2014. november 5., szerda

A logosz népe

Kezdetben az ember egyszerre két világban élt. Nem zavarta. Szeretett így élni, sőt csak így szeretett élni: tudta, hogy a két világ együtt létezhet benne, és közösen vezet az értelmes, megelégedett élethez.

A neves valláskutató, Karen Armstrong azt írja, a logosz volt az a dimenzió, ami a logikus gondolkodásra, a tényszerűségre összpontosított, és új távlatok felfedezésére ösztönözte az embert. De voltak korlátai, éppúgy mint a másik világnak, a mítosznak. A mítosz nem tanította meg az embert vadászni. Nem segített megszervezni egy vadászatot, nem adta kezébe a dárdát és az íjat sem. A logosz világa nagyon ésszerű volt, tele gyakorlatias vonásokkal, de nem súgta meg mi végre történnek a dolgok: nem adott iránymutatást, lendületet és célt. Ez a mítosz dolga volt. A mítosz készítette fel az embert arra, hogy igazi ember legyen.

A fiatal vadászt kemény próbáknak vetették alá. Egyes törzsekben olyan beavatási szertartásokon kellett átesnie, melyeknek köszönhetően átlépett a nagykorúság kapuján. Ha a rítus azt kérte, körülmetélték, ha szükséges volt, tetoválták, de ha kellett, akár élve eltemették a föld alá, ahonnan persze küzdelmes úton kiszabadult. Barbárság? Buta emberek istenkísértő játéka az élettel? Ők nem így gondolták. Aki mindezt átélte, örökre megváltozott. Megrázta, megviselte a rítus, de fel is forgatta a benne lévő mélyebb lelki mechanizmusokat. Fiatal személyiségében olyan belső átrendeződések történtek, melyek véglegesen beleégették a szívébe: a fájdalom és a halál nemcsak a vég, hanem egyben egy új dolog kezdete is. Férfi lett belőle, aki már egyszer szembenézett az élet és a halál megkerülhetetlen valóságával, és nem félt egyiktől sem. Ha kellett élt, ha kellett meghalt az övéiért. Az archaikus emberek tudták, hogy a logosz és a mítosz együtt adnak teljes életet. 

A logosz megtanítja hogyan tedd a dolgod, a mítosz a füledbe súgja miért. A logosz segített a létfenntartásban, a mítosz tartást adott és iránymutatást a boldogsághoz. A logosz tökéletesítette az eszközöket, a mítosz megmutatta mire irányuljanak azok. A két világ együtt dolgozott az emberben, az eszében és a szívében lüktettek, nem fordultak egymás ellen, és nem okoztak meghasonlást.

Aztán az ember úgy döntött, hogy felvilágosodik.

Sok szempontból jót tett ez neki. A logosz-énje megerősödött: újabb és újabb technikákat konstruált, egyre lázasabban kutatta a világot, létrafokokat mászott feljebb a megismerésben. Biztonságosabb, kézben tarthatóbb, nagyobb léptékben fogyasztható környezetet teremtett magának. A logosz világa olyan hatalmasra nőtt, hogy nem győzött betelni vele. A mítosz pedig kezdett csendben elbújni és megfakulni a háttérben. Nem volt többé beavatás, nem volt többé rítus, nem volt őszinte szembenézés sem az élettel, sem a halállal. Sokan el is kezdtek kiabálni: a mítosz tulajdonképpen eddig is felesleges volt. Régen ugyan magyarázatokat adott az embereknek, mert nem tudták mi az a szivárvány, de a logosz máris megmondja nekünk: ez az a jelenség, amikor a fény prizmaszerűen megtörik a vízcseppeken és spektrumára bomlik. Mindez fantasztikusan hangzott, és igaz is volt. A szivárvány kipipálva - akkor minek ide ennél több vagy más magyarázat? Az embernek amúgy is nehéz egyszerre két világban gondolkodnia, a logoszé pedig időközben gigantikusra nőtte magát, kellett neki a hely.

