Ez a fotó egész héten elkísért: változatos emberek terjesztik az interneten, de számos hírportálon előfordult, valamint az előtérben álló szakállas ember saját oldalán is. A kép bár magáért beszél, de mégis több van benne, mint ami elsőre látszik.
Mindenki tudja, mit láthatunk a képen: egyházi méltóságok szentelnek fel egy stadiont, jelesül a teljesen felújított Puskás Arénát. A szereplők névsora most felesleges, aki kíváncsi rá kik láthatók a felvételen, pillanatok alatt utánanézhet. Más dolog itt, ami beszédes.
A szakállas férfi sok évtizede szolgál az egyházban, mindenki ismeri őt és azt is, amit képvisel. Vagy legalábbis eddig így volt. Karrierje nagy hányadát, munkássága komoly szeletét arra fordította, hogy kritizálja, teológiai bírálat alá vonja és a legnyersebb kifejezésekkel illesse azok jó részét, akikkel most együtt mondott áldást. Még jól emlékszem fiatalkori önmagamra, amikor olvasgattam a szakállas férfi vagy az általa megbízottak írásait bizonyos hitéleti folyóiratokban, amikor kézbe vettem olyan könyveket, melyek a katolikus egyházat durva jelzőkkel illették és olyan helyként festették le, ahonnan minden józan embernek menekülnie kell. Az a kép, ami lelki szemeim előtt kirajzolódott az ilyen írások alapján, a katolikusságot Nagy Paráznának, az új Babilonnak és politikai hatalomra törő, jezsuita ügynökökkel telített intézménynek mutatta. Ezek az írások a pápaságot ördögi rendszernek tartották, és Rómát csaknem az Antikrisztus székhelyeként ábrázolták. Bármikor beszéltem olyan ismerőseimmel, akik a szakállas férfi gyülekezetéhez tartoztak, egy jó szavuk nem volt a katolikusokról. Amit tőlük hallottam, az hosszas apokaliptikus magyarázat volt arról, hogy a katolicizmus mennyire gonosz.
Most pedig azt látjuk, hogy az egész antikatolikus gépezetet működtető szakállas férfi vállon veregeti egykori ellenségeit, azokat akikre évtizedeken át keresetlen szavakat zúdított, és ha kell mikrofont ad nekik a gyülekezetében, vagy akár stadiont szentel fel a társaságukban - vagyis röviden, szellemi közösséget vállal velük. A Nagy Paráznából szinte kebelbarátnő lett, akivel nem is olyan rossz összemelegedni.
Akár örülhetnénk is. Mert az nagyon örvendetes, ha valaki képes feloldódni a militáns hangvételű teológiájából, és esetleg ráébred arra, hogy az addig sátánozott másik felekezetben vannak értékek. Hogy akár a katolikus egyházban - minden teológiailag kifogásolható elem ellenére, mely szúrhatja a protestáns szemeket - komoly emberek és komolyan veendő gondolatok is vannak. Hogy leülni és párbeszédet folytatni a sajátunktól számos paraméterében eltérő hittel rendelkezőkkel még nem számít az ördöggel cimborálásnak. Lehet tehát másként gondolkodni saját magunkhoz képest. Aki képes meghaladni önmagát és ekkorát váltani, tiszteletet érdemel, nem kritikát.
Tartok azonban attól, hogy itt nem erről van szó. Nincs emögött valamiféle megvilágosodás és felismerés, vagy ha mégis, hát abból bizony semmi nem látszik. Talán az sem véletlen, hogy nem kórházat, hanem éppen stadiont szenteltek fel a lelkész urak. Ez más tészta, de tudjuk, hogy most éppen stadionkorszakot él Magyarország. A felszentelés spirituális értelemben persze nem sokat ér - ebben biztos vagyok. Ha azonban a bizonyos körök felé mutatott lojalitást nézzük, az már a szó mindenféle értelmében sokat érhet. A szakállas férfi ezért mutatkozik együtt azokkal, akiket eddig porig alázott. És azért tegyük hozzá: azok is ezért mutatkoznak vele. Hirtelen egymás barátai lettek, fátyol hullott a múltra, a szektázást és az újbabilonozást felváltotta a szeretet, a másik megbecsülése, a spirituális egymásra találás.
Legalábbis amíg a stadionkorszak kitart.
Az igaz hogy a katolikus egyházból menekülni kell,mert tele van bálványokkal,amit ugye a Bibliából tudni lehet hogy nem jó dolog,és sok mindenben nem értünk velük egyet,de hogy a Sándor durva szavakat mondott volna rájuk,az biztos hogy nem igaz.
VálaszTörlésKedves Unkown, amennyiben paráznának, Új Babilonnak, bálványimádók közösségének és antikrisztusinak nevezni egy sokmillió embert tömörítő egyházat nem durva, akkor tényleg neked van igazad.
Törlés... Meg hogy nem üdvözülnek (nekem ezt '91-ben mondta egy HGY-s presbiter) ... holott betöltötte őket a Szentlélek (mint Kornéliuszt, ami minek is volt a jele?...) ... meg ugye miről is ismeri meg mindenki, hogy az ő tanítványai vagyunk? ha szeretjük egymást; és azt ne mondja valaki, hogy "Sándor" ezt valamikor is tanította.
TörlésA hetek indulásától fogva gyalázta a katolikusokat. Sytka még igen szűken, és finoman bánt a példákkal. Bármelyiknek utána lehet nézni. Ez a kép kötelességteljesítés közben mutatja a nemes pásztort, aki épp törleszti a hitelét, mert arra kevés volt kicsit a gyülitől hozott szavazatok ára, hogy mindent megháláljon. De hogy kevésbé legyek diszkriminatív, a képen szereplő egyének bármelyikét elküldeném sóbányába. :)
Törlés"hogy a Sándor durva szavakat mondott volna rájuk,az biztos hogy nem igaz." - nem tudom, mennyire sikerült kitakarítani az archívumokat, de régebbi Hitinfókban, kazettákon találhatsz rá bizonyítékot.
