Jön a karácsony, mindjárt itt van, az emberek pedig kicsit jobban elkezdik szeretni egymást. Milyen szép is ez! Ilyenkor sokan vallásosabbak is a megszokottnál, mondhatni érzékenyíthetők az istentémára. Elmennek éjféli misére, beszédülnek egy templomba, meghallgatnak néhány gospel slágert, és egészen úgy tesznek, mintha. Mert a karácsony sokaknak automatikusan magával hozza Jézust. Akkor Ő is belekerül az év végi sodrásba, legalábbis gyámoltalan betlehemi kivitelében, igazi cukiságként, imádnivaló kisbabaként.
Ma a kereszténység nagyjából egy kulturális-nemzeti program Magyarországon. Természetesen vannak azért sokan olyanok is, akik számára jóval több ennél. De még utóbbiak is hajlamosak úgy gondolni Jézusra, hogy Ő valamiképpen automatikusan együtt jár a vallási ünnepekkel. Kutya kötelessége ez neki, hozzátartozik Jézus munkaköri leírásához, hiszen ha karácsony van, akkor Jézusnak is jönnie kell, nem is tehet másként, mert ez illik egy keresztény nemzet tradíciójához. Aranyos gyerekek öltöznek be háromkirályoknak, kartonpapírból ragyog a betlehemi csillag, szólnak a szívmelengető dalocskák és versek. Vallásosak vagyunk.
Jézust viszont ez láthatóan nem érdekli vagy hatja meg túlságosan. Nem azért, mert bunkó volna. Hanem azért, mert sehol és semmiben nem vesz részt automatikusan. Nincs olyan, hogy jön a Szenteste, tehát árukapcsolásként megkapjuk Jézust és a Nagy Szeretetcsomagot, a pulyka és a desszert mellé. Nem kapunk semmit automatikusan Jézusból. Jézusnak önmagától értetődően semmi köze nincs a Szentestéhez. Különösen ahhoz a posztmodern verzióhoz nem, ami egy össznemzeti bevásárlóhadjárat köré épül. Gondoljunk bármit a bibliai történetről, azért az felületes olvasás után is mindenkinek szemet szúrhat, hogy Jézus és szülei számára a születéstörténet nem éppen az ajándékozásról és a nagy zabálásról szólt. Sokkal inkább olvasunk ott mellőzöttségről, kitaszítottságról, egy elmebeteg uralkodó féltékenységéről, ártatlan gyermekek lemészárlásáról és külföldre menekülésről. Ma ezt egy raklap bejglivel és finom borokkal, új mobiltelóval és lapostévével ünnepeljük. Miért kellene, hogy ehhez köze legyen Jézusnak?
De nem is a magyar piac és gazdaság néhány hetes meglódítása itt a fő probléma, hanem az automatizmus hazugsága. Olyan hazugság ez, aminek tömegével dőlnek be a magukat vallásosként aposztrofáló emberek. Ez az, amit fentebb már említettem: hogy Jézus magától értetődően eljön hozzánk karácsonykor. Szeretjük az automatikusan lehívható Istent, mert pont olyan, amilyenre szükségünk van. Megmelengeti a szívünket. Kiszámítható, irányítható, a kezünkben tartható.
Szerintem viszont az istenautomata egy vírus, ami gyilkolja a kereszténységet.
Attól a ponttól kezdve, hogy Jézus vagy Isten mintegy rákényszerül a mi fogalmaink szerint valamire, megszűnik önmaga lenni. Többek között ez a fő baj a sokat emlegetett bővölködés teológiával is: nem engedi meg Istennek, hogy Isten maradjon, hanem alárendeli az automatizmusnak. Ha sokat dobok a perselybe, akkor nincs választási lehetőség, Istennek meg kell áldania engem. A nagy adakozás nagy gazdagságot hoz a fejemre. Ha sokat imádkozok, akkor Isten elkerülhetetlenül sürögni-forogni fog körülöttem, meggyógyít minden betegségemből, elmozdítja az ellenségeimet, és összehoz azzal a jóképű gitáros sráccal a dicsőítő csoportból.
Az istenautomata egy saját képünkre kifaragott aranyborjú, amit egyházi zene kíséretében szoktunk körbetáncolni.
Az istenautomata egy saját képünkre kifaragott aranyborjú, amit egyházi zene kíséretében szoktunk körbetáncolni.
Tartok tőle, hogy a karácsonyi ünnepkör vallási dimenziója sem Jézus Krisztus karakterét, hanem a rá épített istenautomatát hozza közelebb az emberekhez. Úgy látom, a jézuskázás, a vallási érzelmek felerősödése, az egyszeri templomlátogatás sokaknál egyfajta automatikus reakció az automatikusan elvárt Jézusra. Klassz dolog ajándékot venni másnak, nincs vele probléma, csak közben ne akarjuk azt hinni, hogy mindez valóban Jézusról szól, aki automatikusan részt vesz ebben, mert a naptárban egy vallási ünnep következik. Nem fog ekkorát hibázni.
