Ez az egyik igazi forró kása, amit az egyház műveltebb teológusai kerülgetni szoktak, mert attól tartanak, ha foglalkoznak vele, végképp elveszítik a hitelességüket: egy felvilágosult ember ugyanis nem hihet démonok és az ördög létezésében. És egyébként is, csak a nagyon karizmatikus-fundamentalista hívők, illetve a Vatikán hírhedt exorcistái próbálkoznak még az ördögűzéssel - ők pedig csak a bulvármédiába valók. A probléma azonban, amit egyetlen igazi teológus sem tud megkerülni, hogy maga Jézus is gyakorolta ezt a tevékenységet. Hogyan értsük Jézus ördögűzéseit?
Azt kétségkívül el kell ismerni, hogy az ókorban (és a judaizmusban) a káosz és a rombolás minden megnyilvánulását démoni hatalmak működésével magyarázták. És persze főként a pszichózis mindenféle fajtájára mondták ki általános könnyedséggel, hogy azt démonok okozzák: ha egy beteg valamiféle személyiségzavarban vagy pszichés eredetű betegségben szenvedett, rendszerint úgy hitték, az ördög szállta meg. S mivel tényként kezelték, hogy a lelki eredetű betegségek mögött ördögök vannak, tényként kezelték azt is, hogy a megfelelő praktikákkal a megszállott visszanyerheti a szabadságát. Bizonyos lépéseket követve az ördögök kiűzhetőek, az ember felszabadul és a rend visszaáll. Azon sincs mit csodálkozni, hogy a betegek, fogyatékosok és elnyomottak - vagyis tipikusan a társadalmi periférián élő rétegek - könnyen magukra vették a megszállott ember szerepét, sokan valószínűleg attól függetlenül, hogy tényleg azok voltak-e vagy sem.
Mindezek fényében szokás manapság úgy gondolni a "régi idők" démonizált embereire, mint akik az akkor még ismeretlen pszichés betegségek valamelyikétől szenvedtek. Az ördögűzőkre pedig úgy, mint archaikus pszichoterapeutákra, akik egy tudomány előtti kor színvonalán próbáltak bizonyos rituálék segítségével lelki betegségektől szabadságot adni. Nyilvánvaló, hogy a jól koreografált lépések egy-egy ördögűzés esetében tényleg járhattak pszichés felszabadulással: a lelki beteg embert beszippantotta és sodorta a dramatizált esemény, és a maga szerepét eljátszva valóban átélhetett egyfajta megtisztulást és szabadulást. Csak persze azt ne mondjuk - szól a mai ember -, hogy tényleg ördögi lények álltak az egész hátterében, mert azok nem léteznek.
Ebben a racionális forgatókönyvben persze maga Jézus is egy ilyen tehetséges terapeuta, aki karizmatikus fellépésével, a megfelelő időben és helyen kimondott hatásos szavaival, és a melléjük társított odaillő ördögűző koreográfiával hozzájárult a lelkileg zavaros emberek egészségessé tételéhez. A kissé megengedőbb magyarázatok szerint bár Jézus maga is tudta, hogy itt valójában "csak" lelki betegségekről van szó, nem pedig démonokról, nem bolygatta meg saját kora felfogását, hanem alkalmazkodott ahhoz. Pontosan úgy járt el, ahogy az akkoriban szokás volt egy ördögűzés esetében. Az még az evangéliumi szövegekből is kiderül, hogy akkoriban mások is űzték az ördögöket, nem Jézus volt tehát az egyetlen.
Azt hiszem a legtöbb keresztény elégedetlen lehet a fenti magyarázatokkal. És nem feltétlenül azért, mert ellenkezik a modern világ mítosztalanító és racionalizáló szellemiségével. Inkább azért, mert nem ismer rá belőlük arra a Krisztusra, akiről az evangéliumok szólnak. Nem konkrétan a logikailag megindokolt ördögűzés okozza csak a problémát, hanem főként az, hogy amennyiben rábólintunk erre a Jézus-képre, megint a zsákutcába jutott történeti Jézus-kutatás köreit fogjuk róni: azaz volt egy "igazi Jézus", amire rárakódott a "hit Krisztusa", jelen esetben a csodatévő-ördögöt űző Jézus. A történeti Jézus-kutatás eddigi három hulláma évszázadok óta próbálja megtalálni ezt a kétféle Jézust, de nem igazán sikerül neki - valószínűleg azért nem, mert Jézus csak egy létezik.
