2015. december 9., szerda

Amit tanulhatunk a politeizmusból...

Az elmúlt napokban valamiképpen több formában és több alkalommal is elém került a gondolat, hogy a monoteista hitek (azaz többnyire a zsidóság, a kereszténység és az iszlám) mennyire türelmetlenek tudnak lenni. A politeista hitek és kultuszok ebben a tekintetben valóban jobbak nálunk?

A Szent Bertalan-éji mészárlás
A válasz - nem szívesen írom le - teljesen egyértelműen igen. A politeista hitvilágok teológiájából nagyobb türelem következik, mint a monoteista ideológiákból. Nem kell professzornak lenni ahhoz, hogy ezt észrevegyük, elég felütni néhány történelemkönyvet. Persze máris hozzáteszem: tudok a hindu kasztrendszer erőszakosságáról, van fogalmam buddhista mészárlásokról és más, politeista hitrendszerekhez kapcsolható, türelmetlen cselekményekről. Ám az az igazság, ha ezeket mind összeszámoljuk és tekintetbe vesszük a politeista vallások világra gyakorolt befolyását, valamint az őket követők számát, még mindig bőven előttünk járnak a türelem és tolerancia kérdésében.

A monoteista hitekről szerzett történelmi ismereteink egyértelműen azt mutatják, hogy ezek a hitek alaphangon türelmetlenek és intoleránsak. Köztük bizony a kereszténység is.

A legtöbb keresztény, akit én ismerek, szereti folytonosan kiemelni az egyház mártírjait, akik a hitük miatt vesztették életüket. Akár az első századok véres keresztényüldözéseiről van szó, akár mondjuk a második világháború hősi áldozatairól (például Dietrich Bonhoefferről), vagy éppen az elmeháborodott ISIS-harcosok által kivégzett keresztényekről - mindig rámutatunk a saját hőseinkre. Kétségtelen, azok az emberek, akik bátran felvállalták a hitüket, kiálltak a meggyőződésük mellett, amikor a kést a torkukra szorították, hősöknek és példaképeknek nevezhetők. Jól tesszük, ha felhívjuk rájuk a figyelmet, és fejet hajtunk előttük. Nem kell elfeledkeznünk arról sem, hogy a konstantini fordulat előtti évszázadok keresztényüldözési hullámaiban az erőszakos császárok hogyan végezték ki egykori testvéreinket. Ezek a keresztények megelőznek engem hitben, és azt hiszem nyugodt lélekkel leírhatom, ezzel a legtöbben így vagyunk. Szó sincs arról, hogy bármi is elhalványítja ezeknek az embereknek az érdemeit!

De mégis, minden tiszteletadás mellett, ha minden egyes mártírunk minden csepp vérét lemérhetném, azt kellene mondanom, az arányok messze nem nekünk kedveznek. Csak egyetlen példát említek, amit Yuval Noah Harari ír le gondolatébresztő könyvében. 1572 augusztus 23-án a francia katolikusok megtámadták a francia protestánsok közösségeit. Öt- és tízezer(!) közé teszik az általuk kegyetlenül lemészárolt protestáns áldozatok számát, akiket egyetlen nap leforgása alatt kivégeztek. Amikor a pápa meghallotta a Franciaországból érkező híreket, annyira megörült, hogy ünnepi misét is celebrált az események tiszteletére, és megbízta Giorgio Vasarit, hogy a Vatikán egyik termét díszítse ki a mészárlás alapján készült freskóval. (Ez a terem ma nem látogatható.) Ezt a tömeges gyilkosságot nevezik a történelemkönyvekben a Szent Bertalan-éji mészárlásnak. Ebben az esetben persze a keresztények egyszerre voltak tettesek és áldozatok, elkövetők és mártírok, de a kemény tapasztalat sajnos az, hogy az esetek többségében nem így alakult a helyzet: felmérhetetlen ember halt meg leírhatatlan kínok között teológiai okokból, sokuk pedig nem is volt keresztény.

Amiért ezt a példát választottam, hogy rámutassak az arányokra: ezen az egyetlen egy éjszakán több kereszténnyel végeztek más keresztények, mint amennyivel a politeista római császárok a Római Birodalom teljes fennállása alatt! Az első évszázadok sokszor emlegetett több évszázados keresztényüldözése elmarad egyetlen, kiragadott véres nap eseményei mögött. És ezt a véres napot nem a politeista, bálványimádó római császárok okozták a hívőknek, hanem azok okozták egymásnak!

