2019. december 16., hétfő

Ateistakritika - egy ateistától

Ha egy keresztény bírál egy ateistát, vagy egy ateista egy keresztényt - az ember szemöldöke már meg se rezdül. Az igazi érdekességet és talán a nagyobb hitelességet is szerintem az jelentheti, amikor valaki a saját portája előtt sepreget. Mintha egy kicsikét éppen ez történt volna a CEU ateista filozófiaprofesszorának frissen megjelent könyvében.

Legyünk azért őszinték, Tim Crane könyve alapvetően nem az ateizmus kritikájáról szól. Crane (ld. képen) írói szándékai egészen mások voltak, s egyébként ezek a szándékok is igen figyelemre méltók. Véleménye szerint a vallás egy kísérlet arra, hogy az ember értelmet találjon a világban. Crane könyve pedig egy kísérlet arra, hogy az ateisták értelmet találjanak a vallásban. Furcsa egy helyzet, de mindenképpen érdekes, amikor egy meggyőződéses ateista filozófus próbálja megmagyarázni ugyancsak meggyőződéses ateista társainak, mi értelme van például a kereszténységnek. Az ember nem minden nap találkozik ilyesmivel, keresztényként olvasni pedig egy ilyen kötet sorait, mindenképpen különös élményt jelent. Mintha csak kívülről, hallgatag megfigyelőként szemlélnénk egy hozzánk képest gyökeresen más társaság eszmecseréjét.

Miközben Crane a maga sajátos szemléletmódján keresztül bemutatja hogyan működik a vallásos meggyőződés, milyen faktorok motiválják, és miért utasítanak el a mélyen hívő emberek minden olyan kritikát, amely a vallásuk megdöntésére törekszik, menet közben többször is üzenni próbál militáns hangvételű ateista társainak arról, miben téved Dawkins, Hitchens vagy éppen Harris, és miért problémás sokszor az ateisták viselkedése a vallásos hittel szemben.

Vagyis: sepreget egy kicsit a saját háza táján, amivel őszintén szóval ateista fronton én még sosem találkoztam.

Nagyon helyes Crane kijelentése, miszerint ha egy ateista nem érti meg a vallást, akkor önmagát sem érti meg. Merthogy tetszik vagy sem, az emberi civilizáció és történelem teljes szövetét vastagon áthatják a vallások - márpedig nem lehetünk saját magunkkal teljesen tisztában, ha a vallási szövetdarabokat torzan látjuk a teljes képben. A szerző szerint a megértés persze nem jelent elfogadást és feltétlenül még tiszteletet sem, ezzel azonban én vitatkoznék. Szerintem ha az ember a megértést igazi mélységében szeretné átélni, muszáj valamennyire a másik ember nézőpontját felvennie és azonosulnia vele. Ezt pedig én nehezen tudom elképzelni valamiféle tiszteletet és empátia nélkül. És ahol tisztelet és empátia van, ott nincs militáns hangvétel - ami valószínűleg megfordítva éppen így igaz.

Crane ugyancsak éleslátóan mutat rá az ateizmusnak arra a válaszkísérletére, amely az élet értelmével kapcsolatos kérdésre vonatkozik. Hívő emberek gyakran lobogtatják azt a meggyőződésüket, hogy a hitük miatt érzik úgy, van értelme az életnek. Ez természetesen igaz is: a hit tényleg nyújtja ezt az élményt. Az ateista válasz erre rendszerint az, hogy ehhez nincs szükség hitre, hiszen minden ember saját maga adhat értelmet az életének, ahogyan akar, csak meg kell keresse azokat a dolgokat, melyekért érdemes élnie. Van, aki a munkájában, van aki a hobbijában, a sportban, művészetekben, tudományban éli ki magát. Crane viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy teljesen mást jelent értelmet találni az életben, mint értelmet kölcsönözni az életnek, vagyis a létezés egészének. Ahogy Karen Armstrong írja, a vallás "mindent fel akar ruházni végső értelemmel." Vitatéma lehet, hogy az életnek van-e értelme, de mégis, teljesen más léptékű felelet, amikor az ember keresgél valamit, amivel eltöltheti saját szájíze szerint kellemesen a neki adatott néhány évtizedet, mint amikor az egész sorsát úgy kell leélnie, hogy tudatában van a transzcendesnek.