VálaszTörlésNS teljesen jól mondta amit régen mondott a kat. egyházról.
VálaszTörlésMás kérdés, hogy valszeg azt is csak azért csinálta, mert éppen ez hozta neki a tagokat. Most meg ez amit most csinál.
NS egy csaló, aki töményen tanítja az igazságot és töményen a hazugságot. De mindezeket nem is ő találja ki, hanem egyszerűen átveszi őket a "külföldi nagy szolgálóktól". Ez Németh Sándor.
Amúgy, annak idején, kb 23 éve, amikor még hites voltam, azt tapasztaltam, hogy aki nem értett egyet NS-el 150%-ban, azt kicsinálták. Én is így jártam. Gondolom most is egyet kell érteni 150%-ban NS-el, csak épp most annak az ellenkezőjével, amit 23 éve tanított. :D
Poénnak is rossz amit leművelnek a magyar egyházak.
VálaszTörlésHárom dolog: 1. stadiont azért építenek, mert az EU speciel arra ad pénzt, másra, pl. lélegeztetőgépre, meg nem; 2. a "felszentelés" ma furának tűnhet, tudtommal judaista hagyomány; 3. minél vadabb az elmélet, annál változékonyabb, ezért ne éld bele magad, fókuszálj inkább a gyakorlatra.
VálaszTörlésSytka, Németh Sándor bármit csinál, Te valahogy tudsz egy negatívba hajló hangvételű cikket írni róla. :) Nem bántásként írom, de érdemes lenne átgondolnod, miért érzed úgy, hogy erre feltétlenül szükség van. Biztosan előnyös pl. a 444.hu és a nepszava.us cinikus hangvételű cikkeihez csatlakoznod pl. ebben a témákban?
VálaszTörlésAnnyit szeretnék pontosítani, hogy nem "felszentelte" a csarnokot (megértésem szerint gyülekezetünk teológiájában nincs ilyesmi: megszentelni - elválasztani a profántól - a Sátort, a Templomot, az istentiszteleti tárgyakat - a lévitai papságra gondolok -, hívőket - akik Isten templomai -, az Egyházat - amely szintén Isten Temploma -, szolgálatba beállított embereket, valamint Isten munkájának céljára szánt adományokat lehet többek között, de futballcsarnokot nem - bár pl. ha egy istentisztelet zajlik benne, akkor ennek is van értelme még ha időlegesen is). Áldást mondani pedig bármi jó dologra lehet, én pl. minden nap megáldom a nemzetemet és még az államigazgatás ilyen-olyan területeit is, hiszen ez a szolgálatunk része.
Az esemény jellegénél fogva nem ökumenikus imaklub volt - Németh Sándor meghívása egy korrekt gesztus és elismerés Gera Zoli (aki hírhedt és vállalt módon hites) 97-szeres válogatott felé, akinek pénteken volt a búcsú meccse, és akinek a sikeréhez szervesen hozzájárult a gyülekezet illetve konkrétan a Németh család szolgálata is. Emellett az is közismert, hogy a HGy a többi egyházhoz képest aktívabb foci (lásd pl.: interacademyszentpal.hu) és általában sport témában (kihasználandó a sport közösségépítő erejét - a gyülekezetnek több oktatási intézménye van országszerte és így nagyon sok fiatalja van, akiknek értelmes célokat kell adni ezen a téren is). Ez mind benne van abban, hogy részt vett az eseményen (hiba lett volna, ha nem megy el). Örülök, hogy Sándor elment, és bízom benne, hogy ez azt is jelzi, hogy az új Arénában lesz majd lehetőség rendezni egy igazi, klasszikus karizmatikus keresztény összejövetelt is valamikor. :)
Annyit még hozzáteszek, hogy a HGy egy magyar közösség, Magyarországon működik. A közösség helyi ill. országos vezetőinek egyik alapvető feladata, hogy nyugodt, aktuális politikai vezetéssel ill. hatalommal kiegyensúlyozott kapcsolatra törekedjen a közösség érdekei mentén. Ha erre van lehetőség helyi vagy országos szinten, akkor ennek örülni kell és nem azon gondolkodni, hogyan lehetne végre újra jól összeveszni - inkább megkeresni azokat az újabb és újabb pontokat, ahol az érdekek találkoznak (ha az a foci, akkor legyen a foci!) és úgy tovább építkezni. Ez nem azt jelenti, hogy a HGy államegyház kívánna lenni (elég nevetséges gondolat), hanem mint minden közösség, normálisan akar élni és működni. Értem, hogy Számodra az ország aktuális vezetése nem szimpatikus, de kérlek ne a HGy-n kérd számon ezt a dolgot - ha úgy érzed helyesnek, pl. a PTF tanári kara nevében vonulj fel egy "A kormány monnyon le!" feliratú transzparenssel a parlament előtt ;). A HGy vezetőitől azt várom el, hogy ahogy eddig, ezután is arra törekedjenek, hogy - ha van rá lehetőség - megtalálják a hangot az állam/hatalom képviselőivel és olyan megállapodásokat hozzanak tető alá, amelyek a közösségünk érdekeit szolgálják - ha ez sikerül, akkor nem cinikus megjegyzéseket teszek, hanem ügyesnek gondolom őket! Nem teljesen értem, hogy miért várja el bárki ennek az ellenkezőjét, mintha az önsorsrontás valamiféle erkölcsi kötelesség lenne.
