"Micsoda kérdés? Egyre több mindenben az lesz!" - vágná rá egy futurista szemléletű bibliaolvasó. "Ma már semmiben" - állítaná, aki a préterizmus talaján állva értelmezi a Jelenéseket, "A szimbólumok szintjén sok pontban aktuális" - szólhatna közbe valaki, aki az idealista paradigmát követi, majd a történelmi interpretáció elkötelezettjei enyhe mosollyal kiegészítenék az eddigieket: hiszen a Jelenések Könyve részletei az eddig történelemben megtalálhatók.
Amikor eldöntöttem, hogy az eszkatológiáról sorozatot írok a blogomban, több más dolgot is eldöntöttem ezzel együtt. Az egyik, hogy a sokféle látásmód között nem akarok vastag tollal vonalakat húzni (meggyőződésem ugyanis, hogy ezek számos elemükben egymást átfedők), a másik pedig, hogy nem kívánok végső igazságot hirdetni abban a tekintetben, melyikük a legjobb vagy legrosszabb, legbiblikusabb vagy legbibliátlanabb.
Mindazonáltal - ahogy az előző bejegyzésből kiderült - nem tartom teológiai szempontból azonos fajsúlyúnak a Jelenések körüli paradigmákat. Úgy vélem, hogy a magyarázatok mindegyikénél érdemes figyelembe venni a préterizmusnak azt a felvetését, hogy egy vállalható nézet gyökerei mindenképpen a kortörténetig kell vezessenek.
Kezdjük azzal, hogy a Jelenések Könyve nem önálló szöveg, hanem az egész Szentírás része. Miért fontos ezt a trivialitást hangsúlyozni? Több okból is. Egyrészt - utalva Dér Katalin kiváló könyvére, mely kétségkívül az egyik legjobb magyar nyelven, ami a témában eddig megjelent -, a Jelenések Könyve írója állandóan visszanyúl a korábbi bibliai könyvekhez. Négyszáznégy verséből majd háromszáz ilyen utalást tartalmaz. A szöveg tehát összeköti magát az előzményekkel, azok nélkül nem is igazán érthető meg, ami teljesen természetes. Másrészt én úgy látom, bármelyik könyvét is olvassuk a Bibliának, olyan üzeneteket tartalmaz, amelyek minden kor minden olvasójának szólnak. Még az ószövetségi próféciák is, melyeket keresztényként mi Jézushoz kötünk, kettős jövendölések voltak abban az értelemben, hogy beteljesedtek kimondásuk idejében, de beteljesedtek Krisztusban is. Mitöbb, hiába élünk jóval Krisztus után, ezek a próféciák még visszatekintve is értékesek az egyháznak, mert aláhúzzák és kiemelik Jézus messiási mivoltát. Röviden: a Biblia üdvtörténeti látásmódjában szerintem nincs mócsing, nincs redundancia, ablakon kidobható, kolonc könyv, aminek már lejárt a szavatossága.
Ám ha a bibliai írások valamilyen formában mindig aktuálisak, akkor vajon mennyire helyes, hogy a Jelenések Könyve minden eseményét - erős fantáziálás keretében - markánsan a saját korunkhoz és csakis a saját világunkhoz akarjuk kötni, beazonosítgatva bizonyos eseményeket a leírt szöveggel?
Ám ha a bibliai írások valamilyen formában mindig aktuálisak, akkor vajon mennyire helyes, hogy a Jelenések Könyve minden eseményét - erős fantáziálás keretében - markánsan a saját korunkhoz és csakis a saját világunkhoz akarjuk kötni, beazonosítgatva bizonyos eseményeket a leírt szöveggel?
Nagy divat volt minden korban, hogy az emberek úgy magyarázzák: éppen az ő idejükben történnek azok a jelek, melyek a Jelenésekben olvashatók, most jön majd el a vég. Véleményem szerint azonban a Jelenések Könyve történelemszemlélete nem csupán egy adott történelmi korhoz kapcsolódik. Dér Katalin nálam szebben fogalmazva ezt írja:
"A Jelenések Könyve a történelemben, különösen a Jézus mennybemenetele és második eljövetele közötti korszakban működő erőket, erővonalakat mutatja be azzal a céllal, hogy minden kor olvasója tájékozódni tudjon a világ, egyháza, önmaga üdvhelyzetéről.."
Ha elfogadjuk, hogy ez a könyv nem csupán a végidők végén élőknek íródott (bármikor is lesz az), hanem minden korok olvasóinak, akkor ebből az is következik, hogy a Jelenések alapvetően nem szűken vett történelmi eseményeket közöl, hanem inkább a mindenkori történelem áll a középpontjában, illetve az azokat mozgató erők. Idézve a fentebb említett kötetet, ezt a gondolatot erősíti a szövegben szereplő rengeteg jelkép is:
"...jelképekben mondott prófécia sem jövő-, sem múltbeli konkrét történeti eseménnyel nem azonosítható. Ez elvi képtelenség, mert a történelmi események egyedi dolgok - egyetlen mohácsi csata, Szent István király, szatmári béke volt -, míg a jelkép lényegéhez tartozik, hogy több dolgot jelent és tömörít. Egy történeti tényből lehet utóbb jelkép (Trianon), de fordítva soha; jelkép soha nem lesz történeti ténnyé."
