Befejezetlen ember

Szóval, ma negyven éves lettem. Ilyenkor mit kell írni, mármint ezen a tényen kívül? Talán egy villáminterjút, melyet saját magammal készítettem - ez már a tudathasadás, a pimasz magamutogatás és öregkori elbutulás keverékének első ijesztő jele lehet ebben a korban. Remélem örülni fogok neki, ha már ilyen jól összejöttem. Fogadjam szeretettel. :-)

- Először is szeretnék gratulálni. Negyven év, az már nem semmi. Igazán boldog születésnapot!

Sytka: Köszönöm, tényleg, és nem kívánok faragatlannak tűnni, de azért nem kell beájulni ettől. Pont olyan most, mint a harminckilencedik születésnapomon, és amilyen - remélhetőleg - a negyvenegyediken lesz. Az egyetlen különbség, hogy most keményen meg vagyok fázva a hideg időjárásnak köszönhetően.

- Ebben a korban már vigyázni kell...

Sytka: Nem tudom ez mennyire csak a negyven évesekre vonatkozik. Az élet azelőtt is veszélyes, csak akkor még sokan nem tudunk róla.

- És mi az, amiről az ember negyven körül kezd tudni igazán?

Sytka: Erre a kérdésre csak meglehetősen szubjektív választ lehet adni. Magamról azt mondanám, hogy befejezetlen ember vagyok, és erre a tényre egyre növekvőbb intenzitással szoktam ráébredni. Érzem azt, hogy számos elvarratlan szál van a gondolkodásomban, a korábban biztosnak hitt válaszokat kinőttem, ma már nem bizonyulnak elégnek. Viszont újabb és használhatóbb feleletek nem mindig vannak a birtokomban. Talán ez az átmeneti kor, ami a tinédzser és fiatal felnőtt világból az öregség felé vezet. Egyszerre izgalmas és felőrlő ebben élni. Olvasok, kutatok, gondolkodok, néha meg is értek valamit, amit korábban még nem értettem - ez a feltöltődésem módja, de gyakran érzem azt, hogy az arra szánt energia, amit az igazság keresésébe fektetek, nagyrészt le is meríti a szellemi akkumulátoraimat. A feltöltődés-lemerülés-újratöltődés periódusában élek, ahogy valószínűleg mindenki, aki az aktív negyvenesek hullámzó életmódját éli.

- Nem hangzik jól.

Sytka: Hangozhatna rosszabbul is. Ez a hozzám hasonló átlagemberek sorsa.

- Te átlagembernek tartod magad?

Sytka: Abszolút! A keresztény élet során számosan igyekeznek elhitetni velünk, hogy nem vagyunk átlagosak, hogy Isten szemében valami fenemód különlegesnek számítunk és mi fogjuk a szellemi klímát megváltoztatni Magyarországon. Nem mondom, fiatalabbként nekem is jól esett, amikor rám ezt mondták: a lelki balzsam, hogy belőlem lesz Pál apostol utódja. A nagy szavakat aztán elviszi a szél, és marad a valóság. Én rájöttem arra, hogy néhány ember szemében számítok csak különlegesnek, egyébként pedig a realitás az, hogy teljesen átlagos vagyok. Jól van ez így, nem is szeretnék más lenni. Csak így tudok szólni azokhoz, akik hozzám hasonlóan átlagosnak érzik magukat, és szívesen meghallgatnak.

- A te liberális mondanivalódat legalább annyian nem hallgatják szívesen, mint amennyien igen.

Sytka: Senki mondandóját nem hallgatja mindenki szívesen - ebben sem ütök el az átlagtól. Így negyvenig eljutva pedig őszintén szólva egyre jobban lemondok arról, hogy bizonyos emberekbe túl sok energiát fektessek. Megtettem, nem volt sok értelme. Lyukas zsákba nem jó búzát önteni. Egyébként pedig nem vagyok liberális. Az ma egy káromkodás, ahogy a konzervatív jelző is. De kétségtelen, hogy komoly értéknek tartom a szabadságot, melyben számomra főként a szabad gondolkodás, szabad kérdezés és szabad véleménynyilvánítás a kulcspontok.

- Mindent szabad nekem, de nem minden használ!

Sytka: Szinte hihetetlen, hogy ebből a bibliai megjegyzésből majdnem mindenki csakis a kijelentés második felére koncentrál, és észre sem veszi azt a hatalmas lehetőségteret, amelyben ez az egyébként jogos figyelmeztetés működik. Tény, hogy nem minden használ az embernek, de az a lehetőségskála, hogy mindent szabad, meg kellene szédítsen bennünket, mint a jó bor. Az Édenkertben csupán egyetlen egy fa volt, amihez nem kellett volna hozzányúlni, de az eredeti terv szerint Isten tág teret adott az embernek. Nekem sokszor úgy tűnik, nem vagyunk erre felkészülve. Isten egy káprázatos világ terített svédasztalához helyezett bennünket, ám az egyház pálcával csap az ember körmére, ha néhány ételnél többet akar megkóstolni.

- Ez már majdnem olyan, mint egy prédikáció.

Sytka: Szoktam is prédikálni a saját gyülekezetemben. Nem mondom, hogy hétről-hétre, annál ritkábban, mert megszenvedek minden igehirdetésemmel, hogy a hallgatóimnak ne okozzak szenvedést. Különbség van az igahirdetés és az igehirdetés között.

- Mi a legnehezebb egy prédikációval kapcsolatban?

