Nem mondhatjuk, hogy a melegházasság 2015-ös bevezetése az Egyesült Államokban polarizálta volna az amerikai társadalmat: az ugyanis már jóval korábban polarizálódott ebben a kérdésben. Egyesek szerint a döntés, hogy a melegek is házasodhassanak, a vég kezdete a nyugati civilizáció számára, míg mások a civil jogok győzelmét látják benne. A melegeket elítélő keresztény retorika mögött pedig mindig ott áll a háttérben a páli teológia is, mert a legtöbb hívő úgy vélekedik, hogy az apostol hevesen ellenezte a homoszexualitást. Mi és hogyan igaz ebből?
Friss és ropogós kötet látott napvilágot a protestáns etikáról, amelynek egyik fejezete a homoszexualitással is foglalkozik. Szerzője érzésem szerint helyesen írja, hogy a homoszexualitásról azért is nehéz bibliai álláspontot kialakítani, mert sem az Ószövetség, sem az Újszövetség számára nem volt ismeretes a homoszexualitás abban a formában, ahogyan ma társadalmilag tapasztalható. Soha nem szociális és strukturált együttélési formaként jelenik meg a Bibliában, hanem kizárólag perverzióként és szexuális deviancia alakjában. Ehhez még hozzátehetjük azt is, hogy a homoszexualitásra alkalmazott utálatosság kifejezés leginkább az idegen istenek tiszteletével állt összefüggésben, vagyis kultikus jellegű minősítés. A melegkérdés tehát a Bibliában egészen más szemüvegen keresztül, más szándékkal és más keretek között jelenik meg, mint ahogyan ma a különféle lobbicsoportok retorikájában hallhatjuk.
A legfontosabb tény azonban az, hogy az Újszövetség nem igazán foglalkozik a homoszexualitással, nem mutat túl nagy érdeklődést a kérdés iránt. Jézus egyáltalán nem beszél róla, noha egyébként sokféle szexuális eltévelyedést elítél. Sokak szerint ez beszédes hallgatás, amivel Krisztus jóváhagyja, vagy legalábbis nem kifejezetten helyteleníti a homoszexualitást. Mások szerint viszont ha valamiről nem beszél Jézus, az csak annyit jelent, hogy továbbra is helyesli az ószövetségi elveket, hiszen nem a törvény eltörléséért, hanem betöltéséért jött - azaz a meleg életformát is implicit elutasítja.
Nos, Pál sem viszi túlzásba a téma boncolgatását, hiszen mindössze három igeversben említi a homoszexualitást, amiből két esetben egy felsorolás részeként kerül terítékre. Ez nem túl sok, sőt meglehetősen kevés. Kiindulásként ezért érdemes lehet megint a kortörténettel foglalkozni.
Azt mindenki tudni véli a római kori szexualitásról, hogy kicsapongó volt és laza, talán még a mai sokszor bírált posztmodern erkölcsi mércéhez képest is. Az ókori rómaiak persze most tiltakoznának, hiszen nekik teljesen normálisnak számított, amit mi szexuális eltévelyedésnek nevezünk. Így például férfiasnak egy római férfi akkor számított igazán, ha szexuális kapcsolatot ápolt nőkkel, férfiakkal, sőt gyermekekkel is. A pederasztia ("fiúk szeretete") kifejezésnek nem volt amorális csengése, amennyiben a kérdéses fiú rabszolgának született. Egy rabszolga fiú célja pedig az is volt, hogy gazdája szexuális vágyait teljesítse. A rómaiaknak ráadásul külön szókészletük létezett az ilyen fiúkra, ilyen például a puer delicates ("játszó fiú") kifejezés, vagy éppen az "édesség" szó, ahogyan nevezték őket. A fiúszeretet római felfogása még az istenekről szóló szövegekben is tetten érhető. Az egyik textus szerint "Zeusz, mint egy normális férfiú, erős erotikus érdeklődést mutatott a szemrevaló serdülő fiúk iránt". Hogy azért egy erkölcsi korlátról is szó essen a nagy szabadosságban, az alapvetően már elfogadhatatlannak minősült, ha valaki olyan szabad emberrel szeretkezik, akinek már van férje vagy felesége, esetleg még kiskorú.
Mindezt azért írtam le, hogy világosan lássuk a kereteket, amelyek között Pál beszél a homoszexualitásról. Tévedés azt hinni, hogy a mai kor jobban ünnepli a homoszexualitást, mint a Pál apostolt körülvevő kultúra. Az a világ valójában jóval megengedőbb volt ebben a kérdésben, ami ugyanakkor azt is jelentette, hogy a kereszténységhez csatlakozó megtérők között is akadtak olyanok, akik nem változtatták meg máról holnapra a szexuális szokásaikat. Pál írásai közül kétségkívül a Római levél a legfontosabb, ahol egyfajta Isten elleni lázadásként és a teremtett törvényekkel szembeni viselkedésként tünteti fel a homoszexualitást - vagy legalábbis azt a formáját, amivel ő a saját korában találkozott.
