Steven Pinker, kognitív pszichológus, humanista-ateista író és előadó első, de még második és harmadik látásra is igazán bicskanyitogató embernek tűnik. Azt állítja ugyanis, hogy a világ melyben élünk egyre jobb és szebb hely lesz, ahonnan fokozatosan kiszorul az erőszak, ezzel párhuzamosan pedig növekszik a boldogság. Ugye milyen ostoba viccnek tűnik? Pinker legalábbis nem annak szánja: vaskos könyvet írt a nyugati világban zajló progresszióról, valamint a népszerű TED sorozatban tartott több előadást (az egyik például itt megtekinthető). Az amúgy is igen provokatív felvetéseket keresztényként szerintem még nehezebb lenyelni...
"Akár hiszik, akár nem – és jól tudom, hogy a legtöbben nem hiszik el –, az idők során fokozatosan csökkent az erőszak mértéke, így valószínűleg most éljük az emberiség történetének legbékésebb napjait" - ezzel kezdődik Az erőszak alkonya című kötet, amely mintegy nyolcszáz oldalon, számos statisztika és egzakt bizonyíték tálalásával igyekszik erősíteni a gondolatot, miszerint a nyugati civilizáció minden baja és problémája ellenére javuló tendenciát mutat. (Ezeket a konkrét kimutatásokat most nem idézném - ha az olvasó kíváncsi rájuk, igencsak megéri megnéznie a fentebb belinkelt TED előadást!) A tisztesség kedvéért hozzáteszem, hogy Pinker nem tartja ezt a tendenciát szükségszerűnek. Azt sem gondolja, hogy a javuló folyamatok valamiféle tökéletes társadalomba fognak torkollni, mely erőszak- és problémamentesen működik majd. Korántsem garantált, hogy ez a kedvező haladás így folytatódni fog. Amit Pinker állít, hogy amennyiben évszázados, sőt évezredes visszatekintésben és azonos mutatók mentén vizsgáljuk az emberiség történelmét, jelen korban élünk a legbékésebben és a legkényelmesebben.
Azt hiszem kevés ember van ezen a bolygón, aki lelkesen bólogatna Steven Pinker kijelentéseire. Mondhatni ez a nagy fejlődés, ez a növekvő béke inkább felzaklat és alaposan megbolygat minket. A legtöbben ugyanis ahhoz vagyunk hozzászokva - erre szoktattak minket és mi is magunkat -, hogy a világot egyre rosszabb és rosszabb helynek lássuk. A médiából megállás nélkül ömlik ránk a rossz hír gyilkosságokról, terrorcselekményekről, erőszakról, politikai huzavonákról, gazdasági nehézségekről és ehhez hasonló lelombozó folyamatokról. A keresztények pedig egy egész fogalomkészletet is kialakítottak a globális romlásra, mindenben a világ végét, a gonoszság térnyerését, a hitetlenség terjedését, az ördögi praktikák növekvő hatását látják. Ha ehhez még hozzáteszem a "híres" magyar pesszimizmust, azt hiszem a hab is a tortára került.
Mivel többségünk ilyen rendíthetetlenül zord szemlélettel tekint a valóságra, ez szinte teljesen zárttá teszi előttünk azt a lehetőséget, hogy esetleg a valóság mégsem ilyen irányba tart. Pinker szerint ezért természetesen maró gúny fogja illetni azokat, akik mégis képesek hozzá hasonló ötletekkel előhozakodni. Úgy véli, az értelmiségi utálja a fejlődés gondolatát - noha állandóan élvezi a gyümölcseit, és "a műtétet inkább altatásban kérné, mint anélkül. A fejlődésnek csak a gondolata tölti el nehéz szívvel a mértékadó elitet".