"Jézus és szülei számára a születéstörténet nem éppen az ajándékozásról és a nagy zabálásról szólt."
VálaszTörlés- A Messiás eljövetele ugyanakkor az elérhető legnagyobb jólétről szól(t ókori judaista szemmel feltétlenül), így talán nem baj, sőt inkább áldás, hogy ez a jólét immár el van érve.
"Ha sokat dobok a perselybe, akkor nincs választási lehetőség, Istennek meg kell áldania engem."
- Ez félreértés. Tapasztalat szerint Isten megáld ezért, ha szerény vagy. Ha nem vagy szerény, nem áld meg. Amit alázatosan kérsz, azt megkapod valamilyen formában, amit követelsz, azt nem (bár ez sem garantálható). Isten mindenkor szuverén, soha semmire nincs kötelezve. A "prosperitás teológiája" nagyon gáz, de nem a prosperitás, hanem az illetéktelenül vállalt garanciák miatt.
Ha Istent bele lehetne vonni efféle emberi játszmákba, akkor tudományosan vizsgálhatnánk, hogy x összeget bedobsz a perselybe, és hányszor x-et kapsz vissza. Csakhogy ez nem működik. Ha ugyanezt alázatosan teszed, akkor meg igen. Ez (is) misztérium.
Ez érdekes elmélet. Mérte már ezt valaki?
TörlésÓ, ez csak az egész válságtörténetnek a kicsúcsosodásáa a mi kis szép világunkban. egy olyan, amire mindenki odafigyel.
VálaszTörlésA mi életünk műtéttel kezdődik, és műkővel végződik.
És mi jóm még?
Műmosoly, műkönny, műbőrkalap, műbőrkabát.
Az egész életünk egy műsor, és műfogsor.
Az Életművünk az erőművünk egy műhelyben, amit alapművekre épülve művelünk.
Műszalámi, műpárizsi, műkenyér, műszerek, műszív, művese, műanyag.
Vajon ebből miért lógna ki a karácsony, ami már inkább csak a kereskedelem által fenttartott műbalhé, és megfelelési kényszer. Ha kimaradt a listából a szaloncokor,akkor veszett minden, nálunk már nem lesz karácsony. Ha pedig szilveszterkor nincs lencse, az balszerencse.
Amikor gyerek voltam, és persze fogalmam nem volt, hogy mi történik karácsonykor, akkor nagyon szerettem ezt az ünnepet, és számoltam a napokat vissza, hogy mikor lesz megint.
Sajnos már mostanság inkább aggodalommal tölt el a karácsony közeledte, mert szeretnék mindenkinek megfelelni. Munkahelyemen, családban, rokonságban, barátok közt, gyülekezetben, és persz a NAV-nál.
.. viszont egy valaki van, akinek nem kell megfelelnem, és Ő a legnagyobb. Ő csak mosolyog azon, ahogy bohóckodok a többiekkel együltt a Fia vélt születésnapja előtt. És tudom, hogy Őt egyáltalán nem érdekli ez az egész. És bár sokan hiszik azt, hogy Ő a 'mű', de mi vagyunk az igazak, a valóság az, hogy nem így van. Ő az igaz, és mi a mű, vagy a inkább a 'mű' az Ő örömére.
Őt egyáltalán nem érdekli ez az egész?
TörlésMost akkor, az emberiség munkálkodik Istenért, vagy Isten munkálkodik az emberiségért?
Kedves Csaba!
TörlésEgyetértek a leírtakkal. Főleg amit arról írtál, hogy mostanság inkább aggodalommal tölt el a karácsony közeledte - és teszem hozzá: stresszel. A gyerekkori karácsonyokkal mintha odaveszett volna valami, amit már nem vagyunk képesek visszahozni.
Lehet, hogy nagyon nyilvánvalót írok: Jézus nem idén születik. Kétezer éve született. Azaz nem a születését ünnepeljük, hanem a születésnapját. Közben kegyesen beleéljük magunkat a születése körülről elképzelt helyzetbe, hogy a lelkünk felemelkedjen egy ájtatosabb síkra, de... végül is, egy 2000 éves Örök Világuralkodó születésének (némileg önkényesen kijelölt, a pogány fényünnepekre rátelepített) napjáról van szó. Még pontosabban: egy 2000 éves Örök Jóléti Világuralkodó hivatalos születésnapjáról. Miért lenne kötelező ennek keretében a 0. születésnapra hangolódni?
Törlés