A húsvétnak vége, még pünkösd előtt vagyunk. A kettő között van egy jelentőségteljes esemény, amit a nagyobb egyházak egyébként a pünkösdi ünnepkörhöz sorolnak, és amivel a kisebbek olyan nagyon nem is tudnak mihez kezdeni: Jézus mennybemenetele. Nem foglalkozunk vele túl sokat, csak nyugtázzuk a megtörténtét, mert talán elképzelni is nehezünkre esik milyen lehet egy mennybemenetel.
Az újszövetséges és ehhez képest meglehetősen szkeptikus Gert Lüdemann egy Jézus feltámadásáról szóló vitában egyenesen nekiszegezte a kérdést a közismert apologétának, azaz William Lane Craignek: mihez kezd azzal, hogy Jézus szó szerinti fizikai valójában a Mennybe emelkedett? Nem esik nehezére elképzelni egy "repkedő Krisztust"? Lüdemann szerint Jézus testének eltemetése, új testben való fizikai feltámadása, és végül ennek a testnek az égbe emelkedése egységet alkotnak - egy szekvencia egymást követő lépései. Az utóbbi mozzanattal azonban nem igazán szoktak a hitvédelmi érvelésben foglalkozni, aminek fő oka szerintem az, hogy maga a Szentírás sem foglalkozik vele igazán. Craig is mindösszesen annyit válaszolt Lüdemannak, hogy álláspontja szerint Jézus fizikai valója egyszerűen megszűnt a mi négydimenziós idő-tér univerzumunkban létezni, és ezzel vége a töprengenivalóknak.
Persze a mennybemenetel kapcsán azért lehetne ennél többet is mondani. Így kapásból eszünkbe juthatnak ószövetségi példák, Énók vagy Illés "égbe emelése", melyek ha nem is pontosan párhuzamosak Jézus történetével, azért nem nehéz meglátni az azonosságot sem. Jóval nagyobb kihívás ennél, hogy számos más ókori figura kapcsán olvashatunk olyan fennmaradt szövegeket, hogy azok a magasságokba emelkedtek. Egy nem szokásos példa lehet erre a kínai Lao-Kiun, aki egyébként 600 évvel Jézus előtt élt, sőt még Konfuciuszt is megelőzte. Róla is az terjed, hogy isteni küldött volt, aki "megmentette az embereket a gonosz útjaikról" és végül pályafutása végén felemelték a mennyekbe. Nyilván kis kutatással lehetne még párhuzamos példákat találni.
Anélkül, hogy belefeledkeznék egyfajta vallástörténeti kutatásba a létező vagy nem létező párhuzamok okairól, vagy a mennybemenetel történeti igazolásáról, annyit John Stott segítségével azért hozzátennék a témához, hogy Jézus nem felment, hanem - passzív formában fogalmaz a szöveg - felvétetett, azaz itt Isten közbeavatkozására utal a szöveg, akárcsak a feltámadásnál. No és persze ha nehéz elhinni a "repülő Jézust", akkor pontosan ilyen nehéz elhinni a "vízen járó Jézust" vagy a "vak szemét megnyitó Jézust" is, leginkább pedig az "egyszer sem vétkező Jézust" - kivéve persze, ha Krisztus tényleg az volt, akinek mondta saját magát. A kérdés tehát nem a mennybemenetel hihetősége, hanem magának Krisztusnak a hihetősége vagy személyazonossága. Ráadásul Lukács - az apokrif evangéliumok nyelvezetével összevetve - semmiféle jellemző túlzó szóhasználatot, szójátékot, költői formát nem enged meg magának. A mennybemenetel leírása műfajilag éppen olyan stílusúnak tűnik, mint Jézus életének más eseményei a megörökített szövegekben.