A lényeg azonban Pinker szerint nem az, hogy mit érzünk, mit hiszünk, olvasunk vagy gondolunk a fejlődésről. A fejlődés szerinte nem filozófiai kérdés és nem is egyéni vélemény alapján meghatározható dolog, hanem igenis lehet számszerűsíteni, bizonyos konszenzuális értékek mentén vizsgálni. A legtöbb ember például egyetért abban, hogy mi határozza meg azt, amit jólétnek nevezünk. Ezek a változók véleménye szerint a következők:
élet fenntarthatóság boldogulás
béke szabadság biztonság
tudás pihenés boldogság
Ha a fenti kilenc érték megfelelő szinten van, akkor mindannyiunkat eltölt az érzés, hogy jólétben élünk. Ezek az értékek mérhetők és mérték is őket - márpedig ha kimutatható, hogy javulás történt az idők során, akkor jogosan beszélhetünk fejlődésről - vallja ezt legalábbis Pinker. Nincs most arra lehetőségem, hogy az összes értéket egyesével végignézzem, ezért csupán egyetlen egyet, az életet ragadom ki. A történelem során a legtöbb időszakban a születéskor várható élettartam mindössze 30 év körül volt. Ma ez átlagosan a világban 70 év körül található, a fejlett országokban 80 év is lehet. Mintegy 250 évvel ezelőtt a világ leggazdagabb országaiban a gyermekek harmada nem élte meg az 5 éves kort - mára ennek az esélye a századára csökkent. Sőt, a probléma még a világ legszegényebb országaiban is a gyerekek kevesebb, mint 6 százalékát érinti. Két évszázaddal ezelőtt a világ népességének 90 százaléka nyomorban élt - mára ez alig 10 százalék. Azt mondani sem kell, hogy az állandó és szakadatlan háború jellemezte a nemzetek viszonyát, melyet csak néha szakítottak meg békés évek. Manapság a béke az alaphelyzet a nemzetek között, s bár vannak háborúk, a tendencia gyökeresen az ellenkezőjére fordult.
Nem ragozom és idézgetem tovább Pinker meglátásait, hiszen azt hiszen a lényeg tökéletesen érthető már ennyiből is. A témát azért hoztam fel, mert hívőként szerintem az átlagosnál is nagyobb provokáció, amit ez az ember letett elénk az asztalra. Mi egy olyan eszkatológiai perspektívával rendelkezünk, melyben a világnak "szülési fájdalmai" vannak, azaz sokasodnak a problémák és nehézségek, az emberek egyre istentelenebbek és gonoszabbak lesznek, az erkölcsök hanyatlanak, a háborúk és erőszak növekszik, a hívőket üldözni fogják. Vagyis erősen hiszünk az egyre romló világban. Ha viszont valaki a TED előadásban felsorolt statisztikákat nézi, akkor arra a következtetésre fog jutni, hogy pont ellenkező irányba haladnak a dolgok, mint amire a keresztények többsége számít. A nyugati miliő egyre élhetőbbnek tűnik, minden erőszakos terrorcselekmény, gyilkosság, betegség és halál ellenére is sokkal lakhatóbb, mint néhány évszázada volt. A hívőket nem üldözik és bántalmazzák, szabadon hihetünk amiben csak akarunk, és aki boldogulni akar, bár nyilván komoly erőfeszítések árán, de képes lehet teljes életet élni.
Miben téved tehát Pinker - vagy ha alapvetően igaza van, hogyan illik ez bele a mi forgatókönyvünkbe? Nekem van erre egyfajta válaszom, de most inkább meghagyom a szót az olvasónak elsőként...
Pinker könyvét nem olvastam, de hasonló üzenete van Hans Rosling könyvének: https://moly.hu/konyvek/hans-rosling-factfulness
VálaszTörlésA világ jelentősen jobb hely, mint akár csak 30 éve. Drasztikusan szorulnak vissza betegségek, az extrém szegénység, egyre többen tanulhatnak, még a szegény országokban is és így tovább. A világ sokkal jobb hely lett, mint ahogy azt gondolnánk.
