Van egy mókás hangzású héber kifejezés, mely leginkább a zsidóság írásmagyarázatában fordul elő: cimcum. Tréfás jellege ellenére sincs köze a macskákhoz, sem a "zimme-zum"-hoz vagy más népdalocskához. A cimcum magyarul összehúzódást, összetöpörödést jelent, amikor valami eredeti méretének jóval kisebb részére zsugorodik. A zsidó írásmagyarázók előszeretettel használják ezt a kifejezést Istennel kapcsolatban, amikor Isten rejtettnek, elérhetetlennek és távolinak tűnik. Miről is van szó?
A zsidók teremtésről alkotott felfogása szerint Isten saját magára alkalmazta a cimcum-ot, a szónak természetesen nem a fizikai, hanem szellemi értelmében. Miután megalkotta az egész világot, önmagát összezsugorította, hogy ezzel tegye lehetővé a teremtett valóság feltárását és meghódítását teremtményei, azaz az emberiség számára. Isten "összetömöríti" magát, a háttérbe húzódik, hogy az emberek előtérbe kerülhessenek, kibontakozhassanak és elkezdhessék szabad akaratuk szerint használni képességeiket. Ha Isten mindig, mindenen rajta tartja a kezét és állandóan beavatkozik, miért is várná el, hogy teremtményei meghódítsák a világot?
Isten cimcumja, háttérbe húzódása ebben az értelemben nem ellenünk történik, hanem sokkal inkább értünk, a mi érdekünkben. A helyzet egy kicsit ahhoz hasonlít, mint amikor egy édesapa megmutatja csemetéjének, hogyan kell valamit csinálni, aztán hátrébb lép, egyfajta módon "kivonja magát" a szituációból, hogy attól a pillanattól fogva csak szemlélője legyen annak, a gyermek hogyan használja a tanultakat. Jézus tálentumokról szóló példázatában is mintha ilyesmiről lenne szó. A történetet olvasva csakis a kiosztott tálentumok mennyiségére és a szolgák viselkedésére szoktunk figyelni, pedig a példázatbeli Gazda (azaz Isten) magatartása is érdekes: elutazik egy messzi országba, vagyis nem marad a közelben, és csak sok idő múlva tér haza, hogy megnézze, mi történt az általa kiosztott pénzzel. A lényeg azonban, hogy a kapott tálentumokkal a szolgáknak kell gazdálkodniuk, a Gazda távol van, nem avatkozik közbe, de tudható, hogy érdeklődni fog az eredmények felől, ha hazatér. Isten távolmaradása, összehúzódása tehát nemcsak azt jelenti, hogy megnyílik a pálya a mi számunkra, hanem nehezebb feladatokat, önállóbb teljesítményt és nagyobb felelősséget is magával von.
Nem akarok persze úgy tenni, hogy a cimcum mindenre magyarázat. Nyilván számos más oka is lehet annak, ha Isten távolinak tűnik. Csupán szerettem volna felvillantani a kérdés egy pozitív olvasatát, mert lássuk be, Isten rejtettségét és elérhetetlenségét az esetek elsöprő többségében katasztrófaként éljük meg. Mivel nagyon ráálltunk arra, hogy Isten messzisége tragédia, fel sem merül bennünk a lehetőség, hogy bármi pozitívat sejtsünk a háttérben.
Pedig ha a cimcumra gondolunk, lehet okunk arra is, hogy felemeljük a fejünket. Ha Isten messzinek tűnik, ez talán azért történik, mert most rajtunk van a sor. Nem arra van szükség, hogy lelassuljunk és végleg feladjuk a dolgokat, hanem inkább az ellenkezőjére: rátaposni a gázra, bevetni képességeink legjavát, és élni az előttünk megnyíló lehetőségekkel.
Amíg a cimcum tart vala.
Nagyon tetszett. Élőben is, meg leírva is. :)
VálaszTörlésÉn úgy gondolom, hogy a kereszténység istenélményei, a nagy áldások, nem mások, mint az élet természetes történéseinek olyan magyarázata, melyeket Istenre fognak. Ez a nézet akkor törik meg, néha drasztikus következményekkel, ha olyan tragédia történik, ami nem fér bele a mindent megáldó, szerető, szolgáiért csodákat tevő istenképbe. Ugyanis komoly kérdéseket vet fel az, hogy az az Isten, aki a szorult helyzetben, valami csoda folytán kisegített bennünket, miért nem segít akkor, amikor valami szőrnyűség történik. Megköszönjük neki, hogy megadja a mindennapi kenyerünket(amiért valójában mi dolgoztunk meg) és nem értjük, hogy miért szenvedünk szörnyű betegségekben.
