"Nem vagyok rossz ember, csináltam sok butaságot, próbálok minél kevesebb butaságot csinálni..." - ez a véleménye saját magáról egy friss interjú szerint a médiából híressé vált "Dózsa György úti gázolónak", azaz M. Richárdnak. Mindenki tudja, ő az a nem rossz ember, aki bőven túllépve a megengedett sebességet, jogosítvány nélkül száguldozva karambolozott egy másik autóval Budapesten. A balesetben ketten életüket is veszítették. M. Richárd példája sajnos nem egyedi, azonban kiváló illusztrációja annak a betegségnek, amiben a modern szekuláris nyugati világ szenved.
Nem lenne szép dolog tüzelni ilyen könnyű célpontra, ezért én most eltekintek M. Richárd életmódjának és múltjának részletes elemzésétől, s noha nem csak ő hibázott a kérdéses balesetben (ezt azért kár lenne elfelejteni), példája pedig meglehetősen szélsőséges, talán éppen ezért világít rá kontrasztosan a mai társadalom szerintem egyik legnagyobb fogyatékosságára. Miben áll ez a fogyatékosság?
A Dózsa György úti gázoló azt mondja, sajnálja ami történt, de hát nem volt semmiféle szándékosság benne. Ez persze szó szerint igaz: nyilván nem előre megfontolt módon gázolta halálra a balesetben elhunytakat, s nem azzal a céllal kelt fel aznap reggel, hogy mire lemegy a nap, két ember élete szárad majd a lelkén. De valószínűleg nem véletlenül ült volán mögé jogosítvány nélkül (mivel korábban annyi szabálytalanságot követett el, hogy azt bevonták tőle). Nem véletlenül száguldozott Budapest utcáin. Nem véletlen, hogy éppen vele és így történt meg ez az eset. Az a baj, hogy sofőrként tökéletesen ismerem az ilyesféle vezetőket, hiszen látom őket nap, mint nap. Ők azok, akik a buszsávban előzik végig a sort, centikre megközelítik az autópályán az előttük haladó autókat, és természetesen csakis irányjelzés nélkül kanyarodnak. Eszük az őszintén szólva nincs, csak német luxusautójuk van. Csupán idő és balszerencse kérdése, mikor járulnak hozzá tettlegesen egy súlyosabb baleset kialakulásához.
Ám amiért ezt az egész szomorú esetet előszedtem, mert egy átfogóbb probléma illusztratív tünetének tartom. Ez pedig egyszerűen és lecsupaszítva úgy szól, hogy a modern, szekuláris, nyugati ember számára megszűnt a bűntudat, ebből következően a bűnbánat érzése is. Ezekkel a fogalmakkal ma már alig tudunk valamit kezdeni. Az emberek ahhoz vannak szokva, hogy legrosszabb esetben is csak hibáznak - vagy ahogyan M. Richárd fogalmazott, "sok butaságot" művelnek -, de vétkezni már nem vagyunk képesek. Az igazi, mélyről jövő bűntudat, melyet például Péter apostol érzett Jézus háromszori megtagadása után, fényévekre kerüli el az öntudatos mai embert. És ez nemcsak az egyszerű tyúktolvajok, hanem a halált okozó vétkesek esetében is pontosan így van, még ők sem kapcsolnak, ők sem ismerik fel saját tetteikben a bűnt. Egyszerűen hiperérzékenyek lettünk arra, hogy magunkat bűnösnek lássuk.
Jómagam évekig jártam egy börtönbe igét hirdetni a bent lévőknek, akikkel az alkalmak után mindig lehetőségem volt négyszemközt is néhány szót váltani. Ilyenkor persze mindig rákérdeztem, ki miért került be ide. A válaszok változatosak voltak, de egyetlen metszéspontban szinte teljesen megegyeztek: mindenki önhibáján kívül, ártatlanul jutott rács mögé - mármint a saját bevallása szerint. A néhány valóban megtért fogvatartottól eltekintve egyetlen esetre sem emlékszem, amikor egy bentlakó őszintén azt mondta volna, bűnt követett el és ezért megérdemelten ül. Ilyen nem volt. Csupa peches és ártatlan ember hordta a börtönruhát.
Mármost, ha azok sem ismerik fel saját bűnösségüket, akik a társadalmi többség által elfogadott mércék szerint is börtönbe valók, akkor vajon mennyire lesz képes ilyesmire az, aki legalábbis a polgári és büntetőtörvényeket nem szegi meg, de erkölcsileg vétkes? A választ erre a kérdésre a mai társadalom adja meg. A bűntelenség világában élünk, ahol - Ákos erről szóló nótája szerint - "mindenki táncol", akárcsak egy hatalmas bálteremben. Elbántunk a bűnnel, de közben nem vesszük észre, hogy valójában fordítva történt, az bánt el velünk. Száműztük a bűntudatot, a felelősség vállalást és a bűnök elrendezését, s ezeket mind az ódivatú egyház rögeszméjének tartjuk. Furcsa dolog ez, mert egy bűn nélküli világnak nagyjából paradicsominak kellene lennie, de azt azért még mindannyian érzékeljük, hogy ez nem az a világ.
