A legtöbb keresztény ismeri a kiváló író, C. S. Lewis „sarokbaszorítós” érvelését, amit trilemma néven is szokás emlegetni. Lewis logikai levezetése szerint Jézus személyével kapcsolatban csupán három lehetőség közül választhatunk: vagy hazug volt, vagy őrült, vagy valóban Isten, akinek mondta magát.
 |
| C. S. Lewis |
A trilemmát sokan, sokféle módon megfogalmazták már, de az alapkoncepció mindig ugyanaz maradt. Az alternatívák három változatra szorítkoznak, és legyünk őszinték, tulajdonképpen nem hagynak túl sok választási lehetőséget. Elvégre ki az a bolond, aki Jézus Krisztust hazudozónak vagy elmebetegnek merné nevezni? Akkor pedig nincs más hátra, minthogy belássuk: Ő az Úr, valóban Isten Fia, akinek nevezte magát.
A trilemma azonban – legyen bármilyen vonzó a keresztényeknek – nem ennyire egyszerű, legalábbis ezt állítják a szkeptikusok. Jézussal kapcsolatban szerintük más lehetőségek is felvethetők. Lewis hármas szerkezetének gyenge pontja, hogy alapvetően azzal számol, az evangéliumokból egyenes adásban a történeti Jézus beszél olvasójához. Amit a textusokban találunk, az pontosan vagy megközelítőleg úgy hagyta el Jézus száját, ahogy le van írva. De mi van akkor, ha ez nem igaz? Képzeljük el, hogy a húsvét utáni egyház jelentősen megváltoztatta, illetve Jézus javára feltupírozva írta le az evangéliumok szövegét, hogy Jézust kedvezőbb színben tüntesse fel. Felerősítette a Krisztust magasztaló elemeket és kihagyta azokat a részeket, melyek rossz fényt vethettek volna személyére. Ebben az esetben az „Úr-hazug-őrült” lehetőségek közül úgy választjuk ki a nekünk tetszőt, hogy döntésünk hátterében olyan evangéliumok állnak, melyek elfogult és hamis anyagokon nyugszanak. Mindemellett az is elképzelhető – érvelnek a kételkedők -, hogy Krisztus feláldozta magát a népszerűségért. Amikor őrültről beszélünk, a legtöbben valamiféle dühöngő elmebetegre gondolunk. Pedig az őrületnek vannak fokozatai. Sok őrült rendkívül eszes, sőt rokonszenves, meggyőző karakter, még akkor is, ha tudata mélyén sérült és súlyos identitászavarral küszködik. Elvégre ma is vannak olyanok, akik istennek hiszik magukat, és követőkkel rendelkeznek. Nem ez történhetett Jézus esetében is? Nem lehetett őrült, de zseni egy személyben?
Nem akarom hosszasan magyarázni: megpróbáltam végiggondolni a szkeptikusok felvetéseit. De nehezemre esett elhinni őket - minden bizonnyal azért is, mert keresztény hitem miatt elfogult vagyok. Mindazonáltal nem születtem elfogultnak - Jézus túl meggyőző volt számomra, azért lettem az. A kétkedő kérdésekkel kapcsolatban pedig nekem is kétkedő kérdéseim vannak.
Először is, teológusként sokat kellett tanulnom arról, hogyan keletkezett az Újszövetség, az egyháztörténelemben kik milyen módon viszonyultak a megbízhatóságához, mit tartottak róla azok, akik kiálltak mellette és azok, akik hamisnak gondolták. Olvastam az apokrifokat, tanulmányoztam a szövegmásolás technikáját, belekóstoltam a görög nyelvbe. Ismerem a formakritikát és szövegkritikát, meg a többi iskola alapvető meglátásait. Dióhéjban a konklúzióm az, hogy az Újszövetség nem hamis, nem manipulált, nem torz alkotás. Még akkor is megbízható, ha sok kérdést lehet felvetni vele kapcsolatban, akkor is, ha a "húsvét utáni" egyház bizonyos elvek alapján rendezte és hangsúlyozta az anyagokat, és akkor is, ha vannak benne kritikusabb és kevésbé kritikusabb pontok, ellentmondásos részletek. Bármennyire is osztok-szorzok, ezek együttvéve sem ingattak meg abban, hogy Jézusról helyes, amit olvashatunk az evangéliumokban. Ám nem csak ezért tartanám furcsának, ha a korai egyház megszépítette volna Jézus figuráját, kitalálva a csodákat, beleolvasva saját vágyait a Mester személyébe, rózsaszín mesét gyártva és kiradírozva a számára kínos részleteket.