Bevallom én sokkal inkább pozitívan éltem meg, amiről beszélt, mert valahol arra látom visszaigazolásként, hogy a kicsiny élesztő, hogyan kelesztette meg a világot. Hiszen Isten biztatására ismerjük meg a világot, és uralkodunk rajta. Meg persze a tudomány fejlődéséhez is kapcsolódik, hiszen a várható élettartam drasztikus növekedése leginkább ennek köszönhető.
Ami sokak számára meglepő lehet még, hogy sok szempontból még erkölcsi értelemben sem egyértelműen csak lefelé tart az irány, hiszen az élet tisztelete ma sokkal elterjedtebb, mint akár 200 éve. Akkor simán megtörtént Európai országokban is magukra hagytak nem kívánt kisgyermekeket, vagy éppen a fantasztikus viktoriánus korban a hajadon nők egy megdöbbentően magas százaléka volt prostituált Londonban, mert akkor a házasság úgymond nagyobb tisztelete mellett is, sokan teljesen természetesnek tartották, hogy egy házas férfi azért a bordélyba is eljárt, hiszen azért neki is vannak még igényei.
Szintén ehhez a témához tartozik, hogy az evangélium az utóbbi 1 évszázadban megdöbbentő mértékben terjed, ma többször annyian vallják magukat újjászületett kereszténynek arányaiban a világon (úgy emlékszem jelenleg 10% felett van, és ez kevesebb mint a negyede volt 1 évszázada, mindezt a népességrobbanás mellett - nem találtam meg a könyvet, amiben a diagram volt), mint 100 évvel ezelőtt. Azért nehéz erről Európában beszélni, mert a mi érzékelésünk nem ezt mutatja. Ettől függetlenül globális méretekben igaz, hogy az evangélium nagyon pozitív hatással van sok országban.
Na jó, akkor a hurráoptimizmussal szemben én fogom képviselni a gloom and doom verziót. :)
VálaszTörlésEgyesek szerint nehezen látható, hogy az elmúlt 60 év viszonylagos békéje, aminek alapja a folyamatos gazdasági fejlődés és a kölcsönös kereskedelmi függőségekre épülő, globális szinten is stabilizáló erejű világrend, a jelen formájában hogyan lesz fenntartható. Hiszen ennek árnyoldalaként óriási műanyagszigetek lebegnek az óceánok közepén, a gerinces állatvilág 60%-a kipusztult, az időjárás egyre furcsábban viselkedik. A világ vezetői pedig folyamatos válságmenedzserként tevékenykednek, a válságok tétje pedig minden körben mintha egyre magasabb lenne. De nem csak a természeti környezetünkön mutatkozik a folyamat fenntarthatatlansága - a nem kívánatos tendenciák (akár a klíma helyzet, víz helyzet, demográfiai változások, teljesen virtuálissá váló gazdasági rendszer törékenysége, technológiai fejlődés veszélyei - pl. nanotechnológia, AI, teljes kontrol eszközei, biotechnológia hatásai -, stb.) egy tökéletes viharban potenciálisan egyszerre válhatnak kezelhetetlenné. Ha pedig egyszer berobban a válság, akkor most tényleg minden adott lesz arra, hogy soha nem látott borzalom jöjjön - az elmúlt évtizedek történelmi létékben valóban példa nélküli békéje ugyanis arra is volt jó, hogy soha nem látott mennyiségű és pusztító erejű fegyverarzenál álljon a nemezetek rendelkezésére.