Steve, én tisztelem a gondolataid, sokat tanultam már itt is, ott is belőlük.
TörlésDe...de ha Németh Sándorról lenne egy olyan fénykép, amin egy koncentrációs táborban épp a saját közössége fejére sz@arik egyenként,kezében egy ak-47-s, akkor te az is megmagyaráznád. Vannak pontok, ahol a diplomatikussággal semmit nem érsz el. A metaforikus kép pedig szándékosan ilyen szélsőséges,nem véletlenül.
Az első hsz-ben direkt nem hoztam példákat. De lassan 30 éve kísérem figyelemmel a gyülekezetet, és a vezetőjét. Pontosan emlékszem a 15-20-30 évvel ezelőtti attitűdre a katolikusok felé. Az antikrisztus volt a legenyhébb. Ennek a teológiának köszönhető, hogy azok a gyülekezeti tagok, akik ezt teljes mellszélességgel benyalták, pl. soha többet nem látták a nagyit, akinél ott laknak a katolikus démonok, stb...Családok hasadtak meg ennek köszönhetően, és ez még csak egy tévtanítás. Azok a családok, akiknél ilyen történt(tudok személyesebb történetet is, ha akarod, van pár tucat), vajon mit szólnának ehhez a képhez? Egyáltalán, mit ábrázol ki egy ilyen helyzet? Az nem indok számomra, hogy pl. a reformátusok vezetője is benne volt könyékig az országvezető fenekében , főleg a választások előtt. Az is gusztustalan. Ez is. És nem amiatt, amit tesznek. Persze te ezt nyilván megérted, és tudsz kiválóan válaszolni erre, csak arra szeretném felhívni a figyelmed, hogy a nyitottság, és az értékközpontú szemlélet akkor áll, ha nem volna többezer példája annak, hogy Németh Sándor egy köpönyegforgató, hataloméhes ember, aki nem riad vissza semmilyen módszertől.(Politikailag lásd Szdsz példáját.) Útját a szelídlelkű(birka?) hívőknek beadott prosperitásteológia által beszedett milliárdok simogatták ilyen síkra, mint amilyen most. Nagyjából révbe ért, sőt, különösen eredményes, ha azt nézem, hogy O.V. , és csapata pl. egy az egyben olyan retorikájú, mint Németh Sándor. Hatások oda-vissza. Kérdés, hogy mi van a sok háborús sebesülttel, akik útközben elmaradtak...
Kedves notáhól dáyna,
Törlésén belülről (valamint közel 25 éve hitesként) máshogy látom ezt a helyzetet, azonban megértem, hogy Te miért így látod.
Azzal remélem nem leplek meg, hogy Németh Sándor egyértelműen kritikus a katolikus vallásgyakorlat számos eleme felé továbbra is (rendszeresen vannak ilyen témájú üzenetek, amelyek a bálványimádással, szentek kultuszával, mariológiai elcsúszásokkal, pápaság intézményével, ökumenizmus problémáival foglalkoznak - hiszen a magyar közeghez ez hozzátartozik). A jelenlegi kurzus során tapasztalható problémák (pl. korrupció, politikai kereszténység és a kereszténységre ráégő képmutatás veszélyei), valamint az ezzel kapcsolatos csapdahelyzet, ami később egy fordulat után megbosszulhatja magát, szintén szabadon meg van tárgyalva és ki van prédikálva (megjegyzem, nem csak HGy-n belül, hanem általános téma ez keresztény orientáltságú, társadalommal és politikával foglalkozó műhelyekben is). A rázós kérdéseket akár a Hetek, akár a Hit Rádió rendszerint megtárgyalja, vagy fel van téve a kérdés Sándornak, hogy magyarázza el, hogy mit miért tesz. Mivel (vélhetően) nem követed rendszeresen az istentiszteleteinket illetve ezeket a fórumokat, ezek elkerülik a figyelmedet, és így az a kép, amit látsz, kevésbé árnyalt ahhoz képest, amit egy, a közélet és gyülekezeti élet iránt érdeklődő és a megfelelő publikus ill. belső, de nyilvános fórumokat is figyelő gyülekezeti tag érzékel. Ez érthető, és nem akarom felróni neked!
Általában nem probléma, ha vannak kritikus hangok, és ilyen-olyan (akár anyázós, mint pl. a mostani kommented... :)) társadalmi visszhangja a gyülekezet életében bekövetkező fordulatoknak illetve NS bármilyen publikus szereplésének, hiszen ezek elgondolkodásra és önvizsgálatra sarkalnak, és segítenek megőrizni az egyensúlyt ill. szükség esetén a helyzet tisztázására ösztönzik az érintetteket.
Bármilyen stratágiai irányváltás, döntés, korrekció vagy tanításbeli fejlődés történik, minden kanyarnál vannak, akik annak örülnek, és vannak, akik ellenzik azt, vagy esetleg megkeserednek és elszakadnak. Ez még a néhány fős kis közösségeknél is rendszeres ilyen-olyan sérelmek miatt, egy több tízezres közösségnél pedig szinte kikerülhetetlen. Azt nem vitatom, hogy a gyülekezet teológiája, gyakorlatai változtak és változni is fognak egyes területeken. Ez a protestáns hitgyakorlat része, hiszen a Biblia szövegén kívül véglegesen rögzített és pontosíthatatlan doktrina/dogma elvileg nem létezhet, így ha indokolt a változás, akkor lehet és kell is változtatni. Remélem, ezt te sem kérdőjelezed meg! Emellett a gyülekezet mint közösség és a kapcsolódó intézményrendszer a külvilágra reagálva számos nem tisztán hitéleti vagy doktrinális érintettségű viszonyrendszerben is áll, és ezeken a területeken akár a belső folyamatokra reagálva, akár a külvilág változásai miatt folyamatos korrekciók és irányváltások kellenek, hogy legyenek (mint általában bármilyen szervezet esetén - ezért is kell vezetés ezen intézmények élére). Mindezt én pozitív dolognak látom - az lenne probléma, ha nem tudnánk korrigálni ha kell és dogmatikusan ragaszkodnánk 20-30 évvel ezelőtti gyakorlatokhoz vagy szervezeti formákhoz ill. külső viszonyokhoz (ez utóbbi lehetetlen, hiszen pl. az általad említett SZDSZ már nincs is, a mai Magyarország és magyar társadalom is teljesen más, mint a 20 évvel ezelőtti :)).
