Krisztusok között - újévi program

Tagadhatatlan, és akik engem olvasnak, minden bizonnyal észre is vették, hogy az elmúlt években több területen is átmentem bizonyos paradigmaváltásokon. Teremtés-evolúció probléma, nagyegyházakhoz való viszony, a Biblia tökéletessége, csak hogy a fontosabb területeket soroljam. Mivel nem csupán opcionálisnak, de helyesnek is gondolom, hogy az ember keresse az igazságot, úgy határoztam, hogy ebben az évben Jézus személye kapcsán fogok néhány dolgot átgondolni - függetlenül attól, hova jutok a végén.

Belecsapva a dolgok közepébe, noha a német felvilágosodásban mélyen gyökerező alapállítás a "kétféle Krisztusról" bizonyos értelemben vaklármának bizonyult, mégis meghatározza sokak mai észjárását. Miről beszélek? Milyen állításra szeretnék utalni?

A felvilágosodás erős valláskritikája nemcsak a vallás egészét, hanem egyes dogmákat, és természetesen magát a Szentírást is utolérte. Ennek során Jézus személye is a kritikák tárgyává vált. A történeti Jézus-kutatás kiindulópontja és alapvető állítása az volt, hogy valójában kétféle Krisztusról kellene beszélnünk: létezett a történelmi személy, aki csupán egy tehetséges, de egyszerű ember volt, illetve a hit Krisztusa, akit utólag öltöztettek fel rajongói olyan képességekkel, melyekkel valójában nem rendelkezett. Ha szeretnénk az "igazi Krisztussal" találkozni, a hit Krisztusának rétegét le kell hámoznunk a történelmi Krisztusról.

Már az elején el kell mondanom: a történelemből tudjuk, hogy ez a próbálkozás, ebben a formájában megbukott. A történeti Jézus-kutatás gyakorlatilag kudarccal végződött.

De akkor minek is foglalkozom ezzel? A válaszom egyszerű: az alapkérdés a kutatás megbukása után sem szűnt meg. Az nem vitás, hogy a felvilágosodás finoman szólva sem elfogulatlan, sőt nevezzük nevén, határozottan rosszindulatú hozzáállását nem nevezhetjük tudományosan objektív kiindulópontnak. Mindazonáltal a zsákutcába jutott, agresszív "lehámozós" próbálkozásokat sokkal kifinomultabb gondolatok követték. Ahogy látom, a mai emberek jó részének elképzelése Jézus karakteréről ezekben a finomított gondolatokban gyökerezik. 

Éppen ezért, amivel én szeretnék foglalkozni, az nem a hamvába holt Jézus-kutatás kiértékelése - minek is rúgjon az ember döglött kutyába? -, hanem azok a próbálkozások és elképzelések, melyek ezt a rosszindulatú kutatást azóta követték. A kétféle Jézusról szóló szalonképesebb verziókat olyan rangos gondolkodók vallották és vallják, mint például a világhírű magyar professzor, Vermes Géza.  

Sorozatomban olyan kérdéseket szeretnék átgondolni, hogy vajon mennyiben nevezhetők elfogultnak vagy elfogulatlannak az evangéliumok szerzői (és vajon mit is jelent az elfogultság esetükben), vagy éppen rendelkezett-e Jézus "messiási öntudattal", azaz világosan látta saját isteni küldetését, vagy ezt a tudatot csak a húsvét utáni egyház adta a szájába az evangéliumok leírásakor? Mi a helyzet a feltámadással?

Sok keresztény, akivel ilyen kérdésekről beszélgetek, szereti felhívni rá a figyelmemet, hogy ezek a problémák nem aggasztották az első hívőket, sőt tulajdonképpen mintegy 1700 évig fel sem merültek. Vajon nem csupán csak mi csinálunk ügyet olyan dolgokból, melyeket nem kellene bolygatnunk?  Ha nekik jó volt ilyen felvetés nélkül majdnem két évezredig, mi miért foglalkozunk ezekkel? Kényelmes lenne egyetértően bólintanom erre a gondolatra, de hívőként sem tartom ezt jó érvnek. A tudományos megismerés folyamatában - és ez a valláskutatásra, a teológiára egyaránt igaz - mindig vannak "első pontok", amikor valamivel először foglalkoznak. Úgy is mondhatnám, bizonyos dolgoknak bizonyos pillanatokban jön el az idejük. Miért is lenne ez baj? Hát tényleg térjünk vissza a lapos föld elképzeléséhez, csak mert a Föld geoid alakjáról nem tudtak a régiek? Hibát követett el a tudomány, mert feltárta, hogy a Föld kering a Nap körül - noha évszázadokon át olyan jól elvoltunk mi emberek azzal, hogy a dolog éppen fordítva áll? 

A kérdés inkább az, hogy a megismerés folyamatában miért éppen a felvilágosodás során jött el annak az ideje, hogy a kereszténységgel kapcsolatos kételyek előtörjenek. Miért vártunk ezzel 1700 évet? Bizony bármennyire is csípi a szemünket, ennek az is az oka, hogy éppen az egyház nem engedte korábban felvetni őket. Pusztán az a tény, hogy a Jézus személyével kapcsolatos kérdések érzékeny pontokra tapintanak, és nem kerültek elő a megelőző századokban, még nem jelenti, hogy hiba volt feltenni őket. Szerintem olyan világban élünk, hogy foglalkoznunk kell velük, akár simogatják a lelkünket, akár megvágjuk velük az ujjunk hegyét. Úgyhogy szeretnék néhány dolgot átgondolni, végigolvasni, megérteni, ebben a folyamatban pedig szívesen veszem, ha lesznek társaim.