kialakult társadalmakban sem? Ezt honnan vezethetjük le?
A zélótákról nem sokat tudunk a bibliai szöveg alapján, a külső adatok (történelmi források, írásművek) szerint lehet rekonstruálni működésüket és gondolkodásmódjukat. Ezekről találsz infot megfelelő kortörténeti könyvekben. Ami érdekes, hogy Jézus közvetlen tanítványi köreiben is volt kettő - már elnézést, de ez kb. olyan, mintha két "ókori jobbikos" lett volna két tanítványa.
TörlésAz aktuálpolitikát elsősorban azért kerülöm itt a blogban, mert úgy vettem észre, hogy még élőszóban sem lehet ebben az országban normálisan politikáról beszélgetni - hát még az anonimitás mögött az interneten. Egyébként intelligens emberek is megvadulnak, ha politikáról lesz szó. Ha azonos pártálláson vannak, együtt mocskolják a másik oldalt, ha különbözőn, akkor egymást szidják. Minden politikai eszmecsere ide lukad ki - én meg ezt a blogot nem ebbe az irányba szeretném elvinni.
Vannak persze olyan kérdések, melyek óhatatlanul érintik a politikát is - például mert kapcsolatban vannak valamiképpen az egyházzal, vagy annak elveivel. Ezekről néha-néha írok röviden, de nem szeretném ha a nagypolitika betenné ide a lábát.
Kedves László!
TörlésTudom, nem én vagyok a megszólított, de mégis hadd válaszoljak röviden a felvetésre.
"olyan meggyőződésből kerülöd, hogy Jézus tanítása a földön sosem valósulhat meg, még a tanítása nyomán kialakult társadalmakban sem? Ezt honnan vezethetjük le?"
Őszintén csodálkozom, hogy ezt egyáltalán le kell vezetni. De azért.
János 18,36: „Az én országom nem e világból való."
Ennél egyértelműbben elég nehezen válaszolhatott volna a kérdésedre Jézus.
Elég végignézni az evangéliumokban, hogyan viszonyult Jézus a tényleg elnyomó, korrupt római hatalomhoz (és a zsidókhoz nem épp barátságos Pilátushoz). Hányszor szidta őket, hányszor biztatott a földi politikai hatalom megszerzésére, a nép felszabadítására (amit pedig épp elvártak volna a Messiástól)? Ehhez képest hányszor szidta az írástudókat, a vallási vezetőket?
Mit válaszolt a Sátánnak, amikor a föld feletti uralom megszerzésének lehetőségével kísértette?
Említhetnék még sok példát a levelekből is (pl. 1Péter 2,11: "mint jövevényeket és idegeneket"), de nem teszem.
Az Új szövetség előítéletektől, előzetes gondolati sablonoktól mentes végigolvasása után szerintem elég nehéz arra a következtetésre jutni, hogy Jézus úgy gondolta, az országa ebben a világban valósulna meg - erre gyakran még a nem-keresztény filozófusok is rámutattak egyházkritikájukban (többek között Nietzsche is...).
"még a tanítása nyomán kialakult társadalmakban sem" Jézus tanítása nyomán kialakult bármilyen társadalom is? Mikor, hol, melyik? Egyáltalán, mit tanított Jézus, ami bármilyen társadalmi berendezkedés létrehozására irányult volna (a fentebbieknek megfelelően ez erősen költői kérdés)?
A hatalom által eltorzított állítólagos "kereszténység" talán valóban segédkezett néhány társadalmi rendszer kialakításában, de ezekben az esetekben épp a világ győzött Jézus tanításai (és "egyháza") felett, és nem fordítva; épp az "egyház" hódolt be a világnak, a hatalomvágynak, és nem a világ Jézus tanításainak.
Valóban, Jézus maga sem foglalkozott a nagypolitikával, és tanítványait sem buzdította erre. Sőt, bár bőven lett volna alkalma, hogy egyfajta politikai felszabadítóként a tömeg élére álljon, határozottan elkerülte ezt a lehetőséget - pedig még saját tanítványai is elvárták tőle, hogy ezt az igényt kielégítse.
TörlésEbben a világban elkerülhetetlen, hogy bizonyos pontokon ne kerüljünk kapcsolatba a hatalommal, de történelmi tapasztalat, hogy az egyháznak nem tesz jót, ha hatalom közelébe kerül. Az mindig megrontja.
Kedves Sytka és Lightsword!
TörlésSzerintem Jézus tanítványai között nem volt zelóta, mivel a tanítás ellenkezik a zelóta világlátással.
A kereszténység kontra világ témában két axiomatikus modell létezik, ezeket verseljük meg épp. Az axiomatikus modellek lényege, hogy alulról kiindulva nem lehet őket bebizonyítani, csak a következményeiket, a hasznukat lehet vizsgálni.
A "nem e világi" modell szerint Jézus valami égi dolgot tanított, amely nem csak az akkori, hanem a mai világban is égi, következésképp a keresztények tartsák magukat távol a közügyektől, mert az árt. Az ellenérv nyilvánvaló: nincs hatalmi vákuum, ha a keresztények nem vezetik a közügyeket, akkor a világiak vezetik őket, azaz a másvilági keresztények indirekt módon kijelentik, hogy a világiaknál alkalmatlanabbnak tartják magukat a körülöttük zajló ügyek irányítására. Ez nem tűnik túl hasznosnak, hosszabb távon meg is halasztja a kereszténységet. Így nem lesz minden ember Jézus tanítványa, sőt minden századik sem lesz.