Elnézést a diplomatikus válaszomért! :)
Üdv,
Steve
"De...de ha Németh Sándorról lenne egy olyan fénykép, amin egy koncentrációs táborban épp a saját közössége fejére sz@arik egyenként,kezében egy ak-47-s, akkor te az is megmagyaráznád."
Törléstökéletes hasonlat. a hites alvezérek, és az ilyen steve-félék valójában cinikus, kegyetlen emberek, akik nem ismerték meg Jézust. Németh Sándor legfőbb trükkje az hogy töményen tanítja az igazságot és töményen a hazugságot, mivel nem tud különbséget tenni közöttük. de mindezeket ráadásul nem is ő találja ki, hanem 1:1-ben átvesz mindent a "külföldi nagy szolgálóktól". ott is lebukik az egész szánalmas volta, hogy amikor egy ilyen külföldi nagy szolgáló (pl derek prince) megbánja bizonyos tanításait és visszavonja, NS ezt már nem teszi meg, hiszen ő csak átvesz mindent elvtelenül. megbánni csak a saját dolgainkat tudjuk, ügyebár. :)
Steve, ha te katolikus lennél, tutira te lennél a következő pápa. :)
TörlésSziasztok,
Törlésendi személyeskedésére nem reagálnék, úgy vélem, hogy ez nem illik ennek a blognak a színvonalához. Részemről nincs harag. Bevallom, annak azért örülök, hogy Jézus a szívem vizsgálója, nem endi. :)
Az észrevételének az érdemi részét logikailag ill. tartalmilag is hibásnak látom. A keresztény tanítások igényelnek egyfajta rendezettséget - a doktrinális rendszer egy összefüggő hálózat, így az, hogy egy közösség egyik területen mit tanít, befolyásolja azt, hogy más területen mit tanít, stb. Van számos eltérő (és egymással vitában álló) rendszer és irányzat amelyek bensőleg koherensek és általában a teológiai ortodoxián belül találhatók. Egy igényes hallgatóság előtt nem lehet válogatás nélkül mindenfélét össze-vissza átvenni "külföldi nagy szolgálóktól", a válogatás és harmonizálás szükségszerű, máskülönben komoly koherencia problémák merülnek fel. Az elmúlt néhány évben tudatosan igyekeztem a különféle lényegi területeken megismerni az általam megismert hagyománytól eltérő, de ortodoxián belül mozgó keresztény tanításokat ill. azok rendszereit (ez talán a hozzászólásaimban is tükröződött). Ez alapján is arra a következtetésre jutottam, hogy egyrészt a HGy semmi olyat nem tanít, amely valamely teológi értelemben ortodox keresztény irányzatban valaha nem lett volna már tanítva, másrészt pedig a HGy által hirdetett doktrinális rendszer teológiailag is összeszedett és koherens, és a kereszténység palettáján elég jól elhelyezhető - ha pedig elmozdulás van a tanításban ilyen-olyan ponton (és van!), az tipikusan átgondoltan történik, vagy ha esetleg valamely prédikációban átgondolatlan kijelentés hangzik el (ilyen is van), akkor történik visszakorrekció. Ne felejtsük el azt sem, hogy a közösségben igen sok, saját jogon is méltán elismert, hivatásos teológus, filozófus, nyelvész, ókortörténész, stb. is tevékenykedik, a gyülekezetnek teológiai egyeteme van, ahol virágzó és ha kell, vitákkal is tűzdelt műhely- és kutatómunka zajlik.
@notáhól dáyna - ezen a karrierpályán még nem gondolkodtam, de most elültetted a bogarat a fülembe. :)
Kedves Steve,
Törlésa helyzet az, ha most és azonnal - ismét - változna a HGY teológiai-politikai véleménye, és most megint balra húzna gyülekezet egy liberálisabb irány felé, akkor kapásból még én is le tudnék gyártani egy ahhoz hasonló higgadt hangvételű, diplomatikus választ indokként, mint amit te leírtál. (Szó se róla, egyébként nagyon díjazom a higgadtságodat!) Nem az a kérdés, hogy egy gyülekezet agytrösztje ki tud-e találni valamiféle hihető hermeneutikát az ilyen fordulatokhoz (kellő intelligenciával ez lehetséges), hanem hogy eközben mennyire maradhat hiteles az adott gyülekezet vagy ember.
Ahogy a bejegyzésben is leírtam, én azt el tudom képzelni, hogy valaki meggondolja magát egy adott kérdésben. Elképzelhető lenne, hogy NS korábban ezt és ezt gondolta a katolikus egyházról, most pedig egykori önmagához képest teljesen mást mond és máshogyan is viszonyul hozzájuk. Csakhogy nem látszik hiteles út, valódi felismerés, ami a régi állapotból elvezetne az újhoz. Márpedig ami mostanság látszik, az bizony gyökeresen más retorika és kommunikáció, mint amilyen a régi volt! Mi történt?