Bármennyire is fáj kimondani, de évezredek tapasztalata azt mutatja, a legalapvetőbb ellenségünk nem a világ, a muzulmánok, vagy más ideológiát követők. A kereszténységnek a legnagyobb kárt maga a kereszténység képes okozni.

Ez a hozzáállás persze a monoteista türelmetlenségből is táplálkozik. Bármennyire is tévesnek és hamisnak véljük a politeista hitvilágokat, az elvitathatatlan tőlük, hogy sokkal nagyobb vallási toleranciára képesek. A sokistenhívő embernek a saját fejében ugyanis (most függetlenül attól, ez mennyire helyes vagy sem) éppen a hite miatt sokféle istenséget, vagyis hatalomforrást kell elrendeznie és egymással békében tartania. A politeizmus lényegéből adódóan nyitottabb, mert hozzászokott ahhoz, hogy a tekintély többféle hatalom között oszlik meg és nem egyetlen, kizárólagos centrumra összpontosul. 

Ugyancsak megkönnyíti a politeista vallások dolgát, hogy többnyire ciklikus időképpel rendelkeznek. A világegyetem eseményei újra és újra ismétlődnek, ezért az egyes történelmi pillanatoknak nincs olyan nagy súlyuk, mint egy lineáris (kezdőponttól a végpont felé haladó) szemléletben. Ha valami nem sikerült, majd sikerül "a következő körben", hiszen ami megtörtént, megtörténik majd újra. Ezzel szemben a monoteista hitek a történelem megismételhetetlenségében és egyirányúságában hisznek. Ez jóval nagyobb feszültséget is képes generálni. Nem lehet hibázni, mivel nincs lehetőség javítani, ami elmúlt, soha többé nem történik meg ismét.

Mindez persze nem tűnik szívet melengetőnek egy hozzám hasonló keresztény számára. A monoteizmus alkatilag, strukturálisan és teológiai okokból is türelmetlenebbnek tűnik, pedig nem feltétlenül kellene annak lennie. Hogy mennyire az vagy mennyire nem az - javarészt a mi döntéseinken és hozzáállásunkon múlik. De ilyen történelmi előzmények után egyáltalán komolyan felvethető a kérdés, hogy lehetséges monoteistának és vallásilag türelmesnek lenni? A válaszom az, hogy szerintem igen, ez lehetséges. Egy valakit biztosan tudok, akinek ez sikerült. Úgy hívják, Jézus Krisztus.

Ha az Ő személyére gondolok, sokféle címke eszembe jut: Messiás, Pásztor, Isten Fia, Megváltó és ezekhez hasonlók. Számomra ezek mind nagyon pozitív jelentéssel telített megjelölések. Ami ennél fontosabb: a Türelmetlen Inkvizítor nincs közöttük. Pedig Jézus egész biztosan monoteista volt. Néha asztalt borogatott vagy szorongatta a korbácsot - benne van a pakliban -, de nem akart senkit felnyársalni és egész munkásságából sem szabadna ilyesminek következnie. Éppen azok állandó nemtetszését vívta ki hozzáállásával, akik alig várták, hogy belé mártsák a szegeket. Jézus felülmúlta a monoteista hívőket, köztük a saját követőit is, ezért én inkább benne hiszek, és nem a kereszténységben. Lehet, hogy azon a bizonyos Szent Bertalan-éjjelen is jobb lett volna, ha a mészárszéket megrendezők inkább az evangéliumokat lapozgatják a kard forgatása helyett, és találkoznak azzal a Mesterrel, aki Péternek azt mondta, tegye vissza a hüvelybe a kardját. Akkor most lenne egy szebb freskó a Vatikánban, amit nyugodtan mutogathatnának a nagyérdeműnek.

