A Disney-mesék sátániak?

Egy kedves ismerősöm hívta fel figyelmemet arra a videóra, melyet már majdnem huszonnyolcezren néztek meg: a felvételen egy vehemensen beszélő férfi arról próbálja meggyőzni közönségét, hogy a Walt Disney nevével fémjelzett mesebirodalom tulajdonképpen sátáni propaganda, mely a gyermekeink ellen irányul. Tényleg félnünk kell a Kis Hableánytól vagy éppen az Oroszlánkirálytól?

"Amelyik gyerek ma megnézi az Oroszlánkirályt, az a holnap gyilkosa lesz" - figyelmeztet a videóban szereplő férfi, majd a különféle Disney produkciók elemzése után végül hozzáteszi: "Adok egy tanácsot Jézus nevében... Pusztítsd el ezeket a videókat!".

A film állításai szerint az olyan klasszikus mesék, mint a Kis Hableány pornográfiára bátorítja kis nézőit (amennyiben észreveszik az egyik DVD-kiadás borítóján látható fallikus szimbólumot), a Pocahontas pedig kifejezetten pokoli erőket idéz meg: az ismert és népszerű indiánlány neve ugyanis azt jelenti: "a mélység szelleme". Ha valaki a Pocahontas nevet kiejti a száján, ezzel máris diabolikus hatalmakat mozgósít. Végül azt is megtudhatjuk, hogy az Oroszlánkirály című mese rendezője, John Smith homoszexuális volt, aki nőies mozgású oroszlánt rajzoltatott a produkcióba - ezzel népszerűsítve a másságot az ártatlan és szexuálisan is manipulálható gyerekek körében.

Mit is mondhatna ezek után egy aggódó keresztény szülő, aki nyilvánvalóan arra törekszik, hogy megmentse gyermekeit az ördögi hatásoktól? 

Bevallom őszintén, soha nem voltam nagy rajongója Walt Disney mesebirodalmának. Jogosnak tartok feltenni olyan kérdéseket, melyek kritikus szemszögből viszonyulnak a mesefilmekhez. Vajon a Disney által megformált és népszerűsített, sokszor sziruposan édeskés és negédes történetek pedagógiai értelemben mennyire hasznosak, és milyen értékrendet kínálnak a gyerekeknek, amivel nézőként azonosulniuk kellene? Mire neveli és mire nem a gyerekeket Disney mesevilága?

Válaszoljunk azonban bármennyire is elítélő módon ezekre a kérdésekre, fontos különbséget tenni a giccs és a démoni, az értéktelen bizsu és a durván erkölcstelen között. Ha egy Disney mesével kapcsolatban valaki úgy dönt, hogy az haszontalannak tekinthető a gyerekek kognitív fejlődése szempontjából, az még nem azt jelenti, hogy a film ördögi. A rossz filmek egyszerűen csak rossz filmek - kénköves pokol nélkül is.

Ami azonban rosszabb a rossz filmeknél, hogy a videón szereplő öltönyös fiatalember tárgyi tévedéseket halmoz egymásra. Pocahontas nevének jelentése póheten nyelven "kis ledér" (és nem a "mélység szelleme" - ami egy indián esetében egyébként sem lenne túlságosan meglepő...). Ez a név ráadásul egy becenév volt, a lányt eredetileg Matoaka-nak hívták, ami "játékos kedvűt" jelent. Az igazi, történelmi Pocahontas nemhogy démonizáltnak, hanem kifejezetten hősnek tekinthető. Amikor egy bizonyos John Smith kapitány Észak-Amerikába érkezett, az általa vezetett expedíció összes tagja a powhatan indiánok fogságába került. A törzsfőnök minden angolt kivégeztetett, John Smith pedig csak azért élte túl a kivégzést, mert az akkor 12 éves Pocahontas a saját testével akadályozta meg a vérengzést. Legyen akármilyen is a Disney mesefilm, ami valószínűleg feltupírozott módon romantikus történetet fabrikált a történelmi tényekből, azért a pokoli és ördögi jelzők használata ebben az esetben különösen nagy ostobaságnak tűnik.

Nagyjából ugyanakkorának, mint valakit a jövő gyilkosának nevezni azért, mert megnézi az Oroszlánkirályt. A leírhatatlanul buta túlzás mellett itt ismét tárgyi tévedésre bukkanhat a figyelmes szemlélő. Az Oroszlánkirály nőies oroszlánjának rendezője ugyanis - a videó állításával szemben - nem John Smith. Mindössze másfél perc utánajárást követően az is kiderül, hogy ilyen nevű ember nincs is a stábtagok között: a filmet Roger Allers és Rob Minkoff rendezte. A filmhez semmilyen John Smith-nek nincs köze, nemcsak a produkció első, de másik két részében sem.

A sok primitív butaságot látva óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés, vajon az öltönyös fiatalember miért áll ki mások elé olyan információval, melynek láthatóan maga sem járt utána? Vajon mitől kell féltenünk a gyermekeinket inkább: a Kis Hableánytól vagy Miki egértől, vagy olyanoktól, akik Jézus személyét tekintélyként maguk előtt tartva ijesztgetik a sokszor jóhiszemű és naiv hívőket?