Egyszóval vagy elfogadjuk Jézust olyannak, amilyennek az egyház, mint értelmező közösség bemutatja nekünk az evangéliumi korpuszban, vagy rábólintunk arra, amit a történeti Jézus-kutatás nyújt, de akkor semmi sem marad a kezünkben, csak spekulációk, egymásnak is ellentmondó Jézus-ábrázolások, melyek többnyire a mai korhoz igazított, jóképű, szakállas, rendszergazda-külsejű srácként lefestett Krisztus-szerűségben foglalhatóak össze. Ha Jézust magát is "megszabadítjuk" az ördögűzéseitől, ahogy Bultmann próbálta megtenni ugyanezt a csodák kapcsán, mi marad nekünk végül? És aki marad, az hogyan lehetne az a Krisztus, aki felforgatta az egész történelmet?
Kettős a rejtély: a korabeli zsidó közönség azt várja egy Messiás-jelölttől, hogy királykodjék, teremtsen világbékét, hozzon felszabadulást, valósítsa meg a Messiási Kor jövőképét. Azt nem várja, hogy maga Isten legyen, feltámadjon, illetve gyógyítson. Nem tartozik a munkaköréhez.
VálaszTörlésEzzel szemben Jézus érzékelteti, hogy Ő a tényleges Messiás, de nem királykodik, nem szabadít fel, nem hozza el, legalábbis nem rövid távon, a Messiási Kort.
Amennyire tudom követni, a mai zsidók álláspontja, hogy ezzel már el is bukta a messiásságot, definíció szerint nem lehet igazi. Istenkedett, feltámadt, gyógyított? Kit érdekel?! - mondják, hiszen ez nem volt feladata, irreleváns a messiássága szempontjából.
A fentiekhez képest alárendelt rejtély, hogy pontosan hogyan gyógyított. Képzeljünk el egy Albert Schweitzer életéről szóló leírást, amiben többek között vírusok is szerepelnek - egy olyan utókor olvasói számára, amely korban a vírust már nem annak hívják, és egészen másképp magyarázzák a betegségek / gyógymódok működését. Ezek az olvasók esetleg bolondnak vagy téveszmésnek fogják tartani Schweitzert, a tisztelőivel együtt? Szerintem nem, mert átlátják, hogy a lényeg a gyógyítás volt, és nem az esetleírásokban használt korabeli terminológia. Nem hiszem, hogy ha ezt átlátják, akkor a Schweitzer-kép máris megfoghatatlanul ködössé válik - épp ellenkezőleg.
Azért az ördög/démonok létezésébe vetett hit nem teljesen olyan, minthogy a vírusokat éppen vírusoknak hívják-e majd vagy sem. A kérdése a modern embernek nem az elnevezésnek szól, hanem a puszta létezésnek. Vagyis nem az a kérdés, hogy a betegségeket ma betegségeknek nevezzük, régen meg démonoknak, hanem hogy egyáltalán léteznek-e démonok?
TörlésA gadarai megszállott esete? Ott azért elég egyértelmű a történet, hacsak a fordítás nem rejt hiányosságokat.
Törlés"az ördög/démonok létezésébe vetett hit nem teljesen olyan"
Törlés- Csak amíg nem érdekel minket a "miért", vagyis hogy egyáltalán mivégre gyógyít a Messiás, amikor nem is kellene ilyennel foglalkoznia. Mit üzent ezzel Isten?
Ehhez képest már eléggé mellékes a "hogyan".
Tény, hogy a dualista világképpel (ördögök <-> angyalok) a modern agy nem tud mit kezdeni, egyszerűen belecsorbul. Ha a "miért"-re tereljük vissza a figyelmünket, sokkal többre megyünk.
Nem ez az egyetlen nyitva hagyott kérdés az evangéliumban: nyitva marad a "miért dőlt rá a munkásokra a torony" kérdés is, csak ott is van mondva, hogy ne ezen rágódjunk. A dualista motívumok esetében nincs kimondva, de szerintem értelemszerű, hogy ezen sem kellene rágódni, mert mellékvágány a Messiás világbeli szereplése szempontjából.
notáhol dayna: mit értesz azalatt, hogy elég egyértelmű a gadarai ördöngős esete?