A mindig kéznél levő Isten, aki mindent megad nekünk, ha azt az akarata szerint kérjük tőle nem tud magyarázatot adni arra, hogy miért kell gyötrelmeken átesnünk. Természetesen én nem Istent szeretném hibáztatni emiatt, hanem azokat a jószándékú vallásos embereket, akik olyan magyarázatot nyújtanak, ami pillanatnyilag talán sergít, de hosszútávon akár a hitét is elvesztheti valaki miatta
Sefa, ezért is írtam, hogy Isten "távolságának" kérdése nagyon messzire vezet, és sok más szempontból is átgondolható.
Törlés"Megköszönjük neki, hogy megadja a mindennapi kenyerünket(amiért valójában mi dolgoztunk meg) és nem értjük, hogy miért szenvedünk szörnyű betegségekben. "
Ehhez azért szerintem érdemes hozzátenni, hogy a "mindennapi kenyér" megköszönésének hátterében az a meggyőződés áll, hogy a kenyérkeresetre való képességeink és lehetőségeink Istennek köszönhetők. Tehát valóban mi dolgozunk meg érte, de ezt azért tehetjük, mert Isten megáldott bennünket képességekkel és lehetőséggel.
"Én úgy gondolom, hogy a kereszténység istenélményei, a nagy áldások, nem mások, mint az élet természetes történéseinek olyan magyarázata, melyeket Istenre fognak."
Ebből a mondatodból kihallok egyfajta keserű csalódást a keresztényeket illetően. Nem mondom, tényleg képesek vagyunk megmagyarázni a természetes történéseket, de végülis nem biztos, hogy ez erőltetett magyarázkodás: sokszor inkább az arról való meggyőződés, hogy a háttérben Isten mindezt lehetővé tevő hatalma áll. Persze az áldás szerintem ennél konkrétabb esemény: az a pillanat, amikor Isten tényleg közbeavatkozik, hogy előrébb vigye a dolgokat. Ilyen értelemben tényleg igazad van, hogy oda is elképzeljük Isten keze munkáját, ahol az direkt módon nincs.
Igen van bennem némi csalódás. A kereszténység 2000 éve próbálkozik magyarázatot nyújtani az emberiség kérdéseire, és eközben olyan megoldásokat talált, amelyek néha bizony több kárt okoztak mint hasznot. Viszont én egyáltalán nem gondolom azt, hogy mindenre kell magyarázatot keresni, és azt sem, hogy van magyarázat. Néha egyszerűbb lenne egy őszinte "fogalmam sincs", mint egy tudálékos magyarázat, ami csak egy bizonyos esetre húzható rá, de mégis központi tanítássá válik. A mindennapi kenyér hátterére vonatkozó gondolatban hittem én is sokáig. De a sok éhenhalt keresztény esete elgondolkodtatott
TörlésSziasztok,
Törléssajnos naiv felfogás az, hogy egy keresztényt ebben a földi életben nem érheti semmi baj, kár, veszteség - bármennyire nehéz is ezzel szembenézni.
A Biblia nem ígéri meg, hogy nem fognak keresztények éhezni: "Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é? A mint megvan írva, hogy: Te éretted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek mint vágó juhokat."
Isten megígérte, hogy végső soron miénk a győzelem - "mindezekben felettébb diadalmaskodunk, az által, a ki minket szeretett". Ezt az ígéretet azonban nem csak földi, hanem az örökkévaló perspektívából kell látni, hiszen aligha lehet földi értelemben győzelemként megélni azt, hogy "gyilkoltatunk... mint vágó juhot". Számos hívőnek márpedig ez az osztályrésze a világ különböző pontján. :(
De van olyan, hogy a szenvedés és kár vagy halál teljesen értelmetlennek tűnik egy keresztény életében, még csak azt sem lehet mondani, hogy mártír lenne. Ha van valamilyen nehézség, akkor harcolni kell, hinni és győzni. A baj csak az, hogy ezt könnyebb mondani, mint csinálni, és van, hogy sajnos minden igyekezet ellenére nem sikerül. Ha siker garantált és automatikus lenne, akkor nem is lenne tétje ezeknek a dolgoknak.
Én azt gondolom, hogy ha valaki megtér Jézus Krisztushoz, és az Úrban jár, teljes biztonságban van, és nem kell aggódnia semmi felől. Ennek ellenére az ember alapvető életérzése ezen a földön a folyamatos fenyegetettség és külön erőfeszítés kell ahhoz, hogy a szellemi szabadságnak ebbe az életérzésébe be tudjon az ember kerülni. Ennek a biztonságnak a végső záloga nem az, hogy "velem csak nem történik semmi baj" (mégha az ember hisz is abban, hogy "hozzám nem is közelít"), hanem az, amit Jézus mondott: "aki hisz énbennem, ha meghal is, él".
