2020. február 26., szerda

Világvége helyett két tanulság a koronavírus ügyben - keresztényként

Éjjel és nappal a koronavírus a téma a médiában: az erről szóló hírek (szerencsére) gyorsabban terjednek, mint maga a járvány. Minél többet foglalkozik vele az ember, annál inkább rátelepszik egy kisebb "világvége-hangulat" - ezért meglepően tapasztalom, hogy néhány kivételtől eltekintve legalábbis a hazai keresztény közéletben viszonylagos csend uralkodik a témában. Pedig ennek a helyzetnek, mint minden hasonlónak, lehetnek tanulságai...

Vannak hívő emberek, akik kezében mintha a Jelenések Könyve pörögne a leginkább a Szentírás összes textusa közül, és állandóan azzal foglalatoskodnának, hogy pontos kronológiát vázoljanak fel az utolsó idők eseményeiről. Ízléstől függően szinte rutinná vált, hogy minden politikai-társadalmi történés mögött valamilyen eszkatologikus beteljesedést vagy utalást lássanak - de most ők is csendben vannak. A koronavírus kapcsán leginkább csak a feszült várakozás érződik - várakozás a bejelentésre, hogy Magyarországra is megérkezett a vírus, várakozás arra mi történik, ha karanténok alakulnak ki, és persze várakozás a megoldásra, a gyógyszeres kezelés lehetőségére. Utóbbira vár talán mindenki a legjobban, hogy a krízist megnyugtatóan lezárhassuk és a betegek újra egészségesek legyenek, az egészségesek pedig ne váljanak beteggé.

Ebben a feszült csendben mintha most mindenki együtt lenne a másikkal. Tekintet nélkül arra, ki a másik.

Egy kitörni készülő(?) világjárványt persze sehogyan sem lehet pozitívnak nevezni. Mindazonáltal  egy ilyen helyzet mindig hordoz magában tanulságokat, amiket viszont kár lenne szem elől téveszteni. Számomra keresztényként egyelőre most két tanulság adódott, amiket megpróbálok röviden összefoglalni. 

Az egyik tanulság az, hogy  bármennyire is szeretnénk, adódhat olyan szituáció, amikor rövid idő alatt kicsúszik az ember, sőt akár az egész emberiség kezéből az irányítás. Az egyensúly mindig kényes, és ha bizonyos pontokon borul, az az alapvetően biztonságot nyújtó és a világ élhetőbbnek tartott nyugati felét is pillanatok alatt sokkolja. Tapasztaltaim szerint ezek a pillanatok sokaknál jó apropót szolgáltatnak arra, hogy a spiritualitás felé forduljanak, tehát az anyagi fogyasztáson túli értékeket keressenek. Mert ha nem nálunk van a kontroll, akkor szinte ösztönszerűen külső forrásban kezdjük azt keresni. A koronavírus jelenléte katasztrófa, de legalábbis arra jó emlékeztető, hogy sebezhetők vagyunk, és amikor nincs gyógyír a sebekre a saját határainkon belül, akkor érdemes lehet keresni azokon túl. Kognitívan persze tudja ezt mindenki, de ritkán érezzük és szerencsére még ritkábban kerülünk annyira éles helyzetbe, hogy lépéseket is tegyünk.

A másik és talán nagyobb tanulság az, hogy amikor az ember bőréről van szó, akkor minden filozófiai probléma és hitbeli vita azonnal századrangúvá képes töpörödni. Amit a koronavírusról most tudni lehet, annak alapján persze nem gondolom hogy ez valamiféle durva pestis lenne, amiben milliószámra halnak meg az emberek (noha természetesen az eddig elhunytak száma is abszolút tragédiának nevezhető!), tehát azért fejvesztett pánikra nincs ok. Mégis, a karanténok, a korlátozások, a gazdasági-társadalmi következmények a sokféle egészségügyi szemponttal karöltve azt a benyomást keltik, hogy veszélyben a kényelmünk, a megszokott életstílusunk és többeknél talán maga az élet is. Egy barátom mesélte a közelmúltban a dél-koreai lelkész és író, Yonggi-Cho kapcsán, hogy amikor felkeresik őt halálosan beteg emberek, akik nem koronavírusban, hanem annál sokkal súlyosabb betegségben szenvednek, akkor sosem találkozik köztük olyannal, aki erőltetni kezdené a teológiai-filozófiai vagy ateista nézeteit. Akkor szinte ösztönösen mindenki "átkapcsol" egy olyan üzemmódra, amiben csaknem bármit megtenne - hinne akár a Fognyűvő Manókban is -, csak az életét biztonságban tudja. A fenyegetettség árnyékában mindennek a színe fekete. 

