2020. március 5., csütörtök

Az igazi nemzeti kereszténység

Nagy népszerűségnek örvend ma Magyarországon (is) az a gondolat, amit nemzeti kereszténységnek nevezhetünk. Nos, ezt a koncepciót sokat kritizáltam itt a blogban, most azonban azt szeretném leírni, hogyan képzelem el az igazi "nemzeti hitet" - már amennyiben létezik ilyesmi. Úgy látom, a Biblia is beszél arról, milyen az, amikor egy istenhívő embernek "nemzettudata" van: kétféle is lehet, de ezek közül Jézus csak az egyiket választotta... Figyelem, egy kissé talán száraz történelmi áttekintéssel kezdünk!

Nem kell hosszasan ecsetelni, hogy a babiloni fogság milyen mély krízise lehetett az ószövetségi zsidóságnak. Csupán a példa kedvéért próbáljuk átérezni a helyzetet, ha Magyarországot lerohanná egy regnáló nagyhatalom - legyen ez például Oroszország -, aztán felgyújtanának mindent, embereket ölnének meg és a lakosság java részét deportálnának Oroszországba. Valami ilyesmi történt Kr.e. 587-ben Júdával, amikor a babiloni birodalom lerohanta őket, felégette a jeruzsálemi Templomot és több hullámban elhurcolta a zsidókat. Igen ám, de ebből a fogságból aztán volt hazatérés: a később megerősödő perzsák legyőzték a babiloniakat, Círusz perzsa király pedig rendeletben tette lehetővé a zsidók számára, hogy belefogjanak országuk újraépítésének programjába. Ez a nem teljesen magától értetődő jótétemény szimpátiát váltott ki a zsidóságból, és konkrétan például az Ézs 45,1 Círuszt "az Úr felkentje" névvel illeti, azaz egyfajta messiásnak hívja.

Mindezt csak azért meséltem el, mert több teológus szerint a babiloni fogság töréspontot okozott az ókori zsidó társadalom gondolkodásában, már ami a nemzettudatukat és kiválasztástudatukat illeti. Miért? A babiloni fogság alatt két következtetés rajzolódott ki az elhurcolt zsidók előtt, amit valahogyan így fogalmazhattak meg maguknak:

1. "Ezek szerint Jahve nem csupán Izraelben Isten, hiszen itt van velünk a fogságban is. De akkor Ő univerzális istenség, nem lokális, mint a többi nép istene."

2. "Ha Isten mindenütt jelen van, akkor valószínűleg köze van más népekhez is. Ebben az esetben viszont mi a helyzet azzal, hogy csak mi vagyunk a kiválasztottak?"

Egy mai keresztény sosem dilemmázna ezen a két ponton, annyira egyértelmű számára, hogy Isten univerzális és minden nép érdekli. Elvileg egyébként a zsidóságnak sem kellett volna ezt "felfedeznie", hiszen például Ábrahám elhívásakor már elég egyértelműnek tűnt, hogy a Föld összes népével van terve Istennek. A jelek szerint azonban a hazatérő zsidóság két pártra szakadhatott abban a kérdésben, hogy a fenti kérdésekre adott válaszok alapján viszonyuljon Izrael a többi néphez. Az egyik vélemény úgy szólt, hogy Izraelnek továbbra is azt a felfogást kell magában táplálnia, hogy "mi vagyunk a kiválasztott nép" és nem feltétlenül kell nagyon erőltetnie a kapcsolatot más nemzetekkel. Ennek hátterében jó eséllyel ott állhat az a súlyosan negatív tapasztalat, amit Babilon művelt velük. A másik vélemény azonban arról szólt, hogy bár Izrael tényleg a kiválasztott nép, ez nem a különlegességükről, hanem a megbízatásukról szól: forduljanak oda más népekhez, mert Istennek is ez volt az alapvető szándéka. Ennek a csoportnak jó illusztráció lehetett a konstruktív perzsa támogatás Círusz által. 

