 |
| (A fiatal) Billy Graham |
Igazán kiváltságosnak érzem magam, hogy amerikai utam során megnézhettem egy Billy Graham életét bemutató kiállítást, ami a világhírű evangélista egész életművét akarta időrendben bemutatni. A kiállítás jól volt megcsinálva és kifejezetten tetszett is. Ám az egyik vitrin előtt valami megzavart, és ezt az érzést a napokban megint átéltem, amikor belenéztem egy keresztény propagandafilmbe, melyben Graham és Charles Templeton életét hasonlították össze. Utóbbi olyasvalaki volt, aki nagy evangélistaként kezdte, ám végül elfordult a kereszténységtől.
Nem akarom hosszasan magyarázni, hogy tényleg tisztelem Billy Graham személyét. Nemcsak azért, mert egész életében kitartóan helytállt elhívásában - bár azt hiszem ez már önmagában megérdemelné a tiszteletet. Szinte páratlannak tartom abban is, hogy személyét széltében-hosszában respektálják az egész kereszténységben. Sosem volt igazán botrányhős, nem voltak látványos túlkapásai, szexuális botlásai, durva teológiai túlzásai. Ő csak beszélni akart és beszélt is az evangéliumról, és nem is akart ennél többet tenni. Hatását ismerjük, vagy úgy is fogalmazhatok: a többi történelem.
Mégis, amikor teremről-teremre és vitrinről-vitrinre végignéztem a róla szóló kiállítást a Wheatoni Egyetem elegáns épületében, az egyik ponton kis zavartságot éreztem magamban. Egy stációnál régi fényképeket láttam Billy Grahamről, amikor még ifjú hívőként kereste a helyét és az elhívását az egyházban. A képek alá írt szövegből kiderült, hogy ez a jóvágású fiatalember - talán mondhatom, hogy többségünkhöz hasonlóan - ugyancsak átélte a kételkedés idejét saját életében. Ez teljesen normális dolog, amiben semmi meglepő nincs. Graham is úgy járt, mint mindenki, aki egyszer csak eldönti, hogy saját hitének mélyére néz. Ahogy elmélyültebben kezdte tanulmányozni a Bibliát, eljött az idő amikor kritikus kérdésekkel szembesült, például a szöveg keletkezését vagy megbízhatóságát illetően. Azt is elismerte, hogy ezek a kérdések “falhoz állították” és nem tudta megválaszolni őket. Saját vívódásai közepette végül a lehető legkényelmesebb utat választotta:
Nem akarom hosszasan magyarázni, hogy tényleg tisztelem Billy Graham személyét. Nemcsak azért, mert egész életében kitartóan helytállt elhívásában - bár azt hiszem ez már önmagában megérdemelné a tiszteletet. Szinte páratlannak tartom abban is, hogy személyét széltében-hosszában respektálják az egész kereszténységben. Sosem volt igazán botrányhős, nem voltak látványos túlkapásai, szexuális botlásai, durva teológiai túlzásai. Ő csak beszélni akart és beszélt is az evangéliumról, és nem is akart ennél többet tenni. Hatását ismerjük, vagy úgy is fogalmazhatok: a többi történelem.
Mégis, amikor teremről-teremre és vitrinről-vitrinre végignéztem a róla szóló kiállítást a Wheatoni Egyetem elegáns épületében, az egyik ponton kis zavartságot éreztem magamban. Egy stációnál régi fényképeket láttam Billy Grahamről, amikor még ifjú hívőként kereste a helyét és az elhívását az egyházban. A képek alá írt szövegből kiderült, hogy ez a jóvágású fiatalember - talán mondhatom, hogy többségünkhöz hasonlóan - ugyancsak átélte a kételkedés idejét saját életében. Ez teljesen normális dolog, amiben semmi meglepő nincs. Graham is úgy járt, mint mindenki, aki egyszer csak eldönti, hogy saját hitének mélyére néz. Ahogy elmélyültebben kezdte tanulmányozni a Bibliát, eljött az idő amikor kritikus kérdésekkel szembesült, például a szöveg keletkezését vagy megbízhatóságát illetően. Azt is elismerte, hogy ezek a kérdések “falhoz állították” és nem tudta megválaszolni őket. Saját vívódásai közepette végül a lehető legkényelmesebb utat választotta:
“Hagyom, hogy a hitem túllépjen a kételyeimen és én egyszerűen csak hinni fogok.”
