2018. január 6., szombat

Együtt lenni, együtt tenni - a misszióról (2)

Ahogy az előző bejegyzésben említettem, a misszió maga szerintem alaphangon nem egyházi, hanem isteni tevékenység: "missio Dei", azaz Isten munkája, amelyben természetesen az egyház is részt vesz. Van azonban egy közkeletű félreértés, amely szerint az evangélizáció maga a misszió. Most ezt szeretném közelebbről megvizsgálni.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján kétféle szemléletmóddal találkoztam (nem feltétlen saját szervezetemnél, hanem általában az egyházban), amelyek érzésem szerint hiányosan vagy nem jó módon próbálják értelmezni a missziós munkát. Nem arról van szó, hogy ezek a szemléletek alaphangon romlottak és rossz szándékúak lennének, vagy a károkozás céljával képviselnék őket. Sőt, ennek éppen az ellenkezője igaz: meggyőződésem szerint mindkettőt kifejezetten a jó szándék hatja át, és gyakran olyan emberek is képviselik ezeket, akikre sok szempontból példaként tudok felnézni. De éppen ez a tény teszi nehézzé, hogy az ember felülvizsgálja e nézeteket: úgy érzi, mintha belerondítana valami jóba vagy megsértene másokat. Nekem ilyen szándékom nincs, úgyhogy mindazt, amit leírok, semmiféle indulat vagy sértődöttség nem hatja át.

Két szemléletről van tehát szó, és mindkettő ellenkező irányból fogja meg a misszió lényegét, de szerintem legalábbis rosszul. Most ezek közül az egyiket szeretném bemutatni.

Hadd legyek először is önkritikus, és kezdem azzal amiben magam is elcsúsztam, ez pedig nem más, mint az evangélizáció és a misszió összemosása. Amikor én naiv, fiatal hívő voltam, ebben a kérdésben is együtt sodródtam a többiekkel. A misszióról mindösszesen annyit gondoltam, hogy az egy hosszabb utazással egybekötött, másokat megtéríteni hivatott szolgálat, amiben Isten szépen, a missziós csoport elvárásainak megfelelően segít az ő szent gyermekeinek, hogy minél nagyobb sikereket érjenek el, és végül épségben hazaérkezzenek. Ez pontosan az előző bejegyzésben megfogalmazott probléma, ahol Isten az egyház "segédje", mondhatni "kismanója", aki értünk létezik és a mi sikereinket kell szolgálnia. Utólag visszatekintve, ha nem akarok hazudni magamnak, az ilyen utak gyakran másról sem szóltak, mint a csoport teljesítményéről és arról, kinek mennyire "jött be a műsor", amit nyújtani tudtunk, mi pedig mennyire éreztük jól magunkat ezeken az evangélizációkon.

Így aztán a misszió gyakorlatilag annyit jelentett számomra, hogy évente egyszer-kétszer kocsiba ültem más fiatalokkal, és elmentem bizonyságot tenni vadidegeneknek a hitemről - akik persze többnyire (és nagy elkeseredésemre) nem tértek meg a hatásomra. (A sikertelenségre természetesen megvoltak a bejáratott magyarázatpanelek is: a világ romlottsága, az emberek keményszívűsége, a Sátán ereje, amellyel a mi óriási szellemi erőfeszítéseinket igyekezett megtépázni. Csupán az a lehetőség nem merült fel bennem, hogy azért olyan kevéssé hatékony az egész, mert alapjaiban rossz a koncepció és nem értjük még magát a missziót sem.) Az ember utólag ne magyarázza a saját hülyeségeit - de talán annyi mentségem mégis lehet erre, hogy fiatal voltam és tapasztalatlan a hitemben.

A problémát azonban nem csak az okozta, hogy az evangélizációk nem voltak hatékonyak, hanem az is, hogy úgy gondoltam, maga az evangélizáció a misszió. Ám ez egy elnagyolt szemlélet.