A különböző ószövetségi könyvek, melyek a fogság után keletkeztek, vagy részben redakción estek át, magukon viselhetik ezeknek a látásmódoknak nyomait. Nem csoda, hogy a kétféle nézőpont kétféle Messiás eljövetelét várta. A bezárkózóbb, nemzettudatosabb és önnön kiválasztottságát hangoztató nézet szerint a Messiás megérkezése a többi néppel való valamilyen "leszámoláshoz" is fog vezetni. Végül a zsidók a Messiással együtt uralkodnak majd a népek felett. A nyitottabb, a nemzetek felé odafordulóbb látásmód azonban nem egy harcias Messiásban gondolkodott, hanem olyasvalakiben, aki a többi nép elérésében érdekelt. És azt hiszem nehéz tagadni, hogy ez a nézet lett Jézus látásmódja is. Ez nemcsak a szavaiból, a tanításaiból, és végül a tanítványainak áthagyományozott missziós programjából látszik, hanem abból az állandó menekülési kényszerből is, amivel Krisztus mindig próbálta elkerülni a szituációkat, nehogy az első értelemben vett nemzettudatos Messiássá tegyék.

Nos, mindez a történelmi áttekintés azért jutott eszembe, mert emlékeztet arra, amit magam körül  itt és most látok. Mintha Magyarországon az első értelemben vett nemzettudatos kereszténység irányvonalát menedzselnénk leginkább: a mi "kiválasztottságunk" a lényeg, a többi néphez pedig ne legyünk túlságosan barátságosak. Ráadásul mindez úgy van artikulálva, hogy az az igazán nemzetét szerető keresztény, aki ezt a vonalat vállalja - a másik oldalon akkor viszont magától értetődően olyanok kell álljanak, akik nemzetellenesek. Nos, a Szentírásból számomra elég világos, hogy valójában mindkét oldal szerette a saját nemzetét: szó sem volt arról, hogy a többi nép felé nyitottságot mutatók hazaárulók lennének, ahogyan a zártabban gondolkodók sem voltak azok. Jézus, Péter vagy Pál nagyon is tudatosan zsidók voltak, de mégis nyitottnak mutatkoztak arra, hogy ebből a nemzeti keretből kilássanak.

Szerintem az igazi nemzeti kereszténység - bár őszintén szólva nem nagyon szeretem ezt a kifejezést - attól igazi és attól nemzeti, hogy miközben építi a saját hazáját, nyitottan gondolkodik más nemzetek irányában és befogadó politikát folytat. Ha az első keresztények, akik egyben zsidók is voltak, nem lettek volna képesek leküzdeni a valószínűleg erős, őket gondolatilag bezáró patriotizmusukat, mi most nem biztos hogy itt lennénk. Kellett egy Pál apostol, aki áttöri ezt a gátat, de főként egy olyan Krisztus, aki a nyitottabb messiási vonalat képviselte és alapozta meg saját életművével. Egyszóval én itt látok egy ellentétet a bibliai és a mai felfogás között: míg manapság a "nemzeti keresztény" kifejezés valami specifikusan magyarízű, csakis ránk jellemző, mondhatni jellegzetes hungarikumként definiálja a hitet, addig a jézusi program, amit az apostolok is továbbvittek és megvalósítani igyekeztek, sokkal befogadóbb, globálisabb és nemzeti határokat átlépő karakterű volt. Egyszerűen szólva, a keresztény hit nem a nemzetben, hanem a nemzetekben gondolkodik. És milyen jól teszi!

7 megjegyzés :

  1. Néhány pontosítás: Kűrosz először örömhírként küldte haza a zsidókat, azután mivel nem mentek, konkrétan hazaparancsolta őket, de egy részük még akkor sem ment, mert Babilonban időközben elit lett, és nem akarta ezt feladni. Ekkor született meg a gondolat, hogy a zsidóságnak hátha szétszórt elitként kell élnie, és nem egy ország lakosságaként. Ennek a következménye a diaszpóralét és minden ebből fakadó, jól ismert probléma – ami nem is lenne az elitség diaszpóraideológiája nélkül. (Hogy Isten Babilonban is ott van, nem lehetett újdonság, hiszen a vándorlások alatt is ott volt.)

    Azután, Jézus az evangéliumok szerint ugyanúgy elkülönült a gójoktól, mint a többi kortárs zsidó, azaz nem képviselt más vonalat, nem volt egy plebejus demokrata (nem bratyizott panelprolikkal). Nem a köznéphez ereszkedett le, hanem lehetőséget mutatott az elit klubba való belépésre. Nem azt mondta, hogy mostantól minden zsidó legyen olyan műveletlen, mint a gójok, hanem hogy az ihletett gójok legyenek olyan műveltek, mint a zsidók, DE SZÍVBŐL kövessék a sikerhez vezető szabályokat, és ne formálisan. Ami minőségi ugrás, judaizmus 2.0, a messiási kor állapota.