Nem kívánok most a könyv további részeiből csemegézni, pusztán egy-egy bonbont akartam feldobni az olvasó számára. Mondani sem kell, mivel ez egy ateista szerző műve, a vallást kritikával is illeti - ez teljesen természetes. Mégis, egyszerűen jól esett olyasvalamit kézbe venni és olvasni (és még tulajdonképpen nem is értem a könyv végére), amelynek szerzője elég bátor ahhoz, hogy számoljon saját világnézete gyengeségeivel is, és nemcsak a megszokott mantrákat hangoztatja a hit ostobaságáról és a hívők butaságáról. A militáns ateizmus nem attól militáns, hogy terrorcselekményeket követ el (ezt a kifejezést ugye leginkább a fizikai agresszió értelmében szoktuk használni), hanem attól a mindent átható indulattól, ami egyrészt verbálisan nekiront a más állásponton lévőkre, és ezzel párhuzamosan teljesen érzéketlen az önkritika lehetőségére. Nos, felüdítő volt látni - és hívőknek is jó tudni róla -, hogy azért az ateizmus nem feltétlen kezdődik és ér véget egyféle stílusnál, amit például Dawkins vagy Krauss képviselnek. Épp úgy nem, ahogyan a fundamentalista kereszténység sem összemosható a vallás egészével.

10 megjegyzés :

  1. Izgalmas kísérletnek tűnik a könyv, végül is, csak látszólag élünk párhuzamos világegyetemekben, valójában egy közös valóságban töltjük az életünket, akár hiszünk egy Legfelső Tekintély konkrét létében, akár hit nélkül hivatkozunk ilyesmire.

    Keresztény szerzőtől is várok már egy 'Az "ateizmus" értelme' típusú könyvet.

    Eddig minden szkeptikus lebukott, hogy hisz bizonyos axiomatikus/ideologikus dolgokban, amikben a saját koncepciója alapján nem logikus, hogy higgyen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. No és persze, te buktattad le őket, ugye Laci?
      Ha alaposan belegondolnál abba, amit itt kijelentettél, akkor magad is látnád, hogy értelmetlen. Kijelentésed szerint ugyanis az "axiomatikus/ideologikus" dolog (amiben szerinted minden szkeptikus hisz) lenne a Legfelső Tekintély. Ez elég bugyuta istenfogalom. Szinte biztos vagyok benne, hogy kevés hívőtársad ért veled egyet ebben.

      Törlés
    2. Nem teljesen értem a kissé cinikus kommentet a könyv kapcsán. Miért baj az, ha egy ateista annyira őszinte, hogy képes saját filozófiai nézeteit is felülvizsgálni - és adott esetben látni benne a javítanivalót? Nem ez lenne a normális - világnézettől függetlenül?

      Törlés
    3. 'te buktattad le őket, ugye'
      - Nem én. Olvass frissebb filozófiát, Peti.

      'elég bugyuta istenfogalom'
      - A világvallásokban részletesebben ki van dolgozva, ez csak drótváz, ami rámutat a gondra az "ateisták" világlátásában. Bármiféle társadalomban élni határozott szabályokat feltételez, amelyek kimondatlanul egy Legfelső Tekintélyt követelnek, különben milyen alapon lehetne bírságolni, bebörtönözni, de akár csak leszólni bárkit is? Legfelső Tekintély nélkül ez ötletszerű, megalapozatlan önkény lenne. Egy legfelső Tekintély nélküli világban NEM LENNE ALAPUNK - többek között - emberiesség elleni bűncselekményekről beszélni: be kellene látnunk, hogy ezt a fogalmat Legfelső Tekintély (stabil mérce, erkölcsi etalon) nélkül nem tudjuk meghatározni. Egy ilyen világban épp az ateisták szeretnének a legkevésbé élni, mert első körben esnének a pogány tömegdüh áldozatául. Lásd: "minden generáció épp egy generációnyira van a barbárságtól".

      Az "ateista" magatartás olyasmi, mint ha tagadnánk a jegybank létét és jogosultságát, DE KÖZBEN ugyanúgy igényt tartanánk a valutánk stabil árfolyamára, mintha lenne jegybankunk, és az jogosultan végezné a dolgát.

      Az ellenvéleményedet kifejtve meghatározhatnád pl., hogy mi a probléma a gyilkossággal egy Legfelső Tekintély nélküli világban. Kerüld a "mindannyian tudjuk", a "mindig is így volt", az "általános emberi tisztesség" és hasonló frázisok használatát.

      Hogy a hívőtársak mit gondolnak, talán majd megírják.