Számomra valószínűnek látszik, hogy Pál jóváhagyta az Ószövetség tilalmát a homoszexualitás kapcsán, ugyanakkor fontos, hogy sehol sem foglalkozik az ószövetségi büntetésekkel, amikor erről a kérdésről van szó. A Lev 18,29 szerint a homoszexuális gyakorlatot folytatókat ki kellett irtani a nép soraiból - Pál viszont sehol sem sugall olyasmit, hogy a keresztény gyülekezeteknek agyon kellene kövezni a melegeket, különösen azokat nem, akik a múltban vettek részt ilyen gyakorlatban. Ismerve az apostol világát több, mint valószínű, hogy a korai megtért pogányok között többen is bírtak homoszexuális tapasztalatokkal. Szerintem érdemes most egy pillanatra belegondolni a megtért rabszolgafiúk helyzetébe: őket "rutinszerűen" használták ilyen célra, és erről döntési szabadságuk sem nagyon lehetett! Nagy kérdés számomra, hogy mennyiben tehető bármilyen módon is felelőssé egy olyan megtért rabszolgafiú, akit akarata ellenére az ura homoszexuális "szolgáltatásokra" kényszerít?
Amikor Pál egy felsorolásban a homoszexualitás kérdését is említi (1Kor 6,9-10), akkor tulajdonképpen két kifejezést használ: pulyák (malakosz) és férfiszeplősítők (arszenokoitész). Mindkettő homoszexuális kapcsolatra is utal, de a malakosz (a szó jelentése egyébként puha vagy lágy) a kapcsolatban a passzív felet takarja, míg az arszenokoitész az aktív oldalt jelenti. Mindez azért is fontos, mert a római polgárok minden bizonnyal egyetérthettek Pállal abban, hogy a meleg aktus passzív felén tartózkodó ember tényleg alávaló (hiszen eleve csak rabszolga). Ám az aktív oldal viselkedését teljesen természetesnek tartották. Pál azonban nem kíméli őket sem: a felsorolásban a malakosz után rögtön következik az aktív fél is, amely semmivel sem kevésbé problémás az apostol szerint. Úgy tűnik tehát, hogy Pál hozzáállása korlátozóbb volt a homoszexualitás kapcsán, mint saját kultúrájáé.
De akkor mit mondjunk Pál homoszexuálisokhoz való viszonyáról? Én a következő pontokban tudom ezt összefoglalni:
(1) Pál véleménye alapvetően elutasító a homoszexuális gyakorlatokkal szemben.
(2) Ez a vélemény azonban saját kora homoszexuális gyakorlatának ismeretén alapszik.
(3) Pál a homoszexualitást nem fogadja el, de a homoszexuális embert igen. Noha helybenhagyja az ószövetségi szemléletet, de nem javasolja az ott felsorolt büntetéseket.
Mindez talán botrányosnak tűnhet mai szemmel, pedig Pál ebben a kérdésben pontosan úgy viselkedett, mint egy első századi zsidó ember. A korabeli zsidóság számára a férfi és nő kapcsolatának kizárólagossága egyértelmű és vitathatatlan volt. Noha lehetne azzal érvelni az előbbi felsorolás második pontja alapján, hogy Pál nem a mai értelemben vett homoszexualitást ítélte el, de ez még kevéssé tenné bibliai értelemben legálissá a mai gyakorlatot.
Csak játék a gondolattal, egy kérdés, amire nem fogunk biztos választ kapni, de kíváncsi lennék ha Pál egy mai, modern európai ember lenne, aki a mai tudományos, társadalmi, etikai fényben látná a homoszexualitást, akkor ez mennyiben módosítaná vagy finomítani a véleményét?
A legfontosabb tény azonban az, hogy az Újszövetség nem igazán foglalkozik a homoszexualitással, nem mutat túl nagy érdeklődést a kérdés iránt. Jézus egyáltalán nem beszél róla, noha egyébként sokféle szexuális eltévelyedést elítél. Sokak szerint ez beszédes hallgatás, amivel Krisztus jóváhagyja, vagy legalábbis nem kifejezetten helyteleníti a homoszexualitást. Mások szerint viszont ha valamiről nem beszél Jézus, az csak annyit jelent, hogy továbbra is helyesli az ószövetségi elveket, hiszen nem a törvény eltörléséért, hanem betöltéséért jött - azaz a meleg életformát is implicit elutasítja.
Nos, Pál sem viszi túlzásba a téma boncolgatását, hiszen mindössze három igeversben említi a homoszexualitást, amiből két esetben egy felsorolás részeként kerül terítékre. Ez nem túl sok, sőt meglehetősen kevés. Kiindulásként ezért érdemes lehet megint a kortörténettel foglalkozni.
Azt mindenki tudni véli a római kori szexualitásról, hogy kicsapongó volt és laza, talán még a mai sokszor bírált posztmodern erkölcsi mércéhez képest is. Az ókori rómaiak persze most tiltakoznának, hiszen nekik teljesen normálisnak számított, amit mi szexuális eltévelyedésnek nevezünk. Így például férfiasnak egy római férfi akkor számított igazán, ha szexuális kapcsolatot ápolt nőkkel, férfiakkal, sőt gyermekekkel is. A pederasztia ("fiúk szeretete") kifejezésnek nem volt amorális csengése, amennyiben a kérdéses fiú rabszolgának született. Egy rabszolga fiú célja pedig az is volt, hogy gazdája szexuális vágyait teljesítse. A rómaiaknak ráadásul külön szókészletük létezett az ilyen fiúkra, ilyen például a puer delicates ("játszó fiú") kifejezés, vagy éppen az "édesség" szó, ahogyan nevezték őket. A fiúszeretet római felfogása még az istenekről szóló szövegekben is tetten érhető. Az egyik textus szerint "Zeusz, mint egy normális férfiú, erős erotikus érdeklődést mutatott a szemrevaló serdülő fiúk iránt". Hogy azért egy erkölcsi korlátról is szó essen a nagy szabadosságban, az alapvetően már elfogadhatatlannak minősült, ha valaki olyan szabad emberrel szeretkezik, akinek már van férje vagy felesége, esetleg még kiskorú.
