2019. december 4., szerda

#GrudemToo

Wayne Grudem nevét valószínűleg csak kevesen ismerik Magyarországon. Grudem egy igen népszerű kálvinista teológus az Egyesült Államokban, aki főként dogmatikai munkáiról közismert, de most valami egészen más miatt került porondra: korábbi véleményét megváltoztatva enyhített a válással kapcsolatos nézetein. Sokan fellélegeztek azok közül, akik Grudem tanításainak komoly súlyt adnak.
Wayne Grudem

Az ilyesmi nem fordul elő minden pillanatban. Aki ismer dogmatikus gondolkodású embereket, az sejtheti, hogy az ő köreikben az átlagosnál is kevésbé jellemzőek a "meggondoltam magam" kezdetű mondatok. Így aztán amikor mégis megtörténik egy paradigmaváltás, nem meglepő módon sokan felfigyelnek rá.

Wayne Grudem azzal a szándékkal állt ki az Evangelical Theological Society éves ülésére, hogy világossá tegye: a megszokott kettő helyett most már három indokot is elfogadhatónak tart, amikor keresztényként az ember a házassága felbontása mellett dönt. Tudvalevő, hogy a klasszikus evangelikál felfogás szerint  mindössze két elfogadható ok létezik a válásra. Az egyik a házasságtörés esete, amit valószínűleg nem kell hosszasan magyarázni, a másik pedig amikor a nem hívő férj vagy feleség kezdeményezi a válást. Minden más esetben az alapvető erkölcsi direktíva úgy szól, hogy hívő embernek tilos elválnia, és a legborzasztóbb körülmények között is ki kell tartania a házassága mellett. Persze a kitartás nem tétlenséget jelent, hanem nagyon is aktív alternatívák keresését, melyek között a különköltözés is egyfajta megoldásként szerepel. A lényeg azonban az, hogy a házasság az előbb említett két indoktól eltekintve szent és sérthetetlen, felbonthatatlan és élethosszig tartó kell legyen.

Grudem azonban most azt mondja, létezik egy harmadik ok is, ami jogosan vezethet váláshoz, mégpedig a zaklatás - a kifejezés erőszakos és szexuális tartalmára vonatkozóan. Nem hívő emberek számára talán meglepő lehet, hogy mi ebben az újdonság, hiszen mi sem természetesebb, minthogy egy bántalmazott és végletekig megalázott feleség elhagyja a férjét. Kívülállóként semmi csoda nincs Grudem döntésében - inkább az lehet a csoda, hogy eddig miért gondolta másként. A helyzet azonban az, hogy a sztenderd tanítás szerint a legmegfelelőbb keresztény reakció az abúzusra csakis a kitartás és elviselés lehet - de semmiképpen sem a házasság megszakítása. Grudem azonban úgy látja, az erőszakosság mégiscsak elfogadható indok a váláshoz. Mi vezette el ehhez a véleményváltoztatáshoz? Egyszerűen szólva a valóság: feleségével együtt megismerkedtek olyan szívszorító példákkal, melyekben  - valószínűleg feleségeknek - évtizedek óta tartó, súlyos, szexuális megaláztatásokat vagy fizikai bántalmazást kellett elviselniük. Ezek a személyek persze nem igazán szóltak vagy panaszkodtak helyzetükről, mert úgy vélekedtek, hogy a bántalmazások ellenére is keresztény kötelességük fenntartani a házasságukat.

Grudem döntését, miszerint ettől a ponttól a bántalmazás is válóoknak számít, a fentebb említett Evangelical Theological Society elsöprő lelkesedéssel fogadta - ami nekem azt mutatja, hogy a helyzet már nagyon megérett egy ilyen bejelentésre és egyáltalán nem érte hidegzuhanyként őket.

Miközben az eset kérdéseket vet fel, szerintem számos tanulságot is hordoz. Mit is látunk itt tulajdonképpen? Talán a mostanság népszerű #metoo kampány utolért egy népszerű dogmatikus teológust? Nem mondom, hogy ez ki van zárva, de többről van itt szó. Olyasmiről, ami ellen sok keresztény kézzel-lábbal harcol, ám mégis újra és újra megtörténik. Azaz, van egy bizonyos kérdés - ez itt most a válás dilemmája -, amiről van az egyháznak egy bizonyos véleménye. Természetesen nem létezik olyan, hogy egyetlen ember legyen "az egyház hangja", ahogy Wayne Grudem sem az. Ehhez az egyház egy túlságosan komplex valóság. Mégis, bár nincs egyetlen központi véleményforrás (a pápa sem számít annak), mindannyian képesek vagyunk körvonalazni, hogy a kereszténység egy adott kérdésben mit gondol. Nevezzük ezt egyfajta szellemi konszenzusnak, amiben a hívők többsége megegyezik. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kereszténység a körülötte lévő társadalmi valóság hatására képes ezen a konszenzuson változtatni. Így változott meg évszázadok alatt az egyház viszonya a tudományos fejleményekhez, vagy éppen a kultúra bizonyos kérdéseihez, és most azt látjuk, hogy akár a válást is képesek mértékadó tanítók más fényben látni. Grudem persze azt mondja - és ebben minden bizonnyal igaza is van -, hogy a Biblia bizonyos részeit kezdte új szemszögből értelmezni. De vegyük észre, hogy erre az új szemszögre azért volt szüksége, mert a tapasztalati tények rákényszerítették: olyan brutális házassági kapcsolatokban élő embereket ismert meg, akik szenvednek a párjuk terrorja és elnyomása miatt.