A másik axiómarendszer szerint Jézus Pilátusnak mondja, hogy az ő királysága nem abban a konkrét ókori környezetben keresendő. A tanítványainak azt mondja, hogy Isten országa ott van közöttetek, azaz a személyközi kapcsolatokban, azaz a földi társadalmi életben. Minden európai ország egy olyan keresztény királyság egyenes utódja, amelynek az alapítója őszinte hittel megvalósította Jézus tanítását. Nem kell kutatni, hogy "hol van az ilyen társadalom", mivel körülöttünk van, amerre járunk Európában. Ennek az axiómarendszernek az az előnye, hogy Jézus tanítványává teszi az embereket.
A hatalom tényleg veszélyekkel jár, de ha a világiak nem félnek ettől a veszélytől, a keresztényeknek sem indokolt.
László, most nincs több időm, ezért csak egyetlen állításodra reagálnék:
Törlés"Szerintem Jézus tanítványai között nem volt zelóta, mivel a tanítás ellenkezik a zelóta világlátással."
A Lk 6,15 és Csel 1,13 Simont, Jézus egyik tanítványát zélótának nevezi. Feltételezhetően Péter is, sőt Iskariótes Júdás is az volt.
Köszönöm a hivatkozásokat, ez sokat segít. Az Apcsel az én változatomban már "buzgó" Simonról beszél, ebből nem igazán következik tényleges zelótaság. Az angolban azóta is zelótának nevezik a güzüt és a buzgómócsingot, ez ne vigyen félre bennünket.
TörlésHa időd engedi, a keresztények és a világi szerepvállalás ügyében fontold meg, vajon bejött-e, hogy a keresztények ne foglalkozzanak "piszkos" pénzügyekkel. Szerintem piszkosul nem jött be. És az, hogy ne foglalkozzanak a bűnös szórakoztató iparral? Az se jött be. Hogy ne foglalkozzanak a hazug médiával? Szintén nem jött be. A hatalomgyakorlásban vannak veszélyek, ezeket célszerű tudatosítani, de a legnagyobb veszély a kimaradás.
Kedves László!
TörlésSajnos csak későn fedeztem fel, hogy Ön is ír blogot. Ha korábban olvasom írásait, nem tartottam volna szükségesnek, hogy válaszoljak kérdésére.
Ez egy keresztény blog, így nem tartozik ide, hogy történelem és politológia mániásként, valamint nemzetközi gazdasággal foglalkozó közgazdászként mit gondolok a blogjában kifejtett nézeteiről vagy a " Minden európai ország egy olyan keresztény királyság egyenes utódja, amelynek az alapítója őszinte hittel megvalósította Jézus tanítását." mondatáról.
Talán csak annyit reagálnék, hogy érdemes elfogulatlanul, előzetes megállapítások, feltevések, leegyszerűsítő sablonok nélkül behatóbban tanulmányozni a történelmet, ritkán árt.
Az, amiért viszont nem is érdemes folytatnunk a vitát, már jobban idetartozik.
Erős a gyanúm ugyanis, hogy nem ugyanazt a Jézust követjük. Ha pedig nem ugyanarról a személyről beszélünk, akkor elkerülhetetlen, hogy mást gondoljunk/írjunk róla.
Csak két kérdés:
- Ön szerint miért halt meg Jézus (ehhez kapcsolódóan, miért jött egyáltalán a Földre)?
- Ön kit tart/nevez kereszténynek?
Ami a történelmet, a politológiát és a gazdaságtant illeti, örülök, hogy közös az érdeklődésünk, nem tartom gondnak, ha mindjárt kezdetben nem pontosan azt gondoljuk mindenről. Sőt ha később sem, az is belefér a sokszínűségbe, a lényeg, hogy tényekre, adatokra, a valóság átfogó ismeretére igyekezzünk támaszkodni a fantázia és a vágyelvű gondolkodás helyett.
TörlésValóban kiderülhet, hogy egész mást gondolunk Jézusról és a tanításáról, nézzük.
Álláspontom szerint Jézus az Ábrahámnak tett ígéretet beteljesítendő jött a világba, azért, hogy Ábrahám magja által nyerjen áldást minden ember, vagyis hogy megtanítsa az emberiséget arra, hogyan járhat fényben és igazságban már itt a földön, és halálakor hogyan nyerheti el az örök életet. Az áldás a zsidók Messiást felismerő és követő maroknyi kisebbségén keresztül áradt ki a világba, Jézus új szövetsége keretében. Ebben a lelki szövetségkötő értelemben mi mind judaisták vagyunk Jézuson és az apostolokon (+Pálon) keresztül, bár ezt a messiásváró régi judaisták hevesen vitatják.
Kereszténynek a messiáskövetőket nevezem, akik Jézus evangéliumi tanítását hittel elfogadják, és igyekeznek megvalósítani. A hangsúly a két főszabályon van: szeresd Istent teljes erődből, szívedből, elmédből, valamint szeresd embertársadat, mint önmagadat.
Miért halt meg Jézus? Hogy a tökéletes áldozatával eltörölje a judaizmusban a bűnökre előírt áldozatokat és jóvátételeket, és ezáltal lelki síkra emelje az Isten-ember kapcsolatot, ideértve a bűnbánatot is. Továbbá azért kellett jellé válnia a judaisták számára, mert ők nem akarták továbbadni a rájuk bízott áldást, maguktól nem voltak hajlandók judaistává tenni a gójokat. Jézus a judaizmus vízválasztója, a megalázó kereszthalálára gondolva minden judaista kénytelen felülvizsgálni az emberi elképzeléseit a világról, és Istentől kérni tanácsot, hogy ezzel az érthetetlen botránnyal most mi legyen, merre tovább. A pogányból lett keresztények pedig Jézus gyengeségben rejlő erejét, az isteni szeretet mindent legyőző hatalmát csodálják, és a feltámadás alapján hiszik, hogy Jézus tanítása nem csak filozófia, hanem transzcendentális ígéret, és konkrét, kézzelfogható valóság.
Törlés