Mindezt azért írtam le, hogy világosan lássuk a kereteket, amelyek között Pál beszél a homoszexualitásról. Tévedés azt hinni, hogy a mai kor jobban ünnepli a homoszexualitást, mint a Pál apostolt körülvevő kultúra. Az a világ valójában jóval megengedőbb volt ebben a kérdésben, ami ugyanakkor azt is jelentette, hogy a kereszténységhez csatlakozó megtérők között is akadtak olyanok, akik nem változtatták meg máról holnapra a szexuális szokásaikat. Pál írásai közül kétségkívül a Római levél a legfontosabb, ahol egyfajta Isten elleni lázadásként és a teremtett törvényekkel szembeni viselkedésként tünteti fel a homoszexualitást - vagy legalábbis azt a formáját, amivel ő a saját korában találkozott.
Számomra valószínűnek látszik, hogy Pál jóváhagyta az Ószövetség tilalmát a homoszexualitás kapcsán, ugyanakkor fontos, hogy sehol sem foglalkozik az ószövetségi büntetésekkel, amikor erről a kérdésről van szó. A Lev 18,29 szerint a homoszexuális gyakorlatot folytatókat ki kellett irtani a nép soraiból - Pál viszont sehol sem sugall olyasmit, hogy a keresztény gyülekezeteknek agyon kellene kövezni a melegeket, különösen azokat nem, akik a múltban vettek részt ilyen gyakorlatban. Ismerve az apostol világát több, mint valószínű, hogy a korai megtért pogányok között többen is bírtak homoszexuális tapasztalatokkal. Szerintem érdemes most egy pillanatra belegondolni a megtért rabszolgafiúk helyzetébe: őket "rutinszerűen" használták ilyen célra, és erről döntési szabadságuk sem nagyon lehetett! Nagy kérdés számomra, hogy mennyiben tehető bármilyen módon is felelőssé egy olyan megtért rabszolgafiú, akit akarata ellenére az ura homoszexuális "szolgáltatásokra" kényszerít?
Amikor Pál egy felsorolásban a homoszexualitás kérdését is említi (1Kor 6,9-10), akkor tulajdonképpen két kifejezést használ: pulyák (malakosz) és férfiszeplősítők (arszenokoitész). Mindkettő homoszexuális kapcsolatra is utal, de a malakosz (a szó jelentése egyébként puha vagy lágy) a kapcsolatban a passzív felet takarja, míg az arszenokoitész az aktív oldalt jelenti. Mindez azért is fontos, mert a római polgárok minden bizonnyal egyetérthettek Pállal abban, hogy a meleg aktus passzív felén tartózkodó ember tényleg alávaló (hiszen eleve csak rabszolga). Ám az aktív oldal viselkedését teljesen természetesnek tartották. Pál azonban nem kíméli őket sem: a felsorolásban a malakosz után rögtön következik az aktív fél is, amely semmivel sem kevésbé problémás az apostol szerint. Úgy tűnik tehát, hogy Pál hozzáállása korlátozóbb volt a homoszexualitás kapcsán, mint saját kultúrájáé.
De akkor mit mondjunk Pál homoszexuálisokhoz való viszonyáról? Én a következő pontokban tudom ezt összefoglalni:
(1) Pál véleménye alapvetően elutasító a homoszexuális gyakorlatokkal szemben.
(2) Ez a vélemény azonban saját kora homoszexuális gyakorlatának ismeretén alapszik.
(3) Pál a homoszexualitást nem fogadja el, de a homoszexuális embert igen. Noha helybenhagyja az ószövetségi szemléletet, de nem javasolja az ott felsorolt büntetéseket.
Mindez talán botrányosnak tűnhet mai szemmel, pedig Pál ebben a kérdésben pontosan úgy viselkedett, mint egy első századi zsidó ember. A korabeli zsidóság számára a férfi és nő kapcsolatának kizárólagossága egyértelmű és vitathatatlan volt. Noha lehetne azzal érvelni az előbbi felsorolás második pontja alapján, hogy Pál nem a mai értelemben vett homoszexualitást ítélte el, de ez még kevéssé tenné bibliai értelemben legálissá a mai gyakorlatot.
Csak játék a gondolattal, egy kérdés, amire nem fogunk biztos választ kapni, de kíváncsi lennék ha Pál egy mai, modern európai ember lenne, aki a mai tudományos, társadalmi, etikai fényben látná a homoszexualitást, akkor ez mennyiben módosítaná vagy finomítani a véleményét?
Ne feledjük, hogy Saul farizeus volt, mielőtt Pállá lett. A farizeus abban a korban nem a képmutatást jelentette, hanem a krém krémjét. A zsidóság az emberiség szellemi-etikai elitjének tartotta magát, a farizeusok pedig az eliten belül is kiemelt elitnek számítottak.
VálaszTörlésNem meglepő tehát, hogy Pál szigorúbb a kora felfogásánál, erre kettős elitista oka volt. Jézus messiásságát elfogadva viszont befogadóvá vált, ez az überelitista <–> befogadó kettősség végigvonul a levelezésén.
Ez valóban így van, de Pál nem az "überelitista" farizeussága miatt állt úgy a homoszexualitáshoz, ahogy. Szerintem egy tipikus zsidó akár farizeus volt, akár nem, az ószövetségi törvények és a Jahvbe vetett hite miatt utasította el a melegséget. És bár némileg rejtélyes miért, az elutasítás gyökere itt is a teremtéstörténetben lefektetett alap, miszerint Isten kezdettől fogva férfinak és nőnek teremtette az embert.