(Itt a szerző egyetlen kivételt említ, ami a Dán 8,21-ben van). Egyszóval és röviden: a Jelenések Könyve jelképei és maga a könyv mindenkihez akart és akar szólni. Márpedig ha ez igaz, akkor ennek a könyvnek ma is van mondanivalója...
Végkicsengés (4): szerintem a Jelenések Könyve történelemszemlélete nem csak a "világvége" utolsó pillanatában élőknek szól, hanem minden korban mindenkinek - ahogy az egész Szentírás. Ha ez igaz, akkor ennek a könyvnek ma is vannak üzenetei, attól függetlenül, milyen messze vagy milyen közel állunk a történelem végéhez.
Sytka, ezzel a cikkel is egyetértek, és amit a jelképekről és a történelemről mondasz, különösen is érdekes. Én most éppen a Jelenések könyvéről prédikálok (kb. egy éves sorozat lesz), és ezt a szemléletet követem.
VálaszTörlésÁdám, nincs hangfelvétel az igehirdetéseidről? Érdekelne...
TörlésDe van, ide vannak feltöltve:
Törléshttp://www.evangeliumi.hu/uj/?page_id=44
Mivel a Jelenések könyvét nem nagyon értem és ezek a bizonyos átfedések nálam annyira elmosódtak, hogy csapongok a futurizmus és préterizmus között, számomra minden új információ, nézőpont csak segíthet az eligazodásban:-) Köszönöm a postot.
VálaszTörlésNekem ez "első olvasatban" sem jelentett gondot teológiai képzettség nélkül, ami lehet az együgyűek boldogsága is :)
VálaszTörlésSzóval ha a Biblia az idő végességéről szól, akkor teljesen logikus, hogy erre vonatkozó információkat tartalmaz. Ezek, mint a teremtéstörténetre, Isten térben és időben nem értelmezhető voltára vonatkozó információk, a kor nyelvén, az adott szerző képességeihez igazodnak akkor is, ha ahhoz ihletett információk. Az "értem - nem értem" kérdése egyénként azért sem vethető fel, mert a Biblia egyéb közléseivel sem lehetünk ilyen magabiztosak: tényleg kijelenthető, hogy "értem, hogy Jézus meghalt, majd feltámadt". Azért ehhez az kevés, hogy nem adott életjelt, majd megint adott. Vagyis nem értem én ezt, hanem hiszem vagy hihetem. Akkor ugyanez igaz a Jelenések könyvére is, bár az is tény, hogy a szerzője (János) ugyan hiteles, de egyedüli forrás. Végül, de nem utolsó sorban a Jelenések könyve remekül alkalmas a tévtanítások lebuktatására, így pl. egy számhoz (144 ezer) való értelmetlen szó szerinti ragaszkodás révén.
Köszönöm a felvilágosítást. Valóban, a többi könyvnél nem gond "Hit által" elfogadni a leírottakat. Itt viszont az ember szeretne a jövőbe vagy esetleg a múltba látni és valami okosat levezetni, megtudni esetleg a számokból(pl. a 144 ezer vagy a 666 illetve 616).
TörlésKedves Kristóf!
VálaszTörlésVegyünk egy "népszerű" igehelyet, az égő csipkebokrot, amelyből megszólalt az Úr Mózesnek. Ha a Jelenések könyvében lenne, törnénk a fejünket, hogy mit jelent a csipkebokor, meg a tűz. Mivel a múltban történt, így ha hiszünk, akkor elfogadjuk, hogy az Úr így jelent meg valakinek. Úgy gondolom, hogy a Jelenések könyvének "értelme" a számunkra a jelenben azok részek, amelyek Krisztusra utalnak, és számos ilyen rész van benne, ahogy erre a poszt is utal.
Dér Katalin könyvénél nekem jobban tetszett Karner Károly evangélikus teológus Apokalipszis: Fordítás és magyarázata – igaz, mindkettőt még csak részben olvastam. Dér persze szakmailag kiváló, viszont római katolikus perspektívája révén olyan értelmezéseket alkot, leginkább a szoteriológia terén, amelyek számomra az elfogadhatóság határait súrolják. Ld. pl. az üdvösség, a cselekedetek, az inkluzivizmus és a purgatórium tárgyalását a 356-365. oldalon, vagy azt, ahogy kicsit később az új Jeruzsálem és a népek viszonyába belelátja a katolikus szentek tanát.
