2020. október 2., péntek

Mesebeszéd

Akár egy sakkjátszma előre borítékolható lépései, olyanok voltak a keresztény reakciók arra a tényre, hogy megjelent egy botrányos mesekönyv "Meseország mindenkié" címmel, melyben "melegpropagandát" zúdítanak az ártatlan gyermekekre. Ilyen esetekben mindig ugyanaz történik: azonnal megszólalnak az egyházi hangok, kiírják magukból a dühüket és csalódottságukat, illetve felháborodottan asztalra csapnak, követelve a rákos fekély eltávolítását. Rosszul teszik.

Nem tetszik nekem semmi sem. Nem tetszik az sem - minek tagadjam - hogy ilyen mesekönyvek napvilágot látnak. Az igazság ugyanis az, hogy émelygek a homoszexualitástól. Zavar és visszataszítónak tartom, ami talán nem meglepő, hiszen heteroszexuális vagyok: minden ezzel ellenkező nemi életforma (ha két férfi vagy két nő szereti egymást) viszolyogtat. Ráadásul kár lenne tagadni, hogy a Biblia határozottan elítélően beszél a megélt homoszexuális gyakorlatról - még akkor is, ha furmányos liberális exegézissel nagyon igyekeznek kimagyarázni ennek az ellenkezőjét.

De nem tetszik az sem és elhibázottnak tartom, amit az egyház és a keresztények ilyen esetekben csinálnak. A felháborodott reakciók több sebből véreznek, és ezért mi hívők vagyunk az elsősorban felelősek, ez a mi hibánk, mi toljuk túl ilyenkor a biciklit. Mire gondolok?

Elsőként legszívesebben rákérdeznék, hogy az egyház egyáltalán mértékadó hang-e a világ szemében, amikor szexuáletikai jellegű problémákban meg kell szólalnia. De nem kérdezek rá, hiszen ilyen kérdést megfogalmazni sem érdemes: jól tudjuk a pontos választ. Gyakorlatilag senkit nem érdekel mit gondol az egyház a szexualitásról. Az emberek tökéletesen közömbösek és zártak a keresztények szexről alkotott véleményével szemben, ahogy mindennel szemben azok, ami bibliai és vallásos. Magyarországon - minden kormányzati támogatás és törekvés ellenére - a társadalom elsöprő részét egyáltalán nem érdekli a kereszténység, az egyházak létszáma csökken, a templomok üresek, a legnagyobbak pap- és lelkészhiánnyal küszködnek. Mindemellett az egyház belül is vívódik a saját szexuáletikai dilemmáival, elegendő ha a papi pedofíliára vagy a válások növekvő számára gondolunk. Senkit nem érdekel tehát, mit gondol egy szexuális erkölcsi krízisekkel terhelt egyház a melegekről. A saját véleményünket többnyire a saját köreinknek mondjuk. 

Az egyház a most zajló mesekönyv-botrányban csak egy hang a többi háborgó hang tengerében. Mégis azt kell mondjam, a konzervatív keresztények a jelek szerint nagy támogatói lehetnek a melegeknek: amióta kitört a méltatlankodás, a felháborodott hangok tulajdonképpen elsöprően sikeressé tették a könyvet. Dúró Dóra nemzeti hévvel le is darált egy példányt - amivel valószínűleg eladott több száz darabot belőle. Azt hiszem ilyen hatékony ingyenreklámot keresztény irodalom nem tudhat a magáénak ebben az országban! Magam olvastam számos véleményt olyan emberek tollából, akik eredetileg nem akartak foglalkozni a kötettel - de a történtek hatására többen meggondolták magukat, megvásárolták a könyvet és most ismerkednek a mondanivalójával. Sokan közülük hálásan meg is köszönték a tiltakozó hangoknak, hogy felhívták a figyelmüket a kiadványra. Mi ez, ha nem támogató propaganda a könyv mellett?