Másként fogalmazva, nem kívánt elmélyülni abban, hogy válaszokat találjon, ehelyett egyszerűen úgy tett, mintha ezek a kérdések nem is léteznének. Megemelte a lábát és átlépte őket. A kiállítás anyagából kiderül, hogy Graham ezek után határozta el magát végleg, hogy az evangélium hirdetésének feladatát fogja végezni. Amikor ezt olvastam, olyan érzésem támadt, mint amikor valaki egy frissen lemosott szép autón hirtelen észrevesz egy addig fel nem tűnt horpadást. Minden tiszteletem ellenére úgy éreztem, hogy ha itt állna velem szemben, egy erős kézfogás után kénytelen lennék vitatkozni Grahammel. De persze akkor és ott továbbmentem a kiállítás következő vitrinjéhez, hogy megtudjam az életmű folytatását.
Most viszont megálltam megint, és megfogalmaztam egy kérdést. Ha valaki arra teszi fel az egész életét, hogy evangélistaként az igazságot akarja hirdetni, hogyan hozhat olyan döntést, hogy szolgálata megkezdése előtt éppen az igazság feltárására nem kíváncsi azzal a Bibliával kapcsolatban, amiből prédikálni akar?
Ebből a kérdésből sok másik is következhet, melyekkel most nem kívánok foglalkozni. Inkább utalnék megint a bevezetőben említett propagandafilmre. A filmben Graham mellé Charles Templetont hozzák illusztrációnak. Templeton pályája elején hasonlított Billy Grahamra. Ugyancsak neves, tömeget megmozgató és megszólító evangélista volt a maga idejében. Ő is pontosan ugyanúgy, mint mindenki, eljutott a hitével kapcsolatos kritikus kérdésekhez, ám Grahammel szemben elmélyült teológiai tanulmányokba kezdett, mert válaszokat akart kapni. Ez végül odáig vezetett, hogy elfordult a hitétől és erről könyvet is írt. A filmben a néző számára küldött üzenet egyértelműnek tűnik: “ugye-ugye: ha nem akarod elveszíteni a hited, tegyél úgy, mint Billy Graham és ne úgy, mint Charles Templeton!”. Vagyis egyszerűen: ha kérdések merülnek fel, ne foglalkozz velük, hanem ugord át őket és "csak higgy”!
Ám úgy vélem lesznek olyanok, akik a készítők szándékai ellenére Templeton és Graham pályafutásának összehasonlításából egészen más üzenetet fognak levonni. Ez valahogy így szól: “ha kellemetlen kérdésekkel találkozol, akkor az elmélyült kutatás végére a hitednek is vége lesz, mert ez természetes módon ide vezet”. Lehetséges, hogy még más üzenetek is találhatók mindebben, nem tudom.
Mindazonáltal mindkét üzenet lehangoló. Kikerülni a kényes és nehezebb kérdéseket és egyszerűen szemet hunyni a dilemmák felett - szerintem egészségtelen hozzáállás. Ilyen szempontból kissé groteszk, hogy ez a kiállítás pont Amerika egyik patináns keresztény egyeteméhez tartozik, ahol erőteljesen bátorítanak a teológia művelésére és a tudományos igényességű kutatómunkára. Mi ez, ha nem éppen az ellentéte annak, amit Billy Graham tett? Ugyanakkor arra gondolni, ha mégis kíváncsi valaki a válaszokra és elmélyül a nehéz kérdésekben, akkor fel kell adja a meggyőződését - ez sem éppen kellemes gondolat.
Nincs tehát más választás? Bezárkózás vagy aposztázia?