Törlés"...Jézus messiásságát elfogadva..."
TörlésLászló! Látom nehezen megy a paradigmaváltás, ezért emlékeztetőül: Pál nem fogadta el Jézus Messiásságát ("Krisztoszságát":-) Nem Jézust hirdette Krisztoszként (akkor nem verték volna meg), hanem Krisztoszt hirdette átkozottként és halottként! Ezért nem fogadta el a zsinagógák népe. Mi pedig azért, mert nem az élő Jézust hirdette Krisztoszként (Messiásként).
De ez most off volt, elnézést.
"Ne feledjük, hogy Saul farizeus volt, mielőtt Pállá lett."
TörlésMikor lett Pállá? Csak kérdezem.
"Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és bőjtölének, monda a Szent Lélek: Válasszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam." ApCsel 13:2
Maga az Úr Szent Lelke nem tévedhet:-)
„Pál nem fogadta el Jézus Messiásságát ("Krisztoszságát":-) Nem Jézust hirdette Krisztoszként (akkor nem verték volna meg), hanem Krisztoszt hirdette átkozottként és halottként! Ezért nem fogadta el a zsinagógák népe. Mi pedig azért, mert nem az élő Jézust hirdette Krisztoszként (Messiásként)."
TörlésKedves Unknown! Szerintem amit írsz, az zagyvaság a négyzeten.
"Kedves Unknown! Szerintem amit írsz, az zagyvaság a négyzeten."
TörlésIgen, ezt szoktuk mondani arra, amit még nem értünk. Ezzel nem is lenne baj, de hogy nem is akarjuk? Hát...
Balivi
László! Szerinted mi volt a "kereszt botránya"? Hm?
Törlés"a homoszexualitásról azért is nehéz bibliai álláspontot kialakítani, mert sem az Ószövetség, sem az Újszövetség számára nem volt ismeretes a homoszexualitás abban a formában, ahogyan ma társadalmilag tapasztalható. Soha nem szociális és strukturált együttélési formaként jelenik meg a Bibliában, hanem kizárólag perverzióként és szexuális deviancia alakjában."
VálaszTörlésSzerintem ez a lényeg, és ez nem csak a kereszténységre, hanem minden világvallásra igaz. Egyik vallás sem foglalkozik részletekbe menően a homoszexualitással, de nem csak emiatt nem kaphatunk világos képet, hanem azért sem, mert a mai nyugati kultúra fogalmait nem lehet egy az egyben megfeleltetni a vallási szövegek fogalmaival. Nem csak a homoszexualitás megítélése változik ugyanis koronként és kultúránként, hanem az is, hogy mit tekintenek homoszexualitásnak. Például a hinduizmusnak nincs egységes megítélése a homoszexualitásról, de társadalmilag többnyire nem kívánatosnak tartják. Ugyanakkor az indiai férfiak körében a gyakorlatban nem ritkán fordul elő az egyneműek közötti szexuális kapcsolat, megfelelő diszkréció mellett. Viszont ezt egyáltalán nem tekintik homoszexualitásnak, még biszexualitásnak sem. Vérig sértődnek, ha ezért akár biszexuálisnak nevezik őket. A természetes férfias viselkedés részének tekintik ezt, és csak azt tekintik szégyellni valónak, ha a férfi ilyen aktus során nőies szerepet vesz fel (hasonlóan az ókori római felfogáshoz). Legalábbis ez volt a hagyományos szemlélet. A nyugatiasodásnak és a melegjogi aktivisták nyomulásának (amit eleinte a fentiek miatt érthető módon értetlenség és ellenállás fogadott) köszönhetően mára már kezd visszaszorulni a férfiak között az ilyen jellegű szexuális kapcsolat, mert már szégyellik, hogy a homoszexualitás árnyéka vetül rájuk. Szóval, paradox módon, épp a melegjogi eszmék térnyerése miatt kezdték szégyellni a homoerotikus vágyaikat... :)
A homoszexualitás erkölcsi megítélése körül tehát nem könnyű rendet tenni, de talán nem is feltétlenül kell erre törekedni. Egy dolog viszont biztos: egy vallásban vagy kultúrában sem merült fel eddig, még ötletszinten sem, hogy egyneműek kapcsolatán családi együttélés alapulhat...
"A homoszexualitás erkölcsi megítélése körül tehát nem könnyű rendet tenni, de talán nem is feltétlenül kell erre törekedni."
TörlésSzerintem ezt nagyon nehéz elkerülni a mai világban, ehhez túlságosan napirenden van a téma. Amikor "rendbetételről" beszélek, akkor első körben arra gondolok, hogy az egyház saját határain belül próbálja tisztázni a viszonyát a homoszexualitással kapcsolatban. És már ez sem megy neki, illetve a végső üzenet annyi, hogy "NEM". Ez az elutasítás persze az értelmesebb keresztények részéről nem a homoszexuális embereknek, hanem a homoszexualitásnak szól. No persze kérdés mennyire lehet elválasztani a kettőt egymástól? Ha nekem valaki azt mondaná, hogy gyűlöli bennem, hogy én hetero vagyok, de engem egyébként szeret és elfogad... nem tudom mit gondolnék... A szexualitásunk túlságosan a részünk.