Végül pedig tegyük hozzá, hogy a melegek Magyarországon - ahogy más országokban is - egy társadalmi kisebbségnek számítanak. Vajon meg kell lepődni azon egy kisebbség részéről, hogy minden úton-módon próbálja érzékenyíteni a többségi társadalmat azért, hogy a maga ügye mellé állítsa? Nem ez a szokványos, nem ez az elvárható, nem ez a sztenderd egy kisebbség esetében? "Tejóég, a buzik kiadtak egy könyvet, mert így akarják magukat elfogadtatni!" - nagyjából így szól a keresztény felhorkanás. És máris ott az ördög a falra festve, előkerül Szodoma és Gomora, a pokol kénköves bugyrai. Hát normális reakció ez? Mégis mi a meglepő ezen, mi dolga volna egy kisebbségnek ha nem ez? Persze, hogy el akarják fogadtatni magukat a melegek, és persze, hogy ennek az elfogadásnak a csíráit már gyermekkorban kívánják elvetni! Hát mi a fészkes fenét akarna egy kisebbség, ha nem pont ezt? Mi nem ugyanezt tesszük és nem ugyanezt akarjuk? Nem erről szól a hitoktatás és a katechézis, és nem ezért adott át az állam számos iskolát az egyházaknak - hogy már gyermekkorban fogékonnyá tegyük az elmét az istenkérdésre? Ha pedig szeretnénk elvárni, hogy ezt nekünk tenni lehessen, miért is horgadunk fel és vitatjuk el ugyanezt a jogot másoktól?

A helyzet az, hogy a világban ahol élünk, mindenki érdekérvényesíteni és érzékenyíteni akar. Mindenki meggyőzni kívánja a másikat arról, hogy álljon az ő ügye mellé, és ezt asszertív kommunikációs stratégiákkal próbálja elérni. Bizonyos értelemben ez egy szellemi háború, spirituális hadviselés, amelyben az kerekedik felül, aki jobban forgatja az asszertivitás eszközeit. A kereszténységnek pedig ebben a hadviselésben nem az lenne a dolga, hogy állandóan ostorozza a világ bűneit és ha a másik hadosztály tesz egy lépést, elkezdje ócsárolni ezért, hanem inkább az, hogy a saját bábuit jól tologassa a sakktáblán és megtalálja a hatékony asszertív retorika pontjait, a jól forgatható fegyvereket, a saját üzenetét kívánatossá tevő stratégiákat. Ameddig ez hiányzik, minden amit mondunk pusztán mesebeszéd! Nem az a fő kérdés, mit tesz a világ és hogyan propagálják magukat a melegek, hanem az, mit teszünk mi és hogyan tárjuk fel a saját üzenetünk rétegeit az emberek számára. 

17 megjegyzés :