A pozitív folyamatokat, és mellette a problémákat is figyelembe véve, nekem úgy tűnik, a mai világ egyszerre jobb és élhetőbb hely (Magyarországon is így van - legalábbis a történelmi előzmények fényében), de egyben veszélyesebb és ezért potenciálisan rosszabb hely is. Mindez véleményem szerint az apokalipszist váró eszkatológiai rendszerekkel sem összeegyeztethetetlen, hiszen azok esetén is valahova be kell illeszteni a "béke és biztonság" hangulatát, valamint hogy "esznek, isznak, házasodnak, építenek, de nem vesznek észre semmit". Az ilyen eszkatológiai rendszerek hívei emiatt arra szoktak rámutatni, hogy az utolsó időkre vonatkozó figyelmeztetések nem valami lassú, vontatott és borús agóniába fulladó korról szólnak a történelem végén. Inkább arra lehet számítani, hogy a prosperáló, de a lényegre viszont érzéketlen emberiséget a párduc óvatosságával, észrevétlenül cserkészi be a veszedelem, majd szintén a párduc sebességével, hirtelen rátör az emberiségre - ekkor pedig nem lesz menekvés.
Persze van olyan eszkatológiai rendszer is, ami szerint az egyház szép fokozatosan az uralma alá hajtja ezt a világot az evangélium hirdetése és a népek tanítása által, és minden egyre csak jobb lesz... Ebben is lehet hinni. :)
A mechanika alaptörvényeihez hasonlóan, az alábbiak axiomatikus kijelentések, azaz önmagukban nem, csak a hasznosságuk fényében vizsgálhatók:
VálaszTörlés1. Jézussal a földi világ potenciálisan tökéletessé vált.
2. Egy adott ponton épp annyira tökéletes, amennyire az emberiség önként megvalósítja a szeresd Istent teljes erődből és embertársadat, mint önmagadat parancsokat.
3. A világ Jézus után csak a 2. pont kiteljesítésével tökéletesíthető tovább.
4. Minden, a 2. pont megkerülésére irányuló törekvés ront a világ állapotán, ezért nem csak haszontalan, hanem káros.
Próbáljátok ki ezeket egymással összefüggésben, az eredmény önmagáért fog beszélni.
Pinkernek igaza van, a világ Jézus óta egyfolytában tökéletesedik, mivel a fenti 2. pont egyre teljesebben valósul meg, önként, általunk.
A 4. pontot máris pontosítom:
Törlés4. A társadalmakat a 2. pont megkerülésével átszervező törekvések rontanak a világ állapotán, ezért károsak.
A kereszténység már 2000 éve várja a világ végét. A bibliai próféciák (szerintem) helytelen értelmezése arra kényszeríti a keresztényeket, hogy állandóan a világ végét keressék a politikai és gazdasági eseményekben. Emiatt vakokká válnak a pozitív változásokra, illetve egy teológiai csavarral azokat is negatívumként magyarázzák.
VálaszTörlésHonnan tudjuk, hogy az igazi Messiás kétszer jön, és majd másodszorra lesz (nekünk) igazi? A Bibliából biztosan nem tudjuk, ez egy ókori okoskodás eredménye, ami akkor logikusnak tűnt, de a mai világ fényében mintha nem lenne az.
TörlésAz az elmélet, hogy a bibliában szereplő próféciák akár többször is beteljesedhetnek, merő kitaláció. Sehogyan sem igazolható, csupán azért van rá szükség, hogy életben tudják tartani a próféciák iránti érdeklődést, és rettegésben tudják tartani azokat, akik hisznek nekik
TörlésÉs hogy akár egyszer is beteljesedhetnek? Az is kitaláció?
TörlésIlyet nem mondtam, mindenesetre azt is nehéz igazolni
TörlésHa nem lenne nehéz igazolni, nem lenne vita a Messiást várók és azok között, akik szerint már eljött és itt van. Érdekes, hogy manapság mintha nem a keresztények győzködnék a szkeptikusokat Isten létéről: a szkeptikusok győzködik a keresztényeket, hogy ne higgyenek már annyira... mer' csak.
TörlésSzintén érdekes, hogy a zsidókat senki nem győzködi, hogy ne várják már azt a Messiást. Vagyis, igazából nem a Messiással van baj, hanem azzal a meggyőződéssel, hogy már itt van?