Törlés"gadarai megszállott: Jézus egy légió ördögöt űzött ki belőle, megengedte, hogy az ördögök a közelben legelésző disznókba menjenek, s az egész konda a meredek parton át a tóba rohant és vízbe fulladt. A csoda a Genezáreti-tó K-i partján történt a pogányok lakta →Tízváros vidékén, Mk 5,1-20: és Lk 8,26-39: Geraza, Mt 8,28-34: →Gadara vidékén. Geraza valójában →Gergesza. A meggyógyult embernek Jézus nem engedte, hogy csatlakozzék hozzá, hanem hazaküldte övéihez, az pedig ment és a Tízvárosban mindenütt elmondta, hogy mit tett vele Jézus."
TörlésÉn ezt nem nagyon tudom másként értelmezni, mint ahogy leírva van, a leírásban pedig egyértelmű választ találni a kérdésedre. De, hogy másként mondjam, én "ösztön"szinten teljesen biztos vagyok benne, hogy számtalan dolog mögött áll valamilyen szellemiség, ami, hát...nem biztos, hogy használ az embernek.
"Én ezt nem nagyon tudom másként értelmezni, mint ahogy leírva van, a leírásban pedig egyértelmű választ találni a kérdésedre. "
TörlésRendben. A kérdésem azért tettem fel, mert manapság ezt a történetet divatos úgy értelmezni, hogy a gadarai megszállott tulajdonképpen epilepsziás volt - amikor a Biblia arról ír, hogy gyötörték a démonok, akkor valójában epilepsziás rohama lehetett. Ez elsőre persze meggyőző magyarázatnak tűnik, kérdés persze hogyan lehet az epilepsziát "áttenni" egy disznónyájba...
Hát, meg hogy lehet beszélgetni vele. :) Én annyit tudok, hogy életem során jópár alkalommal találkoztam dolgokkal, amiket nem tudok másként nevezni, mint hogy gonosz. Nem epilepszia, meg pszichés betegség, hanem egy akár emberen átáramló, vagy rajta keresztül is ható gonosz szellemiség. Nekem ezért beszédes a gadarai megszállott esete is. Mert a gonosz addig racionalizálható, amíg a megszállottból ki nem megy, ami utána történik, arra már csak metafizikai szinten van magyarázat. Innen már nem áll messze az sem, hogy ennek a gonosznak akár akadnak különböző (szellemi?)formái, megjelenései. De emiatt nem gondolom, hogy mindenütt démonokat kéne látni. :) Isten szerintem megőriz minket, védtelenek azokon a területeken lehetünk, ahol még nincs ott teljesen. Viszont valahol meg szükséges is, hogy legyen rossz, mert különben mi mozgatná a dolgokat? Furcsa egy titok ez, bár a megoldása számomra nem az, hogy túl sokat agyalok ezen, vagy hogy minden mögé odafestem az ördögöt. Amúgy értelmezésben Hamvas Béla gondolkodása áll legközelebb hozzám a gonoszról,"antikrisztusról", ami igazából a személytelent jelöli gonosznak, vagy azt a helyet, ahol nincs Isten, szeretet. A racionalizáció növel minden emberben ezt a személytelenséget, vagy annak a terét...
TörlésEgy időben elég sokat foglalkozott ez a kérdés, mivel közvetlenül is volt dolgom pszichiátriai betegekkel. A kérdés úgy vetődik fel, ahogy Sytka is felveti; tekinthetjük-e a bibliában megszállott embereket egyszerűen mentálisan sérülteknek? Nekem más dilemmákban is szokott segíteni, ha visszafelé haladok a gondolatmenetben. Csak a skizofrénia előfordulási gyakoriság világszerte 0,85%, és ez nagyjából azonos a különböző népcsoportoknál. Joggal feltételezhető, hogy Jézus idejében is jelen volt. Ha már a gadarai megszállott szóba került, a bibliai leírás legalábbis erősen emlékeztet egy kezeletlen skizofrénia tüneteire. Ha feltesszük, hogy valóban erről van, szó, vajon mit várnánk el a korabeli szerzőtől? Hogy 2000 évvel későbbi fogalmakat próbáljon ráerőltetni a kortársaira, vagy azt, hogy legyen számukra közérthető?
