Mítosz FAQ

Az előző posztok vitahullámai után megkísérlem röviden összefoglalni mit gondolok a mítoszokról és azok bibliai szerepéről. (Nem ez az első alkalom, hogy a blogban felvetem ezt a témát, és valószínűleg nem is az utolsó - mindazonáltal ezzel a bejegyzéssel én most szeretném ezt a vitát lezárni...) Nem hívő emberek gyakran az egész Bibliát mesének és mítosznak nevezik, erre adott reakcióként pedig főként a konzervatív keresztények élesen próbálják a mítoszt elkülöníteni a Szentírástól. Kérdés ugyanakkor, hogy csak ez a két szemléletmód lehet-e egészséges? A most következő FAQ-ban kísérletet tettem arra, hogy saját magammal szemben is cinikusan kérdezzek, vagyis megszólaltassam azok hangját, akik elutasítóan viszonyulnak a mítoszokhoz.

Kezdjük az elején: mi a csoda a mítosz?

A kérdés pofonegyszerű, a válasz nagyon összetett. A köznyelvben a mítosz a mese, képtelenség, valótlanság szinonimája - ez részben még a Biblia felfogása is, amely azt írja, az emberek elfordítják a fülüket az igazságtól és a mesékhez (gör. müthosz) odafordulnak (2Tim 4,4). A mítosz azonban sokkal több ennél. Azt is szokták mondani, a mítosz gyakorlatilag a "tudomány előtti tudomány" - vagyis ameddig a modern tudományos szemléletmód nem alakult ki, a mítosz mint aetiológiai (eredetmagyarázó) szerepet ellátó irodalmi eszköz, egyfajta primitív tudományként funkcionálva igyekezett magyarázatot adni a dolgok lényegére. Ebben a gondolatban abszolút igaz, hogy a mítosz magyarázat, de a magam részéről mégis jobbnak találom azt a vallástudományi megközelítést, miszerint a mítosz a valóság egy szemléletmódja, mely istenekről és hősökről szóló narratívában ölt testet, üzeneteket konzervál és hagyományoz, s ezt azért teszi, hogy az életet értelmessé tegye az emberek számára. Kérlek, ha van időd olvasd el ezt a bejegyzésem, ahol utóbbi gondolatot jobban kifejtem!

Már bocsánat, de a Bibliában nem mítoszok vannak, hanem történelmi beszámolók...

A Bibliának valóban van történelmi relevanciája, történeti leírások sorát tartalmazza, de ez miért zárja ki, hogy mitikus elemek és szövegrészek is legyenek benne? Gondolj bele: a bibliai időkben - különösen az Ószövetség korszakában - minden nép mítoszokat írt, mitikusan gondolkodott, a mítoszok nyelvén beszélt. Igen, gyakran a valós történelmi eseményeket is mitikus módon örökítette meg, vagy kiegészítette mitikus tartalommal. Ahogy a mondás tartja: mítosz lehet vallás nélkül, de vallás nincs mítosz nélkül. Meglepő ezek után az, ha egy ebben a korban keletkezett szöveg magán viseli a saját korának ezt a meghatározó adottságát? Nem pont az lenne a meglepő, ha NEM így volna? Nem az volna a furcsa, ha a bibliai szöveg teljesen más stílusjegyeket mutatna fel, mint az a kor, amiben keletkezett?

De ha a Bibliában vannak mítoszok, akkor az azt jelenti, hogy történelmileg megbízhatatlan! És akkor onnantól kezdve kidobhatjuk az egészet, mert nem Isten ihlette!