Ez esetben viszont - logikailag - nem a bibliai jóslatok érvénye kérdőjeleződik meg, azok továbbra is teljes érvényben vannak. Mindenki szerint. Mi következik ebből?
mondj egy bibliai jóslatot!
TörlésA Messiás eljövetelének hatására a kardból ekevas lesz, és világszerte megszűnik minden elnyomás. Ez továbbra is egy az egyben érvényben van, senki nem akarja róla lebeszélni a benne hívő zsidókat.
TörlésEgy érdekes adalék a témához:
VálaszTörléshttp://mandiner.hu/cikk/20181106_michel_onfray_a_mandinernek
Egyébként Steve hozzászólásával teljes mértékben egyetértek.
Én csak arra a történelmi tapasztalatra hívnám fel a figyelmet, hogy az anyagi jólét, kényelem és általános biztonságérzet mindig a civilizációk vagy birodalmak végstádiumát jellemezte.
Onfray tényleg érdekes, kissé traumatizált, és traumavezéreltnek tűnő figura. Ami a Nagy Vég előérzetét illeti: az eső mint olyan Árvizet jelez elő, de nem mellékes, mi történik közben a gátakkal.
TörlésModellezzétek, mitől menne tönkre egy a „Szeresd Istent teljes erődből és embertársadat, mint önmagadat” parancsokat többségileg önként betartó civilizáció.
Logikus, hogy ha e parancsokat nem tartja be, akkor a szakadék felé tart – de ebből következően a fennmaradás módszere is egyszerű, és csak rajtunk múlik.
Ha a világ fennmaradása mindössze azon múlna, hogy 100 emberből 51 csinál-e önként napi 3 fekvőtámaszt, akkor ki lenne pesszimista és miért? A két fő parancs szerintem nem nehezebb napi 3 fekvőtámasznál, ezért nem tudom átérezni a pesszimisták hangulatát.
A figyelmünk inkább a második parancs gyakorlati vonzataira kellene, hogy irányuljon: mit jelent egy hajléktalant vagy egy rossz rezsim elnyomottját önmagunkhoz hasonlóan szeretni? Az ezekre őszintén keresett válasz máris ugrásszerű javulást hoz a világ állapotában.
"Modellezzétek, mitől menne tönkre egy a „Szeresd Istent teljes erődből és embertársadat, mint önmagadat” parancsokat többségileg önként betartó civilizáció."
TörlésAttól, hogy sosem lesz ilyen
Ha azt írnád, hogy sosem lesz 100%-ban ilyen társadalom, egyet kellene értenem. De hogy 51%-ban sosem lesz? Ezzel nem értek egyet. Elég sok mindent elért már a többség. Pl. simán elhisszük, hogy a demokrata gondolkodásúak könnyedén többségben vannak, vagy abba kerülnek. Ennek fényében miért ne vélnénk, hogy a két fő parancs önkéntes betartására törekvők is már többségben vannak, vagy könnyedén abba kerülhetnek?
TörlésMeg aztán: ha egy társadalom 30%-a igyekszik önként betartani a két fő szabályt, akkor az a társadalom ennek arányában tökéletesebb, mint ahol 20% tesz így. 51% esetén biztos a fenntarthatóság, de hogy hány % alatt elkerülhetetlen az összeomlás, azt csak becsülgethetjük. 20%? 10%? 5%? Nem tudom, erre nincs modell.
A „doom and gloom” forgatókönyv ezt az összefüggést teljes egészében figyelmen kívül hagyja. Továbbá, teret nyit a fő parancsok megkerülésével rendszerátalakításra törő martalócoknak, akiktől aztán igazán szenved a világ.
Hát nem egyszerűbb tömeghalált okozó világi galádságok előkészítése helyett belátni, hogy Jézus tényleg megmutatta az egyetlen működő etikát, szemben a sok működésképtelennel, és önként törekedni a két fő parancs betartására?