12 megjegyzés :

  1. Nagyon érdekes volt a cikk!
    Remélem nem haragszol, de azért egy nagyon fontos dologra felhívnám a figyelmet; a hinduizmus nem elsősorban politeista vallás. Nevekkel nem fárasztanálak benneteket, de a lényeg az, hogy van személyes legfelsőbb istenség, és van ennek megnyilvánulatlan lényege, ami személyfeletti. A különböző "kisistenek" az egyetlen isteni forrás különféle aspektusokban való megnyilvánulásai. Ez több kutató szerint például az egyiptomi vallásra is igaz, amit ugyancsak előszeretettel könyvelnek el politeistaként.

    Remélem nem haragszik meg senki, de Sytka feldobott egy lecsapni való labdát... szerintem azokkal a vallásokkal, amiket Sytka itt monoteistaként említett, azaz az ábrahámi vallások, más tekintetben is probléma lehet, ami az erőszakosságukat megmagyarázza.
    A hindu vallásban, de az egyiptomiban is, illetve egyéb "ősi" rendszerekben megfigyelhető egy nagyon hangsúlyos centrumra irányulás, mondható, hogy sokkal istenközpontúbbak voltak, és az ember metafizikai, transzcendens valóságát is jobban igyekeztek feltárni, mint a 3 említett vallás. Ezek már kibillentek ebből a szigorúan középponti helyzetből, és eltolódtak egy olyan irányba, ahol az isteni centrumot egyre inkább az emberi vette át, társadalmi-közösségi, erkölcsi törvények formájában, és a hétköznapi élet vonatkozásaiban - ami persze nem baj, csakhogy ezáltal a hívők is máshová fektették a hangsúlyt. A vallásban egyre nagyobb teret nyert az emberi tényező, és ezért a világosság is kisebb lett, a homály pedig nagyobb. Ha nagyobb a homály, és távolodunk az isteni centrumtól, szükségszerűen nagyoba a tér a "sötét erők" és az emberi indulatok elszabadulásának.

    Én azt gondolom, az erőszakosság oka alapvetően a istenközpontúságból való kilépés, és ami még nagyon fontos, ezek a "politeista" vallások mind sokkal tágasabban látták az embert, nem pusztán a földi léthez és időhöz kötve, hanem az ember maga is a mindenség teljes jogú tagja volt, ahhoz jobban kapcsolódott, és ezáltal nagyobb felelősségtudattal és teljesebb önismerettel élt a világban.
    Úgy gondolom, hogy ezen vallásokban az ember sokkal inkább tisztában volt önmagával, önmaga teljes lényével, mint az ábrahámi vallások hívei, és ennek az volt az eredménye, hogy nézeteihez hűbb volt, a világot önmagához tartozónak tekintette, ezért természetesebb volt számára nem-ártás törvénye, nem megsérteni "az ég alatti dolgokat".

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Laura,
      Én is éreztem, hogy szükségképpen elnagyolt a politeista meghatározásom, de ha elkezdtem volna ezt a fogalmat körüljárni, sosem értem volna a bejegyzés végére. Egyszerűen úgy és arra használtam, ahogyan a szakkönyvekben és a köztudatban szerepel. Egyébként attól még, hogy a hinduizmusban vannak "főbb istenségek", még politeista vallás. Az egyiptomi kultuszok is azok, noha henoteista jegyek figyelhetők meg bennük. A buddhizmus kapcsán valóban felvethető a kérdés, hiszen szigorúan véve ott az isteneknek igazán szerepük sincs.

      Ami a fontos különbség, hogy a szigorú monoteizmus ontológiai értelemben tagadja más istenek létét. Ez a lényeg.

      "nem pusztán a földi léthez és időhöz kötve, hanem az ember maga is a mindenség teljes jogú tagja volt, ahhoz jobban kapcsolódott, és ezáltal nagyobb felelősségtudattal és teljesebb önismerettel élt a világban."

      Az ilyen tendenciáknak megvan a helye a monoteista vallásokban is. Azok sem pusztán a földi léthez kötődnek (sőt, Jézus amikor az "Isten Országát" hirdeti, akkor azt összekapcsolja a jelennel és az eljövendő világgal), a nagyobb felelősségtudat pedig éppen a történelem megismételhetetlenségéből, azaz linearitásából következik.

      Hidd el, szinte az összes paraméter, amit a politeista vallásokban megtalálsz, más formában fellelhető a monoteista hitekben is. Ezért gondolják azt a szakértők, hogy eredetileg mindkét irányzat egy tőről fakadt.