Az evangélizáció még nem misszió. Ha valaki emberközpontúan és helyes attitűddel végzi is, csak egy módja a missziónak, ha úgy tetszik, annak részhalmaza. A misszió sokkal több, mint az evangélizáció: életvitelszerű szolgálat, amelyben Isten munkatársaként embereknek segítünk megérteni, kicsoda Isten. Ha megnézzük Jézus életét, illetve tanulmányozzuk a misszionáriusok sorsát, azt látjuk, hogy gyakorlatilag együtt élték az életüket az emberekkel. Tanították, lelkileg felkarolták, és szociálisan is segítették őket. Jóval komplexebb feladat ez annál, mintsem egy jó keresztény műsort adni az embereknek. A misszionáriusok nem alkalomszerű missziós utakra mentek, évente egyszer-kétszer, egyik helyről a másikra mászkálva, vagy éppen stadionokban kiabálva, propaganda jellegű, grandiózus keresztény műsorokat szervezve, hanem egy levegőt szívtak az emberekkel, egy életközösségben számlálva a napjaikat velük. Igen, ez még Pál apostolra is igaz: bár úgy tűnik, ő rengeteget utazott (nem is kívánom kisebbíteni ebben az érdemeit), de összesen három missziós utat járt be, és újra meg újra foglalkozott az általa alapított gyülekezetekkel, melyeket meglátogatott és tanított náluk. Nem arról volt szó tehát, hogy Pál berongyolt egy gitárral és nagy hangtechnikával Korinthusba, lejátszott néhány szívet tépő dalt, egy hatalmas prédikáció keretében megtérített néhány tucat férfit és nőt - hogy aztán továbbállhasson a következő városba. Pált az emberek érdekelték, nem maga az út és az elvégzendő feladat.

Saját megfogalmazásomban a misszió az, amikor a keresztény életemet mások előtt élem, és szeretném, ha Isten ezen keresztül is hatna rájuk. Az evangélizáció ennek egyik formája lehet, részterülete a missziónak, de önmagában sokszor csak egy felvillanás, jó esetben pozitív hatásgyakorlás, rossz esetben produkció. Együtt lenni - együtt tenni az emberekkel, velük megélni nagy mélységeket és magasságokat, előttük nyilvánosan létezni keresztényként és őket Isten felé segíteni - valami ilyesmi szerintem az igazi misszió lényege. Jézus azt akarta, hogy a tanítványai tanítvánnyá tegyenek másokat, amihez nyilvánvalóan sok idő kell. Nem közönséget, hanem közösséget hozzanak létre, ahol a keresztények maguk is jól látszanak. Ezért véleményem szerint az igazi misszió tipikusan ott történik, ahol az ember maga éli az életét, tanítvánnyá tenni pedig azokat tudja, akik vele valamennyire életközösségbe kerülnek.

A következő részben a másik zsákutcáról szeretnék említést tenni, ami a misszióból éppen az evangélizációt nélkülözi.

10 megjegyzés :

  1. Sytka! MIRE kell megtérniük az embereknek? Ez a 'MIRE' érdekelne. Meg az is, hogy a megtérés a misszió vagy az evangelizáció hatása-e? Ha a megtérés a misszióból fakad, akkor megint ott a kérdés, hogy akkor hol marad az evangelizáció?
    Hallottam egy állítólag igaz történetet 'misszionáriusokról' akik egy eszkimó törzset evangelizáltak missziójuk alatt, majd amikor elmondták nekik az 'evangéliumot', akkor a naív, civilizációtól mentes és természetközeli értelmükkel azt kérdezték: "Miért mondátok ezt el nekünk?" Nem akartak tudni róla és érteni ugyanis:-)
    Pálnak saját evangéliuma volt, amit át akart adni. A 'missziós' útjainak ez volt a célja:-) Beszélt róla. Talán te sem gondolod komolyan, hogy két szép keresztény szem és két ügyes keresztény kéz miatt bárki is 'megtér'. Evangelizáció nélkül:-)
    Amúgy meg mégegyszer: MIRE kell megtérni?
    Balivi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "MIRE kell megtérniük az embereknek?"

      Nem teljesen értem a kérdésedet. Mire tértek meg az emberek, amikor a tanítványok hirdették az evangéliumot? Hát az evangélium hirdetésére! :-)

      "Ha a megtérés a misszióból fakad, akkor megint ott a kérdés, hogy akkor hol marad az evangelizáció?"

      Lehet, hogy nem értetted meg a bejegyzést? Miért állítod egyiket szembe a másikkal? Az evangélizáció a misszió része. De a misszió nem csak evangélizáció.

      Az eszkimós urban legend pedig sokféle verzióban kering, van olyan is, ahol nem eszkimók, hanem őserdei törzsek reagálják ugyanezt... De ennek megint nem sok köze van a témához.

