2015. május 19., kedd

Sótlan show

Szóval az elmúlt évben eltöltött a remény, hogy talán végre látni fogok néhány remek keresztény filmet. Bevallom, azért gondoltam erre, mert a produkciókat többnyire nem a "keresztény filmipar" (ha beszélhetünk egyáltalán ilyesmiről) munkásai készítették, hanem óriási stúdiók, profi világi színészek és szakemberek. Okkal bizakodtam tehát.


És ez a bizalom, javarészt hiábavalónak bizonyult. Noé, Exodus, Isten Fia, Isten nem halott, Left Behind - hogy csak a legismertebb neveket soroljam az elmúlt időszak "vallásos filmterméséből". Közülük talán Aronofsky és Scott munkája volt többé-kevésbé nézhető, de igazi flow élményt azért ezek sem okoztak. (A Noét nagy meglepetésemre sikerült pontosan olyanra elkészíteni, hogy sem a kreacionisták, sem az irodalmi értelmezést vallók nem örülhettek neki - mi ez, ha nem két szék között a földre esni, ráadásul arccal lefelé?) Az olyan filmek pedig, mint az Isten nem halott vagy a Left Behind kifejezetten idegesítőek: ezeket nézve keresztényként is állandó élményem volt, hogy butácska propagandafilmek kockái peregnek a szemem előtt, melyekben a készítők leplezetlen együgyűséggel igyekeznek rábeszélni nézőiket a hitre. Fel nem foghatom, hogy a huszonegyedik századi szekuláris világ kontextusában miért nem veszik észre a kedves filmes testvérek, hogy a direkt győzködés éppen az ellenkező hatást éri el az olyan nézőknél, akiknek az intelligenciaszintje túllépi a szobahőmérsékletet.

Úgy tűnik, nem jön össze az egyháznak a mozgóképmutatás. Pedig töretlenül hiszek abban, hogy az alapanyag minden tekintetben remek lehetne. Igenis van még lehetőség arra, hogy a Szentírás lapjain heverő történetekből tisztességes szkriptek szülessenek. De a témaválaszték - keresztény szempontból - nemcsak a Bibliában, hanem a mindennapjaikat megélő átlagemberek vívódásaiban és küzdelmeiben is bőséges, melyek vászonra kívánkoznak.

Az igazán szomorú azonban az, hogy a jó "hívő filmeket", azaz a keresztény témákról szóló és nézhető produkciókat a világ készíti. Meggyőződésem, hogy nem az erőforráshiány áll ennek hátterében, vagy nem csak az. Egész egyszerűen a keresztény rendezők, producerek és színészek hitbeli meggyőződésüktől hajtva, azáltal irányítottan és annak bizony nem csupán a lehetőségei, hanem a korlátai miatt is készítenek olyan filmeket, amilyeneket. Vannak dolgok, melyekhez egy keresztény stáb nem nagyon mer hozzányúlni. Keresztény filmekben nincs káromkodás, nincs meztelenség, nincs brutalitás. Persze sietve hozzátehetné valaki: ez így helyes. Káromkodni, meztelenkedni és brutálisnak lenni a nyilvánosság előtt a világ betegségtünetei, keresztényként pedig nem az a dolgunk, hogy ezeket még vászonra is vigyük - éppen ellenkezőleg, kezelésükre kell törekednünk. Ám legalábbis felvethető a kérdés, ha a filmjeink ezektől teljes egészében mentesek, és mégis a valóságot akarják ábrázolni - hiszen ezáltal adnak kapcsolódási pontot nézőiknek - nem válnak-e annyira sterillé és levegőben lógóvá, hogy sótlanok és "showtlanok" lesznek, ezáltal pedig élvezhetetlenek is? Vajon a világ betegségtüneteinek "film általi gyógyítása" megtörténhet-e úgy, hogy adott esetben nem megyünk bele valamennyire a tünetek bemutatásába? 

