A hitetlenek és a hiteltelenek...

Szabados Ádám arra vetemedett, hogy leírja a saját véleményét a saját blogjába, a saját látásmódja és a saját szavai szerint. Két, nyilvánvalóan hamis dolgokat terjesztő előadóról írt, akik keresztények ezreit tévesztik meg a tudományosság palástja alatt úgy, hogy igazán egyiküknek sincs köze a tudományhoz, és az elméleteiket sem ismeri el a tudományos közösség. Úgy tűnik, hiba volt őszintének lenni: Ádám azzal, hogy rámutatott egy problémára, maga vált a problémává. Mint olyan sokan és olyan sokszor, akik jobbító szándékkal próbálnak korrekciókat javasolni.

Liberális tévtanító lett belőle, aki az "ördög oldalára" állt. Persze amúgy is csak egy "kutyafutta teológiai gyorskurzust" végzett, de a legrosszabb, hogy mindösszesen néhány bejegyzés alatt megindult az ún. "elsytkásodás" irányába. (Hát ennyit már elértem az életben: egy új betegséget is elneveztek rólam!) Ráadásul az is világosan látszik, hogy neki az iskolai végzettség a legfontosabb, és csak úgy pöffeszkedik a sok diplomája mögött, lenézve az egyszerű hívő embereket. Egyszóval és röviden, nyakába zúdultak az ad hominem érvek arról, hogy micsoda ember is ő valójában. Önmagát leplezte le, sötét tónusai végre a felszínre kerültek, és nem tud elbújni többé a konzervatív teológiai maszkja mögé. A viasz leolvadt, Ádám alázuhant, akár a megtépett szárnyú Ikarosz, aki túl közel ment a Naphoz.

Merőben igazságtalannak érzem, ami szegény Ádámmal történik. Nem tisztem megvédeni őt, nem vagyok az ő fogadatlan prókátora, és az igazság az, hogy nekem sokszor valóban túl konzervatív és merev az a szemléletmód, amit képvisel. De nem is az ő személye itt most a lényeges, hanem az a kórkép és személyeskedő légkör, ami körülötte pillanatok alatt kibontakozott. Mivel szolgált rá erre? Azzal, hogy megpróbálta őszintén leírni a véleményét. A fenti, ítélkező jelzők számomra nem Ádám bejegyzésének témájáról szólnak, de nem is Ádámról. Hanem elsősorban azokról, akik mondják őket. Egy lelkületről, ami igazságszeretetnek tünteti fel magát, valójában azonban egy pitbull agresszivitásával harap mindenki felé, aki másként mer gondolkodni, és ezzel az attitűddel elmar maga mellől minden értelmes embert. Bevallom őszintén, ha valaki velem így kezd el beszélni, onnantól belül már kikapcsoltam a hangszóróimat: meg se akarom hallani, amit mond, ahogy az se érdekelne, ha az illetőnek talán még igaza is lenne.

Röviden azért álljon itt a véleményem a témáról is. Szerintem igaza van Szabados Ádámnak Kent Hovind és Ron Wyatt munkásságával kapcsolatban. Ezek az emberek gyengítik a kereszténység hitelességét még akkor is, ha éppen az ellenkezőjére törekednek. Wyattról magam is olvasgattam, megnéztem a videót is, ahol elcsukló hangon beszél Jézus véréről, ismerem több régész véleményét, köztük olyannal is beszéltem személyesen, aki újjászületett keresztényként űzi ezt a szakmát. Megszavazom mindkettejüknek, hogy teljesen őszintén hisznek abban, amiről beszélnek. Az összes megtévesztési forma között egyébként ez a fajta a legrosszabb: a meggyőződött propagandistáé. Hovind és Wyatt éppen azért képesek hatékonyan megtéveszteni másokat, mert előtte már önmagukat is meggyőzték saját elméleteik helyességéről. A tudománytól azonban merőben idegen ez a hozzáállás. Egy igazi tudós a tudományos közösség elé viszi az elméleteit, ahol kritikák össztüzébe kerül. Megmérik, amit mond, darabokra szedik, szétcsavarozzák, próbáknak vetik alá, bírálják - mindez gyakran éveken át tartó folyamat. És ha a kérdéses elmélet, leletanyag, magyarázat ezen a kemény kohón már átment, akkor nagy eséllyel egy letisztult és vállalható formája új tudásként épül be az ismereteink közé. Tisztességes tudós nemhogy megspórolni nem kívánja ezt az utat, hanem keresi annak a lehetőségét, hogyan tegye rá a lábát.