    Messiásügyben nem 2, hanem 100 és 100 álláspont volt a korban (és van ma zsidó körökben), Jézus "csak" egyetlen szempontnak nem felelt meg: rövid távon nem ígért elit státuszt, ez volt a sokk vele kapcsolatban. A korabeli zsidó ember úgy érezhette, hogy Jézus tanítása által "belekeveredik a koszba, és a kosz elnyeli, game over", míg ha tovább várja a szerinte Messiást, akkor végig elit maradhat (föld sója, világ világossága, az emberiség papsága/tanítója/mestere). Ha figyelmesen körülnézünk, ez az elképzelés él ma is.

    Jogosan tűnik fel neked, hogy a nemzeti ideológia ellenkezhet a szelídséggel, de akkor az is tűnjön fel, hogy a nemzet habzó szájú ellenzése szintén ellenkezik vele. Ha egyik kutya, a másik eb. Vagy az én nézőpontomból: két hüjje egy pár.

    Nézzünk szembe azzal, hogy mindenki születik egy x kultúrába, nyelvbe, szokásrendbe, hagyományba, és ebben tud igazán kiteljesedni, illetve csak ennek a vállára állva tud távolabbra látni. Aki a kultúrájával szembefordulva akar egyetemes lenni, az nem világpolgár lesz, hanem bandita - ezt is tapasztalhatjuk körbenézve.

    A nemzeti (kulturális) lét egyszerűen adottság, mint hogy eszünk, vagy hogy oxigént lélegzünk. A kereszténység úgy van – isteni zsenialitással – kitalálva, hogy az adott emberi helyzetünkkel EGYÜTT működik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a pontosítást, sok gondolatoddal egyet is értek, de hadd pontosítsam a pontosítást még tovább. :-)

      Írod:
      " (Hogy Isten Babilonban is ott van, nem lehetett újdonság, hiszen a vándorlások alatt is ott volt.)"

      Igen, pedzegettem én is, hogy nem kellett volna újdonságnak lennie, mégis az volt. A vándorlás sztoriját, amire Izrael meglehetősen nagy romantikával gondolt vissza, felül tudta írni a Templomba vetett hit. Jeremiás még a fogság előtt azzal korholja a népet, hogy ezt mondja nekik: "Ne mondogassátok, hogy az "Úr temploma, az Úr temploma van itt!"" - ugyanis keményen hozzákapcsolták Isten személyét a templomhoz.

      "Azután, Jézus az evangéliumok szerint ugyanúgy elkülönült a gójoktól, mint a többi kortárs zsidó, azaz nem képviselt más vonalat, nem volt egy plebejus demokrata (nem bratyizott panelprolikkal). "

      Okai vannak annak, miért koncentrált Krisztus kifejezetten Izraelre: feltámadása után viszont ugyanez a Jézus már azt mondta a tanítványainak, hogy eredjenek el a többi néphez. Ráadásul - ahogy David J. Bosch szerintem éleslátóan megjegyzi - "hiába" mozgott Jézus csak Izrael területén belül, a szolgálatának a jellege határokat bontó és átlépő volt mindig is. Tehát csírájában már ott van az Ő munkásságában, hogy ez az egész jézusi paradigma előbb-utóbb túl fog lépni a nemzeti kereteken és globálisabb körben érvényesül.

      "Messiásügyben nem 2, hanem 100 és 100 álláspont volt a korban (és van ma zsidó körökben), Jézus "csak" egyetlen szempontnak nem felelt meg: rövid távon nem ígért elit státuszt, ez volt a sokk vele kapcsolatban. "

      Persze, de a többségük a postban bemutatt kettő közül valamelyik felé gravitált. Jézus pedig leginkább azoknak nem felelt meg, akik arra számítottak, hogy akkor és azonnal szó szerinti uralkodó lesz belőle.

      "Nézzünk szembe azzal, hogy mindenki születik egy x kultúrába, nyelvbe, szokásrendbe, hagyományba, és ebben tud igazán kiteljesedni, illetve csak ennek a vállára állva tud távolabbra látni."