Sokkal plauzibilisebb arra gondolni, hogy ez a "váltás" most azért van és kell, mert ez adja meg a közösség társadalmi-politikai legitimációját. Magyarul, érdemes ezt most így csinálni, érdemes a jelenlegi hatalom felé lojalitást mutatni, mert akkor a hatalom is lojális lesz hozzánk. Valahol persze próbálom érzelmileg megérteni, hogy nem lehet egyszerű egy ekkora közösséget úgy kormányozni, hogy ellenszélben haladjon - ehhez túlságosan szem előtt van. Tehát bizonyos értelemben "kénytelen" jóban lenni az aktuális hatalommal - ám ami itt történik, az számomra már bőven átlépi a keresztényi jóízlés határait. Elég erős példát írt fentebb notáhol dáyna, de egyébként magam is osztom a véleményét: szerintem NS tekintélye akkora, hogy tulajdonképpen bármit is tenne vagy mondana, meglenne hozzá az ideológia támaszték és a gyülekezet elfogadná. A magam részéről betegesnek és veszélyesnek tartom, amikor manapság valakinek ekkora hatalom koncentrálódik a kezében egy gyülekezetben. És szerintem részben ennek a gyümölcse is az, amit most látunk.
Szia Sytka,
Törlésa helyzet az, hogy a mostani liberális oldal nem azonos a rendszerváltáskori liberális oldallal (a liberális inkább egyfajta PC gondolatzsarnokságot jelent már), a mostani jobboldal és konzervativizmus is egészen más mint a 10-15 évvel ezelőtti (lásd pl. Orbán Viktor Izrael politikáját), a kereszténységet érő kihívások egészen mások, mint 15 éve, Európa is teljesen más, sőt, az aktuális magyar katolikus vezetés is sok szempontból más (európai viszonylatban is egyébként). Véleményem szerint nincs értelme a HGy bármilyen "köpönyegforgatásáról" beszélni, mivel ha egyébként mindenki össze-vissza forog mindenfele, akkor a HGy köpönyege még akkor is úgy tűnik, hogy forog, ha egyébként egyedül az áll egy-helyben. Ha mindenki helyezkedik, az is más társaságban találja magát, aki nem helyezkedik. Emiatt nem látom értelmét nagyon sem a vádnak, sem a vitának. Viszont: a HGy-t pontosan kb. ugyanazok a stílusú figurák vádolják az aktuális dolgok miatt, mint akik 10 vagy 20 éve teljesen más dolgok miatt vádolták - ebből azt a konklúziót lehet levonni, hogy ezen szereplőknél a vádlás a konstans, az indok nem érdekes igazából, akármilyen sapkát vesz fel vagy nem vesz fel Németh Sándor, úgyis baj lesz. Egyszerűen lehetetlen elérni olyan helyzetet, hogy ne legyen valaki, aki súlyos vádakat fogalmaz meg vagy lát igazolva.
NS tekintélye szerintem arányos a teljesítményével - az, hogy Te ezt hogy ítéled meg, személyes vélemény. Az biztos, hogy a tekintély és hatalom növekedésével felelősség is növekszik. A HGy-ban a személyes felelősség és az Istennel való személyes kapcsolat hangsúlyozottan üzenet, csakúgy mint az Ige tisztelete és megismerése. A vezetők nem állnak az Ige tekintélye felett, hanem az alatt. Továbbá (ahogy ezt már megtárgyaltuk sokszor) a közösség lazán szerveződik (nincs tagság, és a méreteknél fogva is kb. nulla elszámoltatás és kontroll van, minden teljesen önkéntes). NS a közösség egészen elenyésző százalékát tudja személyesen pásztorolni, az egyetlen lehetőség a közösség egyben tartására és orientálására a hatékony igehirdetés, az ima ill. legitim mozgosítási technikák. Így ha NS vagy a vezetők nem jól végzik a dolgukat, elmaradoznak a gyülekezeti tagok. Meglátásom szerint a hatalommal való visszaélések és az ebből fakadó torzulások pont nem a HGy-ra, hanem a kisebb, belterjes, társadalom kontrolljának amúgy sem annyira kitett közösségekben okoznak inkább problémát, csak az kevésbé feltűnő, mert senkit nem érdekel ha egy nevesincs 17 fős közösség 3-4 lemorzsolódott és megkeseredett tagja panaszkodik.
Mivel a beszélgetés bekerült egy már többször kivájt régi kerékvágásba, a kérdést a részemről elengedem, bárkié lehet az utolsó szó! :)
Szia Steve! Pár alvás után válaszolok inkább, szerettem volna még reagálni pár gondolatodra. bízom benne, hogy azért azt veszed, hogy akár a szókimondásom, indulataim nem személyesek, nem áll szándékomban megbántani. Sőt, igen régóta te vagy az egyetlen "hites", aki még bírja, ez tiszteletre méltó. Ugyanakkor mélyen egyetértek Sytka válaszával itt fentebb.