A kérdés az, vajon a Biblia egy mai értelemben vett történelemkönyv kíván-e lenni vagy sem? Amikor bennünket az a kérdés izgat, vajon minden kis apró részlet történelmileg visszaigazolható-e a Bibliában, akkor olyan fokú tudatosságot és történetírói hozzáállást várunk el a bibliai íróktól, amellyel egész biztosan nem rendelkeztek. Ők nem a mi modern módszereinkkel dolgoztak, ezekről a módszerekről nem is tudhattak, következésképpen soha nem is akartak ilyesminek megfelelni. De ez nem azt jelenti, hogy hazudni vagy ferdíteni kívántak volna! Ha feltesszük, hogy egy adott szövegrész tisztán mitikus, annak sem az a célja, hogy hazudjon vagy leplezze a valóságot: sokkal inkább értelmezi a valóságot és ebben az értelmezésben üzeneteket konzervál. Ez a mítosz célja, hogy üzeneteket őrizzen meg és hagyományozzon tovább a következő nemzedékeknek. Valószínűleg a Bibliában a mitikus vonások és a történelmi dolgok általában nem vegytisztán fordulnak elő, hanem keverednek egymással, ahogy minden más hasonló szövegben ez történik.

És ha tegyük fel keveredik a kettő, akkor ki dönti el, meddig tart a mítosz és hol kezdődik a történelem? Te hol húzod meg a határt?

A kérdés maga rossz, mert azt sugallja, hogy a mítosz és a történelem két olyan dolog, melyek között szükségképpen határokat kell húzni, szembe kell állítani őket egymással, vagy szét kell őket feszíteni, ha a színtiszta valóságot keressük. A mítosz bizonyos szempontból értelmezett történelem, nem a történelem ellentéte, hanem azt narratív beszédben megfogalmazó, mitikus elemeket tartalmazó elbeszélés. A bibliai szöveg mondanivalóját a mitikus elemek és a történelmi elemek "összeölelkezése" együtt adja ki - és ha mi megpróbáljuk erőszakkal meghúzni a kettő közti határt, esetleg elválasztani őket, a mondanivaló is sérülni fog. Akár azt próbáljuk tenni, hogy több történelmet "beletöltsünk" a szövegekbe, akár kevesebb mítoszt szeretnénk "bennehagyni", mintha a Biblia ellenállna ezeknek az erőszakos műveleteknek. Nyilvánvaló, hogy a bibliai szerzők a saját koruk emberei voltak és bele se gondoltak abba, hogy eljön majd egy tudományos korszak, amikor nekünk ilyen igényeink lesznek.

Nem győz meg ez az egész, amit leírtál... Innentől kezdve akkor bármi lehet mítosz a Bibliában. Ilyen erővel mondhatjuk, Jézus nem is támadt fel a halálból vagy nem gyógyította meg a vakot, mert az is csak mítosz. Nagyon veszélyes így gondolkodni!

Bár szerintem nem lehet határvonalakat húzni a Bibliában, hogy a mítosz "ettől eddig tart", de azért nem vagyunk teljesen eszköztelenek sem. Támpontokat valamennyire lehet találni, és ebben sokat segíthet ha felismerjük a szöveg műfaját, azokat a stiláris-nyelvi elemeket, melyek iránymutatók a szöveg megértése kapcsán. Erről már korábban írtam egy bejegyzést (egész pontosan kettőt is: az egyik itt van, a másik pedig itt), ahol konkrét szempontokat is említettem. Míg például a teremtéstörténetnek, illetve a világ kezdetének nem voltak szemtanúi, addig az evangéliumi leírások szemtanúk beszámolóin alapszanak. A teremtéstörténet visszatekintő prófécia a múltba, az evangéliumi narratíva alapvetően helyszíni tudósítás a szerzők jelenéből. A teremtéstörténet a mítoszok szóhasználatával is operál, szimbolikus számokat, szójátékokat tartalmaz és vonásaiban emlékeztet más népek teremtéselbeszéléseire. Az evangéliumi szövegekben is vannak ugyan szimbolikus kifejezések, többnyire azonban nem ilyen stíluselemekkel és szójátékokkal van feldúsítva, ráadásul teljesen egyedi kijelentéseket tesz. Ezek a műfaji jellegzetességek ugyan nem mondanak ki egy végső és konkrét "igen/nem" választ a kérdésben, de ha egymás mellé tesszük őket, mintha együttes erővel felvázolnának egy irányt, hogy adott esetben egy szöveg mennyire mitikus vagy történeti igénnyel jelentkezik.