Ez az alapállás nemcsak önmagában rossz, habár ez is igaz. Hiszen az a társadalom, mely képes elhitetni magával, hogy vétkezni képtelen emberekből áll, javulásra és a dolgok megjobbítására sem lesz képes. Ugyanakkor meggyőzhetetlenné válik az evangéliumról is, merthogy annak alapvető jó híre abból a talajból fakad, hogy az embernek éppen a bűnössége miatt van szüksége a megváltásra. Ha a mai ember számára nincs bűn, akkor értelmezhetetlen a megváltás is. Így oltja be magát a társadalom evangélium ellen, a keresztényeknek pedig a már immunis közegben kell képviselniük a hitet. Nehéz feladat, nagy falat.
A bűntudathoz és a bűnbánathoz az értelem és a lelkiismeret jó együttműködésére lenne szükség. Vannak emberek, akiket figyelve úgy tűnhet nincs is lelkiismeretük, pedig csak arról van szó, hogy az értelmük valami másról győzi meg őket. Ha például valaki megütközik a politikai vezetők visszaélésein úgy gondolhatja, hogy kisebb becstelenségeket ő is megengedhet magának.A bűntudat hiánya a helyes gondolkodás hiányát mutatja. (érdekes, hogy Péteren kívül, még Júdás is elismerte, hogy "vétkezett")
VálaszTörlésJúdásról azt írja az ige, hogy "nem találta a megbánás helyét" - nem tudom ez miféle bűnfelismerést jelenthetett nála. Lehet, hogy csak addig jutott, hogy "butaságot csinált".
TörlésEgyébként igazad van: a mai társadalomban a bűnt megmagyarázzuk - ez a kezelésünk egyik módja a többi mellett.
Szerintem az illető nem a modern ember lelkének tükre, hanem ellenkezőleg: egy vízözön előtti figura (a vízözönt okozó típus), akiből elvben nem maradt, csak Noé családjának recesszív génjei miatt bukkan fel néha, szerencsére egyre ritkábban.
TörlésA modern ember jobban jár Arisztotelész erényetikájával (pozitív gondolkodás némi hiányérzettel), mint a l'art pour l'art bűnbánat fokozásával (negatív gondolkodás). Jézus kortársainak nullaközeli belső neurózisuk volt, számukra még új és jó ötlet volt a - belülről fakadó - bűnbánat. A modern ember magas neurózisszinttel rendelkezik, ezen a bűnbánatfokozás csak rontana. Erényeket célszerű fokoznunk: hagyjunk szebb világot az utódainkra, mint amilyet örököltünk az elődeinktől.
Pl.: a mai ember tele van bűntudattal amiatt, hogy mennyi E-számos kaját eszik, hogy kidobott egy fél szelet kenyeret, hogy lehúzta a vécét, hogy sok ezer kilométerre irtják az erdőt, hogy a japánok bálnát esznek, vagy hogy még vannak politikailag inkorrektek... Ellenben cseppet sem izgatja, hogy a saját közössége fennmarad-e, és mekkora jólétben. A meglévő rengeteg bűntudatot kellene fenntarthatósági szempontok szerint átcsoportosítani, és csacsiságok helyett okosságok miatt aggódni. Arányosan azzal, hogy mekkora ráhatásunk van aggódásunk tárgyára. Az esőerdő nincs a mi kezünkben, a kidobatlan kenyerünk sosem jut el az éhezőkhöz, a saját közösségünk fenntartható jóléte viszont tényleg rajtunk múlik.
"Szerintem az illető nem a modern ember lelkének tükre, hanem ellenkezőleg: egy vízözön előtti figura (a vízözönt okozó típus), akiből elvben nem maradt, csak Noé családjának recesszív génjei miatt bukkan fel néha, szerencsére egyre ritkábban."
TörlésEz nagyon tudományosnak, mégis légből kapottnak hangzik, nem hiszem, hogy a géneknek bármi köze lenne a lelkiismerethez. A közgondolkodásnak már annál inkább. A jelenkori nyugati kultúránkban az EGO mindenekfelettisége egyszerűen nem engedi meg a bűnt nevén nevezni, mert az gyengeségre, esendőségre utalna és célponttá tenné az embert. A neurózis mibenléte pont ebben feszül: az esendő, bűnös természetű, megváltásra vágyó ember és az énközpontú ember között, aki önmaga istene akar lenni. Hiszen önmagát senki nem ítélné el (1Kor.11:31,32), ezért gyakori az a jelenség, hogy csupa "ártatlanul elítélt" ember ül a börtönrácsok mögött. Ha valaki önmaga ura, úgy gondolja, csak önmaga felé kell számot adnia, ő szabhatja a törvényeket, és a saját szabályrendszere alapján még ítélkezhet is a többi ember felett. Ez viszont már nem modernkori jelenség, hanem Krisztus földi szolgálata előtt, alatt és azóta is jelen volt/van/lesz. Ő ezért jött el, hogy rámutasson az önigazultságunkra, és arra, hogy híján vagyunk az Isten dicsőségének, és hogy totális mértékben átformálja a szívünket és hogy a minket lehúzó (neurózist okozó) bűnteher-csomagunkat a keresztfájára akasszuk.
