2017. január 25., szerda

Ikarosz olvadó szárnyai

Nem szeretnék "átkiabálni" egy másik blogba, de úgy tűnik, hogy egy korábbi blogbejegyzésem az özönvízről szó szerint virtuális hullámokat vetett Szabados Ádám blogjában. Részben a bejegyzésemre reflektálva egy remek és gondolatébresztő írás is született, mely újabb hangos elmélkedésre késztet. Megpróbálok könyörtelenül őszinte lenni, elsősorban magamhoz és természetesen az olvasóimhoz is, nem félve a provokatívabb felvetésektől sem: mert csak ezt érzem tisztességesnek, csak ezt vélem járható útnak.

Gyermekkoromban volt egy rövid időszak, amikor sok kisfiúhoz hasonlóan én is pilóta akartam lenni (ez számított slágermunkának a kukáskocsi vezető mellett). Rajongtam a repülőkért és magáért a repülésért is, szüleim pedig egymás után vásárolták nekem a repülőkről szóló könyveket, amelyekből többnyire meg is tanultam a vadászgépek neveit és típusjelzéseit. Ezek a kötetek sokszor azzal kezdődtek, hogy megpróbálták leírni az emberiség kezdeti próbálkozásait, kacérkodásait a repüléssel, hogy szó szerinti földhözragadtságunktól megszabadulva képesek legyünk az égbe emelkedni. A legősibb emlékek azonban, melyek a repüléssel kapcsolatosak, nem feltétlenül vehetők szó szerint komolyan - noha káprázatos és fantáziadús történetek, melyek jól kifejezik saját fajunk mérhetetlen vágyódását az ég felé.

Ezek közül az európai irodalomban a legismertebb talán Ikarosz mítosza, aki tollakat ragasztott a kezére, meghajlította őket, és szó szerint "felöltöztette" magát madárnak - azután pedig karcsapásokkal az égbe emelkedett. Édesapja figyelmeztette, nehogy túl alacsonyan repüljön, mert a tenger hullámai elsodorják, de túl magasra se menjen, mert a Nap melege megolvasztja a viaszt a karjain, és akkor menthetetlenül lezuhan. Ikaroszt azonban magával ragadata a repülés gyönyörűsége és egyre magasabbra és magasabbra tört, elfeledkezve az atyai intelmekről. Végül pedig a Nap hőjétől megolvasztott viasz miatt szárnyai tönkrementek, és lezuhanva végzetesen összetörte magát.

Ikarosz mitikus története persze nevetségesnek tűnhet a repülés mai technikai színvonala mellett, hiszen jól tudjuk, hogy az emberi testet nem lehet pusztán felragasztott tollakkal madárrá tenni, hiába is csapkodunk hevesen a karjainkkal. Egy ember nem lesz madár egy kis viasztól és két tollas kéztől. Ennek ellenére a középkorban is akadtak vállalkozók, akik szó szerint magukra csatoltak valamiféle "madárszárnyat", és hevesen csapkodva alábuktak egy magaslatról. Ennek az eredménye az lett, hogy pillanatokkal később halálra zúzták magukat. Ami működött Ikarosz történetében, azaz a narratíva által megteremtett belső világban, az már nem működött a valós világban. Nem szeretem különösképpen Richard Dawkinst, de el kell ismerni, hogy az általa idézett egyik szellemes mondásnak ezúttal igaza van: a repülőgépek repülnek, a repülőszőnyegek pedig nem. Ezt a tényt normális ember nem vitatja. Ám ha valaki mégis azt mondja, hogy a repülőszőnyegek repülnek, akkor arra az emberre jogosan nézünk gyanakodva, illetve fogadjuk erős kritikával a továbbiakban a véleményét. Ez alól egyetlen kivétel létezik: ha mutat valamiféle súlyos bizonyítékot képtelennek tetsző állítása mellett. Minél súlyosabb az állítás, annál súlyosabb kell legyen ez a bizonyíték is.

