Hogyan fejlődik a hitünk velünk együtt?

Szinte közhelynek számít a valláspszichológiában: az ember hite változik és fejlődik, mégpedig születésétől kezdve haláláig. Máshogy éli meg a hitét egy ötéves és egy kamasz, egy fiatal felnőtt és egy aggastyán. Ezt a hitfejlődést több kutató is megpróbálta leírni, akik közül a talán legismertebbről – James Fowler hitfejlődési elméletéről – már tettem említést egy korábbi bejegyzésben. Ám nem Fowler modellje az egyetlen lehetséges megközelítés. Szeretnék bemutatni egy másik, szerintem igencsak érdekes alternatívát.

Fritz Oser

Fritz Oser, aki a vallásos ítéletalkotás elméletét kidolgozta, több száz embernek adott fel agyafúrt fejtörőket, melyek közül a legismertebb a „Pál-paradoxon” néven is említhető történet. Képzeld el, hogy van egy fiatal férfi, akit Pálnak neveznek. Pál éppen most fejezte be az egyetemet, van egy gyönyörű mennyasszonya, a nagybetűs életre, a házasságra, a karrierre készül. Mivel sikeresen lediplomázott, szülei egy külföldi jutalomúttal ajándékozzák meg, amire egy repülőre felszállva el is indul. Ám mindjárt az út elején iszonyú helyzetbe kerül.  A repülőgép motorjai ugyanis menet közben felmondják a szolgálatot és a gép orral a föld felé fordulva zuhanni kezd. Pál agyán átfut eddigi élete és fogadkozni próbál: ha Isten segít rajta, feladja a nyugati kényelem minden lehetőségét, és elmegy a Harmadik Világba szegényeket ápolni. Ha mennyasszonya nem követi ebben, akkor is kitart elhatározása mellett, amennyiben életben marad. Pál alig fejezi be elmélkedését, a repülőgép becsapódik, ő pedig egyedüli túlélőként csodás módon életben marad! Visszatérve a normális kerékvágásba azonban hamarosan elképesztő ajánlatot kap: mivel kiválóan fejezte be az egyetemet, az egyik legremekebb munkahelyen hozzáférhet egy szuper álláshoz, ami egész jövőjét megalapozhatja. Ez a jövő ráadásul nem csak őt, de mennyasszonyát is érinti…

A kérdés, amit ezután Oser feltett klienseinek: mit tehetett a történetben szereplő Pál? Elfogadta vagy elutasította az ajánlatot? Ragaszkodjon Istennek tett ígéretéhez vagy gondolja meg magát? Egyáltalán, milyen következményekkel számolhat egyik vagy másik esetben? Oser telhetetlen kíváncsiságát jól kifejezi, hogy nem állt meg a történetszövésben ennél a pontnál. Amint a kísérletében résztvevő kliensek választ adtak az előző kérdésekre, tovább gördítette a sztorit. Eszerint Pál végül a felajánlott állást választja, ám később komoly autóbalesetet okoz, amiért egyedül őt terheli a felelősség. Vajon egy hívő ember szerint miért történt a baleset? Isten büntette meg azért, mert megszegte ígéretét? Van összefüggés a repülőn tett elhatározás és a későbbi autóbaleset között?

Nos, Oser természetesen nem „szivatni” akarta a kutatásait segítő alanyokat, hanem arra volt kíváncsi, a vallási meggyőződés alatt működő ítéletalkotás milyen faktorokat vesz figyelembe, amikor bizonyos kérdésekben döntéseket hoz. Oser a kapott válaszok alapján ötféle csoportba sorolta az emberek vallásos ítéleteit az Istennel való kapcsolatuk szerint, melyek különféle életkorokhoz is kötődnek:

(1) az első csoport úgy tekinti az embert, mint aki teljesen kiszolgáltatott és mindenestül függ egy külső erőtől, ami minden felett rendelkezik: büntet és jutalmaz, ad és elvesz.

(2) a második csoport az ember még mindig egy nagy, külső erőnek ítéli a Végső Valóságot, de számol azzal, hogy hatást gyakorolhat rá, például imával befolyásolhatja, áthangolhatja

(3)  a harmadik kategóriában lecsapódó véleményeket vallók már függetlenítik magukat a Végső Valóságtól, saját énjüket és felelősségüket is jobban elismerik. Gyakran vitatják is a Végső Valóság létezését, vagy úgy képzelik, az csak saját "territóriumában" tevékenykedik (deizmus)

(4) a negyedik fokon lévő ember bár megőrzi belső szabadságát, de úgy gondolja, azt a tényt, hogy szabadon cselekedhet, a Végső Valóság teszi számára lehetővé. Isten leginkább másodlagos okokon keresztül, a természeti törvényeken át hat a világra.

(5)  végül az ötödik fokon állók szerint Isten és ember között közvetlen kapcsolat alakul ki, viszonyukat a másik teljes és kölcsönös elismerése jellemzi. Isten és ember elválaszthatatlanok.

Oser "ötösfogata" személyes interjúk és felmérések százain alapul, és nem nehéz benne felfedezni azt a szellemi görbét, ami James Fowler hitfejlődési elméletében is érzékelhető. Eszerint az ember naivan kezdi a hitéletét, ami előbb-utóbb egy krízisekkel teli helyzetbe torkollik. Ezen a ponton akár el is veszítheti a hitét vagy deistává válik, míg az ezután következő fázisok egy letisztultabb, személyesebb és kiegyensúlyozottabb területre vezetnek. Oser rafinált kérdései szerintem fontos tényezőkre mutatnak rá, még akkor is, ha az egyes kategóriáit nem szabad szögletesen kezelni - irányadó motívumokként azonban helyesnek tűnnek.