A helyzet az, hogy a fentebb említett olyan produkciók, mint a Left Behind vagy az Isten nem halott, melyek egyházak és egyházi szervezetek, egyházi személyiségek által patronált termékek, láthatóan azzal a céllal készültek, hogy a nem hívő nézőket megszólítsák, triviálisan szólva evangélizáljanak feléjük. Ám miközben a készítők hiteles karakterábrázolásokra és eladható storyboardra törekszenek, vagyis hiteles filmet akarnak nyújtani a világ számára, valójában mégis az egyház elvárásainak tesznek eleget, amikor a hitelességet biztosító elemeket kihagyják filmjeikből - elkerülve a "házon belüli" botrányt. Így azután az ilyen filmek egyik félnek sem felelnek meg igazán, és az esetek többségében messze elkerülik a hazai forgalmazók figyelmét.

Sajnálom egyébként, hogy ez a helyzet, mert roppant mód szeretem mind a szórakoztató, mind a mélyenszántó filmeket. És persze hadd tegyem hozzá, a meztelenség, a káromkodás vagy más ehhez hasonló, keresztényekből berzenkedést kiváltó elemek csak eszközök, melyek intenzívebbé tehetik a mondanivalót. A lényeg nem a nemi szervek tájékán dől el, hanem annál feljebb. Az ismert magyar filmrendező, Szabó István mondta egyszer, hogy a filmezés egyik sarokpontja az arc játéka, az emberi tekintet felmérhetetlenül sokatmondó kifejezőereje, a színészek ábrázatára kiülő érzelmek sodrása. Megmutatni az arcot, ahogy változásaival, finom rezdüléseivel kommunikál, és az átélhető érzelmek teljes skáláját elénk varázsolja - nos, ezt igazán jól csak a film képes megtenni.

A keresztény filmekből sajnos nemcsak a nemi szervek mutogatása, hanem ez az arcjáték is hiányzik. Ez az igazi probléma.

16 megjegyzés :

  1. Én már régóta nem nézek bibliai témájú filmeket. Mind hülyeség és időpazarlás

    VálaszTörlés
  2. Én már régóta nem nézek bibliai témájú filmeket. Mind hülyeség és időpazarlás

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sefa, ha "bibliai témájú" alatt a Biblia egy történetét feldolgozó filmeket értesz, akkor nagyjából igazad is van. Habár én naivan bíztam abban, hogy a szakmai profijai tetemes anyagi befektetéssel talán képesek valami maradandót létrehozni. Tévedtem. Ettől függetlenül olyan értékekről, melyek a hithez köthetők, szerintem bőven lehetne még értelmes produkciókat forgatni.

      Törlés
    2. Igen így értettem. Szerintem nagyon elszúrják ezeket a filmeket. A Passiót néhány hónapja néztem meg, mert a megjelenésétől biztos voltam benne, hogy nem hű a sztorihoz. És nem is az.

      Törlés
    3. Sefa, én nem is feltétlenül a sztorihűségre gondoltam. Nekem a Passióban kifejezetten tetszettek azok a húzások, amiket Gibson a művészi szabadság címszava alatt elkövetett. :-) Egyszerűen csak unalmasak ezek a filmek, illetve a konkrétan keresztény egyházak, emberek által készített produkciók pedig didaktikusak, propagandaízűek.

      Törlés
  3. Szia, köszönöm az ajánlókat, a Kálváriát már balati blogja alapján is nézegettem, hogy nézegetnem kellene. :-)

    VálaszTörlés
  4. A Isten nem halott nekem tetszett(bár leginkábba betétdalokra figyeltünk fel a fiammal, mivel az egyik kedvenctől voltak), de ahogy írtad, az Isten létezése mellett felhozott érvelések nem voltak valami meggyőzőek és hasonló érvelésekkel nem sokra mennék a kollégáimnál(egyelõre mással sem, azonban elvétve már találkozok egy egy Agrippa féle megjegyzéssel /ApCsel 26.28/, amiért nagyon hálás vagyok). Én úgy kezeltem ezt a filmet mint egy alacsonyköltségvetésű, amatőr színészek produkcióját és így nem volt vele semmi bajom. A Noét biztonság kedvéért meg sem néztem. Köszönöm a bejegyzést.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az "Isten nem halott" a zenét leszámítva egy atombuta film. Ha egy filozófiaprofesszor ennyire értene a szakmájához, mint amennyire az a történetben megjelenik, minimum nyilvánosan keresztre feszítenék. :-) Gyakorlatilag egyetlen érvet sem mond a diákja ellen, csak tekintélyekre hivatkozik - ami alapvető hiba a tudományos vitában. Ezt a szarvashibát egy igazi filozófiaprofesszor sosem követné el. De a film nemcsak ezért rossz, hanem mert a szokásos, úgy tűnik kimeríthetetlen paneleket hozza: a keresztény lelkész laza, jófej srác, csupaszív, az ateista professzor egy gonoszlelkű, gőgös idióta. És persze - SPOILER! - a végén, halála előtt meg is tér... Borzalmas ez a film, és ezt keresztényként is bátran állítom!