      Törlés
    2. Sytka,

      a hinduizmusban is van "populáris vallás", akik nem kimondottan spirituális célból lettek "vallásosak", vagy nem értették meg a hindu Védák legfőbb igazságát, ők lehorgonyoztak egy-egy számukra szimpatikus istenségnél, és ebből a típusú vallásosságból van több Indiában is.
      Az ősi szent könyvek, a Védák viszont egyértelműen azt mondják, hogy a végső valóság Brahman, az egyetemes isteni lélek. Ennek van személyes, attribútumokkal rendelkező (Saguna Brahman) és személyfeletti valósága (Nirguna Brahman). Azért is érdekes hindu szentek életrajzait olvasni, mert az ember belülről látja az ő tapasztalataikat, nem pedig tudományos értekezéseket olvas a hindu vallásról, és ezek a szentek kizárólag az egyetlen, legfelsőbb Istent tapasztalták meg végső valóságként valamilyen módon.
      Illetve létezik Atman, az "egyéni lélek", aki a nem-kettős (advaita) elképzelések szerint megegyezik Brahmannal, vagyis az egyetemes lélek és az egyéni lélek ugyanaz. Ez fejeződik abban a híres védai mondásban, miszerint "Te vagy Az". Tehát végeredményben a legmagasabb rendű hindu vallásosság egyértelműen az egyetlen isteni személyben csúcsosodik ki.

      Nem tudom, hallottál-e a hermetikus tanításokról, amik Thot istenség nevéhez fűződnek. Egyiptomból ered, de ez sosem vált vallássá, mert megmaradt egy szűk körön belül, azonban ez is szigorúan monoteista, még hasonlít is egyes keresztény tanokhoz, és állítólag ez volt az egyiptomi istentisztelet "krémje", úgy értem, a legmagasabb szintű istenismeret. Szóval megfigyelhető itt is meg a hinduknál is, hogy elkülönül az "értő vallásosság" és a "népi". És nem mindegy, melyiket vesszük alapul. Ha csak a szélesebb tömegek vallásosságát figyeljük meg, akkor elcsúszunk a lényeg mellett, mert ők nem fordítottak akkora figyelmet sem a szövegeknek, sem az isteni valóságnak, tehát mindvégig valamelyest a felszínen maradtak. Lényeges kérdésekben nem belőlük kell kiindulni, hanem azokból, akik ismerték, értették és meg is valósították vallásuk tanításait. Én azt látom, a legtöbb vallási rendszerben azok, akik valamiféle istenközelségről számolnak be, kizárólag egyetlen isteni személyről beszélnek.
      (a keresztény Szentháromságot most nem számítom ide)

      "Ezért gondolják azt a szakértők, hogy eredetileg mindkét irányzat egy tőről fakadt."

      Bevallom, én nem igazán adok hitelt a "tudományos" valláskutatásnak. Személyes érintettség nélkül semmi lényegeset nem lehet megállapítani vallási kérdésekben, és ez is egy jó példa. Egyáltalán nem kell, hogy egy tőről fakadjanak a hasonló jegyeket felmutató vallások, már olyan értelemben, ha az "egy tő" alatt már egy konkrét vallási rendszert értünk. A vallástörténészek többségében fel sem merül az, hogy a hasonlóságoknak esetleg nem történeti, hanem ontológiai, spirituális okai vannak - azaz a különféle kultúrák emberei ugyanahhoz az isteni valósághoz kapcsolódtak, ezért egymástól teljesen függetlenül jutottak hasonló következtetésekre, a különbségek pedig pusztán már a kulturális-földrajzi-társadalmi specifikumok miatt jöttek létre.

      Törlés
  2. Cypriánus vagyok...

    Kedves Sytka!

    Magam is így gondoltam (főleg a buddhizmusról) még tizenévesen...aztán rájöttem, hogy ez nem így van.
    A hindukról kevesebb illuzióm volt, az 1992-es nagy mecetrombolás, muszlimellenes pogromok után.