„A homoszexualitás erkölcsi megítélése körül tehát nem könnyű rendet tenni”
Törlés- Szerintem tök könnyű: alapvető evolúciós probléma van vele. Ez fogalmazódik meg különböző érvelésekben. A meglehetősen változatos ellenérvek azonban ugyanarra a lényegre mutatnak rá. Miszerint egyetlen populációnak sem jön be a homoszexualitás helyeslése, sőt a semleges hozzáállás sem. Az enyhén, szelíden helytelenítő tolerálás az egyensúlyi pont, ami még nem árt sem a melegeknek, sem a populáció evolúciós helyzetének – erre a hozzáállásra célszerű törekedni.
"Miszerint egyetlen populációnak sem jön be a homoszexualitás helyeslése, sőt a semleges hozzáállás sem. "
TörlésEzt éppen evolúciós szempontból nehezen tudom hova tenni, hiszen az állatvilágban is létezik homoszexuális jellegű kapcsolat. És ez nem veszett ki az évmilliók során. Igaz, hogy maximum 4-5%-a a populációnak az, amely ebben érintett (nem szokott ennél több lenni), de a homoszexualitást, mint gyakorlatot nem szelektálta ki a természet, tehát valamiféle előnyt nyújthat akkor, nem?
„hiszen az állatvilágban is létezik homoszexuális jellegű kapcsolat”
Törlés– Mivel ismerek néhány ide sorolt jelenséget, tudom róluk, hogy vagy 1. tárgyi/ténybeli tévedések, mint a kutyánál, amely a gazdi lábával, de biciklivel és cipővel is szexuálna, ám ettől nem „meleg”, csak pontatlan; vagy 2. teljesen más funkciójuk van, pl. az erősebb hím dominanciáját fejezik ki, stresszlevezetők, párharc utáni békekötések, stb. Az állatvilágban NINCS emberi jellegű meleg viselkedés. Mivel az állatvilágban nincs ember. :)
Egyébként ha konkrétan lenne ilyen magatartás az állatvilágban, az ember akkor is önálló evolúciós pályát jár be. Hogy mit csinálnak a hangyák, a medvék vagy a gorillák, abból automatikusan semmi sem következik az emberre nézve, és persze fordítva sem. Pl.: a monogámia is, meg az ellenkezője is létezik bőven az állatvilágban, de ebből nem tudjuk levezetni sem azt, hogy a monogámia kötelező, sem azt, hogy maradi butaság. Viszont ha megfigyeljük a sikeres emberi közösségeket, azt látjuk, hogy gyakorlatilag mind a monogámia felé tendálnak, fő szabályként monogámok. Ez is evolúció, az emberi civilizációk szelekciója fenntarthatóság szerint.
Itt konkrétan az emberi populációk történelmi tapasztalataira gondolok: minden kultúra kiveszett idáig, amelyik nem foglalt állást a melegséggel szemben. Meghódította egy szomszéd kultúra, amely szigorúbban szabályozta a szexualitást. Nem szükséges keményen szembefordulni a melegséggel, és dörögve odacsapni, mert az fordítva sül el, igazságtalan az érintettekkel, és áttételesen a meleglobbi vitorláját dagasztja. A meleglobbi azzal nyomul, hogy „bántják szegényeket, védjük meg őket”. Nem célszerű ezt a sztereotíp érvet valóssá tenni. Az enyhe erkölcsi rosszallás az egyensúlyi reakció: „mérsékelten helytelenítve eltűrni”. Ez azonban nem mehet át semlegességbe, mert az már összeomláshoz, a szomszédos kultúra általi meghódíttatáshoz, és ezáltal szigorúbb szexuális szabályokhoz vezet.
Nem tűnik célszerűnek sem a meleglobbi, sem a szomszédos, szigorúbb nemi erkölcsű civilizáció helyzetbe hozása, e két véglet között kell fenntartható egyensúlyt találni.
Szerintem a kulcs a kérdéshez az, amit Sytka is említett - a zsidóság a írásokból azt érthette meg, hogy az Isten által teremtett rend a férfi és nő közötti kapcsolat. Az újszövetségbe ugyanez a szemléletmód került át.
VálaszTörlésA Bibliában valamennyi pozitív példa, valamint az összes áldás és ígéret csak heteroszexuális kapcsolatorka vonatkozik, azon belül is a házasságra - minden más konzisztensen negatív színben van feltüntetve, és nem részesül áldásból. A Biblia nem sokat beszél homoszexualitásról, de ha szó van róla, az mindig negatív színekben van feltüntetve. Lehet a homoszexualitás egyházi elfogadása mellett sok mindennel érvelni, de azt a Biblia alapján szerintem őszintén nem lehet megtenni, csak a Biblia ellenében.
Én azt, hogy a meleg keresztény mozgalom igyekszik a homoszexualitást pozitív színben feltüntetni, pl. mint tartós, hűségen alapuló együttélési forma (érvelve amellett, hogy ez lényegileg más lenne, mint a Bibliában kárhoztatott homoszexuális formák), nem érzem őszintének. Ráadásul elég világos, hogy ez mozgalom nem a Biblia új, jobb megértéséből, vagy a kultúra előnyös változásából fakad, hanem valójában a ma ünnepelt világi meleg kultúra "keresztény" hajtása - arról pedig tudjuk, hogy valójában miről szól és hogyan működik.
Pál elítélő szavai, vagy a Tóra vonatkozó passzusai nem kultikus összefüggésben ítélik el a homoszexualitást (a Tóra szavai nem csak a férfi kultikus prostituáltakra "kedesim" vonatkoznak - bár a Biblia ezt is külön elítéli egy helyen), mert a szövegösszefüggésben a tiltás meglehetősen konkrét módon az aktus lebonyolításának formáját írja le és tiltja, körülvéve egyéb - szintén nem kultikus jellegű - szexuális erkölcstelenségek tiltásával.