Oké, azt még elismerem, hogy talán-talán a szóhasználatban vannak mitikus elemek, de tartalmilag a Biblia teljesen más, mint a mítoszok!

Nem állítanám, hogy maga a Biblia - úgy, ahogyan van - mítosz lenne, mert ez nem igaz. A Biblia szerintem helyenként tartalmaz mitikus kifejezéseket, de nem csak azokat. Tartalmában is átvesz olyan megoldásokat, melyek nem ellenkeznek a Jahve-hittel, sőt akár szolgálják a mondanivaló kifejtését. Jó példa erre a 74. zsoltár, melyben Jahve mint teremtő összetöri a tengeri Leviátán mitikus szörnyének fejét - épp úgy, ahogy Marduk a teremtő betöri Tiámat (azaz a tengert reprezentáló istenség) fejét, vagy Baál ugyanígy az ellenlábas Jamm istenség fejét. Másik példa a Gilgames-eposz, melyben Gilgames azért veszíti el a halhatatlanságát biztosító növény megevését, mert a kígyó elragadja azt tőle. A teremtéstörténet persze szó szerint nem ezt írja, de itt is a kígyó az, aki egy növény elfogyasztásán keresztül bukáshoz, és a halhatatlanság elveszítéséhez sodorja az embert. A példákat hosszasan lehetne sorolni - jól látható, hogy a mitikusság nemcsak a puszta szavak, hanem a gondolatfűzés, a strukturális felépítés és a tartalmi mondanivaló mentén is jelentkezik.

Sytka, szerintem te nem bízol a Bibliában és az egészet valójában olyannak látod, mint egy mítoszt, mert mindig csak ezt erősítgeted...

Nem látom olyannak, mert markáns különbségek is vannak a Biblia és a mítoszok között. A legfontosabb az, ahogyan a mítosz a világot szemléli. Vagyis teljesen más a bibliai világkép és a mitikus világkép. A mítosz például az időt ciklikusnak (körben forgónak), a bibliai világkép lineárisnak értelmezi. A mítoszban átmenetiséget látunk a különféle szférák, vagyis az istenek, az emberek és a természet területei között, melyek nincsenek egymástól elkülönülve, hanem egymásba folynak: léteznek félistenek, vagy az istenek a természet elemeiben (viharban, Napban, Holdban, szélben) is jelen vannak, de mindenképpen ennek a világnak a részei. Sőt, valahol a természet elemei maguk az istenek. Ezzel a mitikus világképpel szöges ellentétben áll a bibliai világkép, ahol Isten alapvetően transzcendens (még akkor is, ha beavatkozik a világ menetébe), vagyis nem része a teremtett világnak, hanem azon kívül áll. Az isteni szféra, az emberek szférája, és a természet között nincs ilyesféle "összefolyás", mint a mítoszokban, sőt alapvetően karakterese elkülönülnek. Hosszas lenne sorolni, hogy a mítosz milyen rengeteg elemében eltér a biblikus szemléletmódtól. Egyszerre igaz tehát, hogy a bibliai szöveg hasonlít és nem hasonlít a mítoszokhoz. A Biblia a szó szoros értelmében nem mítosz, hanem mitikus elemeket is tartalmazó szöveg.

Hát nem tudom, mindenesetre az biztos, hogy problémás a keresztények előtt a "mítosz" szót használni...

Ez valóban így van. A mítosz mára - a felvilágosodás hatására - elveszítette funkcióját és magyarázkodni kell miatta. Mircea Eliade (lásd fent a fotón), aki kiváló szakértője volt a mítoszoknak, azt prognosztizálta, hogy a 20. század egyik leghasznosabb felfedezése lesz a mítosz megértése. Nem lett igaza, a keresztények esetében különösen nem, hiszen továbbra is gyanakvással gondolunk a mítoszokra, melyekkel alapvetően semmit sem tudunk kezdeni. De talán a kategorikus elutasítás helyett sokat jelent már az is, ha megpróbáljuk megérteni a mítosz anatómiáját.