Az ilyen magatartás minden porcikájában idegen attól az erkölcsiségtől, amit Pál, Péter, Jakab és a többi tanítvány írásaiban olvasunk. Az a helyzet, hogy a hamisító tanítványok ebben az esetben nemcsak hazug disznók lettek volna, hanem a világ egyik legnagyobb erkölcstelenségét úgy követték el, hogy közben Jézussal megegyező morális alapelveket és az Isten szeretetére alapozó tanításokat fektettek le írásaikban. A dolog tehát úgy fest, hogy a problémát ezzel csak arrébb toljuk, de nem válaszoljuk meg. A trilemmát ebben az esetben nem Jézusra, hanem a tanítványaira kell alkalmazni: vajon hazugok, őrültek lettek volna Jézus tanítványai? Vajon tudva saját hazugságaikat, képesek lettek volna meghalni azért? Ez nekem minden elemében nagyon-nagyon valószínűtlennek tűnik. Jézus első követőit, szemtanúit, apostolait minden ütlegelés, pofon, botozás, korbácsütés kérdés elé állította: "kiszálltok a játékból, hiszen az hazugság, vagy továbbra is vállaljátok...?". Nos, a válaszuk a mártírhalál volt. Hamisító, szépítő, manipulátorok csinálták volna végig mindezt? Válogatottan szadista halált akartak maguknak egy általuk meghamisított és megszépített szövegért? Már az ötlet is abszurd!
Marad tehát az, hogy Jézus őrült volt, csak enyhébb tünetekkel. Ezek a tünetek minden bizonnyal nagyon enyhék lehettek, mert Jézus három éve alatt olyan dolgokat tett le az asztalra, hogy azzal gyakorlatilag az egyetemes emberi történelmet felforgatta. Azonban egy szigorú egyistenhitű kultúrában olyanokat mondani, mint amilyeneket Jézus mondott... nos, azt nehéz enyhe őrületnek nevezni, de jóhiszemű tévedésnek is. Túl sokan voltak, akik állandóan ki akarták józanítani. Én tanultam valamennyire pszichológiát, de úgy találtam, nem jellemző az őrület semmilyen fokára, hogy lélektanilag vegytiszta tanításokat eredményez, mely a világ legnagyobb mozgalmához vezet.
Az az igazság, hogy C. S. Lewis hármas kategóriája alapvetően rendben van. A részletek finomítása persze nem baj: szofisztikáltabban is feloszthatjuk a trilemma lehetőségeit. De érzésem szerint minderre csak azért volt szüksége a szkeptikusoknak, hogy valamiképpen kapaszkodópontokat verjenek a viszonylag sima felületbe, ahol megpróbálhatják szétrepeszteni Lewis érvelését, így aztán nem kell Krisztust semmi esetre sem Úrnak nevezni. Rosszul látom?
Jól írod, főleg a mai brit apologetikában (számukra továbbra is C. S. Lewis a meghatározó alak) általában tetralemmáról szoktak már beszélni: "liar, lunatic, legend, or Lord" - hazug, őrült, legenda vagy Úr.
VálaszTörlésEz az érv szerintem jó arra, hogy egy érdeklődőt elgondolkodtasson, és biztasson arra, hogy jobban utánajárjon Jézusnak - ahhoz viszont logikailag gyenge, hogy egy ellenséges szkeptikusra kényszerítő erővel tudjon hatni.
Túl sok tényezőnek kell együttállnia ahhoz, hogy a konklúzió megálljon - ezek mind többé-kevésbé valószínűek, azonban arra az esély, hogy egyszerre igazak legyenek (feltételezve, hogy egymástól függetlenek), már sokkal alacsonyabb. (Ha pl. 4 premissza mindegyike 80%-os valószínűséggel biztos, akkor a logikailag kikerülhetetlen konklúzió valószínűsége nem éri el a 41%-ot.) Ez egyébként Plantinga kritikája is Richard Swinburne evidencialista vallásfilozófus Jézus feltámadását bizonyító érvelésével szemben.
Viszont felmerül még egy kérdés. Tegyük fel, hogy minden sikerül, és 60%-os bizonyossággal bebizonyítottuk, hogy Jézus az Úr. (Ezek a valószínűségi számadatok nyilván becsültek, csúnyábban fogalmazva hasraütés-szerűek.) Mit kezd egy ilyen érvvel egy nem hívő?
