A buddhista és a keresztény

Blogom egy korábbi írásában felvetettem egy véleményem szerint érdekes témát, mely Buddha és Krisztus születésének történetével kapcsolatos, főként ami a két elbeszélés azonosnak tűnő elemeit illeti. Mivel a kérdés nem hagyott nyugodni, elhatároztam, hogy tanulmányt írok róla, ehhez pedig egyfajta kutatómunkába fogtam. Logikus, hogy Buddha életéről és születéséről a legrövidebb úton a buddhológusok tudnak igazán jó válaszokat adni, akik az eredeti páli nyelvű iratokat is ismerik. Ezért felkerestem az ország egyik legfelkészültebb buddhistáját, hogy kérdéseket tegyek fel neki. A beszélgetés nagy élményt jelentett számomra.

Dr. Pressing Lajos professzor úrral kapcsolatban - aki nagyon kedvesen fogadott egy személyes konzultáció keretében - nem is az lepett meg, hogy mélyen ismeri a buddhizmust: sokkal inkább az, hogy egy buddhistához képest milyen jól ismeri a kereszténységet. Amikor kettőnk eszmecseréje alatt már az Újszövetség görög szavairól vagy az egyháztörténelem zsinatairól beszélgettünk, akkor magamban el kellett ismernem, hogy bizony a legtöbb keresztény nem tud ennyi mindent a saját hitéről, mint amennyit egy hozzánk képest kívülálló tud rólunk.

A professzor úr elmondta, nagyon szereti olvasni az evangéliumokat, noha elismeri, hogy ezt buddhista szemüvegen keresztül teszi. A buddhizmus pedig nem is annyira vallás vagy filozófia, mint inkább életprogram, mondjuk úgy módszer az emberi tudat formálására. Persze szerepet játszik benne egyfajta hit, filozófia, szemléletmód, de Lajos úgy véli, nem a dogmatikusság a lényeg. Szerinte Krisztus evangéliuma eredetileg útmutatás akart lenni, mely inspirálja az embert a helyes életre, és nem dogmatikai rendszer, amivé az évszázadok során vált az egyház kezében. Pedig Jézus többek között azért is jött el, ami egyébként Buddha célja is volt: a becsontosodott, kiüresedett és formálissá vált vallási rendszer helyett spirituális tartalmú tanítást adni, mely "életet lehel" a vallásba. Ahogy Jézus küzdött a farizeusok törvénykezésével, úgy küzdött Buddha a brahmanizmussal (a hinduizmus ősi változata). S bár egyikük sem akart "új vallást" létrehozni, ahogyan a zsidóságtól elszakadva létrejött a kereszténység, úgy a brahmanizmus sem volt képes befogadni Buddha elképzeléseit, és kialakult a buddhizmus. Úgy látszik, a reformok és a reformátorok az élet minden területén hasonló cipőben járhatnak.

Lajos véleménye szerint a buddhizmus és a kereszténység nem keverhető össze: nincs szükség szélsőséges szabadelvűségre, hogy laza módon egybemossuk a kereszténység és a buddhizmus állításait egymással, de a két vallás eszmeiségében több a közös pont, mint amire bármelyik oldalon is gondolnának. Ahol pedig közös pontok vannak, ott még akkor is le lehet ülni egy asztalhoz párbeszédet folytatni, ha egyébként teljesen más világnézeti alapokon állunk, melyekhez a jövőben is ragaszkodni fogunk.

Elképesztően érdekes beszélgetés volt! Nem mondom, tudtam volna vitatkozni a professzorral. Nekem a buddhizmus gyakorlatai, a meditálás, a technikák és az egész szisztéma nagyon idegenek és furcsák. Ebben biztosan az is benne van, hogy nyugati ember vagyok, nomeg teljesen más hitet követek. De vita helyett inkább érdeklődve hallgattam, ahogy kifejti kérdéseimre a válaszokat. Nem éreztem "szellemi veszélyt", hogy itt engem egy hamis út követője meg akarna győzni, vagy buddhista elemekkel kívánja "beszennyezni" a Krisztusba vetett hitemet. Sajnos keresztényként iszonyú sok olyan hatás ér bennünket, melyek arra nevelnek, hogy a más vallásúak ördögiek, hamisak, gyanúsak, ezért kerülendők, kivéve ha azért állunk szóba velük, hogy meggyőzzük őket, legyenek keresztények. A beszélgetés célja egy ilyen koordináta rendszerben csakis a megtérítés lehet, és nem a másik megismerése. Ugyan minek ülne már le egy asztalhoz két különböző vallás követője? Hát abból csak szinkretista torzulások jöhetnek ki!

Éppen ezért sok keresztény gyakorlatilag semmit nem tud arról, hogy egyáltalán miben és miért hisznek az emberek. Úgy szocializáltak bennünket, hogy beszélgetni valakivel egy ilyen helyzetben csak azért érdemes, hogy az illető feladja saját elveit, és követőjévé váljon a miénkének. Nos, jó érzés volt számomra, hogy kiléphettem ebből a szűk keretből és egyszerűen csak meghallgathattam valakit, aki másképpen gondolja, mint én gondolom. Rendkívül sokat lehet tanulni abból, hogyan lát valaki bennünket a hitvilágunkon kívül. A beszélgetés végén egyikünk álláspontja sem változott meg. A professzor úr maradt buddhológus, én maradtam elkötelezett keresztény teológus. Mégis, úgy álltunk fel az asztal mellől, hogy nem néztünk összeszűkült szemekkel a másikra. Szerintem bármikor leülnénk ismét, hogy folytassuk.

A tanulmány pedig valamikor elkészül, és azt hiszem érdekes adalékokkal szolgál majd azzal kapcsolatban, miért is hasonlít egymásra Buddha és Krisztus karaktere.