Máricus 15-én véget ér a Felház, egy három és féléves, fiatalok által tető alá hozott felekezetközi kezdeményezés, melyről többen azt mondták indulásakor, ez hozhatja el az igazi áttörést a kereszténység számára Magyarországon. A Felházba fiatalok ezrei és ezrei jártak el új lendületet kapni a hitükhöz - de mekkora áttöréshez vezetett el maga a mozgalom?
Senki ne értse félre: alapvetően nem az én tisztem értékelni a Felház teljesítményét. Ez a jog azt hiszem alapvetően Istent illeti meg, és másodsorban magukat a szervezőket, akik valószínűleg el is fogják végezni a kiértékelés feladatát. De mégis, ha valaki volt már Felházon (én igen), látta a videóikat, olvasta a sajtóban róluk megjelent cikkeket, és úgy általában figyelemmel kísérte a mozgalom alakulását, óhatatlanul kialakított egy képet magában.
Bevallom őszintén, ez a kép bennem meglehetősen vegyes, de inkább mégis a pozitív irányba hajlik. Ennek egyszerűen az az oka, hogy középkorú emberként is felszabadító érzés volt látnom azt a hatalmas lelkesedést, amit az alkalmakra eljáró fiatal keresztények újból és újból átéltek a Felházakon. Bitang jó volt látni olyan hívőket, akik minden fásultság és cinizmus nélkül szívből és őszintén hisznek, és minden vágyuk az, hogy más is kövesse őket ebben a hitben. Ráadásul olvasva a különféle interjúkat egyértelműen az volt a benyomásom, hogy a Felház szervezőit tisztán evangéliumi szándékok vezették. Lehetett volna másként is. Egy ilyen volumenű kezdeményezésnél manapság joggal lehetne anyagi, erkölcsi vagy más önző haszonlesésre gyanakodni. De a Felház mindvégig megmaradt annak, aminek indult: az evangélium üzenetét hirdető, dicsőítő alkalomnak.
Azonban minden pozitív véleményem mellett mégis azt kell mondanom, hogy a Felház nem hozta el Magyarországnak azt az átütő sikert, amit sokan neki tulajdonítottak, talán kissé naivan. Ebben a sikerben persze nem biztos, hogy a vezetők is bíztak, de jómagam számos hangot hallottam az elmúlt években, ami azt pedzegette, ez lesz az útja annak, hogy embertömegek megtérjenek és a kereszténységhez csatlakozzanak Magyarországon.
Legyünk őszinték: a Felház főként és elsősorban azért kerülhetett bele többször is a napi hírfolyamba, mert az egyik fő szervezőjét Orbán Gáspárnak hívják. Orbán Gáspárról korábban már írtam itt a blogban és a véleményem róla azóta sem változott. Én benne egy lelkes és mélyen hívő srácot látok, akit teljesen indokolatlan és felesleges az apja viselt dolgai miatt kikezdeni. Mégis úgy látom, a világi sajtó számára a Felház szerintem csakis Gáspár miatt volt érdekes, legutóbb is főként azért, mert kiderült, szinte mindenben vitában áll az apjával és álláspontja szerint nem helyes egyik népcsoport ellen sem gyűlöletet szítani. Vagyis a széles tömegek érdeklődése nem Gáspár mennyei Atyjára, hanem földi apjára irányult. Az egész projekt érdekességét a világi szemekben ez adta. Groteszknek tűnik kimondani, de a Felház sajtószereplései éppen emiatt közvetetten Orbán Viktornak köszönhetők. És ha valami ebben az országban Orbán Viktornak köszönhető, az máris megosztáshoz, indulatokhoz, vaskos érzelmekhez vezet - de nem valószínű, hogy ébredéshez is. Úgy sejtem, Orbán Gáspár olykor maga is feszenghetett ebben a szerepben, néha minden bizonnyal szorította ez a levehetetlen kabát, hiszen sokkal szívesebben beszélne ő a médiafogyasztóknak Krisztusról és az evangéliumról - de a világi sajtó mégis azokat a mondatait emeli ki, azokat tartja érdekesnek, melyek az apjával kapcsolatosak. A többi nem igazán érdekli őket, ahogy a nézőiket és olvasóikat sem.