A kérdésfelvetés őszinte, Lewis érvének kritizálásával pedig nincsen hátsó szándékom az apologetikánk csiszolásán túl.
Béla, bennem is felmerült a gyanú, ha nem is pontosan úgy, ahogyan te megfogalmaztad.
TörlésMost egy kicsit magammal szemben is beszélek, meg a mérleg másik nyelvét képviselem, amivel gyengíteni fogom a postban leírtakat: de azt hiszem Isten nem nagyon hoz létre olyan helyzeteket, amikor pusztán logikailag kikényszeríti, hogy valaki mellette döntsön. Vagyis, magyarabbul szólva, nem mutat perdöntő bizonyítékot Önmaga mellett, mert akkor egyszerűen megszűnik a hit általi döntés mellette. Onnan kezdve Istent pusztán egy racionális levezetés kényszerétől hajtva lehet választani, aki pedig ezzel szembemegy, az egyszerűen abnormális. De hit akkor már nem kell.
Mivel nem hiszem, hogy ilyen érv létezhet, ezért Lewis trilemmájának is kell legyen olyan pontja, ami megengedi a "legális" alternatívát. Elsőre, másodikra és harmadikra is kikezdhetetlennek tűnik, de nem lehet az. Vagyis bármilyen vonzó Lewis trilemmája (esetleg tetralemmája), mégiscsak valószínűség, és nem perdöntő bizonyíték kell legyen.
Vagy én nézek félre valamit?
Ez a logikus következtetés nagyon tetszett!
TörlésIsten létezését nem lehet csak logikával levezetni! (Vagy nem létezését)
Itt még van valami...
Talán pont ez a valami lesz az, ami alapján a konkoly "félre lesz téve"
Köszönöm!
Nincs mit, szívesen. :-)
TörlésKedves Sytka! Nagyon jól ráéreztél, hogy miért hamis a trilemma, és természetesen aztán amellett érveltél, hogy mégem az. Nyilván én most az ellenkezőjét fogom tenni. (Mint közismert, én nem vagyok ellenséges szkeptikus, sőt, tkp. szkeptikus sem vagyok, ha néha pedig ellenséges, az az általam kedvesnek tartott és megszokott keresztény közösségek társas viselkedésbeli hülyeségeivel (pl. spirituális abuzus, kirekesztés, megbélyegzés) szembeni nulltolerancia és nem vallás vagy hívőellenesség.)
VálaszTörlésA trilemma rejtett premisszája, hogy az Újszöv. egységes. Nem, nem egységes. Még logikailag vagy tartalmilag sem. Maga a Tóra sem egységes, nem is kell egységesnek lennie: az őszi és a tavaszi teremtéstörténet nyilvánvalóan ellentmond egymásnak, amit csak a bibliamagyarázat különféle stratégiáival lehet feloldani (hohmecolás -- jó értelemben véve). A csúsztatás a trilemmában, hogy a "kis bibliát" a Jn3:16-ot azonosítja az egész Úsz-gel. Eleve feltételezi, hogy a meggyőzendő szkeptikusnak el kell fogadnia a Biblia egységességét. De pont ez a lényeg. A szkeptikus látja, hogy az evangéliumok eltérnek egymástól. Nem logikailag, az nem számít (mert akkor már a Tóra megbukna), hanem tartalmilag, intencióját tekintve, megszólított hallgatóság tekintetében. Pl. pont János evangéliuma mutatja azt, hogy az evangéliumok mennyire nagyon eltérnek egymástól. Ez leginkább egy gnosztikus iratra hasonlít, mely a fény és a sötétség fiainak harcát írja le, ahol a világ világosságaként van Jézus beállítva. Ami szerintem is kétség kívül igaz, de nem abban a gnosztikus, misztikus értelemben, ami ott megjelenik. Ez a szöveg fogalmi eszköztárában teljesen eltér Márk Jézus-idézeteitől vagy Tamás evangéliumától. Mintha egy korai egyházatya mondta volna -- ahogy szerintem így is van. Pont a 3:10-16 körül keveredik össze Jézus szövege a szerkesztő, egy prédikátor gondolataival, egy letisztult II-századi hitvallással. Akár a Mk-beli Jézus-idézetek magyarázatai (ezek stílusának eltérése Jézus fogalomtárától), akár a szerkesztő tollának Jn-beli megszaladásai azt mutatják, hogy az evangéliumok ugyan egy képet mutatnak Jézusról, de az nem egységes és ebből következően nem is eredeti kép. Ez szerintem egyáltalán nem baj. Csak akkor ne mondjon Lewis olyan hülyeséget, hogy csak ez a 3 (vagy 4) lehetőség van. Nem, már ez önmagában sem más, csak sarkítás, a fekete-fehérben való bemutatás retorikai módszere. Ha azt mondjuk, hogy az evangéliumoknak (beleszámítva, hogy értjük a köztük lévő kölönbségeket) van egy egy egységes mondanivalója, akkor bálványszerűen kiragadunk valamit belőlük és azt toljuk indokolaatlanul előtérbe. Ha viszont ezt nem tesszük és azt mondjuk, hogy hát igen, az evangéliumok isten és ember kapcsoltáról mondanak valamit, akkor viszont nem indokolt ezt Jézus beszédével egy az egyben azonosítnani és a trilemmában fegyverként előhúzni.