    Nos: jelenleg a világ egyik leginkább üldözött vallási kisebbsége a buddhista Myanmarban (Burma) élő muszlimok !!!
    Ez még a mainstream sajtóba is bekerült,a Time magazin "The fFace of the buddhist Terror" címlapján az uszító Virathu buddhista szerzetes arca van.
    http://content.time.com/time/magazine/article/0,9171,2146000,00.html

    Továbbá a buddhista és szingaléz többségű Sri Lanka (Ceylon): egy jelentős tamil nemzetiségű hindu kisebbség él. A két etnikum véres polgárháborút vivott, ahol a szingalézek győztek. Külső megfigyelők szerint is kormányzati segítséggel folyik a "buddhizálás" az ország korábban lázadó északi részén.

    Tehát a két "politeista " vallás egyáltalán nem toleráns egymásal sem...
    (most hagyjuk, hogy a pontosság kedvéért a theravádin buddhizmus egy nem-teista idealizmus, a másik meg henoteista panenteizmus)


    a tibeti buddhista Bhutáni Királyság avilág talán vallásilag legkorlátozóbb állama, ami nem muszlim, vagy kommunista...

    Hinduk: az indiai nem-hindu kisebbségi csoportok ellen elkövetett erőszak igen gyakori, és gyakran megdöbbentően kiterjedt és brutális.
    A mostani indiai miniszterelnök, Modi , évekig szerepelt az Egyesült Államok tiltólistáján, mivel őt magát, és pártját ahindu radikális BJP-t felelőssé tették a Gujarat államban a muszlimok ellen elkövetett kegyetlenkedések miatt.
    A zavartgások során hindu radikálisok tömegesen öltek muszlim gyerekeket, nőket, megbecstelenítették őket, gyerekekkel petróleumot ittak, majd meggyújtották, az áldozatok testébe hindu vallási jeleket véstek, késsel.

    https://en.wikipedia.org/wiki/Violence_against_Muslims_in_India


    Direlkt a végére hagytam a kere4szténységet: nos buddhista hátterű keresztényülkdözés volt és van számos Dél_ázsiai orzságban (ma pl. Sri Lanka, Myaqnmar erősen korlátozott a keresztények szabadsága , illetve vannak támadások.)

    Történelmileg brutálisan üldözték a kereszténységet a mahajána buddhista -konfuciánus Koreában, és a hasonló vallási hátterű Vietnamban is sok a vértanú.
    Az utolsó koreai keresztényüldözésnek 1866-ban kb. 10 000 halálos áldozata volt...

    https://en.wikipedia.org/wiki/Korean_Martyrs

    Az elmúlt években sok keresztényt öltek meg Indiában és Nepálban hindu fanatikusok, különösen Orissa államban durvult el ahelyzet. Számos templomot fölgyújtottak, vagy megsuzentségtelenítettek. Ezek szerintem nem atolerancia jelei.

    https://en.wikipedia.org/wiki/Anti-Christian_violence_in_India

    VálaszTörlés
  3. Cypriánus: ja, és ez csak a jelenkor, meg az elmúlt 200 év!
    A történelem sem olyan rózsás ám. A hindu(használjuk ezt apontatlan szót) buddhista és dzsaina szent irtaok és saját történelmi írások számos szektariánus erőszak nyomát őrzi egymás ellen, pl, hogy a buddhista Ashoka király leöletett volna több ezer dzsaina szerzetest-de ezek történelmi hitelessége vitatott. (amúgy pont buddhista forrásban szerepel az állítólagos vérengzés , míg dzsainában meg nem..érdekes! )

    Az viszont vitathatatlan, hogy abuddhista vietnami királyság inváziója (az amúgy hindu) Champa állam ellen nem éppen a buddhista "mettá" (irgalom, szimpátia) példája volt...a szerencsátel csam (cham) nép valaha Délkelet-Ázsia egyik legnagyobb nemzette volt, ma pedig egy elnyomott szétszórt kisebbség több országban. (Balszerencséjükre ráadásul a Vörös Khmerek rémuralma alatt majdnem a felüket kiírrották a múlt század hetvenes éveiben...)

    https://en.wikipedia.org/wiki/Cham%E2%80%93Vietnamese_War_(1471)