Így lettünk mi, emberek a logosz népe. Logosz-énünk hatalmasra nőtt, mítosz-énünk elkorcsosult. Beavatás, átélés nélküli, korszerű és boldogtalan lények, akiknek a szentség kiveszett a szemeikből. A logosz ezt is megpróbálta megragadni a maga eszközeivel. Kultúrával, tudománnyal, technológiával közvetítette az üzenetet: az életnek igazából nincs célja. A mítosz ugyan az emberiség gyerekkorában megadta ezt az élményt, de a logosz nevetve rámutatott: ez csak képzelgés volt és most is az. Mivel a szivárványnál a logosz már bizonyított, ezt az állítást szinte egyöntetű lelkesedés fogadta. Hanem aztán a logosz világában történt valami különös: tudniillik néma csend lett. Néhányan persze akadtak, akik primitívségükben elborzadva meredtek rá erre a végtelenül sötétnek tűnő némaságra. Egy Blaise Pascal nevű illető például a következőt írta:
"Amikor látom az emberek vak és nyomorult állapotát, amikor végigtekintek a halott világegyetemen, s látom a sötétségben magára hagyott embert, aki az univerzum eldugott sarkában szorong, nem tudva, ki tette őt oda, mit kellene tennie, s mi lesz belőle, ha meghal, és kérdéseire nem kaphat választ, akkor mélységes félelem fog el, mint azt az embert, aki álmában kopár szigetre téved, s elveszve ébred is föl, és sehová sem menekülhet. Ilyenkor mindig elcsodálkozom, hogy az emberek nem esnek kétségbe ebben a nyomorult állapotban"
Pascal persze gyanúsnak tűnhet a logosz népének, mert lehet hogy átesett valamiféle beavatáson (ezt sokan megtérésnek nevezik), aminek köze lehet a mítoszhoz. 

A mítoszt végül nagy gondolkodók nevetségessé tették, egy szintre helyezve a hazugsággal és az alantas, vagy infantilis gondolkodással. Azt is mondták ezek a nagy koponyák, hogy a modern embernek választania kell a kettő közül: vagy egyiket követi, vagy másikat, ám a kettő együtt nem megy. Voltak, akik megpróbálták felvetni, hogy réges-régen pedig a két világ egyszerre irányította az emberek életét, de a logoszvilág elkötelezettjei kijelentették: az igazság csak az, ami bizonyított vagy bizonyítható, tehát racionális - a mítosz pedig nem az. Nem véletlen, hogy a szivárványról is mennyi hülyeséget összehordtak a régiek, a logosz-nyelv pedig tisztán és világosan elmondta nekünk, hogyan kell jól érteni a szivárványt. 

Az ember tehát, aki korábban két világban élt, beszorult az egyikbe. Szó se róla, élvezte a logosz-világ előnyeit, ámult és csodálkozott nagyszerű haladásán és káprázatos teljesítményén... De hiányzott neki, hogy erőt kapjon szembenézni az élettel és a halállal. Igazából, a lénye legeslegmélyén mindkettőtől félt.

És ezúttal nem volt senki, aki beavassa.
"Lehetséges, hogy anyagi tekintetben fejlettebbek vagyunk, de szellemileg mit sem haladtunk előre a tengelykorszakhoz képest, sőt, a mítoszok elnyomása miatt még el is korcsosultunk... a hibás mítoszokat nem lehet csupán logosszal ellensúlyozni, hiszen a tiszta ész nem tud mit kezdeni a mélyen gyökerező, kiűzetlen félelmekkel, vágyakkal, neurózisokkal. Ez egy erkölcsiség és szellemiség vezérelte mitológia feladata". (Karen Armstrong)

10 megjegyzés :

  1. Nagyon jó megközelítés, és igen, rettenetesen hiányzik a mítosz a világból!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Összefoglaltad egy félmondatban, amit én hosszasan ecsetelgettem. Az ember tulajdonképpen jelenleg félember, nagyra nőtt logosszal.

