A nyilvánvaló nyilvános kinyilvánítása

"Amikor a nyilvánvalót nyilvánosan kinyilvánítják, az nyilvánvalóan felesleges" - ez volt az első gondolatom arról, amivel tele van most a sajtó: a katolikus egyház legutóbbi, három hetes szinódusának döntéseiről beszélek. (Egy cikk róla például itt olvasható.) A szinódusról kiadott dokumentum különféle állásfoglalásokat tartalmaz a melegekről és a nők szolgálati szerepéről, valamint más fontos társadalmi kérdésekről. Avagy éppen csupán közhelyeket ezekkel kapcsolatban?

Nem akarok persze túlzásokba esni, és gúnyosan elmarasztalni ezt az egészet, hiszen pontosan 167 fejezetből(!) áll az a dokumentum, ami a szinódus döntéseit összefoglalja. Úgy lenne tisztességes, ha az ember végigolvashatná vagy legalábbis átfuthatná ezt a szöveget, és csak utána vonna le vérmes következtetéseket.Valószínűnek tartom, hogy egy ilyen terjedelmű dokumentum részletesen kifejti a különféle kérdéseket, valamint a rájuk adott válaszokat, és nem olyan kétmondatos stílusban foglalkozik az egyébként tényleg sürgető társadalmi problémákkal, mint ahogy a világsajtó azt bemutatja.

A sajtóhírek tehát jó eséllyel elnagyoltak, ezt tudomásul kell venni, ám mégis ennek a 167 fejezetnek a konklúzióiról beszélnek, vagyis a részletek mellőzésével a lényegről, melyre a Vatikánban a szinódus tagjai eljutottak. És ha ezek a beszámolók kicsit is helyesen beszélnek, akkor mégis azt kell mondjam, hogy ami Róma szívében  történt, és amiről egymás után számolnak be a hírforrások, mintha egyfajta gigantikus felismerésről-belső felvilágosodásról lenne szó, az egy átlagos keresztény szemében szinte a semmivel tűnik egyenlőnek. Mire gondolok? Vegyük csak a leginkább kényes témákat!

A szinódus tagjai kimondták, hogy Isten szereti a melegeket, és nekünk is szeretni kell őket. Na bumm: tegye fel a kezét az a hívő keresztény, aki számára ez a kijelentés az újdonság erejével hat! Biztos vagyok benne, hogy lesznek kezek a levegőben, de talán mégsem itt kellene már tartani ebben a kérdésben. Régóta nem az okoz dilemmát, hogy Isten szereti vagy nem szereti a homoszexuálisokat, hanem leginkább az, hogy az egyház úgy igazán semmit sem tud kezdeni velük. Egy másik fontos dilemma a nők egyházi szerepének növelése: a szinódus kimondta, hogy a jövőben több szerepet kell adni a hölgyeknek. Nagyszerű - ismét egy közhely. Különösen azért is, mert a szinódus szövege a beszámolók szerint csak frázisokat tartalmaz, nem mond semmi konkrétumot arról, pontosan milyen szerepvállalásra céloz. Míg a nagyegyházak közül a református és evangélikus egyházban régóta szentelnek fel lelkésznőket, és a kisebbek is egyre nyitottabbak a hölgyek irányában, a katolikus egyház eljutott addig, hogy kimondja, esetleg lehetne hangjuk a nőknek is az egyházban. Tényleg örülnünk kellene ennek? Hasonlóan érdekesen hangzik a pedofília problémájának kezelése. Nem fogja elhinni az olvasó, de a szinódus kimondta, hogy a pedofília jelenségével szigorúan kell bánni. Átláthatóan és felelősen kell viselkedni, no és meg kell előzni a hasonló eseteket. Ugye milyen nagyszerű felismerés? (Igaz, ahogy a hírek megjegyzik, a felelősség világos belátása határozottan hiányzik az évtizedeken át eltitkolt pedofil bűncselekményekkel kapcsolatban.)

Akik régóta olvassák a blogom, nagyon jól tudják, hogy kisegyházi keresztény létemre egyáltalán nem vagyok antikatolikus beállítottságú. Ettől függetlenül őszintén nem értem miért volt szükség egy ilyen volumenű tanácskozásra és globális sajtónyilvánosságra ahhoz, hogy egy átlagos értelmi képességű ember számára egyetlen másodperc alatt belátható igazságokat rögzítsenek a katolikus egyházban. Hát tényleg örülnünk kellene annak, hogy keresztények 2018-ban eljutottak olyan gondolatokra, mint a homoszexuális emberek szeretete, a nők szerepének lehetőségei, vagy egy súlyos bűncselekmény komolyan vétele?

Őszintén bízom abban, hogy másról van szó, én értek félre valamint, és csak a sajtó adja vissza hiányosan ennek az egész eseménynek az értékét, a konkrétumok pedig abban a bizonyos 167 fejezetben rejtőznek. Akkor nem kellene olyasmit írnom, hogy az egyház jelentős fáziskésésben van - ahogy azt már sajnos többször is láthattuk, hittől és világnézettől függetlenül.