  1. Kedves Sytka! Az első kérdésére: egyrészt az egyháztól még a tőle távolabb élők, ám magukat vallásosnak mondók is várják, hogy ugyan mit mond. Főleg ebben a kérdésben, amiben állítólag egyéb meggyőződéstől függetlenül 70%-os az egyetértés arra nézve, hogy ezt a témát káros óvodás és kisiskolás korban a nevelés részévé tenni. Másrészt az sem fölösleges, ha az egyházak legalább "a saját köreikben élőknek" elmondják a véleményüket, vagyis a bibliai tanítást, ui. egyáltalán nem magától értetődő, hogy a saját köreikben élők mind ezen az alapon gondolkodnak. Az, hogy köreinkben is vannak szexuáletikai problémák, nem ok arra, hogy ilyen kérdésekben hallgassunk. Jól néznénk ki, ha Pál némely korinthusi miatt nem írt volna ilyen kérdésekről nekik, de pláne a galatáknak, az efézusiaknak vagy Timóteusnak sem. Másodszor emlékeim szerint világos nem-et mondani jézusi tanács, az első keresztények is egyszerűen nemet mondtak a császárimádatra, nem kerestek EHELYETT valami asszertívabb módot. Utóbbit persze megtehetjük, sőt, de nem feltétlenül a 'nem' nélkül. Ha egy antikeresztény tartalmú könyv ellen tiltakozunk, az nem támogató propaganda, és sajnáljuk, ha ezzel elkerülhetetlenül többen veszik meg, de ez még mindig kevesebb gyermekáldozattal jár, mintha hagynánk, hogy ez az őrület taroljon. Amúgy azoknak, akik pont a tiltakozás miatt megveszik ÉS a gyerekeik kezébe adják a könyvet, megvan a felelősségük Isten előtt, nehogy már ő rajtunk, a gyermekeket védő keresztényeken kérné számon a könyv csakazértis vásárlását. Harmadszor ez a fajta kisebbség, ha gyermekekről van szó, nem demokrácia kérdése, nem "ez a sztenderd egy kisebbség esetében". Ugyan a demokrácia alapelvei a Szentírásból származnak - szemben azzal a téves állítással, miszerint athéni mintát követnének -, de maga a Szentírás, éppen úgy, mint Isten Országa, nem demokratikus, ahol virágozna minden virág. IGAZSÁGOT képvisel, ezért "horgadunk fel és vitatjuk el ugyanezt a jogot" nem egyszerűen "másoktól", hanem azoktól, akik a gyerekek romlását okozzák (vö. Mt,18,6). Angliában, ahol megy ez az őrület, "2007. és 2019. között 20-szorosára/!/ nőtt azon gyerekeknek a száma, akik az NHS gender diszfória nemi identitászavarral kiskorúként segítséget kértek" (Schittl Eszter). Végül pedig igen érdekelne csak 3-4 asszertív fogás, annak konkrét bemutatása, milyen az, amikor az egyház "a saját bábuit jól tologatja a sakktáblán és megtalálja a hatékony asszertív retorika pontjait". Mert aki ilyen határozott kritikus hangon ír, attól az á mellett b-t is várunk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó érvelés, egyetértek. Azt kellene még valahogy beleépíteni, hogy minden határozottság dacára a keresztény társadalmak jobban tolerálják a törvényes kereteken belül megélt másságot, mint amennyire a hatalomközelbe kerülő "másságok" tolerálják a kereszténységet, illetve általában a társadalomfenntartó hagyományt, a felelősen viselkedő középosztályt. Ezért a keresztényeknek nincs más (tiszta lelkiismerettel vállalható) lehetőségük, mint közérdekből elérni és megtartani a többséget - íme az asszertív üzenet.
      A konkrét témáról: könyvet darálni kontraproduktív, betiltani szintén, jelölni viszont természetes, hadd tudja az olvasó, hogy nem megszokott mesét vesz, hanem olyat, amin a 18+-osok is vitatkoznak.
      Azért hasznos a citizengo és más konstruktív tiltakozás, mert egy liberális kurzus pl. kötelező olvasmánnyá teheti óvodától az effélét, ha már elérhető, "gender mainstreaming" jelszóval. És ez az, amit meg szeretnénk előzni.

      Törlés
    2. Kedves Ibolya!

      "Az első kérdésére: egyrészt az egyháztól még a tőle távolabb élők, ám magukat vallásosnak mondók is várják, hogy ugyan mit mond."

      Akkor mi két külön valóságban élünk eszerint. Én azt látom, az egyházak népszerűsége a béka segge alatt van Magyarországon. Igen, tudok róla, hogy létezik egy ún. "nemzeti kereszténység" nevű hamis, álkeresztény, magyarkodó vallásosság - az ehhez a körhöz tartozók lehet hogy várnak valamiféle relevatórikus kijelentésre, ezt nem tudom. Csak ezt a hamis vallást ne keverjük össze a valódi kereszténységgel. A helyzet az, hogy a krisztusi hit, Jézus követése, a Biblia mély ismerete egyáltalán nem jellemzi a magyar embereket. Igen furcsa számomra ahogy te látod a dolgokat...

      "Másrészt az sem fölösleges, ha az egyházak legalább "a saját köreikben élőknek" elmondják a véleményüket, vagyis a bibliai tanítást, ui. egyáltalán nem magától értetődő, hogy a saját köreikben élők mind ezen az alapon gondolkodnak"

      Saját magadnak mondasz ellent: fentebb még azt írtad, szerinted kb. 70%-os egyetértés van ebben a kérdésben (vagyis nagyjából a többség ugyanazt gondolja), most meg azt, egyáltalán nem világos ki mit gondol erről. Vagy az egyház körei közül sokan a maradék 30%-hoz tartoznak?

      "Az, hogy köreinkben is vannak szexuáletikai problémák, nem ok arra, hogy ilyen kérdésekben hallgassunk."