Sytka: Nekem az, hogy megtaláljam a textust. Az kemény szülés. Van, hogy napokig egyetlen igét nem fedezek fel a Bibliában. Verekszem Istennel, mint Jákob azon a bizonyos éjszakán, de ez nekem máshogy nem megy. Ám eddig mindig jól jöttem ki a kézitusákból, és megszülettek az igehirdetések.

- Nem vagy egy spontán ember, ha ennyire felkészülsz előre.

Sytka: Ezzel kapcsolatban rosszak a tapasztalataim. A spontaneitás keret nélkül könnyedén csap át káoszba. Túl sok spontán igehirdetést és tanítást hallottam már, amelyeknek nagyon szellemieknek kellett volna lenniük, de többnyire csak kongó filozofálgatások vagy történelemórák voltak, melyek gyakran a prédikátorról szóltak. Szerintem az igehirdetés ennél többet ért a Bibliában is. És amúgy sem kell sokat beszélni, nem jó az. Ahogy Spurgeon mondta egyszer, ha a szívet akarod megnyerni, nem a fejet kell fárasztani.

- Nehéz elhinni, hogy teológusként, tanárként, igehirdetőként nem beszélsz sokat.

Sytka: Javultam már, törekszem, és ezt a dolgot tényleg egyre komolyabban veszem. Ahogy öregszem, egyre introvertáltabb leszek - ahogy az átlagemberekkel az előfordul -, egyre jobban esik a csend, leülni egy jó könyvvel, nyugton lenni, vagy hallgatni egy másik embert. Aki önti a szót, sokszor valójában nem mond semmit. A keresztényekkel az is a baj, hogy a gondolatokból gyakran kifogynak, de a szavakból soha.

- Ha már a könyvet szóba hoztad: hogyan vagy képes ennyit olvasni?

Sytka: Szinte hihetetlen mennyi időt spórol az ember, ha lemond a napi több órás tévénézésről. Az olvasás számomra persze nemcsak hobbi, mert a teológusnak a könyv munkaeszköz. Könyvek nélkül sokféle hivatás elképzelhető, de a teológus az biztosan nincs közöttük. Lehetetlen egy alapvetően spiritualitáshoz kötődő tevékenységet irodalom nélkül művelni.

- Jó dolog teológusnak lenni?

Sytka: Milyen szempontból? Anyagilag: nem. Minden más szempontból általában igen. Én szeretek ezzel foglalkozni, ezt nem is lehet másként csinálni. Ha van valami, amit az emberek nem a zsíros állás kedvéért művelnek, az biztosan a teológia. Régen ez nem volt kérdés, mert teológusnak lenni nem végzettséget, hanem elhivatottságot jelentett. Szerintem ezt ma is meg lehet találni, csak ahogy látom, nem mindenki akarja. A teológusképzés úgy adhat valamit a kezedbe, hogy közben igazán nem válsz teológussá. De ez persze minden más területre is igaz.

- A teológia sokak hitét megrendítette...

Sytka: Ez pontosan így van, ez is az egyik dolga. Az a teológia, ami cseppet sem dúlja fel az ember hitvilágát, szerintem rossz teológia. Az érzések szintjén persze kellemetlen tud lenni, hogy óriási rumlit okozhat az ember lelkében néhány dolog felismerése, és a leborogatott polcok tartalmát szép rendben vissza kell tenni a helyére - de erre való a jó teológia, hogy miután mindent szétkapott, segítsen a rendezésben.  Istenről is azt olvassuk, hogy megsebez, de be is kötöz. Az a teológia, ami nem vág a földhöz, csak unalmas vasárnapi iskola, aranymondásokkal és pamutfigurákkal egy mágnestáblán. Nem kell félni a teológia okozta kihívásoktól, hanem nekik kell rontani, felvállalva a kétségeket, amiket előhoz az emberből.

- Akkor azt mondod, hogy kételkedjünk?

Sytka: Mindegy, hogy én mit mondok, mert kételkedünk. A hit ezzel jár, kétségekkel. Csak az a nem mindegy - ahogy Wennberg éleslátóan fogalmaz -, hogy válaszokat keresünk vagy kötözködünk: azaz a keresztény hagyományon belül állva gyötörnek a kétségek, vagy azon kívül vagyunk. Aki nem kérdőjelezett meg még semmit a hitében, az valahol elrontja és meggyőződésem szerint nem él egészséges hitéletet.

- Miért, milyen az egészséges hitélet?

Sytka: Erre a kérdésre nem lehet abszolút választ adni, de ha mindenképpen mondanom kellene valamit, akkor talán a kiegyensúlyozottságot választanám. Számomra az egészséges hit egy keskeny sávon történő haladás, amely megtalálni igyekszik a maga útját a szélsőértékek között. Ez roppant nehéz feladat, és nekem sem sikerül mindig, csak azt tudom, hogy törekszem rá.

- A blogod tartalmán ez nem mindig látszik... 

Sytka: Itt térnék vissza ahhoz, amit az egész beszélgetésünk elején mondtam, hogy befejezetlen ember vagyok. Valószínűleg az is maradok: Isten mint a fazekasmester alakítgat, én meg igyekszem hagyni magam, megőrizve a rugalmasságomat, mert ami nem hajlik, az törik. A hajlékonyságommal pedig együtt jár az, hogy időként melléfogok, átlépek határokat, például azért is, hogy megnézzem mit találok ott és eldöntsem, visszahúzódok-e vagy sem. Mintha nem is tudnék, nem is akarnék és nem is lehetne másként tenni ebben az életben.

- Köszönöm a beszélgetést.

Sytka: Magadnak köszönheted. :-)