TörlésA példáid a belső és külső szemlélőkkel kapcsolatban helytálló, de ez visszafelé is igaz. Magyarán, lehet, hogy én nem ismerem azokat a kohéziós erőket, amiket egy gyülekezetbe járó igen, viszont egy "belső" ember meg nem látja magát kívülről. Az igazság(ha van) talán a kettő között helyezkedik el. Amivel indokolsz pár dolgot, nekem tipikusan beleillenek a szerecsenmosdatás kategóriába. Tanításbeli fejlődés, stratégiai irányváltás, egyebek. A tanítás(ha az evangéliumra épül) akkor igen egyszerű, és nincs hová fejlődnie. A tanítás integrálása, és persze értelmezése itt a kérdéses, és hogy ez egy közösségben milyen formában ölt testet. Kívülről úgy fest, és ezt a te szavaid is alátámasztják, hogy a kognitív disszonanciát rendkívül hatékonyan kezelitek. Ez persze innen nem látszik, de látszik a folyamat, az irány. Abból pedig az rajzolódik ki, hogy a pásztor finoman szólva is elkapta a döbrögi -betegséget. Az a félelmetes mondatod, hogy a pásztor tekintélye a teljesítményével arányos, szintén ezt támasztja alá. Isten országában a legnagyobbaknak "kéne" a legkisebbnek lenniük, nem? Ha igaz, amit mondasz, akkor az én fejemben az a kép hívódna elő, hogy Sándor a vasárnapi alkalom előtt mindenkinek megmossa a lábát pl., nem biztonsági őrök gyűrűjében koslat.
Ez nem teológiai, hanem pszichológiai probléma, és ebben az odajárók is ugyanúgy ludasak. Az adott témában(katolikusok pl.) simán benyelték ezek szerint hogy ami 10-20 éve démoni volt, mostanra megszelídült. A szellemi törvények valóban ilyen rugalmasak? A szociális oldalát nem részletezném, de akadnak bőségesen károsultak. Ezt a disszonanciát is simán beilleszted a gondolatmenetedbe, részemről érthető. De attól még ellentmondás, amit diplomáciával szerintem nem lehet megoldani. Az, hogy minden önkéntesen történik, szerintem te sem hiszed el. Egy beilleszkedés előtt/közben járó emberre simán nyomást gyakorol a közösség, óhatatlanul is. Ne is beszéljünk a különböző protokollokról, mint egy alfa tanfolyam, és testvérei, stb...Anyagi oldalról nézve ez a lazaság pedig pont tökéletes, hogy elfedje a pásztor és belső környezete életvitelét, a politikai játszmákra elköltött milliókat, stb...Sajnos kívül úgy látszik, hogy amit látok, az úgy megy , mint egy kacsa, meg úgy is úszik, meg úgy is beszél, és én meg azt gondolom, hogy akkor ez egy kacsa. Persze belülről meg lehet ezt magyarázni, sőt, meg is kell, de én még sajnos nem láttam azt a pillanatot, amikor Németh Sándor rácáfolt volna arra, ami bennem pl. kialakult az elmúlt 30 évben. És nem előítélet, keserűség, meg egyéb negatív érzelmek vezérelnek ebben, egyszerűen csak nagyon kíváncsi vagyok, és mint jelenséget tanulmányozom. Főkét amiatt, ami ott az emberekkel történik. És alig túlzás analógiának szélsőséges példákat behozni, ahol egy-egy társadalomban a remekül alátámasztott ideológiák mentén, engedelmes, lelkiismeretes emberek rendkívüli szörnyűségeket tettek. Véleményem szerint az a diplomatikusság, amivel sokszor élsz, pontosan azokat a határokat mossa el, amik alapján az ember szétválasztja a jót, és a rosszat, a feketét, fehéret. Egyetlen ember sem emelheti ki a tekintélyt és a teljesítményt pl. Isten országában(már pedig ott élünk) minden kegyelem. Minden ajándék. Ha ez munkálkodik az ember életében, az alázatot szül, nem tekintélyt. A fejlődés pedig egyenlő egy egyre szorosabb istenkapcsolattal, nem pedig az aktuálfelszínen evezve indokoljuk az újabb és újabb pálfordulásainkat. Szerintem. :)
Szia notáhól dáyna,
Törlésegy-egy gondolatodra tömören reagálok, ezt nem tiszteletlenségből, hanem a hatékonyság érdekében teszem!
"A tanítás (ha az evangéliumra épül) akkor igen egyszerű, és nincs hová fejlődnie"
Szerintem ettől most a teológus olvasók a szívükhöz kaptak! :)
"Az a félelmetes mondatod, hogy a pásztor tekintélye a teljesítményével arányos, szintén ezt támasztja alá."
Nem tudom, hogy ez miért félelmetes. Szerintem ez bibliai elv, az elöljárókat általában megkülönböztetett tisztelet és megbecsülés illeti, különösen azokat, akik hatékonyan és jól szolgálnak, tanítanak.
"vasárnapi alkalom előtt mindenkinek megmossa a lábát pl., nem biztonsági őrök gyűrűjében koslat"
Nem tudom, hogy ez a XXI. századi magyar közegben, 10 ezer ember esetén mennyire életképes elképzelés - valószínűleg senkinek nem lenne kedve minden héten vasárnap eljönni azért, hogy órákat várjon arra, hogy valaki megmossa a lábát. .) A biztonsági személyzet, tűz és bombavédelem, sőt még készenlétben álló mentőautó minden tömegrendezvényen kötelező. A Hit Parkban a biztonság elsősorban a beléptetésnél van, a biztonsági őrök gyűrűjét nem tudom, honnan veszed (esetleg a BS-es időkből), szervezési kérdés, hogy ilyenre ne legyen szükség.
"Az adott témában(katolikusok pl.) simán benyelték ezek szerint hogy ami 10-20 éve démoni volt, mostanra megszelídült."
Nem, én a szent hagyományban gyökerező katolikus vallásgyakorlat számos elemét (mária kultusz, pápaság, szentek tisztelete, oltáriszentség imádata, a teljes ritualizmus, szobrok és egyéb kultikus tárgyak szerepe, megigazulástan egyes elemei) eretnekségnek és ördögtől valónak tartom. Ezzel a legtöbb valamire való protestáns és szinte minden hites (élén Németh Sándorral) így van. A katolikusok szerint viszont a protestánsok szánalmasak. Ettől még lehetünk civilizáltak, és vannak olyan közös ügyek, ahol együtt lehet, vagy kell működni. A HGy-t egyszerre vádolják újabban katolikus barátsággal, valamint azzal, hogy az ökumenikus keresztény egység fő megbontója. El kell dönteni, hogy akkor melyik vád legyen, a kettő együtt nem konzisztens. :)
"A szellemi törvények valóban ilyen rugalmasak?"