Úgy vélem, hogy van. És azt is hozzá kell tennem, hogy az ehhez hasonló üzenetek, melyek ezt a két opciót akarják felkínálni, túlontúl ismerősek számomra. A bináris látásmód, mely radikális, kemény és feszes "igent" vagy "nemet" akar kicsikarni, és nem ismeri az egyensúlyt két dolog között - ez a jó öreg fundamentalista észjárás, csomagolják bármilyen keresztényi papírba vagy tálalják is korszerű médiatechnikákkal. Nem más ez, mint szent zsákutca, melynek ráadásul van egy káros pszichés hatása is: arra ösztönöz, hogy az ember ne nézzen szembe a kételyeivel. A kételkedés nélküli hit pedig - fanatizmus. Az a tény, hogy az ember nagyjából harmincas éveitől kezdve elkezd szembefordulni önnön meggyőződéseivel és úgy érzi, az élet rákényszeríti arra, hogy kérdéseket tegyen fel, vagy már megválaszoltként elkönyvelt kérdésekre újra rákérdezzen, egészséges fejlődési stádium minden értelmes ember életében. Ennek az életszakasznak megvannak a súlyos kognitív nehézségei és az örömei is (mint az összes többinek). Ha mégsem engedjük eljönni valamiféle szentségre hivatkozva, éppen az Isten által teremtett "normális működésünkkel" kerülünk szembe.
A kérdés nem az, hogy kell-e kételkedni - mert ez velejárója a hitnek. Hívőként a kérdés inkább az - hangozzon bármilyen furcsán - hogyan kell jól kételkedni? Ez már egy másik bejegyzés témája volna.
Ismerem azt, amikor az ember a kételyei elől a buzgó tevékenységbe veti magát. Úgy érzi, hogy a tettei pótolni fogják a hit hiányát. És néha a tettekkel akarja eltakarni azt
VálaszTörlésTe, nekem Billy Graham kapcsán nem tűnik úgy, hogy ő a buzgó tetteivel akarta eltakarni a kételyeit. Egyszerűen tényleg és teljesen túllépett rajtuk. A háta mögé dobta őket és kész. Lehet, sőt valószínű, ha nem így tesz, nem járja be az utat, amit bejárt. Nem tudom.
TörlésDe nekem úgy tűnik, ő utána ment előre, mint a gőzgép, és nem azért buzgólkodott, hogy maga előtt is leplezzen valamit. Tényleg meggyőződésesnek gondolom őt.
Természetesen én nem tudom őt megítélni. Gyakorlatilag semmit nem tudok róla. Csupán ezt a jelenséget ismerem
TörlésA jelenséget jól is ítéled meg szerintem. De van néhány prominens figura (Graham is ilyen), aki tényleg képes csak úgy átlépni, amin mondjuk te meg én évekig kotlunk. Néha irigylem őket (könnyebb lehet nekik), de azért a legtöbbször mégsem értek egyet velük ebben...
TörlésHát én se cserélnék korábbi önmagammal. Rengeteg kérdésen léptem át, hogy aztán egyszerre essek hasra az összesben :DDDD
TörlésSytka, szerintem - és a Biblia szerint is- létezik olyan bizonyosság, ami minden értelmet meghalad.
VálaszTörlésSzerintem inkább erre utalt Graham. De ez valós és létező dolog.
Cypriánus voltam.
Amúgy mivel katolikus vagyok, természetesen semmi bajom a merész agyalással, stb stb, de szerintem Graham útja nem volt zsákutca saját maga és sokak számára, de mondjuk Neked, Sefatiasnak, vagy nekem az lett volna. De nem mindenki olyan, mint mi, hála Istennek! :-)
Csodálkozom, hogy egyesek képesek kiiktatni a józan eszüket.
VálaszTörlésKettesek meg nem mernek józan ésszel végiggondolni dolgokat, mert veszélyesnek tartják a következtetéseket.
Pedig nem az. Nem szünteti meg a kételyt, Platón alapján minden nap alapvető kételyekkel kell ébrednie egy agyhasználó embernek. Ez a normális működés, az ellenkezője az abnormális.
Azonban Isten nem lenne a lehető legjobb és legszeretőbb, ha a kételyekre nem találnánk választ, legalábbis hosszú távon, széles keretben gondolkodva.