      Törlés
    4. Amíg gondolkodtok: közös nevezőnek tekinthető hívők és "ateisták" között, hogy mindannyian bele vagyunk vetve egy olyan közös valóságba, amelyben fontosnak tartjuk a békét, jólétet, stabilitást, önkiteljesítést. A fenti hasonlatomhoz visszatérve: szeretnénk, ha a valutánk stabil lenne, miközben csak kb. 50%-unk gondolja úgy, hogy Jegybank létezik. A másik 50% úgy véli, hogy nincs jegybank, de a valutánk nem fog összeomlani, mert az első 50% fenn fogja tartani a hitével.

      Ebben a helyzetben nem olyan egyszerű megállapítani, hogy ki az okos, és ki kevésbé. Mindkét csoport okos a maga módján, és mindkettő szűken látó is egyben. A valutastabilitás igénye viszont egy hajóban tart minket, ez az összkép. Erről már érdemes könyvet írni.

      Törlés
  2. "A militáns ateizmus nem attól militáns, hogy terrorcselekményeket követ el (ezt a kifejezést ugye leginkább a fizikai agresszió értelmében szoktuk használni), hanem attól a mindent átható indulattól, ami egyrészt verbálisan nekiront a más állásponton lévőkre, és ezzel párhuzamosan teljesen érzéketlen az önkritika lehetőségére."

    Milyen kritikát tudsz megfogalmazni a kritikus gondolkodással, a szkepticizmussal szemben? Boldogok lennénk, ha bármelyik vallás képes lenne bizonyítékot nyújtani a dogmái alátámasztására. Ennek hiányában viszont nem tudjuk komolyan venni egyik vallást sem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Milyen kritikát a kritikus gondolkodásról? Amit már Arisztotelész megfogalmazott: hogy mivel minden állításunk a világról axiomatikus modell része, vagy egyenként akarjuk bizonyítani állításainkat, és akkor semmit sem fogadhatunk el (de tényleg semmit, ez nem vicc), vagy egy az egyben elfogadunk egy axiomatikus modellt, és ezáltal már nem felelünk meg a Platón által leírt kritikai gondolkodás követelményeinek.

      A kritikai gondolkodás kritikája röviden: önbecsapás, valójában mindenki axiomatikusan, azaz hitrendszerekben gondolkodik. Nincs valódi kritikai gondolkodó, legalábbis nyugaton egy árva kritikai gondolkodó sem él. Amit hétköznapi nyelven pongyolán "kritikai gondolkodás"-nak hívunk, az a nekünk nem szimpi kijelentések górcső alá vételét szokta jelenteni, ám ami nekünk szimpi, azt elfogadjuk bemondásra... Platón nem ezt nevezte kritikai gondolkodásnak, hanem az összes axiomatikus kijelentés érvénytelenítését - és logikailag helyesen arra jutott, hogy tehát nem tud semmiről semmit.

      Törlés
    2. "A kritikai gondolkodás kritikája röviden: önbecsapás, valójában mindenki axiomatikusan, azaz hitrendszerekben gondolkodik."

      Nem kell axiómákat elfogadni. Mi sem fogadunk el megkérdőjelezhetetlen axiómákat.

      "Amit hétköznapi nyelven pongyolán "kritikai gondolkodás"-nak hívunk, az a nekünk nem szimpi kijelentések górcső alá vételét szokta jelenteni, ám ami nekünk szimpi, azt elfogadjuk bemondásra..."

      A szkeptikus gondolkodás, a tudományos módszer azt jelenti, hogy a nekünk szimpi kijelentéseket is meg kell kérdőjelezni.

      Törlés
  3. Aztán mitől lenne már Tim Crane ateista? És ha bármi is, mitől lenne éppen neki igaza? Csak mert azt írja, amiket egyesek olvasni szeretnének. Nincsenek militáns ateisták. Ha az ateistákkal folyton vitázni akaró militáns vallásosok nem lennének, egyetlen ateistát se érdekelne, hogy ki melyik képzeletbeli barát híve. A vallások nyomulása kényszeríti ki a választ, amit aztán szépen becímkéztek militánsnak. Mert hát hogyan is gondolja valaki, hogy ellentmond egy vallásnak. Hiszen a vallást, a hitet tisztelni kell, nemde? Fordítva ez már nem igaz, egy vallásos soha nem tiszteli a másik ember álláspontját, éppen pont az volt jellemző a kereszténységre is másfél évezreden keresztül, hogy nem is tűrt meg semmiféle más álláspontot. De most őket kell megvédeni azoktól a gonosz ateistáktól, akik mást mernek gondolni. Még a végén megsajnálom a hívőket.

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)