      Nem, kedves Ibolya, rosszul látod. Az egyházra szexuáletikailag két dolog masszívan jellemző: a) tele van problémákkal, b) semmi relevánsnak nem tud mondani a mai kultúra számára ebben a kérdésben. Az emberek szabadon szexelnek akivel akarnak, és ezt ők így jónak is tartják. Állatira nem érdekli őket, hogy a papság erről mit gondol. Az egyházat prűdnek tartják ebben a kérdésben, amin az idő már túllépett. Mi keresztények innen indulunk, ebből kell valami érvényeset mondanunk. Nagyon nehéz dolgunk van emiatt, nagyon nehéz egy mai fiatalt (aki élvezi a szexuális szabadosságát) bármire is nevelni. Magam is küzdök ezzel: ma már nem az a kérdés, hogy vajon a világi emberek meghallgatnak-e minket szexuáletikai kérdésekben. Lassan az lesz a kérdés, a mi fiataljaink (az egyházon belül) kíváncsiak-e a véleményünkre?



      Főleg ebben a kérdésben, amiben állítólag egyéb meggyőződéstől függetlenül 70%-os az egyetértés arra nézve, hogy ezt a témát káros óvodás és kisiskolás korban a nevelés részévé tenni.
      (Folyt.)

      Törlés
    3. "Másodszor emlékeim szerint világos nem-et mondani jézusi tanács, az első keresztények is egyszerűen nemet mondtak a császárimádatra, nem kerestek EHELYETT valami asszertívabb módot. "

      Nem értem: én azt írtam volna, hogy valami HELYETT kell keresni valamit? Azt hiszem elég világossá tettem a véleményem a bejegyzés legelején. Az asszertivitás nem azt jelenti, hogy változtatunk a véleményünkön, hanem azt, hogy jól tudjuk képviselni. Most az egyház azt képviseli, hogy háborog a világ bűnei miatt és ostorozza azokat. Ez a dolga? Ezt látod a Szentírásban - hogy Pál kifakadt a római közállapotok miatt? Ez a hangsúlyos a leveleiben, a tanításaiban? Nem inkább azzal volt elfoglalva, hogy mi van a kerítésen belül?

      "Ha egy antikeresztény tartalmú könyv ellen tiltakozunk, az nem támogató propaganda, és sajnáljuk, ha ezzel elkerülhetetlenül többen veszik meg, de ez még mindig kevesebb gyermekáldozattal jár, mintha hagynánk, hogy ez az őrület taroljon."

      Kedves Ibolya, máris utánnyomják a könyvet! Van még kérdésed? Tökéletes reklámot csinált neki az óriási tiltakozáshullám, nem győzik sokszorosítani és eladni, az emberek pedig veszik, mint a cukrot. "Tarol az őrület" - hogy a te szavaidat használjam, ezt sikerült elérnünk.

      "maga a Szentírás, éppen úgy, mint Isten Országa, nem demokratikus, ahol virágozna minden virág"

      Ez így igaz, a Szentírás a teokráciában gondolkodik, ahol Isten közvetlenül megjelenik és uralkodik. Szerinted ezt most hogyan kellene megcsinálni? Mert már bocsánat, de ha nincs itt Isten úgy, ahogy az ÓSZ-ben, vagy nem jött el a Messiás személyesen, akkor hogyan szeretnéd felváltani a demokráciát teokráciával?

      Törlés
  2. A gond ott van, hogy az emberek az állambácsira bízzák a gyerekük nevelését. Miért is? Keresztények esetén különösen furcsa ez... Az állambácsival akarják elérni hogy a világ keresztény legyen, meg a saját gyerekük is? Haha. És kiáltoznak, hogy az nem úgy neveli a gyereküket ahogy ők akarják...
    Nincs szánalmasabb, mint az állambácsi szoknyájába csimpaszkodó keresztény...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy gyerekre igenis hat a külvilág - naná, ez evidencia. Ha pedig így van, nem jó érv, hogy mindenki bízzon a saját egyéni nevelése erejében.
      Meg aztán: az adóbevétel többségét a csendben dolgozó (kulturálisan) keresztények dobják össze. A társadalmat jólétben és békében működtető tevékenységeknek pedig 90+%-át a (kulturálisan) keresztények végzik. Indokolt, hogy ez tükröződjön az állam működésében is, de ne kizárólagossággal, hanem megőrizve a valódi sokszínűséget.

      Törlés
    2. Endi, tökéletesen egyetértek! A nevelés a szülő dolga, a ráhatás a szülő dolga. Semmiben, abszolút semmiben nem gátolja és akadályozza az embert a melegpropaganda: nekem is vannak gyerekeim, eleget látják-hallják a meleglobbi dolgait, de soha, egyikük se akart meleg lenni és nem is értenek egyet vele.