Szia Yuki!
TörlésCsak néhány gyors reakció:
Valóban, részben amellett érveltem, hogy a trilemma ereje megmarad, de aztán gyáva módon hátrálni kezdtem és a fenti kommentemben már próbáltam érzékeltetni, hogy Lewis elképzelésével mi az igazi problémám. Nem hiszek abban, hogy Isten létrehoz olyan logikai levezetést, melynek végpontján Ő üldögél. Nem hiszek egy racionális érvelési sor totalizmusában, vagyis abban, hogy trilemmával vagy valami bizonyítással sarokba lehet szorítani a nem hívő embereket, hogy aztán muszájból döntsenek Jézus követése mellett. Isten szerintem nem használ kényszermetódusokat ahhoz, hogy Önmagáról meggyőzzön, a trilemma pedig ilyennek tűnik. Hiszen ki az a csökött agyú, aki nem az Urat választaná a három lehetőség közül? A trilemmával éppen az a mozgástér szűnik meg, amit tapasztalatom szerint Isten biztosít az Őt keresőknek.
Ennyiben egyet is értek veled, de ahogy látom, te más okokból veted el a trilemmát. Nos, az Újszövetség egységes, és nem egységes egyszerre, hangozzon ez bármekkora paradoxonnak. Attól függ miben látod és keresed az egységességét, illetve milyen pontok alapján nevezed meg a különbségeket. Az ehhez kevés, hogy "tartalmi különbségről" beszélünk. Pontosan milyen tartalmi eltérésekről van szó? Befolyásolják ezek azt, amit a trilemma állít? Ha egymás mellé teszem az evangéliumi anyagokat, a köztük lévő differencia módosítja annyira Jézus alapvető állításait, hogy az "kiüti a nyeregből" a trilemma felvetéseit? Szerintem nem, a trilemmának nem ez a gyenge pontja, hanem amit fentebb leírtam.
János evangéliumát nem nevezném gnosztikus iratnak, még azokhoz hasonlónak sem. Valóban, keletkezési idejében a gnoszticizmus fejlődésnek indult. De hát éppen a gnoszticizmus rejtélyes, elvont, misztikus istenképére (is) akar felelni János logosza: Jézus testté lett, kézzelfogható volt, ahogy János első levelében is írja, látták, tapintották, hallották. Éppen János az, aki egyfajta módon polemizál a gnózis hülyeségeivel, pontosan olyan módon, hogy Jézus "földhözragadtságára", kézzelfoghatóságára, emberi formájára alapoz, ezért nem hinném hogy az evangéliumának köze lenne az ilyesmihez.
Köszönöm! Azért jó olyannal beszélgetni, akivel nem értünk egyet, mert tanulunk tőle :)
VálaszTörlésValóban, a gnosztkus egy picit erős kijelentés. Ám, egyfelől a gnosztikus az sokféle, pl. a bevatottságot hangsúlyosnak venni is gnosztikus. János misztikus, a fény fiait elkülönítve láttatja. A fény-árnyék szétválasztás idegen Jézustól. Azt gondolhatja egy keresztény, hogy majd egyszert Jézus szétválasztja az ocsút a búzától, de azt nem, hogy ez a megosztottság már a jelenben fennáll, pusztán attól, hogy van aki hisz Jézusban és van aki nem. Ezért furcsa Jn.