A Felház ezért nekem leginkább egy elgondolkodtató kérdőjel marad, de ez a kérdőjel nemcsak a Felháznak szól, hanem úgy általában a magyarországi helyzetképnek is. A helyzet ugyanis még mindig pontosan ugyanolyan, amilyen évtizedek óta. A Felház pályaíve újból megmutatta, hogy egyszerűen nem találjuk a kulcsot ebben a kis országban az emberekhez. Ha el is érjük a szélesebb közönség ingerküszöbét, ha eljut a tömegekhez a hírünk, a jelek szerint az sem az evangélium, hanem valamilyen mellékes dolog vagy kérdés kapcsán történik. A magyar társadalom ajtaja továbbra is zárva áll előttünk, és az erőteljesebb kopogásaink ellenére sem hajlandó kinyílni.
A Felházas srácok, beleértve Orbán Gáspárt, persze nem adják fel, ami dicséretes. Az utolsó Felház alkalom március 15-én lesz a Tüske Csarnokban, azután a lelkesedéssel átitatott próbálkozás különféle mozgalmakban és kisebb projektekben él majd tovább. A kopogtatás tehát folytatódik, ez nem is kérdés, de vajon nyílik-e majd az a bizonyos ajtó?
Az ilyen kezdeményezések lelkesedését nem a hit, vagy az Isten iránti szeretet fűti, hanem a tudatlanság
VálaszTörlésSefa, voltál már Felházon?
Törlésnem. De nem is kifejezetten a felházra értettem, hanem az ilyen és ehhez hasonló nagy reményekkel induló, aztán csendben elhaló mozgalmakra, amelyekben javarészt fiatalok vesznek részt
TörlésIgen, részben tudatlanság, illetve én inkább úgy fogalmaznék, tapasztalatlanság is van ebben. De ez miért is zárná ki az őszinte hitet és az Isten iránti szeretetet? Nem zárja ki. Egyértelműen az volt a benyomásom, hogy ezek a srácok szeretik Istent és őszintén hisznek - amellett, hogy tapasztalatlanok. Én sem voltam jobb megboldogult fiatalkoromban. :-)
Törlésigen. A tapasztalatlanság is, de a tudatlanság is együtt okozza ezt. Szerintem igenis kizárja az isten iránti szeretetet az, ha valakinek hiányzik a megfelelő tudása Istenről, akkor az a tudás hiányában csupán a saját maga által létrehozott istenképben hisz. Az pedig sokszor távol áll az igazitól. És én sem voltam jobb. Én már 19-20 évesen híresen odaadó voltam az Isten iránt, sokkal jobban, mint a korosztályom általában. És tudom, hogy ebben a tudatlanságom, a könnyen befolyásolhatóságom és persze az amúgy is lelkes egyéniségem volt a hibás. De nem tudom az ellenszerét, mert a fiam is ilyen lett, és nem tudom lebeszélni arról, hogy komolyan vegye a hitét :D
Törlés"a tudás hiányában csupán a saját maga által létrehozott istenképben hisz"
TörlésLehet, hogy ez elkeserítő lesz számodra, de mindenki a maga istenképén keresztül hisz Istenben. Nincs a földön hívő ember, aki ezt megkerülheti, korosztálytól, naivitástól és lelkesedéstől függetlenül. De ez itt most OFF téma, úgyhogy nem akarok belekezdeni.
:) nem elkeserítő. Tisztában vagyok vele. Ezért sem hiszem azt, hogy ez így jó. És pont ezért képtelen a kereszténység a megújulásra. Túlságosan relatív az egész. Nincs egy konkrét, jól meghatározható elvárás a kereszténység felé. Emiatt van ezerfelé szakadva
TörlésTudjátok mi a baj? Nem következett be az újjászületés. Nincs ebben az országban egyetlen ember sem aki újjászületett volna.
TörlésSzerintem is ez a pontos megfogalmazása a probléma okának :/
TörlésHa nincs 1 újjászületett sem ott,akkor te sem vagy az . Így spirituális halottként te sem tudod felismerni mi is az újjászületés és ki van felülről szuletve. Te még mindig halott vagy ,vak és süket így nem is érthetetlen miről van szó se nem biralgathatsz a spirituális dolgok felől . Így sajna azt sem érted amit irok. Újjá nem születettek kérdezni pneumatikus dolgokról az olyan mint a harcsa véleményét kérdezni a felette ívelő híd értelméről !!! :-)
TörlésDe mivel az országban egy sincs, így te sem vagy az, és te sem érted mit írsz?
Törlés"Nincs ebben az országban egyetlen ember sem aki újjászületett volna"? Csodálatos lehet minden magyar embert ismerni. Nyilván csak így képes valaki ilyet állítani.