      Az egyház szereti ostorozni a világ bűneit, bírálni a kultúrát, megpróbálni diktálni hogy ki mit gondoljon. Erről van szó valójában - mindezt a gyerekek féltése címszó alatt. Maszlag.

      Törlés
    3. Tibor, nincs köznevelési vákuum: valaki mindig és szükségszerűen megmondja, mi legyen a tartalma. Ha a heterók nem mondják meg, valaki akkor is meg fogja mondani.
      Az adófizetésre is áll nálad, hogy nevelj rá otthon, vagy sehol? Burkoltan még az adófizetésnek is van világnézeti iránya: közösségi kontra egyéni jólét. Mi lenne a társadalomból, ha a családból hozott adófizetési hajlandóságra támaszkodnánk? Csődtömeg.
      Az már érvényes mondás lehet, hogy szorítsuk minimálisra azokat a területeket, ahol kelletlenül diktáljuk, hogy mi legyen, és a többi témát hagyjuk nyitva sóska-spenót opcióként. A részlet itt a határvonal meghúzásában rejlik.
      És vegyük figyelembe, hogy szinte minden ember kiolthatatlan belső ösztöne, hogy (hivatalos) elfogadottságra vágyik, és ahol elfogadottsághiányt érez, ott jogszabályért, felvilágosításért, köznevelésért kiált. A melegség pedig olyan témának tűnik, amit közérdekből kénytelenek leszünk a Tiltott - Tűrt - Támogatott kategóriák közül tartósan a középsőben, mégpedig határozottan csak ott és éppen ott, tartani. Ez köznevelési feladat lesz, különben nem marad középen, hanem a két szél között fog ugrálni, amit alaposan megfontolva nem akarunk.

      Törlés
  3. És te írtál volna egyébként cikket Dúró Dóráról? Akkor ő is jól járt, ugye?
    Elképesztően naív vagy, és minden keresztény, aki reagál erre a 2020 választási tesztüzemre.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem is egyfajta "első teszt" a melegmese. Ha nagy az ellenállás, örül a lobby, mert felfokozott érzelmi helyzetben jobban terjed az üzenete. Ha kicsi az ellenállás, szintén örül a lobby, mert könnyebben célhoz ér.
      Meg kell tehát találni azt a reakciót, ami úgy határozott, hogy nem ígér sikert a lobbynak. Itt nem bokszolni kell, hanem sakkozni.

      Törlés
    2. Kedves István70, még egy ilyen minősítés és repülsz a blogból!

      Törlés
    3. Mielőtt megijednék, elárulnád, hogy ki is vagy te ezen a blogon?

      Törlés
    4. Természetesen: a blog gazdája és szerzője vagyok, egyben adminja.

      Törlés
    5. Mi a baj a naivitással? Mármint, melyik fajtájával mi a baj?
      1. ha naiv vagy, mert kamaszként hiszel egy igazságos világban
      2. ha te vagy a trójai, aki lelkesen behúzod a falovat
      3. ha minden héten újra behúzod, nem okulva az előzőből
      4. ha tudod, mitől döglik a légy, és még mindig hiszel egy igazságos világban
      A melegségről elég egyértelmű, hogy trendek is alakítják, ezért nem mindegy, kik alakítják a trendet.(Van, hogy egy lány miniszoknyát húz, pedig az anyukájától ilyet soha nem látott? Igen, van, nem is kevés.) Ám nem mindenkit alakít a trend, lehet erre is fogadni, csak ne nagy összeggel.