Ennél szerintem sokkal fontosabb a történtek teológiai üzenete, amire szinte nulla figyelmet fordítanak a kisebb felekezetekben. Nyilvánvaló, hogy Jézus már korábban is eltűnt a tanítványai szeme elől, de itteni "felemelkedése" (bárhogyan is kell ezt elképzelni) azokhoz képest is üzenetszerű tett volt, ami egyértelműen kívánta kifejezni egy folyamat végét. Jézus most nem eltűnik, hanem bizonyos értelemben végképp távozik, a Szentlélek meg majd érkezik. A mennybemenetel azonban ennél több dologról szól teológiai szempontból, mégpedig Jézus mennyei uralmának megkezdődéséről. Nem is véletlen, hogy a nagyobb egyházak perikóparendszerében ilyenkor prédikációs témának leginkább az uralkodásról, Jézus királyságáról és a hatalomról szóló témákat szokták javasolni az igehirdetőknek.
És még valami mást is: hogy kicsit vegyük le a szemünket az egekről. A tanítványok éppen ezt tették: először azt hitték, Krisztus most azonnal a földön kezd el uralkodni, aztán meg távozása után az eget bámulták. Ismét Stott szavait idézve:
"Hamis ábránd volt mindkettő. Az első egy földi utópiáról álmodozó mozgalmár tévedése, a második egy pietistáé, aki csupán a menny gyönyörűségével foglalkozik. Az első szemlélet túlságosan földi, a második túlságosan mennyei."
A mennybemenetel másik üzenete tehát, hogy bár Jézus megkezdte uralmát a Mennyben, attól mi még nagyon is itt vagyunk a Földön és ideje, hogy hozzáfogjunk a saját teendőinkhez. Ehhez kapott erőt az első kereszténység pünkösdkor a Szentlélek eljövetelével - de vajon kap-e a mai egyház is, amely sokszor nem győzi hangsúlyozni, hogy már pünkösd után végzi a dolgát?
Akarod mondani: húsvéti ünnepkör. Húsvét nélkül nincs pünkösd sem.
VálaszTörlésKedves Peti, nem, én pontosan azt mondtam, amit akartam mondani. :-)
TörlésA húsvéti ünnepkörbe a bevonulás Jeruzsálembe, nagypéntek, feltámadás tartozik. A pünkösdi ünnepkörbe a mennybemenetel és a Szentlélek eljövetele tartozik. A karácsonyi ünnepkörbe meg az adventi hetek és a születés. Ha jól tudom, így oszlik meg a három nagy egyházi ünnepkör.
"Húsvét nélkül nincs pünkösd sem."
Karácsony nélkül meg húsvét nincs. :-) Egyik sincs a másik nélkül.
Ahhoz, hogy Jézust érvényesen lehessen Messiásnak tartani, tényleges hatalmat is fel kellett mutatnia. Az eredeti várakozások szerint tisztán földi hatalommal kellett volna rendelkeznie, de a feltámadás és a mennybemenetel elég erős érv, hogy az Úr olyan Messiást küld, amilyet csak akar, a hívek meg alkalmazkodjanak.
VálaszTörlésPálnak még megjelent a feltámadott Jézus, pedig az a mennybemenetel után volt.
VálaszTörlésKicsit talán off-topic, de hogyan látod, mennyire békíthetők ki a feltámadásról és az azt követő időszakban a Jézusról szóló beszámolók? Hadd adjak egy összeállítást arra, hogy mire gondolok.
A Magdalai Mária más asszonyokkal hajnalban jár a nyitott sírnál. Beszélnek angyal(ok)kal, akik elmagyarázzák a helyzetet. Az első különbség itt látszik: Mt és Mk szerint azt mondják: adják hírül a tanítványoknak, hogy Jézus előttük megy Galileába, ott megláthatják. Lk-nál azt mondják, hogy már Galileában megmondta nekik ezt előre.
– A cselekmény már ezen a ponton elválik, mert Mt szerint az asszonyok eljövetelük közben találkoznak Jézussal, aki megerősíti az angyalok szavait. Miután Mt beszámol az őrök megvesztegetéséről, azzal zárja az evangéliumot, hogy a tanítványok valóban Galileában a hegyen találkoznak Jézussal, ő pedig ott küldi ki a misszióba őket.
