Tények és címkék

Ha tetszik, ha nem, aki keresztény, az a címkék világában él. Egyáltalán nem úgy van az, ahogyan még az apostoli időkben volt, amikor többnyire két opció létezett: a zsidó és a pogánykeresztények tábora. (Ráadásul nem is feltétlen hitvallási, hanem származási alapon lehetett része az ember egyiknek vagy másiknak.) A kényszeres címkézésnek nemcsak az a komoly hátulütője, hogy könnyedén egymás ellen hangolja a hívőket, hanem van ennél rosszabb is: a valóság szemfedőjeként működik.

Vannak olyan kérdések, melyek felett nem tudunk napirendre térni, hanem időről-időre újra elővesszük és rágcsáljuk őket. Létezett Ádám és Éva? Tökéletes és ellentmondásmentes a Biblia? Volt globális özönvíz az emberiség történetében? Tényleg feltámadt Jézus a halálból? Működnek manapság is a Szentlélek ajándékai? Azt hiszem még számos más kérdéssel is lehetne bővíteni ezt a listát.

Az ember elvileg arra számítana, hogy ezeknek a kérdéseknek egy jó része empirikusan, tudományos módszertannal, illetve a történeti kutatás eszköztárával vizsgálható és jó eséllyel megválaszolható. Vagyis, a kérdések jó része bár tényleg a keresztény hitünket érinti, de nem feltétlenül keresztény hit kérdése. Így például az, hogy volt-e globális özönvíz vagy nem volt, elvileg egy empirikus kérdés, ami nem azon kellene eldőljön, kinek mi a hitvallása, hogy akkor neoliberális protestáns vagy inkább konzervatív evangelikál irányzatot követ-e, szesszácionista vagy kontinuacionista felfogása van, és különben is aláírta a csikágói nyilatkozatot vagy sem. 

A címkék az ilyen kérdések kapcsán rendkívül irritálóak és őszintén szólva meglehetősen feleslegesek is, mert tompítják a tisztánlátást. Magam is tapasztaltam ezt: számos alkalommal, amikor pusztán megkíséreltem felvetni valamelyik problémát a fentiek közül, a beszélgetés és eszmecsere rövid időn belül egy egészen más síkra terelődött. Azon a síkon már nem a tényleges kérdésekről beszélgettünk, hanem az én felekezeti hovatartozásomról, bizonyos hitcikkelyekhez és dogmatikai elvekhez való viszonyulásomról, teológiai és hermeneutikai nézeteimről - de nem a tényekről és bizonyítékokról. Persze nyilván van abban igazság, hogy például a Szentlélek ajándékainak mai jelenlétéről alkotott képünket befolyásolja az, amilyen elvek mentén magyarázzuk az ezzel kapcsolatos textusokat - mégis a lényeg nem ezen dől el, hanem azon, hogy tényleg működnek-e a Szentlélek ajándékai? Azaz látjuk-e egyértelműen ezeket az ajándékokat vagy sem? A globális özönvízről szóló bibliai szöveg történeti valóságáról szóló felfogásunkat minden bizonnyal alakítja az is, amilyen exegetikai módszerrel értelmezzük az erről szóló szöveget. No és persze befolyásolja a számos előfeltételezésünk és felekezeti hovatartozásunk, teológiai ízlésünk és még a nagyapánktól hallott prédikációk is - de ezek együttvéve is csak mellékes kérdések amellett, hogy a bizonyítékok súlya alapján reális-e egyáltalán globális özönvízről beszélnünk?

Megfigyelésem szerint a helyzet sok esetben tehát úgy alakul, hogy tökéletesen fordítva ülünk a lovon. Nem a felhalmozott bizonyítékok súlya alapján döntjük el bizonyos kérdésekről, hogy miként is gondolkodjunk róluk, hanem az ezekhez képest mellékesebbnek számító körülményeket összeseperjük, aztán ebből a kupacból kiindulva próbálunk empirikus módon tájékozódni. Természetesen a dolog halva született ötlet, ami inkább csak a veszekedések számát gyarapítja és egy fikarcnyit sem visz közelebb a válaszadáshoz. Viszont könnyedén vezet el szakadásokhoz, melyek újabb és újabb címkék generálását is jelentik. Az újabb címkék pedig tovább csökkentik a tisztánlátás lehetőségét - és az egész körfolyamat így válik egy önmagát erősítő csapdahelyzetté. Ebből az ördögi körből csak akkor lehet jól kikerülni, ha végre megfordulunk a lovon: erre azonban meglátásom szerint nagyon kevés szándék és igény mutatkozik a keresztények között. Túlságosan leköt bennünket, hogy a saját magunknak alkotott címkékkel bajlódjunk, azokat katalogizáljuk és utána egymást is besorolgassuk egyik vagy másik szekértáborba. Ebből az egyetlen kiút csakis az lehet, ha az ember maga teszi félre a címkéit, amikor válaszokat keres - legalább erre az időre megszabadul tőlük.