      Ez teljesen igaz, szerintem is az ember leginkább abban a kultúrában kell kiteljesedjen, ahova születik (noha azért ez nem kényszerítő erejű). De a lényeg, hogy álljon ennek a vállára - és ez a "vállra állás" volt, ami Izraelnek nehezen ment az ókorban.

      Törlés
    2. Én is köszönöm a gondolataidat (meg a posztot is), összességében azt gondolom, hogy a "nemzet" ellen ágáló energiát - konstruktívvá alakítva - valami észszerűnek a felépítésére lenne érdemes fordítani.

      A Jézus korabeli judaisták szerintem egyáltalán nem tévedtek és nem hibáztak, emberileg. A kultúrájuknak a magaslatán álltak, messze is láttak róla, csak nem annyira, mint Jahve. Jézus nem átlagos népművelő volt, hanem sokkszerű világváltó, hiperkontraintuitív modellel, sokk-koreográfiával. Egy részük szintet is ugrott, egy részük meg maradt az 1.0-án, aminek tervszerű értelme lehet, maradjunk nyitottak a Projektre.

      Törlés
    3. Sytka, ha megpróbálod elképzelni, konkrétan mit mondtál volna Jézus zsidó nemzettársainak a 'helyes' nemzetfelfogásról, milyen érvek jutnak eszedbe? (Pl. gondolkodjatok gójokban, stb.) Hatottak volna szerinted az érveid? A kérdés költői... válaszolhatsz versben is.

      Konkrét zsidókkal konkrétan beszélgetve azt hallottam, hogy 'inkább irigyeljenek, mint sajnáljanak'. Jézus tanítása lefordítható így: 'váljatok szolgaként lesajnálttá, hogy ezzel az áttétellel csodáljanak titeket'. Az áttétel a hiperkontraintuitív, ma is. A judaizmus 1.0 szempontjából azért, mert 'csodáljanak közvetlenül, ne áttételesen', a judaizmus 2.0 (keresztyénség) szempontjából meg, mert 'szolga vagyok, nincs bennem csodálnivaló'. Egyik sem ragadja meg a jézusi teljességet.

      Törlés
    4. Valószínűleg én bármit mondtam volna, senkit nem érdekelt volna. :-) Ha jól emlékszem, az első nagyobb "gátszakadás" akkor történt, amikor Péter - magának Istennek a háromszori unszolására - hajlandó volt bemenni egy pogány százados házába, aki végül megtért. De az egész sztorihoz isteni meggyőző erő kellett, hogy a kemény nemzettudatosság falán keresztüljusson a dolog és elhiggyék: oda kell fordulniuk más népekhez is.

      Törlés
    5. Én ezt úgy értelmezem, hogy amikor Isten akadályt látott a félig-meddig általa bevezetett apartheid-ben, akkor felszámolta. Az apartheidnek vajmi kevés köze van a mai nyelvi-kulturális nemzettudathoz, a kettőt nem célszerű egy kategóriában tárgyalni.

      Meg aztán: a judaizmus lényege, hogy a zsidók nem egy nép a sok között, hanem egyedülálló küldetéssel rendelkező nép, primus inter pares. Ilyen primus inter pares nemzettudata egyetlen más nemzetnek sem volt a világtörténelemben, így az esetleges tanulságok nem terjeszthetők ki más nemzetek identitástudatára.

      Gyakorlati példa: az énekképzés a légzéstechnikával kezdődik. Egy leendő énekest nem a légzés meghaladására tanítanak (minek az ma már, az oxigén elavult?!), hanem az éneklést támogató légzésre. A nemzet az az alap, amire támaszkodva az ember jó polgára lehet a világnak, ilyen irányba lehet konstruktívan gondolkodni. Lehetnek olyan nemzettudati vargabetűk (pl. túlhajtás, Jézus pártus herceg, stb.), amik akadályozzák a jó világpolgárságot, ezeket tudjuk olyan irányba alakítani, hogy immár támogassák a jó világpolgárságot.

      Törlés
    6. Nem sűrűn példálózok magammal, most megkockáztatom: a lehető leghatározottabban nem szeretném, ha a szomszédaim beköltöznének a lakásomba, miközben maximálisan nyitott vagyok arra, hogy együtt tegyük szebbé a lakókörnyezetünket. Kb. így tud a nemzettudat jó emberiségtudattal társulni.

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)