Minderre egy bibliai sztori, a szír hadvezér Naámán gyógyulása lehet jó illusztráció, aki leprában szenvedett, és egy izraeli próféta tanácsára - némi vonakodás után - képes volt hét alkalommal ki-be mászkálni a Jordánba, hogy csodásan meggyógyulhasson. Puszta racionalitással nézve ennek a terápiának semmi értelme nem volt, és ezt valószínűleg Naámán is érzékelte. Mégis képes volt belemenni ebbe a bohóckodásnak tűnő színjátékba - mert hátha segít. (Nála bevált.) Ennek most számomra nem az a tanulsága, hogy a koronavírus helyzet közepén fura dolgokat kell művelni, csak pusztán annyi, ha az ember veszélyben érzi a sorsát, félre tud tenni szinte bármit a túlélése érdekében, és az addig roppant fontosnak tartott vitatémái is vihargyorsasággal zsugorodnak apró méretűre.

Ősi ösztönünk ez, ami felerősítheti a hitet is bennünk, és amire talán jó hallgatni az ehhez hasonló időkben.

9 megjegyzés :

  1. És íme a dolog egyik vallási következménye: a muszlim zarándoklat lefújása.

    Amikor a muszlimok már maguk kezdeményeznek ilyesmit, az elég komoly, hiszen a zarándoklat a hitük egyik alapvető pillére.

    VálaszTörlés
  2. Sytka, a muszlimokon kívül számos országban (pl. Korea, Kína, Szingapúr, Hong Kong, stb.) több vallás is (katolikus, protestáns, buddhista) beszüntette összejöveteleiket, istentiszteleteiket, pedig ezek "hitük egyik alapvető pillére"-t jelentik.

    Ezek a tettek ellentmondani látszanak annak a "tanulságnak", amit írásod sugall, hogy nehéz idők felerősíthetik a hitet. Úgy tűnik a fenti lépésekből (is), hogy a nehéz idők racionális, tudományosan indokolható tetteket kényszerítenek ki még a hívők többségéből is, de facto ateistákká változtatva őket. Úgy tűnik, hogy a valóság éppen az ellenkezőjét igazolja annak az elcsépelt (és téves) aforizmának, hogy "A lövészárokban nincsenek ateisták".

    Persze, van olyan keresztény irányzat, pl. a Shincheonji Jézus Gyülekezet, akik ilyen körülmények között is ki akartak állni hitük mellett, és követni akarták Jézus szavait ("Ne félj, csak higgy."). Az eredmény? A koreai koronavírus fertőzöttek fele híveik közül kerül ki és a hatóságok (nagyon helyesen) betiltották rendezvényeiket.

    Úgy tűnik, hogy a hívők tettei (a mostani és a korábbi nehéz időkben is), szavaikkal ellentétben, azt látszanak igazolni, hogy a metaforikus lövészárokban bizony csak ateisták vannak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Péter, én ezt másként látom. Ennek próbáltam hangot adni a bejegyzésben is. Szerintem ilyenkor a lövészárokban nem ateisták vannak, és nem keresztények, nem muszlimok és nem buddhisták, hanem egyszerűen csak emberek. Amikor ilyen szintű probléma kerül felszínre, akkor mintha kicsit lehámlana minden ideológia, vagy talán azt is mondhatjuk, csak a lényeg marad meg.

      No persze ha a hit (vagy az ateizmus) tényleg lényeges egy ember számára, akkor az nem fog ebben a helyzetben sem lehámlani. És akkor hiába zárnak be ideiglenesen egy gyülekezési helyet, amint megszűnik a problémaforrás (erre azért jó esélyek vannak a koronavírus kapcsán mondjuk 1 éven belül), minden megy tovább. A kereszténységnek különösen is mély tapasztalatai vannak erről, hiszen évszázadokig próbálták "bezárni", de ezzel pont az ellenkező hatást érték el. Minél inkább korlátozták, ölték, gyalulták a hívőket, annál többen lettek. Ami a templomokat "bezárja", szerintem az a langyos hit, a vallásoskodó képmutatás, a meggyőződés nélküliség.

      Lehet, hogy a véleményem durva, de ha egy gyülekezet végleg megszűnik azért, mert ideiglenesen nem tudnak misére / istentiszteletre / egyébre járni a tagok egy ilyen probléma miatt, azért a gyülekezetért talán nem is kár...

      Egyébként ajánlom ezt a cikket, amiben többek között erről a kérdésről is beszélnek:

      Olaszország kesereg a koronavírus miatt

      Törlés
  3. A poszt leginkább az ösztönös hitre való hajlamot illusztrálja: az ősember életében hetente (kardfogú), az ókori ember életében havonta volt egzisztenciális vészhelyzet (rablók, hódítók, belviszály, vetés-aratás, sáska, aszály, fagy, éhíség, stb.), természetes ennek alapján, hogy gyakorlatilag mindenki hitt különböző istenekben, és hogy az egész emberiség igyekezett maga mellé állítani a legváltozatosabb "misztikus" erőket.