Nincsenek.
"Egy beilleszkedés előtt/közben járó emberre simán nyomást gyakorol a közösség, óhatatlanul is."
Természetesen, a HGy-ban mint minden közösségben van ilyen. A jellege más, mint a kis, zárt közösségekben.
(folyt.)
"Ne is beszéljünk a különböző protokollokról, mint egy alfa tanfolyam, és testvérei, stb…"
TörlésNem tudom, mi az az alfa tanfolyam. :( Ez valami agykontrollos dolog?
"Anyagi oldalról nézve ez a lazaság pedig pont tökéletes, hogy elfedje a pásztor és belső környezete életvitelét, a politikai játszmákra elköltött milliókat, stb…"
Németh Sándor elég transzparens ezen a téren, elég csak ránézni az öltözködésére. A gyülekezet politikai szerepvállalása senki előtt nem titok, hiszen a HGy megalakulása óta ezt csinálja, nincs zsákbamacska.
"de én még sajnos nem láttam azt a pillanatot, amikor Németh Sándor rácáfolt volna arra, ami bennem pl. kialakult az elmúlt 30 évben."
Viszont ezzel Te is azt mondod, hogy konzisztens a tevékenysége. Az, hogy Neked nem tetszik, nem probléma, nem kell mindenkinek hitesnek lenni, az egyház nem véletlenül sokszínű. Isten szemszögéből nem az a cél, hogy mindenki hites legyen, hanem hogy üdvözüljön.
"És nem előítélet, keserűség, meg egyéb negatív érzelmek vezérelnek ebben, egyszerűen csak nagyon kíváncsi vagyok, és mint jelenséget tanulmányozom."
Ez helyes, az ember legyen érdeklődő, nyitott a világra és értelmezze a környezetét!
"éleményem szerint az a diplomatikusság, amivel sokszor élsz, pontosan azokat a határokat mossa el, amik alapján az ember szétválasztja a jót, és a rosszat, a feketét, fehéret."
Sajnálom, ha ez az impressziód rólam, igyekszek ezen elgondolkodni!
"Egyetlen ember sem emelheti ki a tekintélyt és a teljesítményt pl. Isten országában (már pedig ott élünk) minden kegyelem. Minden ajándék"
Igen, végső soron mindenért Istené a dicsőség. Minden ami van, általa és miatta és érte van. Szélsőséges lenne azonban azt mondani, hogy emiatt nincsenek disztinkciók, különbségek, nincs teljesítmény, nincs tisztesség, és igazából nincs semmi - ez egyfajta panenteista gondolkodáshoz vezetne.
"Ha ez munkálkodik az ember életében, az alázatot szül, nem tekintélyt."
A tekintély és az alázat nem ellentétes dolgok, hanem részben más koordináta rendszerben mozognak (de a tekintély szó sem egyértelmű, ez lehet pozicióval és lehet emberi kvalitással is összefüggő), részben összefüggenek. Egészen biztosan összekapcsolódhat hatalmas tekintély hatalmas alázattal, erre a legfőbb példa maga Jézus Krisztus.
"A fejlődés pedig egyenlő egy egyre szorosabb istenkapcsolattal, nem pedig az aktuálfelszínen evezve indokoljuk az újabb és újabb pálfordulásainkat."
Ezzel teljesen egyetértek! :)
Sziasztok!
VálaszTörlésAzok az intézmények amiket itt felsorolva vannak a hit gyülekezetében valóban létezők, de ezekkel már csak azért sem igazolható hogy az Isten munkája folyik, mert maga Jézus Krisztus ill. az apostolok, tanítványok sem tanultak pl. a gamáliel oskolájában és ennek ellenére Isten munkáját tették.
Sőt csodálkoztak, hogy Jézusnak honnan van a bölcsessége, holott nem tanulta a vallási iskolában ezeket.
Az egyházi intézményekről ennyi!!!
Azért az is beszédes, hogy a képről véletlenül pont a katolikus papot sikerült levágni.
VálaszTörlésElnézést, Báthory Ödönke vagyok
TörlésEzt most találtam, nagyon érdemes lehet végighallgatni, csupán néhány perc:
VálaszTörlésNémeth Sándor a csecsemőkeresztségről
Azért ez jelentős enyhülésre utal véleményem szerint a HGY korábban erősen antikatolikus teológiai beállítottságához képest. Az elhangzottak teológiai értékelését mindenkire rábízom, csupán érdekes fejleménynek találtam ahhoz, hogy itt megosszam.
Szia Sytka,
Törlésez nem új álláspont. A csecsemő keresztség a HGy-ban biztosan nem preferált gyakorlat, azonban tudtommal ha valaki csatlakozik a közösséghez úgy, hogy már előzőleg is stabil, megtérés gyümölcseit megtermő hívő volt, és abban hisz (ill. mindig is hitt), hogy a gyermekkori keresztsége érvényes volt, akkor nem cél, hogy a hitében az illetőt bárki összezavarja vagy elbizonytalanítsa. Persze lehetnek eltérő esetek is, nem teljesen homogén a gyakorlat, ez pásztorlási és lelkiismereti kérdés. Egyébként erről szerintem pár éve volt már szó itt, és akkor is kifejtettem ugyanezt.