Amellett talán lehet érvelni, hogy a bibliai felfogás nem relváns, mert az abból az ókori felfogásból származhat, miszerint az ilyen aktus során a férfi "mag" (amelyről akkor úgy gondolkodtak, mint maga a személy, aki az asszonyba mint "termőtalajba" kerül) természetellenes módon nem a "termőtalajba" kerül, hanem az emberi test "tisztátalan" részeibe, ami valamilyen értelemben így gyilkosság, vagy legalábbis életellenes. Az érvelés szerint ma már tudjuk, hogy a "mag" nem a teljes ember (tehát tudományos értelemben a "mag" szóhasználat problémás) és ezért a bibliai tiltást nem lehet komolyan venni, mert annak ókori kontextusa nem valid.
Azonban véleményem szerint ez téves megfontolás - a homoszexualitást elítélő bibliai kijelentések függetlenek az ókori ember nem tudományos gondolkodásmódjától (még ha a kifejezések nem tudományos jellegűek is, mivel a kijelentés az ókori kultúrába ágyazva, és ókori embereken keresztül történt), hiszen egyetlen helyen sem a kifogásolt vélelmezett magyarázattal van alátámasztva, hanem inkább a teremtés rendjével tűnik összeegyeztethetetlennek és ezért elítélendőnek.
Mindemellett én azt gondolom, hogy a melegek felé szeretettel kell szolgálni, a cselekedet nem elfogadva. Türelemmel segítve arra kell bíztatni az ilyen embert, hogy hagyja ott ezt az életformát - jobb, ha az önmegtartóztatást választja Krisztusért. Véleményem szerint mindenképpen elégedettebb, teljesebb életet tud élni Krisztus követőjeként, mint ha a meleg életformában marad. Az biztos, hogy ilyen lépéshez valódi megtérés és elkötelezettség kell, az önmegtartóztatás nehéz, és saját erőből nem is tud feltétlenül sikeres lenni. Abban nem hiszek, hogy "meleg keresztényeket" (azaz a meleg identitást a kereszténységgel tudatosan összeegyeztetni kívánó személyeket) tartósan elfogadva integrálni kellene a gyülekezetekbe, vagy bármilyen szolgálatba bevonni. Sőt, szerintem a "meleg identitást" mint valótlanságot el kell utasítani - ez egy olyan propagandafogás, aminek elfogadása/elhívése csapda azok számára, akik saját nemükhöz vonzódnak, ugyanis tartósan ellehetetleníti számukra azt, hogy szakítsanak ezekkel a cselekedetekkel, és Krisztus követőivé váljanak.
Steve, szerintem igazad van abban, hogy amikor a Bibliában a homoszexualitás kérdése előkerül, az mindig negatív színben történik. Nem emlékszem egyetlen helyre sem, ahol akárcsak közömbösen (pláne nem pozitívan) esne szó a homoszexualitásról. A meglévő igeverseket csak eiszegézissel lehet úgy kicsavarni, hogy abból ennek ellenkezője következzen.
TörlésA kérdés azonban nem az, hogy a Biblia negatívan vagy pozitívan beszél-e a melegkérdésről. Hanem az, hogy mit értettek a homoszexualitáson az Ó- és Újszövetségben? Milyen formáival találkoztak? Hogyan valósult meg, milyen körülmények között? És mi van akkor, ha Izrael nem akarta eltanulni más népektől ezt a pogány szokást, az indokot pedig abban találta meg, hogy kezdetben is férfinak és nőnek teremtette az embert Isten? Nem tudom, csak hangosan gondolkozok... Utóbbi magyarázatot azért is vetem fel, mert némileg rejtélyes a Biblia kategorikus elhatárolódása, hiszen a zsidóságon kívül csaknem teljesen általános és jól szabályozott jelenség volt a homoszexualitás az ókorban.
"És mi van akkor, ha Izrael nem akarta eltanulni más népektől ezt a pogány szokást, az indokot pedig abban találta meg, hogy kezdetben is férfinak és nőnek teremtette az embert Isten?"
TörlésEz az 1. és 5. fejezet narratívája. Pálnál viszont alapvetően a 2.-4. fejezet adja az emberképet. Pálnál Ádám van és az asszony, nem is tudom, hogy nevezi-e valaha Évának? Pál nem úgy gondolta, ahogyan írod.
"Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva." de ez meg nem igazán páli levél:-)
"(...) hiszen a zsidóságon kívül csaknem teljesen általános és jól szabályozott jelenség volt a homoszexualitás az ókorban."
TörlésEz igaz. Ez egy olyan elem a Bibliában, amit nehéz levezetni más ókori népek kutúrájából (beleértve az ókori mezopotámiai népeket). Én arra hajlok, hogy mivel ez nem a bibliai népet körülövező kultúra része (tudtommal egyetlen ismert ókori törvénykönyvben sem lehet találni ilyen jellegű tiltást, sőt gyakran pont az ellenkezője ismert), hanem egyedi, sőt azzal ellentétes, ezért ez Jahve egyedi kinyilatkoztatása a népe számára.
A 3Móz 18 ezt írja, miután a különféle titltott szexuális szokásokat felsorolja: "És fertőzötté lett az a föld, de meglátogatom azon az ő gonoszságát, mert kiokádja az a föld az ő lakosait."