    Ez azonban egy alkati transzcendentalizmust tükröz, és kevés köze van a mai, átreflektált, átrostált hithez. Az ember alkatilag lázadó is, ez magyarázza a mai "ateizmus"-t, aminek szintén kevés köze van az átreflektált világnézethez. Lehetőleg csak abból legyen világnézet, amibe higgadtan is belegondoltál, és amit minden ellenérv fényében is vállalhatónak látsz.

    Általános tanulságként számomra az emelkedik ki, hogy amikor az egzisztencia megrendül, furcsa magatartásformák következnek ("teljesen érthetetlen, soha nem gondoltuk volna..."), ezért kell nagyon, az eddiginél sokkal-sokkal-sokkal jobban odafigyelni az egrisztenciális feltételek fenntarthatóságára. (Értsd: GDP, létszám, ellátás, távlati kilátások.) Ha megrendíted egy társadalom egzisztenciájának alapjait, készülj a legrosszabbra, majd szorozd meg százzal. Emlékeztetőül: mit tett az 1929-es tőzsdekrach, a 2008-as derivatívaválság és a 2015-ös migránsválság az egzisztenciával?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Ez azonban egy alkati transzcendentalizmust tükröz, és kevés köze van a mai, átreflektált, átrostált hithez."

      Korrekt megfogalmazás ez az "alkati transzcendentalizmus" - így még sosem hallottam, zsebrevágom magamnak. :-) Igazad van abban, hogy az alkati transzcendentalizmust nem szabad összekeverni egy szűrtebb és átgondoltabb hittel - de azért valahol minden szűrt és átgondolt hit genetikusan tartalmazza ezt az ősi alkatiságot is.

      Az ateizmusra azért én nem merném azt mondani, hogy az pusztán az alkati lázadás terméke - szerintem egyre többeknél ma már végiggondolt világnézet. Ez kihívást jelent a kereszténységnek is.

      Törlés
    2. Örülök, ha valamivel hozzájárulhattam a fogalomtárhoz. Ahogy én látom, az ember baj esetén ösztönösen kapaszkodna transzcendens erőkbe, a baj múltával meg ösztönösen szereti a szabadságot, a függetlenséget, és reflexből ellenkezik bármivel.

      Továbbá, a többség a világnézetét igazítja az életmódjához, és nem fordítva. A hajlamból nő ki lassan a "világnézet", veszélyes világban az istenhit, jóléti világban az individualizmus és az "ateizmus". Így a fenti hajlamok klasszul magyarázzák az istenhit, az individualizmus és az ateizmus kezdetleges változatait. Ezek közül csak az istenhitnek alakult ki fejlettebb, átgondoltabb változata. Az individualizmus és az ateizmus nincs továbbfejlesztve, csak egyegesek tanultabb módon csomagolják, diplomásan öltöztetik a kezdetlegességet. Egy "ateista" kollégámat kérdeztem, hogy ha már "ateista", miért emlegeti "isten"-t sűrűn az indulatkifejezéseiben. A válasz: "ez csak egy szófordulat, nem jelent semmit". Nos, de, minden szófordulat jelent valamit. Ennyit a "végiggondolt" "ateizmus"-ról. (Daniel Dennett sem kevésbé ellentmondásos, csak a tárgyi tudása elfedi az "ateizmus"-a összefüggéstelenségeit. Lásd: From Bacteria to Bach and Back. Hogy Richard Dawkins "ateizmus"-a mennyire zagyva, rajta kívül lassan mindenkinek feltűnik.) Egyes keresztények (-tyének) pedig azért élik meg kihívásnak a zagyvaságot, mert eddig nem kaptak logikai és érveléstechnikai képzést. Kapjanak.

      Törlés
    3. Laci, elmagyaráznád, mit értesz az istenhit "fejlettebb, átgondoltabb változata" alatt?

      Törlés
  4. sanyibácsi konkurenciája, lábnövesztések és egyéb csalások, ordítás, cigányok átverése... gulyás attila. jegyezzétek meg a nevét, szerintem sokat fogunk még hallani róla... egy csomó videója van, benny hinn is irigykedhet arra amit csinál...

    https://www.facebook.com/attila.gulyas.942

    VálaszTörlés
  5. Ehhez nem is fűzök semmit.
    "Anno 1539 Reminiscere vasárnapján Luther doktor komoly intelmezést mondott, hogy könyörögjön mindenki békességért ezekben a fölötte veszedelmes időkben, amikor csodálatos módon immár XX. éve békében élünk, pedig amióta csak az evangélium hirdettetik, soha nem volt még ilyen sokáig béke.
    -Kedves Isten, őrizz meg bennünket a háborútól, amely az országot és az összes rendeket elpusztítja, küldj ránk inkább valami erős nagy pestist, amelytől az emberek igazabb hitűvé válnak, és amelyben a vallás, rendtartás, a háztartás, az egyház, az igaz tiszta tanítás, a világi s a házi kormányzás nem pusztul el, nem zilálódik szét, nem romlik meg és nem ferdül el annyira."

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)