2015. május 13., szerda

Az odafelvalók az idelentiek szerint...

"Az odafelvalókkal törődjetek, ne a földiekkel" - kézenfekvőnek tűnő bibliai kérés, amit sokan mintha mégis félreértenének. Nyilvánvaló, hogy az "égiekkel" törődni az értékrendre, a prioritásokra, a gondolkodásunk hangsúlyaira vonatkozik és nem szó szerint arra, hogy próbáljuk kifürkészni a kifürkészhetetlent. Persze ennek ellenére a mennyországról sokan sokfélét képzelődtek, kivetítve saját elképzeléseiket a felhőkön túlra. Ezek azonban nem a mennyekről, hanem rólunk mesélnek.

Egy idő után fárasztó olvasni a sokféle "mennyben járós" cikket és könyvet, ám nagyon érdekes átnyargalni az emberiség szellemtörténetének évszázadain azt vizslatva, hogyan gondolkodtak elődeink a mennyországról. Egyszerre érdekes és mulatságos elképzeléseik voltak, melyek nem meglepő módon mindig az adott kor milliőjéhez kapcsolódtak. A mennyei elképzelésekről Colleen McDannell amerikai és Bernhard Lang német történész átfogó könyvet is írt, melyből kiderül, hogy a gondolkodás fő hangsúlya mindig két pólus között mozgott. Ha az adott korszakban teocentrikusan látták a mennyországot, akkor Isten állt az egész középpontjában. Minden túlvilági boldogság célja az Ő megelégítését szolgálta, az emberi jólét pedig elsikkadt a non-stop hárfazene és dicsőítés mellett. Ha inkább az antropocentrikus szemlélet volt az uralkodó, akkor a fókusz természetesen az ember üdvözült állapotának milyenségét forszírozta, kezdve a mennyei környezettől a szerelmeskedésen át a különféle túláradó érzelmekig, melyek a megdicsőült testben létező emberek kényeztetését szolgálták.

Aquinói Tamás, a középkor nagy gondolkodója szerint a Menny ugyanakkor csakis passzív hely lehet. Az égitestek nem mozognak, a világegyetem változatlan marad. Tamás szerint a mennyben nem lesz tevékeny élet, csupán elmélkedni képesek az emberek (hiszen a gondolkodásunk ebben a világban amúgy sem teljes - tehát ránk fér még egy kis elmélkedés...). Mi az oka ennek a merevnek tűnő változatlanságnak? Az elképzelések szerint a mennyben senki nem fog egy magasabb "boldogságszintre" jutni, mert ez azt jelentené, hogy az előző állapot tökéletlen volt, tehát "hiba van a rendszerben". A Tamás-szerinti mennyországban ezért mindenki "üdvözítő mozdulatlanságot" élvez. Nincs szükség továbbfejlődésre, mert elértük a Végső Célt. Ráadásul a jó kajákról is le kell mondanunk: a megdicsőült test nem függ az étkezéstől és ivástól, és nincs is szüksége ilyesmire. A középkori hitvitázók szerint csak a muzulmánok képzeletében lehet olyan egy mennyei hely, hogy ott fizikai evés-ivás zajlik - hovatovább ürülék keletkezik. (Utóbbit megpróbálták kiváltani azzal, hogy az üdvözültek "kellemes illatú verejtéket" árasztanak a csúnya széklet helyett.)

A középkori okoskodások után a 19. századra meglehetősen nagyot fordult a mennyei fantáziálás, mert homlokegyenest az ellenkezőjére jutott, mint korábban Aquinói Tamás és a többiek. Ahogy a fejlődés gondolata (többek között Darwinnak is köszönhetően) megerősödött, hirtelen a túlvilág is a fejlődésről és a növekedésről kezdett szólni. Persze az ókorban már Órigenész is foglalkozott a "fejlődő menny" elképzelésével, de igazából csak erre az időre érett meg a helyzet a gondolat kifejtésére. Ha a földi boldogság fejlődést igényel, Isten miért is tagadná meg ennek a lehetőségét egy még "boldogabb" helyen? A szenteknek - mondta Leibniz - "mindig lesz indítékuk arra, hogy boldogságukat a végtelenségig sokszorozzák". Istenből mindig lehet valami újat megtapasztalni. A népszerű baptista prédikátor, Charles Spurgeon már azt is mondta, hogy "a mennyet a nyugalom helyeként értelmező felfogás csak néhány lusta professzor számára lesz megfelelő". A semmittevés az emberiség egyik legnagyobb bűne. Gyűlöletes - írta Spurgeon - ha hagyod a füvet megnőni a térdedig, ahelyett hogy lekaszálnád. A menny nem lehet passzív, inkább pezsgő, fejlődő, változatos hely.

No most akkor milyen is a mennyország? Passzivitás vagy aktivitás? A teljesség vagy a fejlődés helye? Az Istenről való elmélkedés vagy a további munka hazája? Nyilván, valamennyire meg lehet próbálni összebékíteni egyik megközelítést a másikkal, de az a fránya lóláb, hát az bizony sok helyen kilóg majd. Amire szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy a Szentírás alapvetően homályban hagyja a mennyország részleteit. A találgatásaink pedig velünk együtt változtak a megelőző korszakokon át, mindig az épp aktuális társadalmi sajátosságokhoz és világnézethez idomulva.