      Törlés
  4. Kedves Sytka!
    "Gyakorlatilag senkit nem érdekel mit gondol az egyház a szexualitásról."
    - Valójában dehogynem, minden egyént érdekli, hogyan válhat minél többek szemében elfogadottá. Közben persze felszínesen tiltakozik, hogy ez így lenne (hány újraházasodott nő lelke fáj, hogy hivatalosan nem áldozhat, pedig nem hivatalosan simán..., szóval igenis számít a hivatalos elfogadottság). Az egyház van inkább egyfajta sértődött defenzívában (monnyuk, csak monnyuk, ezek meg egyre kevésbé járnak misére), ezt kellene konstruktív pedagógiába átfordítani. Isten nem a templomban lakik, a kereszténység nem a misére járásban testesül meg.
    A kereszténység a civilizációnkat és a társadalmainkat fenntartó alap, ami nélkül egyszerűen nem működünk. Az alap következetes leírása (lásd: betonvasalás) unalmas lehet, mégis szükséges.
    Ami a melegmesét illeti: ne várjuk el a vásárlótól, hogy félig elolvassa megvétel előtt, ezért kell jelölni, mint a génmódosított szóját. Akinek tudatosan ez kell (pl. meleg apa pont ebből mesélne a biológiai gyerekének, hogy ő majdan meleggé válva továbbmesélhesse a biológiai gyermekének...), vegye, szabad ország vagyunk, de ne várja, hogy az óvodában kötelező tananyag lesz. A génmódosított szójából sem lesz kötelező reggeli.

    VálaszTörlés
  5. Kedves Sytka!

    De milyen lehetne, mit tartalmazhatna az az asszertív kommunikáció egy ilyen esetben?

    Jelen esetben nem arról van szó, hogy mi felnőttek létezzünk egymás mellett békésen, ha másképp nem, akkor kölcsönös kompromisszumok által, hanem hogy beadagolnak a gyerekeknek valamit, amit a társadalom jelentős hányada az adott életkorban károsnak tart, miközben magukat az előterjesztőket jogállamhoz méltó módon egyenrangúnak tekinti.
    Ugyanakkor a másik jelentős hányad az akár hetero, akár nonkonform szexuális magatartások egy részének, akár képzeletbeli azonosulásra késztető mesehősök által történő megismertetését a gyerekekkel nemcsak, hogy pozitívnak tekinti, de az ellenzőket magukat is primitív, elmaradott, már-már szubhumán lényeknek állítja be, ugyanakkor minden ellenvéleményt üldöztetésként interpretál.
    Ebben az esetben nehéz kompromisszumot kötni, hiszen a kérdésre, valójában csak az egymást kölcsönösen kizáró “igen”, vagy “nem” válasz adható. Mert a problémát árnyalni nehéz lenne, és ha igen, mi mentén? Egy lista mentén, hogy mely szexuális irányultságok ismerete üdvös egy még meséken szocializálódó kisgyermek számára és melyik nem? Aligha.

    Vitathatatlan tény, hogy a hatásos tömegmanipulációhoz szükséges nyerő lapok jelenleg a másik oldalnál vannak:
    a mártír póz,
    a progresszivitás látszata (újszerű vagyok, tehát jó),
    az érzelmi töltet (ami hatékonyan veszi el az élét az ellen oldal minden racionális érvének)
    a kizárólagos racionalitás látszata (hisz vallási tételekkel vitatkoznak, amelyek előítéletszerűen nem racionálisak, tehát szerintük vitára is alkalmatlanok)
    és az Egyesült Államokban lassan a többség által elfogadottá vált - s így előbb-utóbb Magyarországon is várhatóan majd “mainstream”-mé váló - “minden és mindennek az ellenkezője is engem igazol” gondolkodás logikai abszurdja: Aki elismeri, hogy homofób, az homofób. Aki nem ismeri el, az épp azáltal bizonyítja, hogy homofób, hogy tagadja.
    (A húszas-harmincas évek Szovjetuniójának “forradalmi jogérzéke”? Boszorkányok pörölye?)

    Mondhatnánk, hogy innen szép nyerni, de mivel? Ezt a fajta sunyi metódust hajlandóak lennének a keresztények, például az itt blogolók követni? Kötve hiszem.
    Akkor viszont, jó eséllyel, valamiféle Isteni “háttértámogatás” lesz szükséges, hogy ebből a helyzetből a kereszténység ne totális vesztesként jöjjön ki, mert pusztán realitás és racionalitás alapján, ez bizony jelenleg nem egy nyerő helyzet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aki pesszimista, innen készülhet a szép jövőre: https://www.nhs.uk/conditions/gender-dysphoria/treatment/
      Vajon megy-e a világ előre a hormonkezelések által? Boldogabb lesz az érintett generáció, vagy boldogtalanabb?
      Sytka is nyilatkozhatna, hogy ha tényleg a család nevel, és senki szülei nem kaptak nemváltó hormonkezelést a diszfóriájukra, akkor milyen hatásra állhatnak most érte sorba a zavarodott gyerekek?

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)