VálaszTörlésLukács (az orvos!) leírásában gyakran elmosódik a megszállottság határa. Pl a 4:39-ben mintha a lázat is valamiféle megszállónak tekintené, ami Jézus parancsára távozik Péter anyósából. A 6:18-ban pedig azt, mondja, hogy akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. Szerintem általánosságban elmondható, hogy a diagnózist a közfelfogás, a gyógyulást Jézus adta. És ezt hasonlítsuk össze a Lk 22:3-mal; "A Sátán bement Júdásba", aztán a zavartság legkisebb jele nélkül, tiszta elmeállapotban elment egy tárgyalásra. Na, itt lenne igazán dolga a mai ördögűzőknek!
Nekem ez soha nem okozott problémát. Ördögök vannak. Ki lehet űzni őket. Az, hogy a modern ember nem akarja elhinni a létezésüket, nem zavar. Nem mindenben a modern embernek van igaza-
VálaszTörlésAz a gond, hogy a Bibliából semmi konkrétat nem tudunk meg a transzcendens világ berendezkedéséről. Vannak utalások ördögökre, démonokra, stb., de ezekből nem bontható ki következetes világkép. Az Ószövetség inkább ördögtelen, mint fordítva, viszont az Esszénus irodalom bővelkedik negatív túlvilági lényekben, Jézus idejében ez lehetett a trendi ponyvairodalom.
TörlésMivel Jézus jelként használta a csodáit, és nem tudományos dolgozatként, ezekből csak annyi következik, hogy a korabeli közönség világképébe illeszkedve adta át az örök üzenetét (bármit is gondolt egyébként a transzcendens kozmoszról). A közönséget nem az ördögök létéről kellett meggyőznie (a jelek szerint az ördöghit eleve rettentő szilárd volt), hanem arról, hogy Ő a Messiás, aki lehozta a földre Isten királyságát (érdekes, hogy ezt meg nem igazán hitték, az Isten-hit közel sem volt olyan szilárd).
Nekem úgy tűnik, ez ma is jellegzetes felállás: aki nem igazán bízik Istenben, az az ördögökben sziklaszilárdan hisz - rejtély, miért. Talán dacjelenség: az ördög ellen harcolva éldegélni az életet valószínűleg könnyebb, mint Isten mellett elköteleződve.
Nem így vagyunk-e a közélettel is: jobban tudjuk, melyik pártot miért utáljuk, mint azt, hogy melyiket milyennek szeretnénk.
Kedves Ada! Én nem akarom kizárni a tisztátalan lelkek létezését, ha rám (is) gondoltál. Csak egyrészt Lászlóhoz hasonlóan úgy gondolom, hogy a megszállottság, mint a jellegzetesen bizarr, irracionális viselkedés magyarázata nem bibliai sajátosság, hanem az általános (zsidó és pogány) közfelfogás része. Másrészt viszont súlyos hibának tartom, hogyha ma bizonyos bizarr, irracionális viselkedést mutató embertársainkkal magukat szakavatottnak gondoló hívők ördögűzéssel kisérletezgetnének. (Pl. egy epilepsziással, akinek, ha rohama van habzik a szája, ha elharapja a nyelvét dől a vér a szájából, elvágódik, és rángatózik. Szóval nem jó látvány. De gyógyszerekkel jól kezelhető, akár tünetmentesé tehető a beteg. Jézus idejében, ha ilyesmi előfordult, nem is volt más lehetőség a kezelésére, mint az ördögűzés, mivel a tünetek alapján mondták ki a diagnózist, nem pedig valami különleges isteni kinyilatkoztatás alapján.
TörlésElgondolkodva az ördögkérdésen: szerintem az ördögök valójában ördög-jelenség az agyunkon belül. Van ördög (e néven összefoglalható és gyógyítható tünetcsoport), csak nem a külvilágban, hanem belső töredezettségünk (multi-perszonalitásunk) részeként. Isten viszont nem csupán belső jelenségünk, hanem egyben külső realitás is.
TörlésEz lehet a megoldás arra a rejtélyre, hogy Isten hiányában miért lesz ördögivé az első blikkre ép gondolkodásúnak látszó ember: van az agyában egy Isten alakú lyuk, amit csak Isten tud igazán betölteni. Az "ördög" viszont nem lyuk az agyban, hanem a számos személyiségtöredék egyike, és Isten kizártságában fokozatosan átveszi az irányítást.