Eretnek ember-e Görbicz Tamás? Gondolatszilánkok egy vita kapcsán

Heteken keresztül tipródtam azon, hogy leírjak-e egyetlen karaktert is az egyre élénkebbnek tűnő Görbicz Tamás körüli vitáról, és most is csak azért teszem, mert a történtek elindítottak bennem bizonyos gondolatokat, melyekről szívesen hallanám mások véleményét. Ahogy látom, a vita minden résztvevője nagyjából már kiterítette a lapjait: egyesek egymással beszélték meg Görbicz Tamás okfejtését, Szabados Ádám remek cikket írt a témáról, és még a Hit Gyülekezete is kiadott egy nyilatkozatot. Kívülről szemlélve úgy néz ki, Görbicz Tamás továbbra is kitart a véleménye mellett, miközben mindenki más tiltakozik vele szemben. Mi lesz ennek a vége?

Egyszerű, de igaz gondolat Paul Tillich tollából, amely talán nem mindenki számára magától értetődő, hogy a creatio ex nihilo ("semmiből való teremtés") doktrínájának megszületését nem egy pozitív tanúskodás igénye hívta életre, hanem valójában tiltakozás és védekezés volt bármilyen végső dualizmussal szemben. Az első századok keresztény gondolkodói ugyanis ellenálltak annak a filozófiai elképzelésnek, miszerint Isten mellett létezhetett valamiféle "ősanyag" az örökkévalóságban, amire szükség volt a teremtéshez. A creatio ex-nihilo tan azt kívánta élénken kifejezni, hogy csakis Isten az örökkévaló, és nincs semmiféle ősgyurma, amiből a világot megalkotta.

A példa csupán egy a sorból. Ha jól belegondol az ember, az egyház tulajdonképpen rengeteg esetben tiltakozott, így kis túlzással saját dogmatikája alapköveit "köszönheti" az eretnekeknek. Ugye tudjuk azt jól, hogy az első és mindmáig meghatározó zsinatokat azért szervezték, hogy reflexív válaszokat adjanak a Jézus kettős természetét vagy éppen a Szentlélek személy mivoltát tagadó felvetésekre. Arról már nem is beszélve, hogy az újszövetségi kánon kialakulásában tudtán kívül is fontos szerepe volt Marcionnak - aki saját kánonja összeállításával kivívta, hogy az egyház felsorolja, mi tartozik az igazi kánonhoz. Remélem, az olvasó azért kiérzi a kissé cinikus hangvételt a soraimból, mindazonáltal tényleg van abban valamiféle furaság, hogy a tévtanítók milyen sokat lendítettek előre az ortodox hit szekerén. Amit mi itt és most pozitív attitűddel a hitünkként megvallunk, azt az egyház bizonyos értelemben ellentámadásként fogalmazta meg annak idején.

Ne legyen félreértve!

Mindez nem azt jelenti, hogy akkor vállon kellene veregetni az eretnekeket, hiszen bármennyire termékennyé is tették az egyház gondolkodását és felpezsdítették a teológiai őslevest, attól még igazuk nem volt. Ám szerintem többről van itt szó, minthogy valakinek nincs igaza: ha csak a múltra gondolok, a tévedőket az egyházban helyreigazították, de az eretnekeket kiközösítették, ami rájuk nézve súlyos következményekkel járhatott együtt. Függetlenül attól, hogy Görbicznek igaza van vagy téved, a többség láthatóan elutasítja a Krisztus áldozatáról kialakított nézeteit. Nem kívánok a még zajló dogmatikai vitába belekotyogni (noha a véleményem nekem is megvan róla), most inkább a jelenség lehetséges hatásaira utalok. Hova vezethet mindez? Amihez már elvezetett, hogy egyrészt a megváltás, mint teológiai téma élénken előkerült (ilyen értelemben ez a vita is megtermékenyítő), másrészt azt is érezni, hogy bizonyos pontokon kezd megfagyni a levegő és mintha máris beindult volna egyfajta elhatárolódás. Nyilván nem fog senki átokformulákat Görbicz Tamás fejére olvasni (legalábbis remélem), és minden bizonnyal az egyházból sem teszik ki a szűrét, még ha eretneknek is tartják, mindazonáltal mégsem mindegy, hogy amennyiben igaza van Görbicz kritikusainak, akkor most egy tévedő embert, vagy egyenesen egy tévtanítót látunk magunk előtt? A Krisztus véráldozatáról szóló tanítás Tamás egy félresiklott exegézisének gyümölcse, vagy a hitünk alapjait érintő, súlyos, másokat is megtévesztő eretnekség?