– Lk és Jn egymást erősíti abban, hogy Mária értesítette a tanítványokat, Jn hozzáteszi (Lk-nál a 12. vers nem biztos, hogy eredeti), hogy Péter elszaladt a sírhoz, és üresen találta, de Jn-ban Mária csak ez után találkozik Jézussal. Lk és Jn egymást erősíti abban is, hogy már aznap este Jézus megjelenik a tanítványoknak, kiküldi őket a misszióba, a Szentlelket ígéri nekik (Jánosnál rájuk lehel). Lk-nál kifejezetten azt parancsolja, hogy maradjanak a városban (Jeruzsálemben) pünkösdig; a mennybemenetel Betániában történik. Jn ezt még kiegészíti azzal a megjelenéssel, amikor Tamás is találkozott Jézussal. A Jn 21-ben viszont Galileában találkoznak Jézussal, igaz, nem hegyen, hanem a tónál, és hozzáteszi, hogy ez volt Jézus harmadik megjelenése a tanítványoknak.
– Mk befejezését (9-20) én azért nem említeném itt, mert a kéziratok alapján nyilvánvaló, hogy pótlólagos befejezés, és a többi evangéliumban, az Ap. Csel.-ben leírtak és más hagyományok összefoglalása (ezt részletezem, ha kéred).
– Pál leírása az 1Kor 15 elején még egy csomó megjelenést említ – igaz, a helyszíneket, időpontokat nem. Viszont itt is van sorrendbeli érdekesség: „először Kéfásnak, aztán a tizenkettőnek”…
Itt visszacsatolhatnék az első mondatomra is, miszerint Pálnak a feltámadott jelent meg a damaszkuszi úton, de nyilvánvalóan jóval később (2-3 évvel?), mint ahogy a mennybemenetelt datálni szokás.
Szóval ezek az „adatok”, és bevallom, nekem nagyon nehéz ezt értelmezni. Te mit kezdesz ezzel? Nagyon érdekel.
Kedves Gratium_Actio!
Törlés"Kicsit talán off-topic, de hogyan látod, mennyire békíthetők ki a feltámadásról és az azt követő időszakban a Jézusról szóló beszámolók?"
Ha jól értem a kérdést, itt a szöveg ellentmondásosságára vagy ellentmondásmentességére vagy kíváncsi. Erről a témáról már írtam jóval korábban itt a blogban, ajánlom például ezt a cikket és az utána következő kommenteket is:
Az ellentmondások haszna
Kitaláltam erre egy saját kifejezést is: én felületi érdességeknek nevezem ezeket az eltéréseket, mint amikor megmunkálnak egy anyagot és a csiszolás után is marad egy-egy kilógó szálka, nem teljesen sima rész.
Nos, a csiszolás itt a szövegek összegyűjtése és kanonizációja volt, amikor az evangéliumok az Újszövetségbe kerültek. Valószínűnek tartom, hogy az egyház már akkor is észrevette ezeket az eltéréseket, és volt is lehetőségük belenyúlni a szövegbe, hogy eltüntessék őket. Az a tény, hogy láthatóan nem tettek ilyet, számomra üzenetértékű: egyrészt a narratíva lényege így is érthető kell legyen, másrészt ezek után nehéz azt bizonygatni, hogy az egyház utólag manipulálta a szöveget.
Nem tudom ez bármiféle válasznak jó-e a kérdésedre?
Gratium_Actio észrevétele teljesen jogos, a te válaszod Sytka pedig egyszerűen elfogadhatatlan, főleg annak aki meg is akarja érteni az ellentmondások okát és nem csak el akarja hinni amit olvas.
TörlésMit jelent az, hogy az "egyház" észrevette(???) az eltéréseket? A kanonizáció végére már megvolt a ma ismert szövegváltozatok nagy része, ami nem kevés. Nem, nem erről van szó, hanem a kanonizáció elveiről, elsősorban arról, hogy mindennél, még az ihletettségnél is fontosabb volt, hogy a szerző illetve a munkája apostoli legyen, kötődjön legalább a hagyomány szerint egy apostoli tekintélyhez.
Minden egyes evangéliumot, minden egyes levelet jellemez egyfajta krisztológia, ami pedig fejlődésen ment keresztül. Ezért vannak eltérések. Az eltérések ezt bizonyítják és nem az "egyház" becsületességét. Különben is ki az az "egyház"? A mai "egyház" nem ugyanaz az "egyház"? Te nem az egyház tagja vagy Sytka? Te miért nem manipulálod utólag a szöveget?