A vízözön történetével az a helyzet, hogy valamiféle ehhez hasonló zsákutcába jut vele az ember. Egyfelől a narratíva elsődleges, más szóval naiv olvasata természetesebben kívánja meg, hogy szó szerint vegyük a globális áradás lehetőségét - a fundamentalisták ezzel szeretnek érvelni. Másfelől azonban azt is el kell ismerni, hogy gyakorlatilag lehetetlen szó szerinti globális özönvizet feltételezni a valóságban. Ez olyan volna, mintha repülőszőnyegeket látnánk magunk körül annak ellenére, hogy ilyenek nincsenek. Nem pusztán arról van szó, hogy képtelenség egy ekkora bárkába mindenféle állatból akárcsak kettőt is bezsúfolni - ez még az egész kérdésnek csupán a felszíne, egy Ararát méretű hegy csúcsa, egy elenyésző mellékprobléma az ennél is súlyosabb kérdések víz alatti rétegeihez képest. A meztelen igazság az, hogy csaknem minden, amit a valóságos világról tudunk, szemben áll a narratíva szó szerintiségével. Nemhogy igazi és súlyos bizonyítékaink nincsenek egy ilyen esemény megtörténte mellett, hanem ellenbizonyítékaink vannak vele szemben. Nem az a probléma, hogy nem tudjuk a globális özönvizet jól megmagyarázni, hanem hogy azt tudjuk jól megmagyarázni, miért nem lehetett globális özönvíz.

Én úgy látom, sokan félreértik ennek a problémának az igazi természetét, és azt hiszik, hogy itt a tudományos világkép, a szcientizmus vagy az elvakult ateisták feszülnek szembe a bibliai történettel. Szerintem ez hamis és megtévesztő beállítás. A helyzet ugyanis az, hogy nem a gonosz, világi tudomány vitatja a Szentírást, hanem ebben az esetben a natúr valóság és a józan ész áll szemben a literális bibliaértelmezésünkkel. Így például a földtani rétegekben elrendezett fosszíliák nem azért helyezkednek el úgy, ahogyan találjuk őket, mert a velejéig romlott szcientisták ezt így intézték, akik különben is istentagadók és nem ismerik a héber kifejezések jelentéseit, hanem egyszerűen azért, mert így találjuk őket és kész, ezzel szembesülünk és kész, ilyen a világ amiben élünk, és kész - ezt pedig nincs hova tovább magyarázni.

A valóság igenis piszok félelmetes tud lenni, viszont cserébe demokratikus: nem válogat sem bőrszínre, sem nemre, sem vallásra való tekintettel. Igazán fair mindenkivel szemben. Nem alkalmazkodik senkihez, nem ereszti le a mércét, nem igazodik a teológiánkhoz, a vágyainkhoz, a mozgalmainkhoz, és magasról tesz arra, hogy milyennek kívánjuk látni. Hanem egyszerűen csak van, mi pedig benne élünk, és néha bizony megérezzük milyen is, amikor keményen orrba törli az embert. Az igazi kérdés ezért nem az, hogyan tudjuk távol tartani, elhessegetni, kimagyarázni a kézzel fogható, szemmel látható tényeket, hanem az, hogyan tudjuk átgondolni a teológiánkat úgy, hogy az megfeleljen ezeknek a tényeknek.

Mert ha nem ezt tesszük, hanem elvárjuk, hogy majd a valóság hajlik meg előttünk, akkor én úgy gondolom, hogy máris elkezdtük viasszal bekenni a karjainkat és szépen felragasztgatni a madártollakat. Innen már csak egy ugrás, és máris megtapasztaljuk milyen érzés hiába csapkodni a karjainkkal, mert pillanatok múlva szembetalálkozunk a kompromisszummentes és hajlíthatatlan valósággal. A valóság egyébként nem akar az ellenségünk sem lenni, de azt egyszerűen nem várhatjuk el, hogy a mi oldalunkra álljon. Nekünk kell átlépni az ő térfelére, mégpedig saját döntésünk alapján.

18 megjegyzés :

  1. Ádám kitűnő írását olvasva jutott eszembe, hogy a judaista világszemlélet moralizáló, minden történésnek erkölcsi hátteret tulajdonít. Elpusztul egy sokat építő civilizáció? Hübrisz és büntetés lehetett e mögött (Bábel). Elsöpör a vulkáni hamu egy várost? Csakis a bűneikért lakolhattak (Szodoma). Sokan meghalnak egy nagy áradásban? A gonoszságukért irtattak ki (özönvíz).