Talán jó ezt észben tartani, mielőtt megjelenik az újabb "mennyben járós" sikerkönyv a boltok polcain. Gyanítható, ha összemérjük egyes motívumait a mai korral, nem a mennyországra fogunk bukkanni a sorok között, hanem saját magunkra.

7 megjegyzés :

  1. Igen, a "mennyben jártam" könyveket én is ismerem. Nem lenne velük gondom, ha amolyan elmélkedésként vagy scifi/fantasy regényként lennének tálalva - mindenki szeret gondolkozni arról, hogy milyen lenne egy tökéletes világ. Ami viszont némileg zavar, hogy a legtöbb ilyen könyv szerzője azt állítja, hogy valóban járt a mennyben, és a különféle kijelentéseket hajlamosak isteni kinyilatkoztatásként az olvasó elé tárni. Lehet, hogy Pál apostolnak elhinném, ha élménybeszámolót tart, de XY noname amerikai vidéki nénitől ez azért elég meredek. Nem is beszélve arról, hogy nekem úgy tűnik, hogy még a nagyformátumú, tömeghatású prédikátorok és karizmatikus szupersztárok is képesek hajmeresztő hülyeségeket szoktak mondani (abszolút nem riadva arra, hogy simán hozzátegyék, hogy "azt mondja az úr") - akkor a vidéki nénik hitelességéről mit gondoljon az ember? Szóval ezért kissé szkeptikus vagyok.

    A műfaj másik kedvelt verziója a "pokolban jártam" könyvek. Keresztényeknek nem illik horror filmet nézni/olvasni, úgyhogy ezek a könyvek is egy fontos piaci rést töltenek be.

    Persze ettől függetlenül még lehet, hogy van olyan könyv, ami valós tapasztalatra épül. Én azt gondolom, hogy menny és pokol valóban léteznek, de nem mennék többet mondani annál, amit a Biblia állít róluk (és még azt sem teljesen értem, különösen az ószövetség Seolról leírt passzusait vs. a pokol mint gyötrelem helye - ezt a témát is érdemes lenne boncolgatni).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. visszaolvasva néha elég fura dolgokat írok. :)

      nem mennék -> nem mernék

      Törlés
    2. A keresztényeknek nem kell horror, hiszen kéznél van az Ószövetség. ;-)

      Van itt ebben még valami, ami kimaradt: üzlet és hatalom. Aki ilyen könyveket alkot, és megfelelő módon teszi, számíthat a hatalmas profitra és bizonyos körök népszerűségére. Az emberek szívesen ábrándoznak tökéletes világokról - s ahogy te is írod, ez még nem bűn önmagában. Ha jön azonban valaki, aki képes elhitetni velük, hogy egy ilyen világban járt és majd kalauzolja őket, elképesztő tekintélyre és az azzal járó minden előnyre szert tehet. Szerintem sok ismert figura ilyen motivációból teszi, amit tesz, még az is lehet, hogy nem feltétlenül egy végiggondolt módon, hanem a siker és elismertség utáni, ösztönszerű vágytól hajtva.

      Törlés
    3. Igen, ez is lehet, hogy benne van. Vagy egyszerűen csak valaki túllép a józan kereteken sima buzgalomból.

      De nem akarok cinikus sem lenni, ezen a téren hitem szerint lehet valós megtapasztalásokat is nyerni, hiszen a Bibliában is több szentnek Isten adott bepillantást. De mégis jobb az óvatosság.

      Mindenesetre én vágyok a mennyei létre, vagy a megdicsőült földi létre, akármi is jön, az akadálytalan kapcsolatra az Úrral - néha (vagy nem néha) elhomályosul ez a cél, és hogy ez miért is jó, de aztán ha újra megérint a jelenléte, akkor megint érzem, hogy célra tartok és rendben vagyok - kicsit úgy érzem néha magam ilyenkor, mint amikor az úszó kibukkan a víz alól levegőt venni, hogy mehessen tovább. Bízom benne, hogy egyszer csak odaérek a partra, és nem kell újra alámerülni.

      Törlés
  2. Az nagy baj, hogy nekem eszem ágában sincs a mennybe jutni? Nem érzem úgy, hogy bármi keresni valóm lenne ott. Én inkább maradnék itt a földön. Enném a tejfölös töltöttkáposztát, nyírnám a füvet. Dolgoznék, néha ürítenék, meg ilyenek. Nekem jó itt. Én arra vágyom, hogy sose legyen vége

    VálaszTörlés
  3. Sefa, amit írtál, arról szólt a bejegyzés: az emberek konstruáltak maguknak egy mennyországot, amihez a mintákat saját koruk saját adottságaiból vették. Miért? Mivel nincs semmi igazán konkrét információ arról, milyen a menny. Az ember nem tud vágyakozni valami olyan után, amiről fogalma sincs.

    Kérdés azonban, hogy az a kapcsolat, amit Isten nyújt a számodra, ad-e annyi impulzust, ami ösztönöz arra, hogy ezt a kapcsolatot még intenzívebben akard megélni? Mert a menny valami ilyesmi lehet...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, hogy őszinte legyek, nekem nem birizgálja a fantáziámat semmi, ami a mennyel kapcsolatos. Sose gondolok rá. Nem is értem Pált, hogy minek akart annyira odakerülni. Nekem tökéletesen megfelel az a kapcsolat Istennel, ami Ádámnak és Jézusnak volt itt a földön vele

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)