Jézus paradigmaváltó szerepével teljesen egyetértek. A posztban írt személyiségprofilnak nincs csomagja, amit akasztana, gátlások nélküli őskori típus. Egykor a legtöbb ember ilyen volt - aztán jött (a Buddha, a hellén bölcselet, és végül) Jézus.
Törlés"Egykor a legtöbb ember ilyen volt"
TörlésNem hiszem. Ki figyelt volna akkor Buddha, Jézus vagy bölcsek szavára?
Ahányan a mai muszlimok közül figyelnek rájuk: szinte senki.
TörlésNem is tudom, hol kezdjem. Kigyúrt test, macsó szöveg, sportautó... Vastag smink. De ki tudja, mi van alatta? Aki szégyellte már magát életében, tudja milyen cefetül rossz érzés. Szívesen szabadulna tőle az ember minél gyorsabban, szinte bármi áron. Itt az én saját élményeim szerint markánsan kettéválik az, ami a felszínen és ami a mélyben zajlik. A felszínen reagálni kell. Akit megsértettem, a családja, a szomszédok, a rendőr, a riporter kérdez, vádol, fenyegetőzik. és nyilván ki-ki aszerint reagál, amire kondícionálták gyerekkorában. Engem pl. arra, hogy ismerd el, ne vitatkozz, akkor se, ha a vádaknak csak a tizede igaz. Mást talán arra, hogy nem szabad gyengének látszanod, még akkor sem, ha nagyot vétkeztél, mert a gyengét eltiporják.
VálaszTörlésSok olyan valós történetet kellene látnunk a médiában (a sok sületlenség helyett), ahol valódi vétek, valódi megbánás, és valódi megbocsátás történik. Hál'Istennek, azért erre is van példa. Pl. előttem van egy video a netről, amelyen a Ruandai mészárlás után pár évvel egy levágott kezű nő és az a férfi, aki ezt tette vele, együtt adnak interjút. Úgy tudom, ott egy államilag támogatott megbékélési program volt szép eredménnyel. Ez mondjuk azt erősíti, hogy nagyon nem mindegy, hogy a politika milyen viselkedésmintákat erősít a maga eszközeivel.
Ettől függetlenül nem hiszem, hogy a lelkigondozók, gyóntató papok munka nélkül maradnának a következő évtizedben, mert a mélyben azért van, aminek felszínre kellene törnie. Önmarcangolásra hajlamosakból, mentegetődzőkből és a felelősséget mindig másokra hárítókból egyaránt.
Még egy gondolat a média szerepéről. Szerintem egyértelmű, hogy a bulvármédia nem érdekelt abban, hogy egy bűncselekmény az evangéliumi megoldás síkjára terelődjön. Csak egy példa a mai termésből: "Halálos fenyegetés, obszcén felirat: elszabadultak az indulatok tinik brutális videója miatt ... (itt következik egy részletesebb leírás) ... Ha további részleteket szeretne megtudni a brutális támadásról, akkor ide kattintva elolvashatja." Vajon az újságíró tisztában van azzal, hogy amikor látszólag tényszerűen közli, hogy "elszabadultak az indulatok", valójában ő is részese az indulatok elszabadulásának? XXI. századi technológia és Kr.e. XXI. századi törzsi etika bizarr házassága: "Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekhért" Nem baj, lényeg, hogy a jövő héten is legyen miről írni, mert így lehet végignézetni a video elején megjelenő személyi kölcsön reklámot.
VálaszTörlésPersze, ezzel aligha mondtam újat, sokan kongatják a vészharangot, de úgy tűnik, nem sok eredménnyel.
Plusz egy gondolat Omnium Minister szerepéről, aki tájékoztat a bulvársajtó legújabb híréről.
VálaszTörlésVajon Omnium Minister tisztában van azzal, hogy amikor olvassa a bulvársajtót, ami látszólag tényszerűen közli, hogy "elszabadultak az indulatok", valójában ő is részese az indulatok elszabadulásának? Mert avval, hogy Omnium Minister a bulvársajtó olvasótáborát gyarapítja, biztosítja, hogy annak a jövő héten is lesz miről írni, és bemutathatja személyi kölcsön rekláját is.
Kedves Omnium Minister, tényleg nem mondtál újat, viszont éppen azt tetted, amit a bulvársajtó elvár tőled: olvasod.
Amennyiben Sytka is tájékoztatott a bulvársajtó (egyik) legújabb híréről, annyiban valóban én is azt tettem. Egyébként nem olvasom a bulvársajtót. Ennek ellenére időnként akarva-akaratlanul belebotlom, mivel még nem szántam rá magam egy radikális szakításra az azt hordozó technológiával (internet, TV)valamint azokkal az embertársaimmal, akik kisebb-nagyobb mértékben tényleg olvassák.
Törlés