Ennek szerintem van kihívó üzenete ateisták és hívők számára egyaránt. A nem hívők talán meglátják Grudem példájából, hogy az egyház mégsem az a monolit gránittömb és változásképtelen szervezet, ahogyan sokan szeretik lefesteni. Ez szimplán nem igaz, amit nemcsak ez a kiragadott példa, hanem az egyháztörténet is bizonyít. Az egyház miközben ragaszkodott az elveihez, eddigi pályája során rengeteget változott is. A keresztények számára viszont dilemma marad, vajon ha változtatunk bizonyos kérdésekben az álláspontunkon, akkor ezt a véleményformálódást a hitünkön keresztül katalizáljuk, vagy a világi trendek befolyása alakítja ki a friss pozícióinkat? Egyszerűbben fogalmazva, azért változtatunk, mert erre sürgető belső kényszert érzünk, vagy mert ezt várja tőlünk a világ? A válasz valószínűleg az, hogy mindkét eset fennáll és a közhiedelemmel ellentétben az sem feltétlenül ördögtől való, ha utóbbi miatt döntünk a változtatás mellett. Mintha kicsit ezt látnám most Wayne Grudem példájából.

8 megjegyzés :

  1. mi ebben a különleges felismerés? az erőszak (nem csak a szexuális) is házasságtörés!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erőszak alatt itt nem a nemi erőszakot értem, hanem pl. azt, ha valaki megveri rendszeresen a feleségét. Grudem erre is mondja, hogy mostantól ez szerinte válóóok.

      Törlés
  2. Milyen objektív, keresztény erkölcsről is beszélünk, ha némi társadalmi változás, #metoo hatására megváltozhat? ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A fő szabály nem változik ettől: törekedjünk arra, hogy a (gyengébbek kedvéért: heteró) házastársak maradjanak együtt életük végéig.

      Ez azonban két nagyon fontos dolgot feltételez, és az ú.n. "világi" szemlélet mindkettőt veszélyezteti.
      1. A házasodók ne ad hoc jelleggel sodródjanak egymáshoz, hanem fokozatos, tudatos közeledés eredménye legyen a stabil kapcsolatuk. Tehát hogy legyen a házasságnak alapja.
      2. A személyiségük elkerülhetetlen változását tudatos elhatározásból igyekezzenek a társukhoz hangolni. Vagyis legyen a házassági alapnak felépítménye, és az legyen állékony.

      Ha a fenti két alapfeltétel nem teljesül, akkor a házasság szét fog esni, vagy boldogtalanná válik, és külső erővel összetartani már nem "ad értéket". De a következtetés nem az, hogy írjuk át a fő szabályt, hanem hogy segítsük elő a két alapfeltétel megvalósulását, támogassuk a házasulandókat és a már házasokat ahelyett, hogy az alkalmi kapcsolatokat és a gond esetén továbbállást ösztönöznénk.

      Törlés
    2. Az is lehet, hogy csak Grudem igazította hozzá a nézeteit a tőle függetlenül létező, egyébként objektív mércéhez. Ahogy az egyház egy része is. :-)

      Törlés
    3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    4. Szerintem nem könnyű megfogalmazni, mi az "objektív mérce". Talán az egyén boldogsága és a közösség boldogulása közötti évezredes egyensúlyt formulába sűrítő aspiratív szabály (aspiratív: amire törekszünk, azaz nem kész tény, hanem a törekvésünk által tényszerűvé szilárduló). Ami aspiratív, az definíció szerint nem objektív, de persze objektívebb az ötletszerűnél, amelyben x generáció úgy véli, hogy y nap reggelén feltalálta a Világ 2.0-át.

      Mitől lesz bántalmazó egy házasság? Sosem attól, hogy egy jó ember fátumként hozzáment egy rosszhoz. (Noha tapasztalatom szerint ez a felek szilárd és kölcsönös meggyőződése, mármint hogy 99.9%-ban a másik a rossz.) A rosszat kölcsönösen hozzák ki egymásból, ilyen megközelítésben lehet fejleszteni a helyzeten. A válás többnyire akkor indokolt, ha sem a felek, sem a külső szemlélők nem értik, eleve hogyan házasodhattak "ezek" össze. Amikor rekonstruálható a lelkes döntésük háttere, akkor a házasság helyreállítására is van remény.

      Személyes adalék: szüleim a '60-as évek egyenlőségi dogmája jegyében vélték összeegyeztethetőnek a mai szemmel szakadék által elválasztott háttereiket, kultúráikat (tettrekész földműveslány, álmodozó hivatalnokfiú). Olyan is lett a házasságuk. Nehezen lett volna menthető, mert egyetlen síkon sem passzoltak soha, nem volt mit restaurálni. A mai fiatalokat nem vakítja dogma, idejük is van egymást megismerni, összehangolódni, ebből nagyszerű házasságok következnének...

      Törlés
  3. A kereszténységnek szerintem rossz nézőpontja van a házasságról, és a házasságtörésről. Az elmúlt 1500-2000 év eltorzította az egészséges szemléletet. Teljesen mellémennek, emiatt komoly szenvedést okoznak rengeteg embernek

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)