A másik része pedig az, hogy Pál sehol nem mondja, hogy ő látta volna a feltámadt Jézust (az Kor9:1 verset a Sinaiticus nem tartalmazza). Sem a jelenései felsorolásakor, sem a korintusi bizonyságban nem ezt mondja. Pál végig a Krisztusról beszél. A Krisztusról. Ha pedig Pál KrisztusBAN "volt", akkor sztem el lehet képzelni, hogy mit is értett azon, hogy megjelent számára a Krisztus.
Üdv.: balivi
Kedves balivi,
TörlésNem értem miért elfogadhatatlan a válaszom - mármint, ha Gratium Actio erre kérdezett rá. De talán engedjük már meg neki, ha tőlem kérdezett valamit és arra én válaszoltam, hogy ő döntse el, mennyire megfelelő amit írtam neki...
A szövegekben lévő eltérésekre részben valóban magyarázat, hogy fejlődéseken mentek keresztül. Mégsem hiszem, hogy az egyház a kanonizáció előtt, közben, után jelentősen belenyúlt volna. Tehát amit ma kézbeveszünk és olvasunk, szerintem lényegileg megegyezik azzal, amit a kanonizációkor az egyház is olvashatott. Mindez nekem azt mondja, hogy ezek a Gratium Actio által is említett ellentmondások már megvoltak, de nem akarták kisikálni őket. Erre mondtam, hogy az egyház szerintem nem manipulálta a szöveget.
Kedves balivi,
TörlésÉn az 1Kor 15-ben található hitvallásra gondoltam. Itt Pál a feltámadott Jézussal (Krisztussal) való találkozások közé sorolja a sajátját is:
Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is.
Igaz, a Pálnak történt megjelenésről most nem akartam beszélni, csak arról, hogy Pál szerint a tanítványi közösség előtt még Péternek külön is megjelent Jézus - noha erről az evangéliumok hallgatnak.
Sytka:
Lerövidítve az előző kérdésemet, hadd tegyem fel újra. Ha Lk és Jn megegyeznek abban, hogy Jézus Jeruzsálemben jelent meg a tanítványoknak, még a feltámadás napján, sőt, Lk megerősíti, hogy a tanítványoknak pünkösdig ott is kellett maradniuk, akkor mit kezdjek azzal, hogy Mt és Mk szerint Jézus Galileába küldi a tanítványokat, és Mt még meg is erősíti, hogy ott találkozott velük?
Ez számomra túlmegy a felületi érdekesség szintjén. Úgy tűnik, a cselekmények vonala teljesen eltér. Itt a szemtanúság kérdése a tét, illetve számomra az, hogy mit kezdjek a feltámadással. Bennem semmi tiltakozás nincs a természetfeletti elfogadása iránt, azonban a Biblia leírásának ilyen homályai abban bizonytalanítanak el, hogy mit kellene elhinnem.
PS. És mit jelent ez a Jn 21-ben: "A tanítványok közül azonban senki sem merte őt megkérdezni: Ki vagy te? Tudták ugyanis, hogy az Úr ő." ?
(Gratiarum Actio)
TörlésOké, értem. Ez most egy gyors válasz lesz, mert nincs időm, tehát így kezeld. :-) Gyorsan átszaladtam a négy evangéliumon és készítettem egy listát. Én a következőket olvastam:
TörlésJézus megjelenései:
Mt: Jeruzsálem (Mt 28,8-9), Galilea (Mt 28,16-17)
Mk: nincs pontosan leírva a helyszín, de Márk szövegverziójának vége ugye problémás, te is kivetted a listából
Lk: Jeruzsálem (Lk 24,33-36)
Jn: Jeruzsálem (Jn 20,16-18), és Galilea (Tibériás tó) (Jn 21,1)
Tehát egyelőre nem látom teljesen, amit írtál. János és Lukács csak részben egyeznek meg, mert János galileai megjelenésről is beszámol ha jól olvasom, de ez nála nem zárja ki Jézus jeruzsálemi megjelenését.