TörlésSok mozgalom működik, amelyek semmilyen publicitást nem kapnak, de teszik a dolgukat hètről hétre.
VálaszTörlésA fiatalokat lebecsülni gőg. Ha jól emlékszem, 1956-ban is az ifjúság volt a tömeg a társadalomban. És nem értettek a harchoz, de mégis feltartóztatták az akkori világ legnagyobb hadseregét (lásd, Csepelen nem november 4-én tették le a fegyvert, hanem 12-én).
Az út, az igazság és az élet nekik is tudott. Ők képesek segíteni a szegényeket és megosztani vagyonukat.
Korábban is volt, aki így tett. Lásd Ferenc nevű ifjút Assisiból. Meztelenül hagyta ott mindenét Istenért.
A fiatalokat lebecsülni gőg. De egy ember, vagy embercsoport korlátait meghatározni bölcsesség. Azt állítani az elefántról, hogy tud repülni, komoly elmebeli problémát jelez, de pontosan meghatározni, hogy miért nem tud, az bölcsesség. A fiatalokról azt állítani, hogy keveset tudnak, az a realitás. És azt állítani, hogy többet mint az idősek, az a gőg. Olvass utána a Dunning-Kruger hatásnak
TörlésA fiatalok teológiai tudásának és tapasztalatának semmi köze 56-hoz. 56-hoz teljesen mást kellett tudni, mint ahhoz, hogy mit is akar Isten.
Remélem te nem akarod meztelenül otthagyni mindened...
Nincs olyan ígéret bibliában hogy tömegek fognak megtérni...
VálaszTörlésA Felház legalapvetőbb problémája az hogy a hamis ökumenét tanítja. Elmismásolja, elkeni a gyülekezetet tanításai közötti különbség súlyát. Ez ebben a riportban is tetten érhető:
"Azért hozzátartozik, hogy a nagy egyházaknál sincs teljes egység néhány tanításban"
Néhány tanításban? :) Nincs teljes egység? Valójában a fő tanításokban nincs, pl. a katolicizmus és a protestánsok között, csak éppen a protestánsok már rég elfelejtették honnan is indultak. A katolikus egyház meg simán csak a Nagy Parázna, de ezt már leírni is tabu és gyülöletkeltésnek számít manapság...
Szóval ez nem csak a Felháznál probléma, ők csak folytatják az "útirányt"...
A két fő szabályban teljes egyetértés van minden felekezetben.
Törlés"A magyar társadalom ajtaja továbbra is zárva áll előttünk, és az erőteljesebb kopogásaink ellenére sem hajlandó kinyílni."
VálaszTörlés- Ez világjelenség, nem hungaricum. Sommásan: nincs rabszolgaság, nincs elemi húzóerő. Amíg jó a helyzet, a kereszténység búvópatak, bár közben minden jónak és vívmánynak, így a békés jólétnek is, a tényleges alapja. Ám amint romlik a helyzet... Nem azon kell szerintem stresszelni, hogy jólétben miért nem spirituálik a populáció, hanem hogy a jóléthez szükséges kereszténységminimum meglegyen, mert nagyon nem szeretnénk rosszlét árán spiritualizálódni.
A posztban írt fiú-apa ellentét magyarázata: az egyik közvetlenül a kereszténységet vinné el az emberekhez, a másik pedig a "kereszténységből kisarjadt létformák"-at igyekszik megőrizni a jövő generációi számára. A helyzet iróniája, hogy míg előbbire (talán leverően?) minimális a lelkesedés, utóbbira lelkesítően maximális.
Sytka, sz'tem a hitterjesztők tulajdonképpen egyedül a teokráciától tudnának lelkesedni, a gondolattöredékeikből ez állna össze, ha összeraknák, mit akarnak a lelkük mélyén. A teokrácia nem megy, és nem csak ma, hanem a történelem egyetlen pontján sem kellett a populációnak, amely "csak" a kereszténységből kisarjadt létformákra tart igényt, az ájtatosságra, kösz, nem. (A hitterjesztő csőlátása persze nem súlyosabb a fizikatanár vagy a fociedző gyepességénél, egyik sem érti, miért nem akar mindenki folyamatosan a fizikával/focival és semmi mással foglalkozni. Viszont a hitterjesztő tágíthatja a horizontját, és máris elmúlik a csalódottsága: lám, a kisarjadt létformákra elsöprő az igény.)