2014. március 9., vasárnap

Félrelépésem története

Általában nem szoktam magamról és az életemről írni a blogban: nem vagyok én olyan érdekes, hogy megtöltsem az itt rendelkezésemre álló teret. A héten azonban megint kénytelen voltam azzal szembesülni, hogy az életem nem az én kezemben van. Egy rossz mozdulatnak köszönhetően ugyanis komolyabb balesetet szenvedtem.

Egy épület padlásszintjén pakoltam, ami önmagában véve nem számít különleges eseménynek. Munka közben elindultam a padlás egyik sarkában álló székcsoport felé, és a probléma ekkor történt. Ahogy a szék mellé léptem, a lábam alatti deszkák egy pillanat alatt összeroppantak, és megnyílt alattam a föld. Fel sem fogtam mi történik, egy másodpercen belül zuhanni kezdtem, közben magammal rántva egy kisebb törmeléket, kiszaggatva a szigetelőanyagot a padlószintből. A zuhanás néhány másodpercig tartott, ezalatt csupán egyetlen gondolatra maradt időm: óriási bajban vagyok, mely könnyedén végződhet teljes lebénulásommal vagy akár a halálommal is.

Mivel a következő emeleten alattam éppen egy fürdőszoba volt, a helyzet kilátástalannak tűnt, hogy valami puhára érkezzek. Mintegy három méter zuhanás után pont a derekamra landoltam, rá a csempére, fejemet pedig beveretem a radiátorba. Utóbbi természetesen azonnal vérezni kezdett, miközben elég erős fájdalmat éreztem a mellkasomban és a derekamban. Miközben emberek érkeztek segíteni, azt is tudtam, hogy képes vagyok önerőből felállni és sétálni, bár fejemből rendesen ömlött a vér. Ugyan egy kis kezelés után a vérzés elállt, egy órán belül ismét felszakadt a seb, úgyhogy végül egy sebészeten kötöttem ki. A fejemet össze kellett varrni, ám a röntgenfelvételek tanúsága szerint semmim nem törött el, még csak meg sem repedtek a csontjaim, ahogy belső vérzésre utaló jelek sem követtek!

Órákkal később visszamentem a helyszínre és megnéztem hova estem. Hülyén hangzik egy ilyen esés után, a körülményekhez képest mégis elképesztő szerencsésnek mondhatom magam! Bal oldalamon egy szék volt, hátam mögött a radiátor, pont mellettem jobbra pedig egy mosógép. Még a gondolat is elborzasztott, hogy bármelyikre teljes lendülettel a nyakammal vagy a gerincemmel rázuhantam volna. Én azonban pont a három közti kicsi, üres területre érkeztem, a lehető legkönnyebb utat választva. Fájdalmaim persze még most is vannak, de jelentősen enyhültek az elmúlt napokban.

Az ember ugye ilyenkor ösztönszerűen felteszi a "miért?" kérdéseket, amire rendszerint nem érkezik semmilyen felelet. Nem tudom Isten miért engedte meg, ami történt, de megkímélt egy borzasztó tragédiától. Ezt mintha más is megérezte volna, a következő napokban ugyanis hallgathattam a "valaki nagyon szeret téged odafenn" kezdetű mondatokat. Tényleg ez lehet a helyzet. Nem akarok magyarázkodni, teológiát gyártani a történtekhez, egyszerűen csak hiszek abban, hogy Isten még a "félrelépéseinkben" is velünk van.

19 megjegyzés :

  1. Örülök neki, hogy még vagy és meg tudtad írni ezt a posztot.

    VálaszTörlés
  2. Jobbulást. Átok és áldás c. könyvben le van írva ,de Hagin is megerősíti ,hogy ez azért történt,mert valami bűn van az életedben és/vagy kiestél az Isten tökéletes akaratából. A megengedő akarat pedig telis tele van veszéllyel , balesetekkel ,"lehetetlen ,hogy igaz emberrel" ez és ez történjenekkel. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj elkattintottam. Villám vagyok.