      Törlés
    2. Oké! Tehát az evangélium hirdetésére kell megtérni, értem. Nade mi az evangélium? Jézus feltámadása? Mert Pál evangéliuma nem ez volt, ugye tudod? Pál saját evangéliumának lényege az Isten Fia- hitbe jutás, vagy az Isten Fiába vetett hit elérése volt. Ezért hirdette a Krisztust.
      Ezért értetlenkedek:-) Amúgy értem amit írsz, azt nem értem, hogy mit akarsz ezzel mondani? Másként kell a gyülekezetnek evangelizálnia?

      Törlés
    3. "Nade mi az evangélium?"

      Én ezt nem kívánom most bonyolítani, pláne nem szeretnék a Pál vs. Jézus (érzésem szerint hamis) című végtelen ciklusba belemenni. Nekem az evangélium az, hogy Jézusban eljött a várt Messiás, aki a kereszten meghalva elvégezte a megváltás munkáját, és feltámadt a halálból.

      "Amúgy értem amit írsz, azt nem értem, hogy mit akarsz ezzel mondani? Másként kell a gyülekezetnek evangelizálnia?"

      Tőmondatszerűen és leegyszerűsítve ezekkel a bejegyzésekkel a következőket szeretném elmondani:

      (1) A misszió alaphangon nem az egyház tevékenysége, hanem Isten tevékenysége, amelyben az egyház is részt vesz. Ezért a fölös teljesítménykényszerről le kellene mondanunk, valamint eredményközpontúság helyett emberközpontúságnak kellene dominálnia ebben a tevékenységben.

      (2) A misszióról (szerintem) kétféle rossz felfogás található meg manapság:
      a) a misszió = evangélizáció. Szerintem a misszió több az evangélizációnál. Az evangélizáció csak egy szelete a missziónak. Ha ezt belátjuk, akkor talán azt is, hogy többet kell tennünk az emberekért, mintsem hogy egy "klassz program" keretében elmondjuk nekik az evangéliumot.
      b) a misszió = szociális munka, segítségnyújtás. Erről a következő részben szeretnék bővebben írni.

      (3) Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy a hatékony, emberközpontú misszió szerintem főként és elsősorban olyanok felé tud jól működni, akikkel az ember nem futólag érintkezik, hanem többé-kevésbé rendszeresen együtt él velük.

      Ezek a bejegyzések persze hangos gondolkodások, nem tudományos értekezések és nincs olyan illúzióm, hogy én itt most valami frenetikusat teszek le az asztalra. :-) Nem is mondok szerintem semmi különlegeset, csak igyekszem összefoglalni a saját gondolataimat a témában, azért egy kicsit naivan bízva abban, hátha az olvasókban is beindítok valamit...

      Törlés
    4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    5. Elnézést javítom magamat:-) Értem a különbségtételeket, rendben. Valszeg akkor Isten szerepét, Isten munkáját nem tudom értelmezni ne haragudj.
      Egyszer azért, csak egyszer:-) remélem az érzéseidnél többet is hozzáteszel majd a Pál vs. Jézus vitához:-) Tudod, az már valamennyire inkább tudományos kérdés. Addig ugyanis ameddig egy állítás nincs cáfolva, az állítás igaznak minősül. Érzés ide, érzés oda. Én tettem néhány állítást már, cáfolat meg nincs:-)

      Törlés
    6. "Valszeg akkor Isten szerepét, Isten munkáját nem tudom értelmezni ne haragudj. "

      Nem haragszom. :-)

      Törlés
    7. Hát persze, hülye vagyok, miért is haragudnál? :-)

      Törlés
  2. Akkor most ez azt jelenti , hogy nemileg jo helyt vagyunk!Ugyanis az orszag eleg mostoha helyen az emberek kozott eljuk eletunket odahagyva Erdelyt s egy (szamomra) teljesen mas felfogasu emberek kozott.Engem a sors idekenyszeritett(meg akkor is ha szivem vagya volt).de legalabb 20-an vannak kik Isten hivasat elfogadva letelepedtek a szamukra nem eppen kecsegteto helysegekbe,vegezven azt mit Isten rajuk bizott.Egyetertek amit a ”eredményközpontúság ”,rol irsz,viszont ez ugye nem zarja ki azt , hogy az eredmeny szamit,lehet , hogy nem fejeztem ki helyesen amit szeretnek/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Természetesen számít az eredmény. Az, hogy a misszió emberközpontú és nem eredményközpontú, nem jelenti, hogy eredménytelen! Csak máshol vannak a hangsúlyai.

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)