Sytka és Sefa, minden tiszteletem mellett, mintha valahol megakadtatok volna a rövid és hosszú táv, a keskeny és a széles keret között. Nem tudunk egyszerre rövid és hosszú távú szempontok szerint is JÓK és SZIMPIK lenni. Sőt, gyakran jók és szimpik sem tudunk egyszerre lenni, mert ami szimpi, az adott esetben nem jó, és ami jó, az gyakran nem szimpi. Ez kellemetlen helyzet, de a józan ész feloldja az ellentmondásokat. Végül is, senki nem ígérte, hogy egyszerre lehetünk jók és szimpik, Jézus sem mondott ilyet, sőt még Ő sem tudott egyszerre jó és szimpi lenni. Akkor lehetne összeegyeztetni a két dolgot, ha minden egyes ember nagyon magas IQ-val, hosszú távban és nagyon széles keretben gondolkodna. Erre még várnunk kell egy keveset, főleg mert komoly és szuperintelligens erők dolgoznak azon, hogy minél több ember minél rövidebb távon és minél kevesebbet gondolkodjon.
:) nekem nem célom, hogy jó és szimpi legyek :P
TörlésÉs a józan ész használata, a hosszú távú, széles keretű gondolkodás? Az célod?
TörlésNem tudom, mert szerintem elérhetetlen
TörlésCsak hogy meghúzzam egy kicsit az oroszlánbajszotokat:
VálaszTörlésSefa: akit nem zavar, hogy olyan vallásváltozatot terjeszt, amely szerint a judaista Messiást nem is római keresztre szegezték, hanem indián kínzócölöphöz kötözték (nem kevesebbet állít a Jehova tanúi alapítója), az persze, hogy kiábrándul egy idő múlva a csőben sült nonszenszből.
Sytka: Akit nem zavar, hogy olyan vallásváltozat keretében hirdet toleranciát, amelynek az alapítója 500 oldalas, virulens antiszemita könyvvel alapozta meg a nácizmust (Luther: A zsidókról és hazugságaikról), az persze, hogy tart egy kicsit józan észből adódó következtetésektől, mert a lelke mélyén érez valami nyugtalanító anakronizmust.
Pedig nem a józan ésszel van baj, hanem a józan ész átmeneti visszafogásával. Ha a nonszensz vaját hordozzuk a fejünkön, nem az a megoldás, hogy árnyékban maradunk, hanem hogy kiállunk a napra, hadd olvadjon le rólunk a vaj, nem lesz kár érte.
Jól meghúztad :) Hirtelen azt se tudom mit mondjak :DDD
TörlésLaci, könnyen elképzelhető, hogy én vagyok az ostoba, de nem értem hogyan került hozzám Luther. Pontosan mit akartál mondani?
TörlésBocsánat, hogy én sem tudok hirtelen bekapcsolódni a kialakult társalgásba, hanem inkább visszautalok a bejegyzésre.
VálaszTörlésElőször is köszönöm Sytka, hogy ismét egy jó témával dolgoztatod meg az agyunkat, és a szívünket. Azt hiszem, a posztot olvasva értettem meg, hogy miért borult fel annyira a nők/férfiak aránya a gyülekezeteinkben. Nekem ez a "hitemmel egyszerűen átlépek a kételyeimen" olyan tipikusan nőies stratégiának tűnik. Ne értsetek félre egyáltalán nem lekicsinyelni akarom ezt a felfogást, sőt! Csak tényleg az a tapasztalatom, hogy pl. a feleségemet ugyanúgy nem érdeklik a bibliai bevezetéstani kérdések, mint a görbült téridő problémája. Be kell látnom, hogy ettől ő nem kevesebb, sőt sok esetben sokkal életrevalóbb, gyakorlatiasabb, jobb döntéseket tud hozni stb. Ezért úgy gondolom, hogy ez a "feminin" világszemlélet a világ egyik teljesen legitim olvasata. Viszont tudom, hogy a legtöbb férfitársam épp azokban az útra dőlt faágakban botlik el, amelyeknél Graham "megemelte a lábát és átlépte őket'. Én is szeretném átlépni, de nem úgy, mintha ott sem lennének, és főleg nem faképnél hagyva másokat.
Kedves Minister, jogos felvetés ez a "nőiesség"-érv, csak annyira Grahamre koncentráltam, hogy vele kapcsolatban ez nem jutott volna eszembe. Nekem sincs gondom azzal, hogy a nők-hölgyek-asszonyok nem merülnek nyakig az apologetikában és a bevezetéstudományban, de valahogy egy olyan embernél, akik egész életében Igét akar hirdetni, szinte teljesen magától értetődőnek tartanám az ilyesmit.