Lássuk be, eddig a földön élt összes keresztény a történelem során akár így, akár úgy, de meghalt. Minden bizonnyal valamennyi halálesetet a környezete tragédiaként élt meg és feltette a kérdést: "Miért???". Ugyanakkor valamennyi halottnak megvan reménysége, jelenleg is a feltámadást várják. Jó lenne ezt kikerülni, de megvan az esélye, hogy nekünk is be kell állnunk a sorba. Salamon szerint ennek megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy az ember bölcsességet szerezzen.
Más:
"- Mit mond a hívő, ha kigyullad a pap csuhája?
- ???
- Atya ég!"
Steve
Szis Sytka! Találtam egy érdekes bibliaverset a mindennapi kenyérre.
Törlés"Megalázott és hagyta, hogy éhezz, aztán mannával táplált"
(5Móz 8:3)
Itt kifejezetten azt mondja, hogy hagyta, hogy éhezz.
Tehát Isten nemcsak ad, hanem, ha kell, akkor hagyja, hogy éhezz, és nézi. Mintha a szenvedést arra használná fel és idézné elő, hogy tanítson.
Szia, oké, de ezt miért írtad nekem? :-)
TörlésEgyébként igazad van.
:) mert érinti a mindennapi kenyerünket, ami ezek szerint nem feltétlenül kapunk meg, hiába van erőnk annak megszerzéséhez Istentől
TörlésNekem erről az jutott eszembe, hogy sok hívő hajlamos abba beleragadni, hogy mindennel "apucihoz" szaladjon. "Kérlek intézd el ezt, meg azt..." Ez olyasmi, mint a gyereknevelés. A gyerekek elérnek bizonyos életszakaszokat bizonyos tapasztalatokkal, amiket tőlünk kapnak, látnak, ellesnek és előfordul, hogy ennek ellenére mégsem nőnek fel. Vagyis nem az alapján élnek, amire már eljutottak. Kvázi éretlenek maradnak. Isten eljuttat minket hívőket is bizonyos helyekre, megmutat bizonyos dolgokat és nekünk meg kell tanulnunk azok alapján élni. Súlyosabb a probléma, ha megértjük Krisztus szeretetét és mi mégsem válunk képessé arra, hogy igazán szeressünk...
VálaszTörlésKedves Emlékgyáros (érdekes neved van!), egyetértek a véleményeddel.
TörlésA "Finn falfirkák" c. könyvben olvastam egy grafitit: "A finn kommunista párt a munkásosztály fitymája. Ha akció van, a háttérbe húzódik." :-/ (Bocs, ha nagyon gáz, töröld.)
VálaszTörlésSzerintem nagyon érdekes és jó meglátás, amit Sytak írt, nem is vitatkozok vele. Csak ahogy gondolkoztam a témán, azért úg ylátom, hogy meg kell említeni azt is, hogy Isten nem csak azért húzódott hátra, hogy hagyjon minket kibontakozni. Az édenkertben Isten napi szinten foglalkozott az első emberpárral, nem volt visszahúzódó. A mostani visszahúzódásának fontos oka a következő:
VálaszTörlés"Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna; Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott."
Persze ez nem valami trendi új kijelentés, de attól még igaz - gyakran azért tűnik Isten távolinak az ember számára, mert egyszerűen az a bűnös, világi közeg, az a korszak, amiben élünk elválaszt bennünket.
Hitem szerint ez nem lesz mindig így, és jön majd egy másik korszak:
"Nem úgy építnek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly hosszú lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim. Nem fáradnak hiába, nem nemzenek a korai halálnak, mivel az Úr áldottainak magva ők, és ivadékaik velök megmaradnak. ** És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam. ** A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr"
(az idézet nem egy jehovista kiadványból, hanem a Bibliából van, a kiemelés tőlem :))
Sytak -> Sytka (elnézést)
Törlés"gyakran azért tűnik Isten távolinak az ember számára, mert egyszerűen az a bűnös, világi közeg, az a korszak, amiben élünk elválaszt bennünket."
TörlésNincs az a közeg, ami elválasztana a fiamtól, ha tudom, hogy szenved benne
hát igen, ennek én is örülnék, de mégis úgy tűnik nekem, hogy a világ bonyolultabb ennél.
TörlésKlasszikus kérdés, hogy miért kellett Dánielnek 21 napot böjtölnie és angyali seregeknek hosszan harcolnia valahol a magasságban, hogy elhozhassanak egy prófétai kijelentést neki? Ha Isten mindenütt jelen van, miért nem súgta be Dániel fülébe az egészet, és kész.