    VálaszTörlés
  4. Cypriánus: ja és Japán, Kína.
    Japánban a második Tokugava sógun lényegében kiírtotta akereszténykeket a XVII. század elején. Volt minden, keresztre feszítés, élve eltemetés , olajba főzés.
    Kína: rengeteg kertesztény mártír volt.( Amúgy a történelmi hitelsség kedvéért, konfuciánus hátterű buddhistaüldözés is volt, több is . Aztán látva abuddhizmus leterjedt is kiirthatatlan voltát, beletörődtek, hogy marad. )

    Össuzességében: a buddhista hátterű országok keresztény mártírjainak számát együtt óvatosan is több százezerre (!) tehetjük. Ez nem kevés, és nem föltétlenül támasztja alá a "politeizmus" türtelmes voltába vetett bizalmat.
    A hinduk, buddhisták és dzsainák egymással is bunkóznak, mind a mai napig (Sri Lanka, Bhután, illetve Nepálban a XX. században a théravádin buddhizmust tiltották ki egy időben.)
    A muszlimokkal szemben pedig baromi kemények mind a hinduk, mind a buddhisták. A "jámborÍ" Virathu szerzetes egy prédikációjában fölszólította a híveit, "vágják le a muszlim férfiak hímvesszőjét, ha szemet vetne egy buddhista lányra, egy buddhista lány pedig hozzá akarna menni egy muszlimhoz, kerüljön börtönbe" . ..Irgalom, tolerancia???

    VálaszTörlés
  5. A politeista vallások tagjai nemcsak másokkal türelmesebbek, hanem önmagukkal is

    VálaszTörlés
  6. Cypriánus!

    Nem lehet, hogy azokhoz a vérengzésekhez több köze van a nacionalizmusnak, mint a vallásnak?

    VálaszTörlés
  7. Szai Sefatias!

    Nem, a támadások jó részeét nem lehet etnikai okokkkal magyarázni.
    A Myanmari muszli8m rohingya ki8sebbség elleni támadásokat még igen. A Sri Lanka-i konfliktust is jó részgen (de nem teljesen).

    Viszont az azonos etnikumú-nyelvű közösségben kitört vérfürdőket már aligha. Már a Gujarat államban lezajlott anti-muszlim pogromokat, zavargásokat sem lehet "etnikai ellentét"-nek nevezni. az Orrissa áallamban, vagy India nagy részén a keresztények elleni támadásokat pedig végkép nem. Nyíltan és bevalottan a keresztény térítés ellen harcolnak , tűzzel és vassal, szó szerint. Orissá-ban egész falvakat perzseltek föl.
    De India jelentős részén kiterjedt diszkrimináció jelent meg pl. a segélyek vagy támogatások elosztáásnál. Az hogy egy klánon belül a hinduk kapnak önkormányzati segélyt, a keresztények meg látványosan nem, nem etnikai ellentét. Pláne ha varászlatos módon egy hindu térítési fesztivált (Ghar wapsi) is rendeznek a faluban, ahol jól érthetően megy a füles: ha "hazatértek" az ősi valláshoz, újra lesz szociális támogatás... ezt egyébként a BJP uralma alatt már muszlimokkal is meg merik tenni. Vannak is "hazatérő" muszlimok is (! ) , ha nagyon kis számban is, akik rájönnek, mégis Vishnu vagy Shiva az igaz isten...

    Egy angol nyelvű cik szerintem találóan összegezte: ha egy nyugati keresztény a saját művetséágfoltjai alapján azt hiszi, hogy ahinduk türelmesek, és ezt megosztja egy indiai kereszténnyel, az általában azt hiszi hogy ez valami rossz vicc.

    jellemző, hogy a mi hinduizmus képünket jelentős részben Ghandi formálta. Csakhogy Ghandi pacifizmusa részben Leo Tolsztoj Jézusról való elmélkedéseinek olvasása során alakult ki Ghandi-ban, részben meg a hindu vallás ősi riválisa, a dzsaina vallás hatása miatt.
    Ghandi sok hindu radikális szemében soha nem is volt egészen "kóser" , egy meg is ölte aztán. Mahatma Ghandi gyilkosa a radikális hindu RSV mozgalom elődszervezetének volt a tagja, amelyik ma mint afféle szellemi hátország igencsak össze van gyógyulva a kormányzó BJP-vel.

    Tehát: egy keresztény és dzsaina gondolatokat is beépítő eretnekszagú hindu reformer miatt hisszük a hindukat toleránsnak, akit a "sajátjai" meg is öltek.