Emiatt arra tudok gondolni, hogy a kérdés valamelyest kapcsolódik a föld (erec) teológiájához is. A szent föld Jahve öröksége, ahova az ő népét bevezeti - és mivel Jahve - úgy tűnik - kifejezett undorral fordul ezek felé a dolgok felé, aki ilyesmit csinál az általa birtokolt földön, azt szintén elítéli. Tehát a szent föld törvéne annak tulajdonosa miatt magának Jahvénak a hozzáállását tükrözi. A környező népek istenei az ószövetségi teológia szerint más istenek, a maguk (uralmi térségére vonatkozó) törvényeivel, amelyek úgy tűnik nem így álltak a kérdéshez, és ezért ez a tilalom ebben a formában nem is ismert a környező kultúrákban. Tehát ez az egész tiltás ha úgy tetszik, Jahve specifikus.
Ugyanez a tilalom éppen ezért nem csak a választott népre (Izrael) vonatkozik, hanem az egyházra is, hiszen pünkösd után a nemzetek közül megtérők Izrael maradékával együtt Jahve egész földre kiterjedő uralmát hirdető népévé váltak. Ilyen értelemben tehát minden hívő, ott ahol van a egy picit a "szent föld" része, Jahve birtoka (sőt, egész pontosan minden Isten jelenlétét hordozó hívő eredeti prototípusa az erec spirituális középpontjában álló templom, amely Isten jelenlétét volt hivatott biztosítani a földön - de míg a templomot áldozati állatok vére tisztította meg rituálisan és tette megszentelt térré Isten számára, úgy a hívők testét Jézus vére tisztítja meg és teszi megszentelt térré). Emiatt nem tűri meg Isten ezeket erkölcstelenségeket egyházban (1Kor 5,11), még pogány háttérből megtért emberek esetében sem, mert (ha a szimbolikát komolyan vesszük) amikor egy keresztény ember szexuális erkölcstelenséget követ el, az olyan (sőt a Jézus különb vére miatt még rosszabb!), mintha az erec törvényét annak központjában lévő megszentelt terén belül (azaz Sionon, a templomban) gyalázta volna meg szándékosan, ami a potenciálisan elkövethető legrosszabb dolgok egyike. Erre utalhat Pál az 1Kor 3,17-ben, igaz, teljesen más kontextusban.
"(3) Pál a homoszexualitást nem fogadja el, de a homoszexuális embert igen."
VálaszTörlésNem fogadja el a homoszexuális embert.
"Levelemben azt írtam nektek, hogy ne érintkezzetek a paráznákkal. Nem általában ennek a világnak paráznáival vagy kapzsijaival, rablóival vagy bálványimádóival; mert akkor ki kellene mennetek a világból. Valójában azt írtam nektek, hogy ne érintkezzetek azzal, akit testvérnek neveznek, de parázna vagy kapzsi, bálványimádó vagy átkozódó, részeges vagy rabló; az ilyennel még csak ne is étkezzetek együtt. (1Kor 5,11)"
A paráznának fordított szó a görög πόρνος - pornosz, ami minden esetben férfiakra vonatkozik.
Szóval Pál igen erősen megkülönböztette a "világi" és a Krisztusban lévő pornoszokat. Pált nem érdekli a világi homoszexualitás, "kívülállónak" "kívüllévőnek", vagyis nem Krisztusban lévőnek tekinti az ilyen embert. Aki viszont Krisztusban van, és pornosz, azt nem fogadja el.
Azt nem tudom, hogy Pált a leszboszok miért nem zavarták, de ez mindegy is:-)
Balivi voltam
Megnéztem, Pál a következő fogalmakat használja:
Törlésπόρνος pornosz férfi prostituált
μοιχοὶ moikhósz házasságtörő férfi
μαλακοὶ malekosz a homo viszonyban a gyengéd, befogadó fél
ἀρσενοκοῖτ árszenokitész a homo viszonyban a férfias fél
Nem a cselekedetekre utal Pál, cakumpakk elítéli magát az embert is.
Az ókori Róma homoszexualitását erősen befolyásolta a görög. A görögöknél háromféle homoszexuális viszony létezett: gazdasági, vallási (beavatási) és prostitúcióra alapuló. A görögök, nyíltan, sőt egyes esetekben büszkén vállalták homoszexuális kapcsolataikat, de mélyen megvetették és a törvény szigorával üldözték a homoszexuális prostitúciót. Rómában (Pál korában talán még nem, de nem tudom) hasonló volt a helyzet. Pál annyiban más, hogy ő a homoszexualitásnak valószínűleg minden fajtáját elutasította, nyilván teológiai okokból. Pál talán a hitetlenség okaként viszonyult a jelenséghez.
TörlésSytka! Lehet ajánlani a sorozathoz témát? Mondjuk ezt:
VálaszTörlésPál, a doketista? - problémák Pállal (7)
tudod: Róma8:3; Filippi2:6-8
Nem szekálni akarlak, de tényleg érdekelne a véleményed, és ezt egy valóban lényeges kérdésnek gondolom:-) Nyilván nem volt az, ahogyan a sorozat eddigi kérdéseire is sorban a nem volt a válasz, de azért na. Érdekelhet mást is, ha már felvetettem.
Balivi
Kedves Balivi!
TörlésA sorozat egy könyv tematikáján megy végig, én is azt követem. Ha nem gond, tartanám magam ahhoz, mert azt kijegyzeteltem. :-) (Ez nem jelenti azt, hogy ne kerülhetne ez szóba, de az most külön "kis kutatást" kívánna, amire nincs időm sajna.)
Rendben. Akkor majd máskor. Üdv és köszi az őszinte választ.