      Törlés
  2. Nagyon jó írás!A protestánsok nagy hibája,hogy ne mondjam tévedése,hogy "kiiktatták" a mítoszt.Ezt mint protestáns mondom.Túlságosan a logoszra helyeztük a hangsúlyt.Ez miatt nem tudunk értelmezni sok dolgot.Csak a logoszra támaszkodni:zsákutca.Sajnos sokan ezt ma még nem látják.
    Felfrissülés volt számomra a poszt!Köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is zsákutcának tartom a túlzott racionalizmust. Üresen hagyja az ember életét. A mitosz viszont ellenőrizhetetlen. És ma az emberek mitosz iránti éhségére egész iparágak létesültek, hogy kihúzzanak belőlük annyi pénzt amennyit csak lehet. Ebbe az iparágba tartozik a vallás és ezen belül az intézményesített kereszténység is.

      Törlés
    2. sefatias, a számból vetted ki a szót. A vallás nagyon jól jövedelmező business sokaknak. Habár sikeresen ignorálom az inténzményesített egyházba való besorolásomat, a hasonló intézményből való egészséges testrészhez való tartozást mégis fontosnak tartom. Szerintem a Robinson kereszténység hoszzútávon nem hozhat kellő gyümölcsöt. Persze ügyelni kell arra is, hogy ha nem csupa bűnösökkel vagy egy bárkában, hanem egy "elit, kiválasztott" csapat kitüntetett tagja vagy, akkor azzal a testrésszel valami gubanc van;-)

      Törlés
    3. Mi alapján döntöd el, hogy melyik az egészséges testrész?

      Törlés
    4. Ahogy írtam, ha az a bizonyos testrész meg van győződve a maga kiválasztottságáról, egyedüli copyrightjáról az üdvosségre és hogy mindenki más rossz úton jár. Ezenkívül, ha egyértelmű(sokszor profi) pszichológia, manipuláció van az egész mögött, amit már nem olyan egyszerű észrevenni. Ha azonnal letaposnak, ha valamiről más véleményed van mint a többségnek és azonnal kétségbevonják a hitedet, ahol nem jönnek a segítségedre, ha bajban vagy. Ahol zsarolnak, pszichológiai terrorban tartanak, ha nem a konvencóknak megfelelően imádkozol, gondolkodsz, öltözkodsz, viselkedsz, beszélsz, kötöd a cipőd, neveled a gyerekeid, veszel vagy nem veszel részt alkalmakon. Ahol félelem és képmutatás uralkodik, ahol lenyúlák rólad az utolsó filléredet is egyértelmű manipuáció segítségével. Ahol nem kap teret a józan paraszti ész. Persze ezt megérezni, meglátni elsőre nem olyan egyszerű és bárki áldozatul eshet egy beteg rendszernek....

      Törlés
  3. Sosem olvastam erről még így! Pedig sokszor én is érzem magamban a küszködést, bár én inkább a mítoszt próbálom erőltetni, gondolván, attól leszek "lelki". Ez most segített helyrerakni, köszi! 😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Zsu, nincs mit. A lényeg, hogy egyik oldalt sem kell erőltetni. A logosz és mítosz egyensúlya vezet az emberi lélek egyensúlyához (szerintem). Ez az egyensúly a mai világban felborult, és azt kell mondjam, hogy ehhez az egyház is asszisztál, amikor a mítosz helyett logosz-módon kommunikál, logosszal akarja a hitet hirdetni és az embereket megszólítani.

      Törlés
    2. A dolog nem ilyen egyszerű. A mítoszt szinte teljesen kiszorították, kiirtották a világból. Az egyensúlyt egyénileg helyreállítani gyakorlatilag lehetetlen. Régen a mítosz természetes része volt a világnak, ma pedig olyan világban kellene megélni a mítoszt, amely feleslegesnek, túlhaladottnak, nevetségesnek tartja azt. Az egyház (egyházak) is követték sajnos a világot a mítosztalanításban, vagy legalábbis kénytelenek voltak alkalmazkodni a helyzethez. A katolikus és az ortodox egyház többet őriz még a mítoszból, de nem igazán tudják már ezt sem közvetíteni az emberek felé.

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)