Magam is egy doktori programban veszek részt, úgyhogy valamennyire átélem milyen érzés ezzel kínlódni. Minden dolgozatom, publikációm, melyeket eleve már megmért és szakmailag elbírált források alapján írok meg, kritikák, szaklektorálás, vitatkozás tárgyává válik. Pestiesen szólva, előfordul hogy "megkapom a magamét" a professzoraimtól, akikkel természetesen magam is vitatkozom - és az ilyesfajta műhelymunkából születnek a publikációk, melyeket még ezután is lektorálás követ leközlésük előtt. Maga a disszertáció pedig hosszú éveken át tartó kemény nyomás alatt születik, amit utána meg is kell majd védeni. Azt hiszem Ádám is igencsak érintett ebben, hiszen maga is hasonló "doktori présben" éli az életét.

Félre ne értsen senki, nem a magam fényezése miatt írtam le mindezt, nem azt kívántam lobogtatni, mekkora lángész is lennék én. (Nem vagyok.) Egy nagyon kicsit láthatóvá akartam tenni a folyamatot, ami a maga szigorúságával éppen a blődségektől és a "jópofa", de szenzációhajhász és igazolatlan teóriáktól kíván bennünket megvédeni. Egyszerűen nincs más mód, ha valós ismeretekhez akarunk jutni. Vállalni ezt a gyötrelmes és nehéz utat persze komoly kihívás, de olyan pohár, amit fenékig kell üríteni, ha igazi eredményekre vágyik az ember. Ám ha valaki ezt a nagyon is tisztességes szűrőfolyamatot megpróbálja kikerülni, és a szakma meggyőzése helyett egyenesen a nagyközönséghez rohan, hogy a hozzá nem értőket győzködje, az csaknem biztosan sarlatán. Hovind és Wyatt pontosan ilyennek tűnnek. Nem látom, hogy az elképesztő állításaikat kitették volna valaha is igazi kritikáknak, mégis azt várják, hogy higgyük el ezeket nekik. A Biblia görcsös igazolása azonban a valamennyire is intelligens közönség szemében éppen a visszájára sül el, és gyengíteni fogja a keresztény hit igazságát.

Mégis, bármilyen képtelenségeket is állítanak mindketten, a probléma nem pusztán velük van. Ez a két ember azért virágozhat, mert mi magunk teret engedünk nekik és terjesztjük az előadásaikat, a meglátásaikat. Nem ők ketten teszik hiteltelenné a kereszténységet a hitetlenek előtt - ehhez kevesek lennének -, hanem az egész köréjük gyűlt sokaság, akik indulatosan védik őket minden támadástól és kritikától. Az ilyesfajta védelem azonban lehetetlenné teszi, hogy igazi próba alá vessük az elképzeléseiket, amit láthatóan egyébként egyikük sem igényelt. A Hovind és Wyatt, valamint a hozzájuk hasonló áltudományos előadók menedzserei tehát nem mások, mint a hátuk mögött álló meggyőzött nagyközönség tagjai, akik felülnek az elméleteiknek.

Minden bántó szándék nélkül, ami Ádám bejegyzése után történik, engem bizony a "menedzsment hangjára" emlékeztet. Akinek nem inge, ne vegye magára! Helytelen apológiának tartom ezt, ami arra nem érdemes emberek védelmét szolgálja, miközben durva jelzőkkel illeti azt, aki a helyes apológiát akarja művelni. Úgyhogy név nélkül arra kérek mindenkit, hogy ne bántsátok Ádámot, mert neki van igaza, és nem érdemli meg azt a nyomást, aminek most ki van téve!