Nem a feszültségkeltés szándékával kérdezem ezt, hiszen maga a vitatéma olyan, hogy felkínálja ennek a választásnak a lehetőségét - a hitünk középpontját érintő kérdésről van szó és nem arról, milyen színű gatyába megyünk gyülekezetbe.

Kisegyházi körökben mozogva láttunk már hasonlót, és ha rosszul kezelik, az ilyen helyzet elhidegüléshez, szakadáshoz, megromlott gyülekezeti kapcsolatokhoz, hosszú ideig párbeszédképtelenséghez vezethet. Ha valakiről nem is mondjuk ki, hogy eretnek, de belső meggyőződésünk mégis az lesz, hogy a keresztény hit alapjaiban hamisan tanít, azt a szívünk mélyén igazából mégis eretnekként kezeljük. Márpedig eretnekekkel a bibliai hitet követve nem szívesen tartunk kapcsolatot - és nemcsak vele, hanem azokkal sem, akik egyetértenek a tanításával és esetleg ugyanabba a gyülekezetbe tartoznak. Sőt, az "eretnek gyülekezet" alkalmait is kerülni fogjuk, rendezvényeit bojkottáljuk és nem hívjuk őket sehova sem - ezt a stratégiát pedig másoknak is ajánljuk... Gondolom mindenki látja, hogy bár nem az ókorban élünk és már nincs kiátkozás, ma is megvannak az eszközök arra, hogyan határolódjunk el a másiktól. Itt ez a dolog még szerencsére nem tart, nem akartam az ördögöt a falra festeni, de a felhők már sötétednek... A Budapesti Autonóm Gyülekezet, melynek Görbicz Tamás az egyik lelkésze, nem elhanyagolható szereplő a magyarországi neoprotestáns közéletben. Számos rendezvényen jelen vannak, sőt maguk is szerveznek országosan elismertnek számító és keresett alkalmakat. Nekem is van személyes jó barátom, aki közéjük tartozik. Szerintem nem tenne jót az senkinek sem, ha egy ilyen helyzet addig mérgesedne, hogy aztán keresztények ezrei tartanának távolságot egymástól. Természetesen nem arról beszélek, hogy akkor hajtsunk fejet Görbicz tévedése előtt (mármint ha annak tartjuk), mert a megalkuvás egy ilyen kérdésben több kárt okoz, mint hasznot.

Tudom, hogy a háttérben személyes beszélgetések is zajlanak, valamint az internet nyilvánossága előtt is megy az oda-vissza üzengetés. Ez a nyilvánosság bár fontos, de nem az igazi. Sőt, ha hosszú távon csak ez marad, éppen az vezet majd el az elhidegüléshez. Talán a kettő ötvözete lehetne a megoldás: a nyilvánosság előtt beszélni Görbicz Tamással egy moderált, értelmes koreográfia szerint zajló eszmecserében. Itt egyébként nem egy internetes chat-re gondolok, hanem élő vitára, ahol hús-vér emberek lépnek ki a virtualitás falai mögül, láthatóvá válnak az érzéseik, a gesztusaik, a "milyenségük", és a végén talán még kezet is fognak egymással ahelyett, hogy anathémával ugranának a másikra. Meglehet, már ez is szervezés alatt áll - nem tudom. Csak az a tapasztalatom, hogy amennyiben a világosság (értsd: nyilvánosság) és az ezzel együtt járó nyílt sisakos párbeszéd egymással nem valósul meg, az inkább csak bezárja a feleket eddigi álláspontjaikba. És ugyanezt teszi azokkal is, akik egyikük vagy másikuk oldalára állnak.