    Nyer a sereg? Erényesek voltak. Veszít a sereg? Bűnösök lettek. Néha érdekes csavar: jók voltak, mégis veszítettek? Azért, hogy az ellenség majd később nyerje el még nagyobb büntetését. :) Mai szemmel ez vicces, és zsákutcába fut, aki történelmi valóságnak nézi a moralizálást.

    Ez semmit nem von le a Biblia erkölcsi tanító értékéből.

    Most őszintén: összeomlik a világképünk, ha megtudjuk, hogy a tücsök és a hangya története nem egy történelmi tücsök és egy krónikák szerinti hangya között játszódott, és hogy esetleg nem is pontosan úgy, ahogy La Fontaine lejegyezte? Nem a történetiségre, hanem az erkölcsi tanulságra célszerű összpontosítani.

    A Biblia erkölcsi tanulsága, hogy az egyetlen igaz Isten szabályainak betartására törekedő közösség jólétbe kerül, a más stratégiával próbálkozó közösségek pedig válságba. Nézzünk körül, épp ezt láthatjuk ma is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a történelmi tücsök és krónikák szerinti hangya analógiát elteszem magamnak. :-)

      Laci, a helyzet az, hogy a másik oldalt is meg lehet ám érteni. Ha őszinte az ember ebben is magához, akkor a szöveg legegyszerűbb olvasata tényleg globális özönvízre utal (és nem pusztán univerzálisra, ahogy Ádám írja). Ez a magától értetődő jelentés, amit nem egyszerű megkerülni. Éppen ezért - és ebben igaza van Ádámnak - valóban háromféle út kínálkozik:
      1. Szó szerinti történelem (fundamentalista szemlélet)
      2. Mítosz
      3. Lokális özönvíz

      Egy dolog biztos: az elsőt kizárhatjuk. Ádám is a harmadikkal próbálkozik, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon. Szerintem becsületes, amit leírt, és van plauzibilitása, de mégis folyamatosan ütközik azzal, hogy a szöveg globálisnak követeli a történéseket. Nekem éppen ezért a második lehetőség, vagy ha pontosabban akarnék fogalmazni, egyfajta "kettő és feledik" opció tűnik járhatónak. Tehát az, hogy ez egy mítosz (bármennyire is idegenkedünk ettől), amely mögött valamiképpen vannak történelmi elemek. Az ókoriak pedig éppen a nagu-k miatt meg voltak győződve arról, hogy az özönvíz globális lehetett, ezért vonul végig ez a lehetőség a perikópán és az egész Szentíráson. Ha ezt a 2,5-ös pontot választjuk, azzal szerintem nem kell lemondanunk a bibliai szöveg tekintélyéről és békében lehetünk a valósággal is. Pillanatnyilag nem látok ebből másféle kiutat, mert minden egyéb magyarázat erősen sántít.

      Törlés
    2. Sytka, szerintem jó a megközelítésed, hogy a lehető legszövegközelibb értelmezést választod, ami ép hétköznapi ésszel még hihető.

      Én is erre törekszem. De menet közben B tervként megnézem, mi lenne a legelvontabb értelmezés, ha esetleg csak az lesz tartható.

      Ez lehetővé teszi, hogy ne vesszen el a mondanivaló a részletekről folytatott vitában. A Biblia lényegi igazsága, hogy Isten útján előre törekedve az eredmény egyéni és közösségi siker, jólét.

      Az Ószövetség a Kr.e. 6. század izraeliták világképét ideologizálja meg, annak a szükségszerűségét igyekszik történetekbe ágyazottan igazolni. Pont ettől idegen sokaknak: ma nagyon más a világkép. De a Messiás idejében is régi volt, ezért is reformálja meg Jézus. Ma pedig minél tényszerűbbnek tartja valaki az Ószövöt, annál nevetségesebbé válik.

      Úgy látom, kissé szomorúan, hogy a bibliai történetek elemzői mintha pont a lényegi mondanivalót hanyagolnák el, miközben a történetek formájára koncentrálnak. Elvesznek a forma végtelenjében, miközben az egyszerű tartalmat kellene kiemelni és felmutatni.

      Törlés
    3. "Elvesznek a forma végtelenjében, miközben az egyszerű tartalmat kellene kiemelni és felmutatni."