Lukács tényleg megerősíti (még az ApCsel elején is) Jézus kérését, hogy maradjanak a városban (Jeruzsálemben) a Szentlélek eljöveteléig. Ezt Jézus az utolsó megjelenésekor mondhatta, mert közvetlen ezután zajlik a mennybemenetel. Vagyis ez a "maradjatok a városban" nem lehet, hogy már a galileai "jelenések" után hangzik el? (Csak kérdés.)
Nézd, szerintem egyébként nem lehet mind a 4 szöveget 100%-ban kibékíteni egymással. Ami a közös nevező köztük, hogy láthatóan Jézus...
... megjelent a tanítványainak
... Jeruzsálemben és Galileában is megtette ezt
... végül feladattal bízta meg őket
Szerintem ez a leglényegesebb minden eltérés ellenére. De nem akarom elsikálni az ellentmondásokat, lehet hogy mélyebben fogok vele foglalkozni, csak most hirtelen ennyire értem rá. :(
Köszönöm, korrekt válasz. Ha mélyebben is foglalkozol vele, mindenképp érdekel az eredmény!
Törlés"Én az 1Kor 15-ben található hitvallásra gondoltam. Itt Pál a feltámadott Jézussal (Krisztussal) való találkozások közé sorolja a sajátját is:"
TörlésSzia! Én is. Erre mondtam, hogy Pál nem a Jézussal való találkozásáról beszél.
"Pál szerint a tanítványi közösség előtt még Péternek külön is megjelent"
TörlésAzt már több tudós is felvetette, hogy a Pál által említett Kéfás nem az akit a hagyomány Péterként emleget. Ebben sztem van is valami.
A megjelenésre Pál által használt szó "ὤφθη- ófthi- megláttatta magát", ami nem teljesen azonos a szemmel való látásra használt εἴδομεν- eídomen Mt2.2 pl) szóval, de "megjelent" formában állandósulhatott. Pál itt valószínűleg egy szemmel látható jelenésről beszél ugyan, de ahogyan ez leveleinek más részéből adódik, egyfajta lelepleződésről ("lehull a lepel"), szellemi felismerésről szólhat. Meglátni valamit, amit eddig nem láttál, vagyis meglátni a Krisztust, amit eddig nem láttál.
TörlésA "KrisztusBAN" levés egyfajta módosult tudatállapotot takar véleményem, megkockáztatom tapasztalatom szerint.
Üdv.: Balivi
Egyébként az egész szöveg kissé zavaros, mert ha nem állna mellette dativus.: "neki" akkor a passzív ige mellett ὑπό + genitivus állna, ami "által" kellene hogy legyen. Sztem ez a vers egyik tipikus példája annak, hogy a másoló nem értette amit másol, és "érthetővé" tette:-))
"Erre mondtam, hogy az egyház szerintem nem manipulálta a szöveget."
TörlésSytka! Az egyházi kanonizáció elvek mentén haladt, de nem az "egyház" írta a leveleket és evangéliumokat, hanem a korai idők keresztényei, meg nem keresztényei. Az egyház terjesztett és előnyben részesített bizonyos elvek mentén ezek közül az iratok közül néhányat. Amelyik nem illett a képbe, azt nem engedték másolni, sőt sok esetben meg is semmisítették.
A szöveges változtatások sok esetben nem tudatosak voltak, hanem pl. úgy is megeshettek, ahogy mondtam az előbb, vagyis a másoló nem értette amit másol, és ezért a számára már átadott krisztológia szerint "érthetővé" tette.
Nem minden szöveges variációt kell és lehet pusztán hamisításnak nevezni. Mert pl a plágium, az hamisítás? Pedig van olyan ÚSZ levél, ami plágium:-) De van amit csupán gyártottak olyan igénnyel, hogy történetinek tűnjön amit leírtak. De ezeket nem az "egyház" csinálta, hanem az, aki az iratot írta, vagy másolta, ilyenkor elég sokszor nem is tudatosan.
Az egyházi kanonizáció viszont nem ilyen elvek mentén válogatta a szövegeket, ezért a fentiekre nem is figyeltek, nem "manipulálták", mert addigra már adott esetben "manipulálva" voltak bizonyos szövegek, vagy szövegrészek.