TörlésA másik pedig: nők ide vagy oda, azt hiszem a mai szekuláris világ jelenségei (például a növekvő hitetlenség és a vallások terepvesztése az egyik oldalon, ezzel párhuzamosan a tudás felértékelődése a társadalomban a másikon) ma már megkívánja, hogy a keresztények azért valamiféle tudásminimummal rendelkezzenek arról a Szentírásról, amit állandóan lobogtatnak a kezükben. Szomorú tapasztalatom, hogy akár évtizedek óta Bibliát olvasó hívők, akik folyamatosan a hitről harsognak, alapvető fogalmakkal sincsenek tisztában (pl. mi az evangélium? mit jelen a megigazulás? stb...), arról pedig szinte gőzük sincs, hogyan keletkezett a Szentírás. Ez nekem olyan, mintha kihagyna az emlékezetem és valamiféle betegség miatt nem ismerném a saját múltamat. Szerintem rossz ez így.
Csak egy adalék ehhez:
Törlés"A mindenek fölött és mögött létező valóság annyira férfias, hogy mi mind nőiesek vagyunk hozzá képest. Jobb, ha mihamarabb megbékülsz ellenfeleddel." Szabados Ádám idézi C H Lewist, majd hozzáteszi: "Ez a megbékélés Lewis fiktív elbeszélésében nem más, mint a kereszténnyé válás, a megtérés, melyet a Bibliától sem idegen nyelvezettel a Férfiasság közeledéseként ír le." http://divinity.szabadosadam.hu/?p=8591
Ilyen értelemben Graham, és talán mi is "nőiesek" vagyunk, amennyiben elfogadjuk, hogy a megtérés valóban valami olyasmi, - Graham is szerette az ilyen példákat - hogy a szakadék szélén kapaszkodsz egy gyökérbe, és aztán hallasz egy hangot: engedd el! Csak azt kellene elhinnünk, hogy ez a "nőiesség" nem tesz férfiatlanná az evilági létünkre nézve. És hogy ettől még nem kell feladnunk a férfias kíváncsiságunkat, mellyel a világot meg akarjuk érteni.
Nem tartom eretnekségnek a B. Graham kiemelt kijelentését. A magam szempontjából is úgy látom, hogy amit nem tudok észzel, tudománnyal felfogni, azt megragadom hittel. Ha minden kérdésre van válasz, mire való a hit?
VálaszTörlésAz a baj, hogy sok kérdésen valójában csupán a hit az, ami segít átlépnünk. De a valóság az, hogy ilyen kérdés sokkal kevesebb van, mint azt az átlag keresztény hiszi. Sajnos sok keresztényre jellemző, hogy a tudás helyett inkább a hitet választja, olyan kérdésekben, amelyekben van válasz. Így az ilyen keresztény eltávolodik a valóságtól, és valójában babonákban, vagy mások kitalált meséiben hisz
TörlésKedves csabapu, én sem azért írtam, amit írtam, mert eretnekségnek tartanám Billy Graham mondatát. Erről szó sincs. Ez egy álláspont, vagy inkább hozzáállás, ha úgy tetszik.
TörlésÉs igen, valóban vannak olyan kérdések, melyeken át lehet és kell is lépni, de amiken Graham átlépett, nem ilyenek. Igenis vannak rájuk válaszok, és csak rajtunk múlik, hogy ezekről tudni akarunk vagy sem. Hosszú távon sosem kifizetődő, ha az ember elkerüli azt, hogy alapvető fontosságú témákban elmerüljön. Márpedig szerintem az a minimum, ha ismerni akarjuk a saját Szentírásunkat, akkor olyan kérdésekre, hogy pl. "Hogyan keletkezett a Biblia?" vagy "Honnan tudom, hogy megbízható a szöveg?" válaszokat kell adni. Ezek nem valamiféle marginális, mellékes problémák, hanem a legalapvetőbbek.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésIgen, igazatok van. Koszonom a valaszokat. Igy most vilagosabb.
VálaszTörlés