Egy ártatlan csók volt, ami elárulta az Ártatlant. Olvasva olyan, mintha még maga Jézus is meglepődne. Júdásnak feltett kérdése mindenesetre ilyen atmoszférát áraszt: "csókkal árulod el az Emberfiát?". Márpedig ha Jézus meglepődik, azon mi is meglepődhetünk. Ritka jelenség az ilyesmi az evangéliumokban, nagypéntek felé közeledve mindenképpen figyelmet érdemel.
Persze sejthetjük, hogy Jézust maga az árulás nem lepte meg, hiszen korábban már megjövendölte, hogy tanítványai közül az egyik szembefordul vele. Én azt sem gondolom, hogy Júdás személye okozott volna meglepetést, aki talán szimplán a pénzért (30 ezüst kéthavi munkabérnek felelt meg), vagy gonoszságból, esetleg amiatt árulta el Mesterét, mert úgy érezte: forradalmi mozgalmuk akkora indulatokat kavar, hogy amúgy sincs túl sok jövője - jobb véget vetni az egésznek, és legalább anyagilag jól kijönni a végén...
De akkor mi okozhatott meglepetést az árulással kapcsolatban? Az egyik lehetséges válasz az a mód, ahogyan Júdás az árulást elkövette. Page azt írja, a csók mint érzelemnyilvánítási aktus némi rosszallást váltott ki abban a korban. Jézus idejében már nem igazán volt népszerű szokás a zsidók között, és általában a görög-római világban sem. Viszont Jézus követői és az első keresztények körében a csók bevett gyakorlatnak számított. Még a liturgiába is bevonták, jellemző mozdulattá vált. Úgy is mondhatjuk, a csók a keresztényekre jellemző gyakorlattá vált, a sokféle nemzetiséget magában foglaló új mozgalom jelképeinek egyike, Jézus követőit azonosító cselekedet volt. Az áruló tehát a családból, a belső körből érkezett és az ennek megfelelő módon járt el, hogy ezáltal maga az árulás még fájdalmasabb, az ebből fakadó lesújtó hatás pedig még elementárisabb legyen.
Júdás persze sima reflexből is csókot adhatott Jézusnak, ám akárhogy is történt, mégiscsak olyan jelképet használt, ami Jézus követőit jellemezte: ezzel pedig nemcsak magát Jézust, hanem közös rituáléikat, sajátos szokásaikat is megtagadta. Júdás pont azzal a jellel tépte szét a szövetséget, ami kifejezte az összetartozást.
Mindennek fényében kissé megdöbbentőnek tartom, hogy még XVI. Benedek pápa idejében voltak olyan személyek (például Walter Brandmüller, a történettudományi tanács elnöke), akik Júdás rehabilitációjára tettek kísérletet. A kezdeményezés egyik kiindulópontja annak idején tudomásom szerint a gnosztikus Júdás evangéliuma felfedezése is volt, valamint a zsidó-keresztény kapcsolatok erősítése. Én azonban maradok annál, hogy az áruló maradjon áruló. Még akkor is, ha Júdás csókja indította el azokat az eseményeket, melyek megváltásunkhoz vezettek: Júdás belülről induló bomlasztó tevékenysége nemhogy megállítani nem tudta, hanem tetőpontjára juttatta Jézus pályáját.
Nagyon érdekes megközelítése a passiónak, még soha nem olvastam vagy hallottam ehhez hasonlót... Egészen új, nagyon emberi aspektusra irányítottad rá a figyelmet.
VálaszTörlésEnnek örülök, pedig maga az igazi passió még el sem kezdődött. ;-)
TörlésSokkal egyszerűbb módon is el lehetett volna fogni Jézust, pl. odamegy az őrparancsnok, és elkiáltja magát: Mellikőtök az a Jézus?
VálaszTörlésEz esetben Rózsa Sándor és a pandúrok módjára alakul a történet. Júdás azonban üdvözli Jézust, ez a megbeszélt jel, és ez rituálissá teszi a tettet. Felemeli, és beilleszti az "ennek így kellett lennie" keretbe.
Júdás saját döntése alapján követi el az árulást, de valószínűleg nem rossz szándékkal. Kétmillió judaistából mondjuk, egymillió kilencszázötvenezer a szerintük istenkáromló álmessiás Jézus halálát akarja, nem olyan nagy ügy, hogy a belső körében is akadt egy, aki ezen az állásponton volt.
"Júdás saját döntése alapján követi el az árulást, de valószínűleg nem rossz szándékkal."
TörlésAz evangélium szerint Júdásba "belement az ördög". Nem tudtom, hogy a rossz szándék megkérdőjelezése ezután releváns-e...
Az a tény, hogy a belső körből is volt valaki, aki Jézus halálát akarta, tényleg nem meglepő, nem az első és nem az utolsó alkalom a történelemben, hogy valaki belülről tesz kísérletet valaki megbuktatására. Az a mód azonban, hogy ezt pont egy bensőséges tettel (a csókkal) tette Júdás, valószínűleg Jézusnak is visszataszító lehetett.
Félre ne érts, nem sztárolom én Júdást. Hogy belement-e az ördög? Jó kérdés.
TörlésAz evangélisták magyarázatot kerestek arra, hogy a sok rosszakaró nemzettársuknak mitől lett elfogadhatatlan Jézus. A "belement az ördög" abban a korban ésszerű magyarázatnak tűnhetett, ma már nem az.
Nehéz megbecsülni, mennyi volt a "sokan" a "sokan hittek benne"-ből és a "sokan követték"-ből. Az össznépességhez képest nem lehettek sokan, mivel a többség folyamatosan üldözte és zaklatta, végül ki is átkozta őket.
Én valószínűnek tartom, hogy elfogatása napjaiban Jézus igen népszerű volt. Virágvasárnap tömegek kísérték bevonulását, a farizeusok hangot is adtak panaszuknak. Logikus feltételezni, hogy éppen ezrét fogták el a Gecsemáné-kertben éjszaka, hogy ne kelljen róla a tömeget "leválasztani": ne okozzanak zavargást az elfogatással.
TörlésEz azt mutatja, hogy sokan voltak különféle okoknál Jézus körül. Aztán persze, ez a tömeg gyorsan el is tűnt, beleértve a tanítványok többségét is.