Annak örülök, hogy nem feltételezed, hogy Isten logikai csapdákat készít a szkeptikusoknak. Az, hogy a logka nem bír a valóságra vonatkozóan semmi kényszerítő erővel, azt már Zénóntól is tudjuk.
Ami visszont az én ellenérvemet illeti, vagyis az egységesség hiányát, jobban megvilágítanám. Azt hiszem számunkra, ex-keresztények számára ez fontos. Jó meglátás, amit mondtál, hogy van-e olyan magja a négy (vagy Tamáséval együtt 5) evangéliumnak, ami kirajzolja számunkra azt a Jézust, amit Lewis az érvében felmutat. Tudnillik pl. a hitvallások ilyen magok lennének. Vagy a káték, katekizmusok? Ezek nem az evangéliumok szövegei, csak (állítólag) levezethetők az evangéliumokból. A felekezetek sokmindent levezetnek belőlük, vagy az apostolok leveleiből, amiket más felkezetek drasztikusan elutasítanak. Éppen ezért én nem hiszem, hogy lenne olyan hitvallás, vagy összefogalaló, ami kifejezné az evangélium mondanivalóját. Azaz, verbálisan, jól és teljes módon artikulálva nem lehet -- szerintem -- kifejezni az evangélium üzenetét. Elnézést, hogy ide citálom, de endi, írta valahol, hogy nem gondolja, hogy a szentháromság egy létező dolog, mert nincs benne a Bibliában. Igen, pont ilyenekről beszélek. Jézus mondanivalója csak az evangéliumok adott szakaszában, a kontextusban értelmezhetők és csak az ige halgatásakor hatnak az emberre. Kiragadva mondatokat és logikai rendszert építve belőle már nem fog működni a dolog. Ha ez lehetne másképp, akkor elég lenne csak a kátékat olvasgatni és azok felett elmélkedni, azokat vallani. De az már nem Jézus közeli. Az valami más. Lewis rejtett premisszaként egy elméleti konstrukciót, az egyházi Jézust veszi alapul és nem az evangéliumok által az egyént megszólító Jézust. Ez teljes félrértése az ige működésének. És szerintem ezen a ponton egyet fogunk érteni: Jézus beszédének hallása nélkül nem működik a dolog. Nem fog hatni semmiféle logika.
A gnosztikus valóban sokféleség, majdhogynem egy olyan mutáns poliphoz lehetne hasonlítani, amelynek több tucat karja nőtt. A fény-árnyék szétválasztás azonban - legalábbis szerintem - nem idegen sem Jézustól, sem a Bibliától, hiszen ezzel a kontraszttal kezdődik az egész Szentírás, amikor Isten a teremtés első aktusaként elválasztja a világosságot a sötétségtől. (Már ott sem a fizikai fényről van csupán szó!). Egyébként a XX. század első felében tényleg az ilyen dualista elemek miatt mondták Jánosról, hogy evangéliuma a gnosztikus mozgalomra hajaz. Ugyanakkor a dualizmus a qumráni közösség tanításában és a hellenista filozófiában is jelen van. Ráadásul a kutatások kimutatták azt is, hogy a Kr.u.1. században, amikor az evangélium keletkezett, a gnózis mint rendszer még nem létezett: legfeljebb szellemi irányzat volt, egységes tanítás nélkül, amely kezdett kibontakozni. Vajon mi a valószínűbb: János, aki Jézus tanítványa volt, egy olyan bimbózó mozgalom értékkészletét vette át, ami szöges ellentétben állt a jézusi eszmékkel, vagy inkább bírálat alá akarta vonni azzal, amit leírt az evangéliumában? Szerintem utóbbi tűnik valószínűbbnek, legalábbis számomra.
TörlésA Jézus-karakter, amit Lewis felhasznált a trilemmájához, rendelkezik egy súlyponti jellemzővel: Istennek mondta magát. Na, ez János evangéliumából igen erősen kirajzolódik. Ezt maga a szerző mondja ki: "Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia" (Jn 20,31). Az evangéliumon meg is látszik ez a törekvés. Jézus, az Ószövetségben megígért Messiás, aki Isten Fia, meghalt a bűnökért és feltámadt. Ebben mind a négy evangélium megegyezik, és ez már elegendő alap a trilemmához. Nincs szükség kátékra, katekizmusokra, a hitvallások későbbi szövegeire. Pusztán az evangéliumi szövegből összejön a szükséges és elégséges alap Lewisnak az érve felállításához.