VálaszTörlésDe ez nem kritika a cikkedre nézve, ami király lett.
Kedves Sytka!
VálaszTörlésAmikor a Jelenésekkel foglalkoztam, kezembe került Dér Katalin könyve is, de beleolvasva nem igazán fogott meg, így nem is olvastam el, nem értettem vele egyet. Én a magam részéről úgy gondolom, hogy az értelmezési iskolák közül a futurista áll a leggyengébb talajon, mégis sajnos ez a legismertebb. Úgy látom a historikus értelmez jólval logikusabb ennél. A Jelenések szerzője sokat merít a Dániel könyvéből, ahol a historikus érelmezés kétségtelen (egymást követő világhatalmak a 2. ill. 7 fej.-ben), így nem látom akadályát, hogy a 7 levél vagy 7 pecsét is hosszabb történelmi korokat jelképezzen. Egyébként meg ha nagyon szöveghűek akarunk maradni, akkor egyértelműen a preterizmus, hiszen a szöveg félreérthetetlenül elmondja, hogy ez a levél 7 ókori gyülekezetnek írodott. A preterizmust megerősíti még a Jelenéseknek a 90-es évekről a 60-as évekre való datálása, amit jelenleg meggyőzőbbnek tartok, így a képeknek a Jeruzsálem i.sz. 70-es pusztulásával kapcsolatos eseményekre való interpretálása akadálytalan. Persze, a Jelenések mindenkihez szól, viszont ha a képeket is ebből a gondolatmenetből akarjuk magyarázni, akkor annak az lesz az eredménye, hogy bármire rá lehet húzni őket, és az értelmezésben nem jutunk egyről a kettőre.
Kedves Leon!
TörlésNem akarom kikezdeni az ízlésedet, hiszen nem vagyunk egyformák, csak érdekesnek találom, hogy nem tetszett Dér Katalin könyve, hiszen amennyire én értettem, ő éppenhogy historikus alapokon állva szemlélődik.
Jó érveket írsz, de azért a preterizmus mellett sem lehet egyértelműen lándzsát törni, hiszen a Jelenések olyan eseményekről is beszél, melyek a mai napig nem történtek meg. Számomra éppen ezért egyik értelmezés sem kizárólagos forgatókönyv, a valósághoz minden bizonnyal a különféle nézetek egyfajta szintézise állhat közel - a vita pedig éppen ennek a "koktélnak" az egészséges receptje körül zajlik.
Utolsó mondatoddal kapcsolatban - bár értem a problémádat, hogy a képek általános értelmezése ahhoz vezet, hogy bármire ráhúzhatók - mégiscsak jobb ösvénynek tartom, ha a Jelenéseket nem láncoljuk az első századhoz. Mert ha ezt tesszük, akkor kézenfekvő a kérdés: minek is része az újszövetségi kánonnak? Én nem hiszek abban, hogy a Szentírásban egy teljes könyv terjedelmű redundancia lapulna. Szerintem a helyes teológiai álláspont, hogy a Szentírás könyveinek egyszerre van kortörténeti és folyamatos aktualitása, illetve olvasata.
Kedves Sytka!
VálaszTörlésDér Katalin könyvébe - ami szerintem nem historikus - kétszer olvastam bele. Legutóbb akkor, amikor a 666 értelmezését kutattam. Ha jól emlékszem, a szerző azt írta a könyvében, hogy azért utasítja el a Néro császárra való értelmezést, mert szerinte a vadállat még a jövőben van. Én evvel nem értek egyet, mert meggyőződésem szerint az a helyet, hogy Rómával van kapcsolatban. Azt elismerem, hogy a preterista iskola nehezen elfogadható, de szerintem ez azért is van, mert nem egy gyakran használt módszer. Azonban ez az irányzat előnyt is kínál, például ha valaki a Jelenésekre hivatkozva egy világvége jóslatot mondd, - ami árt a Biblia hírének - akkor azt a preteristák egyértelműen elutasítják. Az pedig, hogy milyen esemény történt meg, és milyen nem, értelmezéstől függ. Ilyen a 21. fejezet, de a 11. is, amely lehetséges, hogy egyek számára még a jövőben van, a Francia forradalom idején azonban a kortársak a saját koruk megjövendölését látták benne.
Egyébként én a preterista iskolát nem alkalmazom egzakt módon a Jelenésekre. Most úgy vagyok vele, hogy vagy a preterista, vagy a historikus iskola az, amely szerintem alkalmazható arra, hogy kifejtsük a Jelenések történeti eseményeit. De van egy másik közelítésem is a könyvhöz, ez pedig az, amikor a képekben nem a történeti eseményeket keresem, hanem - például az 5. fejezetben - azt próbálom megnézni, hogy mi az, amit Isten üzenni akar nekem személyesen itt a 21. században az életemre vonatkozóan.