Mi nem szélsőségesen szakramentalisták (ez alatt azt értem, hogy teljesen mindegy, hogy kik és milyen lelkületből csinálnak valamit, a lényeg, hogy megcsinálják), de nem is teljesen csak jelképes cselekedetnek tartjuk a vízkeresztséget (vagy az úrvacsorát), hanem a jelképes cselekedetnek valódi, kegyelemközvetítő erőt tulajdonítunk. Éppen ezért, ha valaki megtér és bemerítkezik, de esetleg csak picivel később érti meg rendesen, hogy valójában ez mit is jelentett igazából (ahogy ez egyébként nagyon sok neofitával van), senki nem mondja neki, hogy keresztelkedjen meg újra - ha egyébként a dolgok működnek. A katakomba kereszténységben, amikor gyakran attól kellett tartani, hogy a keresztény családból a gyermeket elszakítják a hívő szülőktől, a csecsemő ill. gyermekkeresztség nem egy társadalmi elvárásból elvégzett rutin volt, hanem egyértelműen a hit cselekedete, kb. mint amikor Jokheved - jobb híján - Mózest rábízta a folyóra ill. Isten kezére.
A gyermekkeresztség gyakorlata akkor veszélyes, ha olyan teológiával társul, amely a keresztséget az üdvözüléssel összeköti. Ha szélsőségesen szakramentalista teológiája van egy közösségnek, és ráadásul úgy vallják, hogy a keresztség az, amikor a szív körülmetélése (pusztán a rituális tett hatására) megtörténik és ez egyben biztosítja is az üdvösséget, akkor a gyermekkeresztség gyakorlata azt eredményezi, hogy az egyház egy-két generáció alatt megtelik nominális hívőkkel, akik igazából nem születtek újjá, de mivel csecsemőkori keresztségük miatt mindenki keresztényként kezeli őket, ez nem is zavar senkit. Amennyiben egy közösség a gyermekkeresztséget gyakorolja, de nem szélsőségesen szakramentalista és az ilyen gyermeket nem tekinti automatikusan üdvözülőnek, hanem nagy hangsúlyt fektet a keresztény nevelésre és arra, hogy a fiatalok a személyes hitet megtalálják, akkor nincs akkora probléma. Ugyanígy, ha esetleg egy közösség erősen szakramentalista, viszont a keresztség előfeltételének tekinti a saját személyes hitet, az sem okoz különösebb problémát.
Megjegyzem, szerintem a gyakorlatban (a magyar közegben) a csecsemőkeresztségek túlnyomó része sajnos csak egyfajta társadalmi, vallási szokásból történik, és nehéz bármilyen valós jelentőséget tulajdonítani neki. Tisztelet persze a kivételnek.
Az előző margójára: azt mindenképpen aláírom, hogy a HGy-nek nincs túl rögzített és mozdíthatatlan doktrinája (ehhez egyébként a tagok hozzá vannak szokva), és ha nem is biztos, hogy pont ezen a ponton, de sok más kérdésben voltak és lesznek mozgások a véleményekben. Számos olyan eset volt, amikor valamiről akár Németh Sándor, akár valamely ismert személy kifejtette, hogy eddig így gondolta, de most rájött, hogy nem jól látta, és most már úgy gondolja.
TörlésAzt nem tagadom, hogy - mint mindenhol - vannak a gyülekezetben is olyan testvérek, akik kizárólag nagyon sarkosan tudnak gondolkodni. Olyanok is vannak, akik az általuk preferált tanító véleményét kb. a szentírással egyenrangúnak kezelik (még olyat is hallottam, de aztán lehet, hogy ez csak urban legend, hogy valaki Németh Sándor képét szentképként kezelve kirakta a szobája falára). Az "XY úgy tanította..." (nálunk: "Sándor azt mondta...") kezdetű érvelések általában előfordulnak karizmatikus körökben (persze különösen fájdalmas hallgatni, amikor ezt követően a mondata hátralevő részében kiderül, hogy a testvér teljesen félreértette hogy miről volt szó, vagy nem odaillő helyzetre alkalmazva próbálja felhasználni az elhangzottakat). Szükség arra, hogy a véleményeknek és alternatíváknak nagyobb tárházát ismerjék meg a hívők, valamint érveket halljanak, hogy miért ez, vagy az az álláspont tűnik jónak, illetve érzékeljék a keresztények, hogy mi a különbség az elsődleges és másodlagos kérdések között. Ennek hiányában menthetetlenül zavarok jönnek létre a hívő gondolkodásában, hiszen egyrészt kontextus nélkül nehezen érti meg az ember a saját álláspontját, másrészt pedig ha egy sokadlagos kérdésben egyszer elhangzott álláspontot is ugyanolyan alapvető, megváltozhatatlan hitbéli kérdésként kezel valaki, mint pl. hogy Jézus feltámadt, akkor óhatatlanul kognitív disszonanciát fog átélni az illető, ha egyszer-csak valakitől (vagy akár ugyanattól az igehirdetőtől) hall egy alternatív véleményt.
Nagyon aktív lettem én most itt. :)
Csak hogy látszódjon, hogy nem megint valami "szerecsenmosdatás" zajlik (hiszen fentebb többektől is megkaptam, hogy én aztán mindent képes vagyok kimagyarázni), kb. ugyanez volt az álláspontom korábban is, még azelőtt, hogy a Sytka által behivatkozott igehirdetés elhangzott volna. És akkor is hites voltam. :)
Törléshttps://megmondoka.blogspot.com/2018/10/egy-volt-ma-legalabb-harom-egy-szentseg.html?showComment=1540747800459#c1107767320862204292
https://megmondoka.blogspot.com/2018/10/egy-volt-ma-legalabb-harom-egy-szentseg.html?showComment=1540637811154#c5394619998313195788