      Törlés
    2. villám, megelőztél. de én is szeretnék segíteni a tanácsaimmal sytkának: nem imádkoztál eleget, nem vagy eléggé szellemben, nem énekeltél dícséreteket eleget, átok van az életeden, lehet hogy kritikát fogalmaztál meg isten szent emberei ellen. lehet hogy a megengedő akaratban sem vagy benne. olyan közösséget kell keresned, ahol felkent igazi ajándékok vannak, akik tudnak rajtad segíteni. satöbbi blabla

      Törlés
    3. endi, ráadásul fizikai munkát végeztem és le is izzadtam. :-)

      Egyébként a listád teljes. :-)

      Törlés
  3. Kedves Sytka, de jó, hogy egyben vagy.:)

    VálaszTörlés
  4. Sytka, örülünk, hogy nem történt bajod, Eszter 4 éves volt, amikor rádőlt egy szekrény. A szekrény teteje a vele szemben lévő kanapéra esett, ami kettétört a súlya alatt. gondolhatod, a papírformát ennyi év után sem lenne lelkierőm ecsetelni. Esztike karcolás nélkül megúszta, ijedtségen kívül (hetekig dadogott) nem lett semmi baja. akkor is, és most is biztos vagyok benne: Valaki megmentette. És hitem szerint ugyanaz a Valaki téged is megmentett. Örülök Neked!!!!!!

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm mindenkinek a jókívánságokat, remélem a fájdalmak is lassan elmúlnak majd.

    Villám: "ez azért történt,mert valami bűn van az életedben és/vagy kiestél az Isten tökéletes akaratából"

    Nekem mindig van valami bűn az életemben, ez nem újdonság. :-) Többek között ezért szorulok segítségre odafentről. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Ezt magyarázd el a karizmatikus tanítóknak is hátha megértik.:)

      Törlés
  6. Néhány másodpercig zuhantál? Nem semmi. Elég jól megúsztad mert 2-3 sec alatt is kb 50 métert zuhansz.
    Tényleg, a radiátornak nem lett baja? :)

    VálaszTörlés
  7. Sytka, épülj fel hamar! Imádkozom érted...

    VálaszTörlés
  8. Sytka rossz az irány, nem lefele, hanem fel, fel, fel!
    https://www.youtube.com/watch?v=zoDNBdY3V3Y
    :)
    --
    Nagyon örülök, hogy nem lett semmi komolyabb bajod.

    VálaszTörlés
  9. Örülök, hogy ennél nagyobb baj nem lett.

    VálaszTörlés
  10. Örülök, hogy ennél nagyobb baj nem lett.

    VálaszTörlés
  11. Örülök, hogy jobban Vagy, Sytka!
    Újabb,és újabb Postokat alkotsz! :-)
    Köszönöm, hogy Írsz,és még a sérülés ellenére
    sem rendeltél el Magadnak "blog-szünetet".
    Vajon melyik sérülés fáj jobban:
    a mostanában elszenvedett zuhanás,
    vagy amikor trollokkal Hitvitáztál?

    További gyógyulást kívánok a "szomszédból", Halásztelekről:
    a több száz közül egy Olvasód: Zsotza

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Zsotza. A trollkodásra megvan az ellenszer: moderálás. :-)
      A zuhanásra nehezebb találni és nagyobb fájdalommal is jár.

      Törlés
  12. Kedves Sytka!
    Hasonló dolgon való túlélés után, az alábbiak fogalmazódtak meg bennem:
    - Ha nem történik ez velem, akkor élem az életem különleges esemény
    nélkül tovább, és nem tudom olyan nagy hálával a szívemben magasztalni
    Istent, aki ennyire, minden pillanatban odafigyelt rám, ennyire fontos
    vagyok neki.
    - Nem tudtam volna annyira erősen, szívből dicsőíteni Őt, - Istent - ez az
    esemény kellett hozzá.
    - Újra felismertem, hogy harc folyik értem, ellenem és mellettem egyszerre.
    - Bánt valakit, hogy én a győztes sereg tagja vagyok, és a maga aljas
    eszközeivel, váratlan módokon harcol ellenem, ezért mindig készen kell
    álljak.
    - Ki akar valaki (a sátán) lökni a földi életből, meg akar nyomorítani, tönkre
    akar tenni folyton folyvást küzd ellenem, de nagyobb védelmezőm van nála,
    - Jézus - aki hatalmasabb, erősebb, előrelátóbb és kegyelmesebb.
    - Jó lehetőség ez a bizonyságtételre, mert mások figyelmét is felhívja ez az
    esemény, hiszen az orvosokkal, nővérekkel és másokkal való találkozás
    szinte predesztinálja ezt.
    Örülök, hogy jó harcostársak lehetünk :-)
    Szeretettel, Feri

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)