Én személy szerint ezt készséggel, önként belátom. De azt tapasztalom, hogy a társadalom nagy része erre nem hajlandó sem most, sem korábban, így feltételezhetően a jövőben sem lesz az. Szerintem az általad gyakran emlegetett 51% is ködös álomnak tűnik, ráadásul úgy gondolom, hogy még az sem oldaná meg a helyzetet. Ez ugyanis nem egy nyertes mindent visz játszma, a jézusi etikát megtagadó 49% még mindig könnyedén le tudná uralni a többséget.
TörlésÉs hogy a jézusi etika nem lenne nehezebb napi 3 fekvőtámasznál? Az egoista, hedonista tömegeknek? Ne viccelj már... Lehet, hogy te egy fekvőtámaszt sem tudsz megcsinálni, de akkor is...
Mondjuk a média hatalmában, abban a tapasztalatok alapján szilárdan hiszek. Ha a csapból is a jézusi etika folyna, annak előbb-utóbb meg lenne a hatása, simán összejönne a biztos többség. De hol vagyunk ettől? A média jelenleg 99%-ban teljes erővel a jézusi etika ellen dolgozik.
És te? Melyik oldalon vélsz állni?
TörlésHa ezt világosan látod, könnyebben rálelhetsz az optimizmusra. Ha a média 99%-ának oldalán állsz, akkor azért lehetsz optimista, mert a nézőpontodból nagyon erősnek láthatod magadat. Ha meg a másik oldalon, akkor azért, mert a Messiás rég elintézte a keret működőképességét, mégpedig örökre és legyőzhetetlen módon, így a mindenkori embernek csak be kell állnia a keretbe.
Különben: egy jó filozófia transzcendens hit nélkül is jó filozófia. Nem kell hinned a 2+2=4 logika mennyei jutalmában ahhoz, hogy sikerrel alkalmazd. Így van ez a két fő paranccsal is, ezek világi értelemben működnek. Paradox módon, Istenben sem kell hinned, mert az első fő parancs csak annyit igényel, hogy ismerjük (f)el az egyéni hübriszünk másodlagosságát. A második fő parancs az, ahol még sok gyakorlati részletet kell kidolgoznunk, de a módszer itt sem igényel transzcendens hitet. (Bocs, Sytka, hogy rontom az üzletedet.)
"Így van ez a két fő paranccsal is, ezek világi értelemben működnek."
TörlésPersze, működnek, de csak egy esetben: ha betartják őket. Fel nem tudom fogni, honnan meríted az optimizmusodat, tudván, hogy a múltban a transzcendens hit erős jelenléte mellett sem igyekeztek nagyon betartani ezeket a parancsokat, ma pedig, a transzcendens hit erős visszaszorulása mellett senki sem igyekszik a világi haszon érdekében erre építeni az erkölcsi rendszerét (rajtad kívül persze! :))
Az mondjuk igaz, hogy a humanista értékrend is jó részben a jézusi etikára épít, de mivel ezt az alapot már rég kilökte maga alól, minden kor a maga igénye szerint alakíthatja, így egyre inkább távolodik eredeti forrásától. A mai humanista etikában már (finoman szólva) igen kis hangsúly esik pl. az első főparancs szerinti önkorlátozásra. És még jónéhány ponton tetten érhető a humanizmus "önállósodása". Így nem reális az az elképzelés sem, hogy a jézusi etika a humanizmus közvetítésével fog esetleg uralkodóvá válni. Ha pedig így sem, akkor mégis hogyan? És egyáltalán, reális cél az, hogy uralkodóvá váljon?
„Fel nem tudom fogni, honnan meríted az optimizmusodat”
Törlés– Adok egy-két tippet. A mai keresztény szolidaritást tükröző adó- és szociális rendszer nem jöhetett volna létre keresztény többség nélkül. (Megnézheted a nem keresztény többségű társadalmak adórendszerét, nem találsz hasonlót.) E mögött ott a csendes keresztény többség. Továbbá, a messiási keret alaphangon nem igényel 1-nél több embert. Én is elég vagyok, egyszál magam. Te is. A magunk szempontjából.