TörlésAmúgy nem vagyok nagy szakértő a témában, de nem vagyok teljesen biztos, hogy az antik világ annyira támogatást adott volna a homoszexuális életformának, pláne általában.
VálaszTörlésSuetonius -t olvasva úgy tűnik, azért gúny tárgya volt, aki így élt, bár nem volt tilos. Hasonló Athénban is, ahol úri hülyék játékának látta a köznép . ... kb Spárta volt az egyetlen, ahol kifejezetten támogatást kapott, azért hogy a csatában a szeretők jobban harcoljanak...
Ráadásul elég erős ellenállás is volt. Pl a sztoikusok kifejezetten negatívan nézték - márpedig a sztoa filozófiája nem volt éppen egy marginális kis izé.
Lásd pl Antoninus Pius császár szakítása a homoszexuális kapcsolatokkal. Ezért Marcus Aurelius császár - a veje, utódja, és sztoikus filozófus - kifejezetten dicséri.
Cypriánus voltam
Nos, én sem vagyok nagy szakértő, de korlátozott tudásom alapján egyetértek. A görög-római hozzáállás olyasmi lehetett, mint amit fentebb Indiáról írtam, tehát hogy a homoszexualitás nagyrészt inkább helytelenített, de megtűrt gyakorlat volt, viszont kevés kivételtől eltekintve nem jelentette egyneműek ilyen alapon való együttélését. A kivétel viszont nem Spárta volt, hanem Théba, ahol egy időszakban kötelező norma volt a férfiszerelem, legalábbis a hadseregben, így hozva létre "Théba szent seregét", ami a maga korában tényleg verhetetlen volt. Az egymásba szerelmes férfiak nem csak a hazájukért, hanem a szerelmükért is harcoltak. És ez ráadásul nem is feltétlenül jelentett fizikai kapcsolatot, a plátói szerelem néha még erősebb tud lenni... és összefügg ez a dolog a férfiasság, a testi erő dicsőítésének kultuszával, ami viszont Spártára is igencsak jellemző volt (meg úgy általában az egész görög világra).
TörlésAthén hanyatlása után így Théba lett a legerősebb görög városállam, még Spártát is le tudta győzni. Igaz, nem tartott sokáig a dicsőség, mert aztán meg jöttek a makedónok...
Kedves Sytka,
VálaszTörlésÜzenetem célja, hogy felhívjam figyelmed arra, hogy Vértes László szemenszedett valótlanságokat állít több bejegyzésében. Elképzelései, annak ellenére, hogy a tudományra hivatkozik, tudományosan alaptalanok és elképesztő tájékozatlanságról tanúskodnak.
1. A homoszexualitással kapcsolatosan soha nem létezett evolúciós probléma. Éppen ellenkezőleg: kizárólag evolúciósan értelmezhető. Éppen a tudományos megismerés, és az evolúciós magyarázatok eredményeként jutott el oda az emberiség, hogy ma már a józanabbik fele nem homofób, hanem felismerte, hogy a szexuális oriencációban is léteznek variációk, amelyeknek (minden más jelleghez hasonlóan) genetikai és környezeti determinánsaik vannak. Eszmei elvakultság helyett ebben a témában is a szakirodalmi tájékozódás szolgálná jobban mindenki érdekét.
.
2. Minden populáció, így az emberi populáció is gond nélkül elviselte és elviseli ma is gond nélkül azt, hogy 3-4%-a nem produkál utódot. Annál is inkább, mert a heteroszexuális kapcsolatban élőknek több mint 3-4%-a nem produkál utódot. A vérteslászlók persze ezt is megmagyarázzák: az utóbbiak Isten akarata szerint nem szaporodnak, az előbbiek viszont Isten akarata ellenére. Hát persze....
.
3. A fentebb található tudatlanságon alapuló kinyilatkozással ellentétben már többszáz állatfaj esetében írtak le homoszexualitásra utaló magatartást. Számos faj esetében leírták, hogy ezek tartós kapcsolatok, amelyek akár az egész életükre kiterjednek.
.
4. Vértes László légből kapott "ismeretei"-vel ellentétben nem létezik olyan kutató és nem létezik olyan tudományos közlemény, amely az általa említett kutyákkal kapcsolatos magatartásbeli megnyilvánulást homoszexuális megnyilvánulásnak tekintette volna.
.
Vértes László méltóképpen fejezi be hozzászólását, amikor "az emberi populációk történelmi tapasztalataira" hivatkozva, a homoszexualitást az emberi történelem mozgatórugójává emeli. :-) (3-4%, de ők tehetnek mindenről) :-)
.
A tudományos megismerés alapján tudjuk, hogy a homoszexualitás megelőzte az embert, de az ember kialakulása óta minden emberi populációra jellemző volt, ma is jellemző és a jövőben is az lesz.
Kedves Péter!
TörlésKöszönöm a reakciót, sajnos időm nem nagyon van a saját blogom kommentjeibe beírogatni, de nekem is lett volna kérdésem Lacihoz annak kapcsán, amit leírt. Nem értek a biológiához, de ennyi ismeretem van róla: 3-4%-nál tetőzik a homoszexualitás, és persze az állatvilágban is jelen van.
"az emberi populáció is gond nélkül elviselte és elviseli ma is gond nélkül azt, hogy 3-4%-a nem produkál utódot"
Mondjuk ehhez azért hozzátenném, hogy nem az utódnemzés hiánya miatt szokták kikezdeni a homoszexualitást: azt tényleg gond nélkül elviseljük.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés