2014. június 27., péntek

Középpontban az Eszkhatosz - eszkatológia (1)

Az előző, talán kissé paprikás hangulatban megírt bejegyzésemben már pedzegettem, hogy kevésnek tartom bírálat alá vonni az eszkatológia terén uralkodó áldatlan állapotokat. Éppen ezért megpróbálom leírni talán kissé fésületlen gondolataimat a világ vége kapcsán (mégpedig sok részben - ebből sorozat is lehet akár), de ezt nem teológiai értekezésnek szánom, hanem sokkal inkább hangos gondolkodásnak. Kezdjük az elején, mégpedig annál a kérdésnél, egyáltalán mi is a lényege az eszkatológiának!

Culver azt írja, hogy a teológus hallgatók szeretik az eszkatológia szót használni. Nem pontosan értem, mi szeretnivaló van rajta, mindenesetre a görög eszkhaton magyar jelentését valóban sokan szeretik használni: a szó annyit tesz, mint utolsó, legutolsó, végső. Ha előszedném dogmatikai tanulmányaimat, akkor az eszkatológiát a rendszeres teológián, illetve a dogmatikán belül találnám, mint ami az utolsó időkkel, a világ lezárulásával és az ezekhez kapcsolódó problémákkal foglalkozik.

Ennél azonban sokkal fontosabb feltenni a kérdést, vajon hova kell helyezni a súlypontot az eszkatológiában? Ha valaki képes félretenni a bizsergető "világvégés" könyveket, lapokat, honlapokat, csakhamar felfedezi majd, hogy az eszkatológia célirányos terület. Egy konkrét cél felé mutat, még pontosabban egy személyre és egy vele kapcsolatos eseményre kíván fókuszálni. Az ókori egyház nagyon jól tudta ezt, ezért nem csupán az utolsó dolgokkal (eszkhaton), hanem magával az Utolsóval (Eszkhatosz) foglalkozott. Ama bizonyos Utolsó pedig természetesen Jézus Krisztus.

Az igazi eszkatológia nekem Jézusról szól, Jézusra hívja fel a figyelmet, Jézusra összpontosít. Ha a szemem nem csal, a Jelenések Könyve is azzal a megállapítással kezdődik, hogy minden amit a szövegben olvashatunk, Jézus kijelentése. A könyv vele startol, azokról a körülményekről tájékoztat, melyek Krisztus második eljövetelével kapcsolatosak, és vele is zárul. Ez persze nem azt jelenti, hogy tilos a különféle egyéb részletek mibenlétéről kérdéseket feltenni vagy agyalni róluk - de számomra legalábbis trivialitásnak tűnik, hogy az utolsó idők igazi tőkesúlya az Eszkhatosz személye és visszajövetele köré épül.

Mindez túlságosan egyértelmű? Sokaknak mégsem az. Ha megnézünk néhány honlapot, ami elvileg az eszkatológia körébe tartozik, alig találjuk meg Jézust. Az egyiken arról olvasok, hogy jön az agyba ültethető chip, alakulóban az Európai Egyesült Államok, a másikon azt látom, hogy a legfontosabb témakör a hamis próféták és a katolikus egyház. Nem kívánom megismételni az előző bejegyzést, de arra szeretnék rámutatni, hogy az a jelenség, amit ma eszkatológiának neveznek, többet foglalkozik az Antikrisztussal, mint az igazival. Pedig a helyes eszkatológia eredetileg Krisztusról szólt. Noha a Szentírás nem palástolja, hogy az utolsó időkben súlyos események bekövetkezésére lehet számítani, ezeket nem a riogatás, sokkolás, pánikkeltés szándékával hangsúlyozza, hanem azért, hogy célirányosan rámutasson, miként vezetnek el az események az  Eszkhatosz eljöveteléig.

Sűrűn kérek elnézést azoktól, akik unalmasnak és egyértelműnek találták a bejegyzés mondanivalóját. Mégis azt gondolom, meg kellett határoznom a vaskályhát, ahonnan együtt sétára indulunk. Nem vagyok én jobb ember másnál. Számomra is csak az garantálhatja, hogy a különféle témák átgondolásakor ne csússzak el mindenféle eszement irányba, ha meghatározom a téma origoját, ahova minden egyes kalandozás után vissza kell térnem.

Végkicsengés (1): az eszkatológia lényege, célja, közepe az Eszkhatosz, azaz Jézus maga és az Ő visszajövetele.

6 megjegyzés :

  1. Szia Sytka,
    Kíváncsian követem majd ezt a sorozatot. Ahogy az előző bejegyzéseddel kapcsolatban kifejtettem a Facebookon, szívemből szóltál.
    Mikor a gyülinkben a Jelenések könyvén mentünk végig, és mélyebben bele kellett ásnom magam a dologba, akkor szembesültem vele, hogy mennyiféle módon lehet értelmezni azt, és hogy aki ebből bármely forgatókönyvet sziklaszilárd meggyőződéssel le tud vezetni, az meg fog lepődni.
    Érdemes elgondolkodni azon, hogy Jézus korában az ÓSZ-i próféciák értelmezése annyire hamis várakozást alakított ki a Messiással kapcsolatban, hogy szépen elsétáltak mellette, amikor eljött (sőt még le is köpték, és ha már ott van, meg is ölték). Szerintem ezzel parallel lesz a mi eszkatológia értelmezésünk és dolgok valódi menete. Szóval biztosat csak a dolgok megtörténte után állítanék én személy szerint, akkor is óvatosan :)

    VálaszTörlés
  2. Jó cikk, tényleg hozzá tudtál tenni a témához, és felülemelkedve a kronológiai nézetek hasonlítgatásán szerintem hasznos gondolatokat fogalmaztál meg.

    "Noha a Szentírás nem palástolja, hogy az utolsó időkben súlyos események bekövetkezésére lehet számítani, ezeket nem a riogatás, sokkolás, pánikkeltés szándékával hangsúlyozza, hanem azért, hogy célirányosan rámutasson, miként vezetnek el az események az Eszkhatosz eljöveteléig."

    Ezzel viszont nem egészen értek egyet. A Máté 24, bár valóban nem teljesen olyan hangulatú, mint sok mai... khm... szolgálat, mégis kimondottan azt szolgálja, hogy éberek és készek legyünk nem csak a visszajövetelre és az ítéletre (és a Visszajövőre - ebben szerintem egyetértünk), hanem az azt megelőző szenvedésekre és megpróbáltatásokra is. Továbbá szerintem a Jelenések könyvéből azért kiolvasható a figyelmeztetés, hogy a fenevad bélyegével vigyázzunk - bár fogalmam sincs, mi lehet az, és jelenleg nincs sok okom a chipekkel és hasonlókkal kapcsolatban aggódni.

    Félig OFF: Culverre a közelmúltban többször hivatkoztál. Most, hogy kijött a Teológiájának az utolsó kötete is magyarul, eléggé fontolgatom, hogy átrágjam magam rajta. A neten viszonylag keveset, de nagyjából csak pozitívat találtam a könyvéről meg róla általában - neked hogy tetszett? Ajánlanád egy magamfajta, kálvinista tendenciáktól szenvedő konzervatív evangelikál ifjúnak?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "mégis kimondottan azt szolgálja, hogy éberek és készek legyünk nem csak a visszajövetelre és az ítéletre (és a Visszajövőre - ebben szerintem egyetértünk), hanem az azt megelőző szenvedésekre és megpróbáltatásokra is."

      Késszé tenni, felhívni a figyelmét vagy figyelmeztetni valakit a várható eseményekre nekem nem tűnik riogatásnak, pánikkeltésnek. Szerintem a Szentírás célja inkább az, hogy felhívja a figyelmet a bekövetkezőkre, melyek Krisztusra mutatnak.

      Félig OFF: ha konzervatívnak tartod magad, akkor ajánlom. Bár az az igazság, nem tudom eldönteni, hogy Culver tetszik vagy sem. Bevallom, vannak részek, amikor elégedetten olvasom és úgy érzem, végre valaki egyszerűen fogalmaz és jól leír lényeges dolgokat. Ugyanakkor más pillanatokban pongyolának és felszínesnek találom.
      Az biztos, hogy nem sorolnám a kedvenceim közé - egy Pannenberg vagy Brueggemann mellett eltűnik számomra.

      Törlés
  3. Szia,
    Teljesen egyetértek az általad leírtakkal. Az óvatossággal különösen is: bár úgy tervezem, hogy ebben a sorozatban minden rész végén leírok egy vastag betűs konklúziót, ezt mindenki óvatosan kezelje. Mi sem áll messzebb tőlem, mint a kinyilatkoztató hangnem, pláne egy ilyen témában. Azonban szeretnék valamennyire nyugvópontra is jutni (legalább a magam számára), ami nem jelenti, hogy rendíthetetlen állásfoglalásaim lesznek.

    Szívesem veszem a hozzászólásokat!

    VálaszTörlés
  4. Hát...Jelenések könyve... Máté 24...Azt hiszem preterista lettem

    VálaszTörlés
  5. Ha nem baj, ajánlanák egy posztot. Newton könyvéből másoltam ki a kiadó engedélyével:
    http://sefatias.blog.hu/2013/11/20/mikor_irtak_a_jelenesek_konyvet

    VálaszTörlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)