Miért nem azonnali az imameghallgatás, és miért érezzük néha azt, hogy az imánk nem jut sehova? Ha Isten mindenttudó, mindenütt jelenlevő, mindenható és tökéletesen szeret bennünket, akkor miért nem gyógyulunk meg, szabadulunk meg mindig azonnal, miért nem sikerül minden amiért imádkozunk, miért nem történik minden a lehető legcsodásabban?
Nehéz a választ megtalálni, de nem gondolom, hogy az a válasz, hogy Istent igazából nem érdekli, hogy mi van velünk, vagy nem ér rá, és ezért random módon segítget esetleg, de inkább mégsem.
A baj valójában az, hogy a kereszténység válaszai valójában teljesen figyelmenkívül hagyják a valóságot, és olyan tettekkel hitegetik a hívőket, amire valójában Isten nem tett igéretet és teljesen ellentmondanak minden tapasztalattal. Ha a kereszténység nem lenne a kelleténél ideálistább, akkor több haszna lenne belőle az emberiségnek. És ha valaki rámutat a magyarázatok hiányosságára, (mint pl én) akkor azt kitaszítják a kereszténységből és hitehagyott ateistának, szellemileg gyenge embernek állítják be(jobb esetben. Régen kivégezték)
Törlés"Ha Isten mindenttudó, mindenütt jelenlevő, mindenható és tökéletesen szeret bennünket, akkor miért nem gyógyulunk meg, szabadulunk meg mindig azonnal"
TörlésSzerintem itt még enyhe kérdéseket fogalmazol meg! Az azonnali gyógyulást sokan már el sem várják. Ennél súlyosabb, ha egyáltalán nem történik semmiféle gyógyulás. Épp eleget láttam ilyesmit mostanában, ráadásul nem "istentelen pogány" emberek, hanem sokszor elkötelezett hívők életében. Sokszor úgy is, hogy sokan imádkoztak az illetőért, mégsem gyógyult meg, sőt kínok között volt kénytelen meghalni.
" Isten nem csak azért húzódott hátra, hogy hagyjon minket kibontakozni"
Ez tiszta sor, én is azt írtam a bejegyzésben, hogy a cimcum nem az abszolút válasz, hiszen számos más oka is lehet Isten háttérbe kerülésének. Csupán egy lehetséges pozitív válasz, amiből nem sok van egy ilyen témában, ezért vetettem fel.
"Sokszor úgy is, hogy sokan imádkoztak az illetőért, mégsem gyógyult meg, sőt kínok között volt kénytelen meghalni."
TörlésIgen, ez nem túl vidám dolog. Nem igazán tudom a választ erre, tippelni meg nem akarok. Én is láttam ilyet sajnos környezetemben is, családban is.
Ugyanakkor mégsem akarok emiatt cinikussá vagy hitehagyottá válni. Az életünk Isten kezében van, bármikor elkérhetik a lelkünket, akár az is lehet, hogy szenvedést kell átélni. A válaszokat pedig majd megtudjuk odaát, ha itt nem is értünk mindent.
A valóság felismerése, megfogalmazása nem tesz sem cinikussá, sem hitehygyottá. Inkább a valóság elfedése vezet ide, mikor az ember azzal szembesül, hogy becsapták, és hamis válaszokkal áltatták
Törlés"A válaszokat pedig majd megtudjuk odaát, ha itt nem is értünk mindent."
TörlésNéha azt gondolom, hogy ebben a témában ez a legtöbb amit mondani tudunk. A legtöbb pedig, amit tenni tudunk, hogy odaállunk azok mellé, akik ilyet átélnek.
"A valóság felismerése, megfogalmazása nem tesz sem cinikussá, sem hitehygyottá. Inkább a valóság elfedése vezet ide, mikor az ember azzal szembesül, hogy becsapták, és hamis válaszokkal áltatták"
TörlésIgen, semmiképpen nem jó szembesülni azzal, ha valaki becsap vagy hamis válaszokat ad. A szenvedés meg rossz dolog. Nehéz dolgok ezek.
Talán ide tartozik:
"Meghal a férj, és a túlvilágon egyből vagy húsz öreg nő veszi körül és mind ezt mondják:
- Szia fiam, én vagyok az anyósod.
A férj nem tudja, ki az igazi. Egyszer csak megjelenik Szent Péter és igazságot tesz:
- Ezt a férfit húsz felé kell vágni, mert húszan vagytok.
Mindenki döbbenten áll, meg sem szólal, kivéve egy nőt, aki ezt mondja:
- Igen! Húsz felé kell vágni!
Ekkor Szent Péter felkiált:
- Na, hát csak megvan az igazi anyós!"
Steve:
Törlés:-D
Mély élettapasztalat rejlik a vicc mögött? :)