      Ez sajnos nagyon is valós probléma: a teremtésteológiai is részben a teremtés-evolúció vita "martalékává" vált, miközben a bibliai szerzőknek valószínűleg nem az volt a szándékuk vele, hogy így történjen. Szerintem a teológusoknak valamennyire megbocsájtható, hogy elmerülnek a bibliai textusok hátterét, irodalmi hagyományait, történeti kontextusát övező vitákban (ezeket nevezhetjük a szöveg kereteinek), de a gáz akkor van, ha pl. a pulpitusról, az igehirdetések alatt vagy más színtereken is arról szól a fáma, hogyan fért be a sok állat a bárkába, hogyan degenerálódott genetikailag az emberiség, stb, stb... ahelyett, hogy az egyszerű és érthető, mindenkor releváns teológiai tartalomra koncentrálnánk.

      Törlés
  2. Én azért átkiabálnék a másik blogra, lévén hogy nem tudok hozzászólni ott. Amennyire én tudom az özönvíznek nem kellett eltakarnia a himaláját, mert az csak az özönvíz alatt jött létre a biblia szerint

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) semmi küli.csak mivel ki vagyok onnan tiltva nem tudom odabiggyeszteni a 104-es zsoltár 6-8 versét, ami alátámasztani látszik néhány kommentelő véleményét

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    3. Kedves Steve, kár volt kitörölni ezt a bejegyzést, mert nagyon jópofa volt. :-) Sokat elmond nekem egy emberről, ha van humorérzéke, te pedig megáldattál vala ezzel a képességgel. :-)

      Törlés
    4. Nem akartam, hogy az esetleg a kedves olvasók bármit is komolyan vegyenek belőle, vagy megbotránkozzanak, egyházi körökben sose lehet tudni.... ;)

      Törlés
    5. "hogy az esetleg" -> "hogy esetleg"

      Törlés
    6. Steve, ha ezt tartanám szem előtt, soha meg se szólalnék az egyházban. Valakinek mindig a tyúkszemére lép az ember. :-) Jézus kapcsán olvastam egy kommentárban, hogy Ő nem tudott úgy leülni enni, hogy már azzal is ki ne akasszon embereket.

      Ám a jó humor az jó humor. :-)

      Törlés
  3. Szerintem Sefa arra gondolhat, hogy a ma ismert hegyeket nem kellett elborítani több ezer méterben, mivel azok csak az özönvíz után emelkedtek ilyen magasra. Teszem hozzá, hogy nem a Biblia szerint, csak a szószerinti értelmezők szerint (kiküszöbölendő ezzel a lehetetlen mennyíségű víztömeget). Nekem ez meredek magyarázat, ilyet nem ír a Biblia, hogy ez akár Himalájára is vonatkozhat a 104. zsoltárban, ezt csak összehozzák. Persze a ma ismert geológiának ez is alaposan ellent mond.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) hát én sem gondolom hogy így történt, de a 104. Zsoltár ezen része szerintem az ötönvízről szól. Vagy mi másról?

      Törlés
    2. Az lehet, de nem a Himalájáról ;)

      Törlés
    3. Vagy a 104. Zsoltár inkább a teremtésre utal, és nem a Nóé utánra ? Megérne egy komolyabb exegézist.

      Törlés
    4. Zoli, pontosan ez a baj, hogy ez is ellentmond mindannak, amit ma tudunk. Az ilyenkor szokásos "keresztény forgatókönyv" az szokott lenni, hogy kétségbe vonjuk inkább az összes tudományos eredményt, csak ne kelljen kétségbe vonni a bibliaértelmezésünket. Gyakran előkerül az a szólam is (nem tudom másként nevezni), hogy a tudomány tekintélye nem állhat az Írás tekintélye felett. De hát könyörgöm, nem a tudomány tekintélyéről, hanem a pőre valóságról van szó! Azt is ki mernénk mondani, hogy a valóság sem lehet a bibliaértelmezésünk felett? Ha az sem, akkor ugyan mi alapján dönthetjük el, hogy az igazságot követjük vagy sem?

      Ezek a kérdések persze nem neked szólnak, csak felfakadnak belőlem, amikor ehhez hasonló vitákat és eszmecseréket látok.

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)