      Törlés
    2. :-) Kevésbé diplomatikusan így is leírhattam volna(bár ez elég messze van az én szóhasználatomtól). Mindenesetre rengeteg ilyen film van +/- ugyanazon forgatókönyv alapján, amatőr színészekkel és nincsenek irreális elvárásaim hasonló produkciókkal szemben. Ezért nem szólom le azonnal valakinek a nem túl jól sikerült próbálkozását, főleg ha én nem tudok jobbat produkálni. Persze én is szívesen találkoznék valamivel, amit bátran továbbadnék hitetlen barátaimnak....

      Törlés
    3. Az amatőr színészség még nem lenne gond (bár megjegyzem, az "Isten nem halott"-ban nem feltétlen amatőr színészek voltak, a "Left Behind"-ban pláne nem), inkább eszetlenségekre költik el a pénzt. Minek kellett például újraforgatni a Left Behind-ot, amikor az eredeti is bukás volt egy elképesztően gyenge színésszel (Kirk Cameron)? Betették Nicolas Cage-t, aki minden eddigi munkáját alulmúlta és másodszor is megbuktatta a produkciót.

      Az a baj, hogy a keresztény filmesekben is élnek a reflexek, miszerint keresztény attól lesz egy film, hogy a Biblia egyik történetét forgatják le, vagy megtérés-epizódokkal tömködik tele, és jólelkű hívőket, gonosz hitetleneket ábrázolnak bennük. Bármelyik átlagos intelligenciával megáldott felnőtt ember, akinek van egy kis élettapasztalata, kineveti ezeket a produkciókat. Pedig ugyanezért a költségvetésért lehetne igazi, emberi sztorikat is készíteni, melyekben megjelenik a keresztény értékrend.

      Törlés
    4. Minél többet gondolkodom rajta, annál világosabb számomra(e bejegyzésnek is köszönhetően), hogy valóban, ezek a produkciók eléggé "showtlanok", nem hitelesek és sosem jutott eszembe valami hasonlót továbbítani az örömhír terjesztése címszó alatt. Vagyis egy kivétel mégiscsak volt - Ádám almái - de itt sem az evangelizáció volt a cél, hanem volt benne néhány felejthetetlen jelenet, amelyeket egyszerűen nem tudtam megtartani magamnak.

      Törlés
  5. Nekem utoljára az Egyiptom hercege c. rajzfilm tetszett úgy igazán, mint bibliai témájú moziélmény. Szintén nagyon mókás a "Jónás és a zöldségmesék" című alkotás. Különösen, amikor a Niniveiek hallal püfölik egymást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a "Jónás és a zöldségmesék" a legjobb, amivel ebben a témában találkoztam. Bár megjegyzem, nem vagyok nagy szakértő filmes területen.

      Törlés
  6. Nekem van egy marha jó film ötletem.
    Jézusról szólna a film, mint a szokásos evangélium filmek.
    Azonban minden jelenetben más színész játszaná Jézust. És fontos: lenne alacsony, magas, vékony, izmos, köpcös, kerek fejű, hosszú fejű, szikár arcú, pufók arcú, szebb, csúnyább stb. Ugyanez a mentalitásában is: kicsattanóan vidám, közepesen vidám, kimért, lassú, gyors stb stb stb.

    Tehát mindenféle ember lenne! Szerintem nagyon elgondolkodtató és érdekes film lehetne ez. Talán rövidfilmként állná meg a helyét inkább (5-10 perc).

    (Annyi megkötés lenne hogy mivel Jézus ács volt, valszeg nem volt kövér, tehát kövér verzió nem lenne.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez igen érdekesen hangzik! És valóban, rövidfilmként jobban működne, sőt, talán még animációs(?) verzióban is.

      Törlés
  7. Én A szél útja c. filmet tudom ajánlani, az még a jobb evangéliumi filmek közül való.

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)