(Elnézést, hogy ide is beleszólok utólag)
TörlésSzerintem a Biblia nem kell ahhoz, hogy valaki eljusson Istenhez, tehát - elvileg - teljesen mindegy, mit ír. (Annak ellenére hogy ma a föld bármely pontján elérhető és hivatkozási alapnak tökéletes)
"Ha" Isten létezik, akkor van hozzá út. Ha van út, akkor feladatunk keresni. Eddig logikus :) Ha szkeptikus vagyok és úgy gondolom nem létezik, (már meg is teremtettem,) de cáfolni akarom. Tehát feladatom keresni -> Tehát eljutottunk mindkét esetben a Bibliához mint legnyilvánvalóbb megoldáshoz. Ez is logikus.
Hogy lehet mégis ennyire megosztott a világ? A válasz benne van a Bibliában. Az ördögöt ide száműzték még Ádám teremtése előtt. Ezt Isten tette. Ebből arra következtetek, hogy a mi feladatunk szétválasztani az ocsut a búzától, tehát fel kell ismernünk a gonoszt, illetve főleg a módszereit. (Persze nem aszerint élni) Ez egyszerűen olyan mint egy edzés...
Hátulról. Lewis Jézusa akkor lenne bolond, ha maga mondaná magáról, hogy ő az isten egyeten fia. De ezt nem Jézus mondja, hanem 1) a narrátor Jn-ban 2) az evangéliumok szerkesztőinek ez a véleményük. Jézus speciális nyelvezetet használ, és nem ilyen direkt szájbarágós módon tálalja a mondanivalóját. Emberfiáról (a korabeli általános alanyról) és a "ti mennyei atyátokról" beszél. Mit mond arra Jézus, hogy ő-e a messiás: semmit, leállítja az apostolok direkt, szájbarágós, kész fogalmakat felvonultató primitív megközelítését. Tehát egy szkeptikus azt tudná mondani, hogy aki az evangéliumokat írta az vagy bolond volt, vagy hazudott, vagy ... egyszerűen ő így érti a Jézus-jelenséget. Pl. a hatása miatt. A szkeptikus abból indul ki, hogy egy teljesen jószándékú egyházfi összeszerkesztette azt az anyagot, amit akkoriban az egyház tanításának tudott (ill. annak az egyházrésznek, gyülekezetnek, mozgalomnak a főodorbeli véleménye volt). Tehát az evangéliumokat nem meghamisították, hanem már eleve is egy nagyon erős szociológiai behatás hatására így írták meg. Az evangéliumok az I. század második fele keresztényeink felfogását tartalmazza átszínezve azzal, ahogy az adott közösség vallotta.
VálaszTörlésJános evangéliumának nem feltétlenül János a szerzője, Ez egyáltalán nem volt feltűnő vagy lehetetlen a korban. Ezek a pszeudoním írások. Pál levelei közül sem mindegyik Pálé. Persze ha feltesszük, hogy a szöveget egyenesen Jézus diktálta, vagy egy szemtanú, akkor lehet hiteles. De ez egy újabb rejtett premissza, amit Lewis elfelejtett belevenni a kifogástalan érvébe.
Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de semmit nem von le Jézus értékéből, ha nem gondljuk istennek és az sem, ha nem tekintjük a zsidó nép messiásának (ahogy ők nem is gondolják annak). Elvileg persze lényeges, hogy kinél kellene kuncsorogni örök életért, de gyakorlatilag nem, mert a mi életünkre nem a hitvallás van kihatással, hanem az evangéliumok mondanivalójának megvalósítása itt miköztünk ("isten országa köztetek van"). Ezért működik az evangélium az unitáriuoknál is nem csak trinitáriusok közt.
1. Jézus után 100 év alatt feltűnően "elmaszálták" a sztorit, még családtagok sem maradtak, úgyhogy vicces volt ez a "jószándékú egyházfi" kifejezés :)
Törlés2. A szövegeket a SzentLélek diktálta (én így "tudom") és hozzátenném, nincs megengedve a csalás. (Ami volt, az a kihagyás, de az sem véletlenül, szerintem meglesz mind a 166 könyv ha eljön az ideje)
3. A mi életünkre pont a hitvallás van kihatással... Annyira, hogy még az ágyból felkelés is először az agyban dől el... (ha mégsem, az szomorú...pl. másnaposan leesni az ágyról :) )