    Az hogy koreai , vietnami, kínai, japán buddhisták és konfuciánusok saját etnikumbeli keresztényeket öltek halomra, szintén nem adhatunk etnikai magyarázatot. Politikait sokszor igen, de azt sem mindig. (mondjuk ha politikai okból már szabad vallási kisebbségeket legyilkolni, az mivel jobb , mint a sokat szídott középkori keresztény gyakorlat????)

    Summa: nem hiszek a toleáns "poléiteizmusban". ők is csak emberek. Buddha lehetett egy békés fickó, a hívei már sokszor nbem voltak azok.
    A hindu "orthodoxia" pedig még könnyebben fordult az erőszak felé. ha kellett. Ne felejtsük,a Bhagavad Ghítá egy jelentős része éppen a háború apológiája !
    Cypriánus

    VálaszTörlés
  8. szóval, vicces, hogy tudta nélkül Lev Tolsztoj a hindu pacifizmus egyik előfutára..:-)
    ja, még az etnikumhoz annyit, Sefatias, tudtad hogy a muszlim Pakisztán hivatalos nyelve , az Urdu, és a hindu Indiai fő hivatalos nyelve a hindi-voltaképpen ugyanaz ???

    Csak az urdu az arab írást használja, a hindi meg az indiai karaktereket (egy abugida-típusú írás). Így az egyiknek "muszlim " a másiknak meg hindu kinézete van, pedig voltaképpen ugyanaz a nyelv...
    Cypriánus

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A nacionalizmus csak egy felvetés volt részemről. Nem ismerem a kelti viszonyokat

      Törlés
  9. Viszont néha arra gondolok, mennyire jó lett volna, ha a kereszténység nem tud kiütéses győzelmet aratni a pogányság felett, és kénytelenek együtt élni mint Kínában a buddhizmus a hagyományos kínai vallásokkal ( pedig ott is volt feszültség, sőt több nagy császári üldözés a buddhizmus ellen!!! )

    Egyfajta "szekuláris " társadalmi szerződés, ami nem engedi hogy a kereszténység agyonnyomja saját magát moralizáló hajlamai és kizárólagos küldetéstudata miatt.

    Ennek azonban volt egy nagy akadálya : maga a hellén pogányság. Ami a korban egyszerre volt rendkívül gyenge, hiteltelen, és sajnos még sokszor erőszakos is.

    Ha a sztoikus filozófia egy népszerű vallási mozgalommá válik, lett volna valamiféle nyugati Buddha vagy Dzsina, esetleg Sankára, akkor nem egy bárgyú és düledező pogány vallás állt volna egy dinamikus és hiteles kereszténység útjába.

    Ne felejtsük, alig 80 év alatt egy amúgy totál megosztott kereszténység simán ledózerolta az ötször nagyobb és a teljes civilizációt átitató pogány vallást.

    Fontos összevetés: Ma nagyon óvják a gyülekezeti lányokat a vegyes házasságról a nem hívőkkel- akkoriban pont fordítva, a vegyes házasság a kereszténység terjedésének szinte biztos garanciája volt!!!!

    Mindez úgy hogy nagyon durva arianus válság volt, az afrikai egyház ketté szakadt, volt egy nyíltan pogánysághoz visszatért császár, Julianus, és két a pogánysággal nagyon toleráns arianus császár is....

    Ám a pogányság mégis úgy dőlt el, mint egy zsák, mint egy döglött disznó.

    Komolyan mondom, sokszor sajnálom. Jobb lenne Hüpathia halála, felgyújtott pogány templomok, elégedett eretnekek, keresztes háborúk nélkül.

    Persze az jó kérdés, egy ilyen alternatív történelmi út lehetséges lett volna. Sok minden szól ellene.
    Pl már India sem igazán tudott több vallással működni. A buddhizmust végül is kiszorították.

    A kínai modell sem volt mindig türelmes. Ráadásul amit a vallási réven nyert tolerancia terén, azt az állam és a társadalom működési rendjének vámján gyorsan el is vesztette. Szóval nehéz egy igazán emberséges feudális társadalmi közeget meg teoretikusan is elképzelni.

    Cypriánus voltam.

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)