Pl.: okos dolog-e arról beszélni, hogy a 2+2=4 bölcsessége mögé nem sorakozik fel a többség, EZÉRT inkább te sem alkalmazod? Célszerű eldönteni, mit akarsz: ha jónak tartod a 2+2=4 koncepciót, egyedül is elég vagy vele, magadnak. Ha nem tartod jónak, ne a többség hiányára hivatkozz, hanem vállald a tényleges álláspontodat. Mondd ki, hogy szerinted a koncepció nem jó. Olyan kombináció nincs (ezúttal), hogy jó lenne, ha többségben lenne, de nincs és nem is lesz, és csak EZÉRT nem jó.
Pl2.: már az ókorban is fogyókúráztak időnként, főleg vallási rítusok keretében. Ha belegondolunk, Napisten tisztelete nélkül is hasznos tud lenni egy kis önként vállalt fogyókúra (bár a szent vallási meggyőződés sokkal könnyebbé teszi). Az időnkénti fogyókúra akkor is jó ötlet, ha semmiféle transzcendens hit/rítus nem kapcsolódik hozzá, és akkor is jó ötlet, ha egyedül csinálod. A saját példádon meg tudod mutatni, hogy neked egyénileg bejön, és ez másokat is lelkesíteni fog. Ám a te fogyózásodnak nem előfeltétele, hogy mások is lelkesedjenek előre, különben bele sem fogsz. A messiási keret erre hasonlít: világilag hasznos, transzcendencia nélkül is, egyszál magadban is az. Csak járulékos bónusz, hogy az egyéni előnyökből automatikusan közösségi előny származik.
Mivel az emberi természet nem változott, minden korban volt / van / lesz valami ami rossz.
VálaszTörlésA technikai fejlődés gyakran azzal járt eddig is, hogy az emberek élet körülményei javultak, de gyakran olyan zsarnokság emelkedett föl, ami korábban példátlan volt. Ez volt már az új kőkorszaki " technológiai forradalom " eredménye is, lett búza meg lencse, meg szarvasmarha Tenyésztés, cserébe lett rabszolgaság, uralkodó réteg , emberáldozat.
Steve aggodalmát osztja számos abszolút nem vallásos ember is, Yuval Harrari ismert név, azt hiszem. Szerinte is a mesterséges intelligencia fő veszélye nem az lesz, hogy a gépek lázadása jön el, hanem a mesterséges intelligencia és a Big Data kombinációja elképzelhetetlen emberi zsarnokság forrása lesz. Olyan diktatúrák emelkednek föl, amelyek biológiai monitoron még a rejtett indulatokat is figyelemmel tudják kísérni. Borzalmas lehet a XXI. Század, ha nem vigyázunk.
Sztálin vagy Hitler minden ujját megnyalta volna, ha lett volna műholdas megfigyelés, internet, Big Data, térfigyelő rendszer, hordozható pici biológiai monitor , és ezek mögé mesterséges intelligencia.
A XIX. Században a nagy forradalmi lelkesedés idején Donoso- Cortés azt jósolta, a következő század a zsarnokság kora lesz, ráadásul megmondta, hogy Oroszország és Németország lesz a góc, Oroszország vörös lesz, Németország meg újpogány e militarista. Mindezt 1850 körül megmondta ..." nem a szabadság kora jön, hanem olyan zsarnokságok, amilyeneket a Világ meg nem látott.." és igaza lett.
Szóval jobb ha küzdünk az ember szabadsága és méltósága miatt. Van mitől tartani. Nem csak lehetőség a technika, hanem hatalmas veszély is.