Üdv.: Balivi
Balivi, ez jogos:
Törlés"Az egyházi kanonizáció viszont nem ilyen elvek mentén válogatta a szövegeket, ezért a fentiekre nem is figyeltek, nem "manipulálták", mert addigra már adott esetben "manipulálva" voltak bizonyos szövegek, vagy szövegrészek. "
Valóban vannak ilyen szövegrészek (pl. 2Pét és Júd), ahol feltételezhető, hogy egymásról másoltak az alkotók (én itt a "manipulált" kifejezést azért nem használnál, persze te is csak idézőjelek között tetted.) Pusztán csak azt akartam mondani, ha így is történt, az egyház nem változtatta meg ezt sem. Bizonyos szempontok szerint döntött (pl. az általad is említett apostoliság kritériuma), előnyben vagy hátrányban részesített iratokat, de amit előnyben részesítettek, nem manipulálták. Néhol olyan is előfordult, hogy tényleg nem tudatosan "javították" a tartalmat, de ezek alaphangon elenyészőek és mélyreható doktrinális hatásuk nincs.
Nem akarok most ezzel a témával mélyebbe foglalkozni, de akit érdekel, annak Metzger-Ehrman könyvét ajánlom jó szívvel ("Az Újszövetség szövege"). A végső konklúzió számomra az, hogy nem amiatt vannak ellentmondásos részletek a szövegben, mert "belekavart" az egyház a szerzők irataiba.
Ez igaz, de még nem beszéltünk a pszeudoitásról, ami viszont már sokkal komolyabb problémákat vetnek fel.
TörlésÉn azt nem értem egyébként Sytka, hogy téged miért nyugtat meg az a tény, hogy az egyház 1600 év alatt nem módosított a szövegeken, ha 400 év alatt viszont meg annyit módosult, hogy már nem az eredeti anyagot kellett érintetlenül hagyniuk? Márpedig 400 év sok idő ám! De jó legyen 200. Az sem kevés.
TörlésÜdv.: balivi
Csak annyiban "nyugtat meg" (nem jó kifejezés, inkább azt mondanám: annyiban tartom ezt jónak), hogy legalább tudható: amit most kézbe veszek, az többnyire ugyanaz, mint amit ők olvastak. 200 év alatt se hiszem egyébként, hogy annyit módosult volna, ami a hitem alapjait rengetné meg.
TörlésA te hited alapját a bibliai "kijelentés" képezi. A biblia tekintélyén alapul. Ezért hiszed azt, hogy nem módosulhatott 200 év alatt annyit a szöveg, hogy megrengethetné a hited alapjait. Ha nem így lenne, akkor azt is elfogadnád hogy Pál nem tévedhetetlen. Egyszerűen azért mert tévedett. Üdv balivi
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésA mai napon találtam rá Horatio Woodburn Southworth: Nazareth or Tarsus? (J.S. Ogilvie Publishing Company, 1901). című munkájára, fogalmam sincs ki volt ez az ember, de nagyszerű gondolkodó volt. A posztodhoz kapcsolódóan a következő, szerintem igazán elgondolkodtató meglátásai vannak.
VálaszTörlés"(Ef1:20) Pál itt (a szerzőnek gondolom nem volt ismerete még a pszeudoitásról:-), mint másutt, azt állítja, hogy az Atya felemelte Krisztust a halálból. Tehát Krisztus (az Efezus szerint) nem a saját erejéből emelkedett fel, ami egyértelműen azt jelenti, hogy az a hatalom, amit Krisztus birtokolt, korábban nem létezett mint az Atyáéval egyenrangú hatalom, hiszen kisebb hatalom volt, amit a mennybe való felemeléséig nem adott át teljesen.
Mit számít (Pálnak), hogy az Úr ezen feltételezett korlátai ellentétesek azokkal a pozitív és ismételt állításaival.... melyek szerint rendelkezik azzal a hatalommal, amivel az Atya (János10:18)." Idézet vége.
Szóval az efféle ellentmondásokra mondom én, hogy ezeket nem lehet csak úgy összeegyeztetni, ezek mögött különböző krisztológiák húzódnak meg.
Üdv.: Balivi