Cypriánus
Cypriánus, a XX. században kifejezetten a kereszténység visszaszorítása és az ebből adódó etikai űr miatt lett tömeghalált okozó zsarnokság. Az előző korok keresztény emberében volt gát, mert ismert maga fölött tekintélyt, amit a XX. század diadalmasan eltörölt – majd dugájába dőlt. Nietzsche az egyik felelős, de Freudnak is komoly köze volt ehhez a folyamathoz. Nem beszélve a világisággal/kommunizmussal nyomulókról. Érdekes módon, épp a mindenki mumusává vált fasisztákat nem látom jelentős mértékben felelősnek, ők csak spontán reagáltak a fő felelősök garázdálkodására. Igaz, hogy rosszul reagáltak a maguk ignoramus módján, de a fő felelősök akciója nélkül az ellenakció soha nem bontakozott volna ki. Nietzsche, Freud, szekularisták és kommunisták nélkül az egész tömeghalállal terhelt XX. század elmaradt volna.
TörlésAzért hangsúlyozom ezt, mert Nietzsche és Freud elvbarátai, meg a szekularisták és kommunisták azóta sem nyugszanak, és ha a marginális idiótáknál nagyobb teret kapnak, a XXI. századi eredmény sem lesz jobb. Ugyanaz az akció ugyanolyan ellenakcióhoz vezet(het) megint. Ezért fontos és örömteli, hogy van fölöttünk transzcendens tekintély, amit ebben a civilizációban mintha egyedül a keresztények értenének. De könnyen lehet, hogy világméretekben is csak a keresztények értik.
Nem tudom, hogy keresztényként arra kell-e számítanunk, hogy a világ mindig a romlás felé halad. Szerintem az isteni kinyilatkoztatás megértése egy folyamat. Társadalmi szinten egyre közelebb kerülhetünk az objektív morális JÓ-hoz. Azt gondolom, hogy ennek az objektív JÓ-nak a kitűzése csak akkor lehetséges, ha létezik Isten. Pinker és Harris ezt természetesen tagadják, alternatívát viszont nem tudnak felmutatni. Ne felejtsük el azonban, hogy ez egy törékeny helyzet, és a világban nagyon sokan dolgoznak ennek szétverésén.
VálaszTörlésAhogy Vértes László fentebb írta, a XX. század eleje is kijózanító volt, egy viszonylag békés 70 év után, ahol a technológiai fejlődésé volt a főszerep. Nietzsche, Dosztojevszkij és a többiek már akkor kongatták a vészharangot (ti. nincs objektív moralitás, ha nincs transzcendens tekintély, amiben azt megágyazhatnánk). Most Jordan Peterson és többen mások is kongatják ugyanezt a harangot.
Kedves Péter, ebben a mondatodban fontos üzenet rejlik a mai kereszténység számára - amit az szerintem sosem fog meghallani: "Nem tudom, hogy keresztényként arra kell-e számítanunk, hogy a világ mindig a romlás felé halad."
TörlésIgen, keresztényként csakis azzal számolunk manapság, hogy a világ megy a levesbe, a romlás felé. Természetesen ez nem hazugság, hiszen a Szentírás az utolsó idők kapcsán egyértelműen nem egy felvirágzásról és fejlődésről ír, hanem pusztulásról. De mégis, miközben a hanyatlás tendenciái tapasztalhatók, ezzel párhuzamosan szerintem is vannak azért biztató, előremutató, a kibontakozást és fejlődést prezentáló trendek. Csak annyira beszűkülten rá vagyunk hangolódva a "világvégére", hogy ezeket egyszerűen nem akarjuk meglátni.
Abban pedig igazad van, hogy pl. Harris csupán tagadja az objektív JÓ lehetőségét, és nem tud igazán meggyőzően semmit felmutatni helyette. Egyik írásában egyébként azt pedzegeti, hogy majd a tudomány fogja hamarosan megmondani mi a jó és mi nem - ez ugye megint a szcientimzus hangja, ami az "új" ateistákra nagyon jellemző.