Némethország ellentmondásai

Németh Sándor meglepett. A Hetek legújabb számában olyan mondatok hagyták el a tollát, amilyeneket nem vártam tőle. Vagy valami más lehet a háttérben?

Németh Sándor

"... jobban tesszük mi hívők, ha küzdünk a vallástalan ellenfeleink szólásszabadságáért, hogy ellenvéleményüket, kritikájukat szabadon, félelem nélkül fogalmazhassák meg velünk szemben is. Még akkor is, ha az igaztalan, fájdalmas vagy megszégyenítő." "...nem lettem a szólásszabadság ellensége, hanem még inkább annak használója. A valláskritikáknak és blaszfémiáknak a leggyakoribb kiváltó oka nem is az Isten létezése empirikus bizonyítékainak a hiánya, hanem az a sok ostoba, értelmetlen szokás, babonaság, képmutatás, amit a kívülvalók tapasztalnak vallásos köreinkből." "A Biblia nem a vallások, hanem az emberek tiszteletét hangsúlyozza"."... a polgárok számára biztosítani kell, hogy szabad választásuk alapján keressék boldogulásukat, üdvösségüket, és kutassanak Isten után".

Azt hiszem ilyen mondatok végén sok nevet el tudnék képzelni aláíróként. Olyan emberek neveire gondolok, akik önkritikus módon szemlélik az egyházat, és szívesen kezdik a söprögetést saját portájuk előtt. Azokéra, akiknek számít a másképpen gondolkodók véleménye, sőt fél füllel feléjük fordulva élik az életüket, hogy más hangot is halljanak a sajátjukon kívül. Eltökélt személyiségekre, akik ösztönzik olyan platformok megteremtését, ahol súlyos következmények nélkül bárki kifejtheti a véleményét, nem tartva semmilyen utólagos testi-lelki retorziótól.

Bevallom, Németh Sándor neve fel sem merülne bennem. Ő nem kerülne erre a listára. Nekem eddig az jött le róla, hogy nem így gondolkodik. Sokféle kifejezéssel össze tudnám kapcsolni a nevét, de a szabadság, a félelemnélküliség, a mélységes embertisztelet nem lenne közöttük. Ezért okoztak meglepetést fent idézett szavai, melyeket egyébként a kormány által tervezett, vallásgyalázást érintő változtatások kapcsán fogalmazott meg. Szó se róla, igazat írt, egyetértek vele. De nem ez a kérdés. Hanem az, hogy tényleg így vélekedik vagy sem? Valóban azt kívánja, hogy az emberek félelem nélkül kifejezhessék, amit gondolnak? Tényleg szeretné, ha mindenki szabadon kereshetné Istent a maga módján? Egyetértene azzal a gondolattal, hogy nem a vallást kell nézni, hanem az embert, ha tiszteletről beszélünk?

Nem, én nem hiszem. Másról van szó.

Számos szellemi idegszálon keresztül áramlanak felém a Hit Gyülekezete spirituális közegéből származó impulzusok. Igen színvonalas, készülő bibliafordításuk kapcsán megszereztem Új Exodus című lapjukat, néha egy-egy remek témafelvetés miatt olvasgatom a Hetek-et, tágabb családomban többen a gyülekezet tagjai, és persze évekre visszamenően több rendezvény kapcsán is volt közvetlen tapasztalatom. Ha a gyülekezetről szerzett benyomásaimat címszavakban összefoglalnám, akkor azt mondanám, a Hit Gyülekezete egyfajta fundamentalista miniállamként, egy ókori királyság mintájára funkcionál a magyar vallási valóságban. Furcsa helyzet ez, hogy egy alapvetően plurális, nyitott, demokratikus állami keretben felépült egy tekintélyelven alapuló, zárt rendszer, melynek egy megkérdőjelezhetetlen ember áll az idegközpontjában. Saját sajtótermékeik tematikája, témaválasztása és hangvétele markáns irányokat mutat, csak a bolond nem képes olvasni soraik között: ütni-vágni kell az arabokat, élesen kirohanni a katolikusokkal szemben, állandóan hangsúlyozni a zsidóság elsőségét, illetve folyamatosan izzásban tartani a tüzet, hogy itt a világvége. Mindez persze nem új, hiszen kezdettől hozzátartozott a közösség profiljához.

Márpedig ha ez a keret, amiben a Hit Gyülekezete gondolkodik, akkor Németh Sándor fent említett szavai bizony sehogy sem illeszkednek az általa kormányzott mikrobirodalom retorikájába. Ha egy közösség tekintélyelvi alapon működik, akkor az nem promotálhatja a szólásszabadságot. Ha egy gyülekezet zárt gondolkodású és tendeciózus módon fundamentalista teológiát képvisel, akkor nem ésszerű azt feltételezni róla, hogy az embereket ösztönözni fogja a szabad istenkeresésre. Vagyis amit Németh Sándor leírt, az vagy ellentmondásban áll azzal, ahogy ezeket az elveket megéli, vagy egész másképpen értelmezi a szabadság, tisztelet és istenkeresés fogalmait. Mivel nem mondanám Sándort képmutatónak, én utóbbira szavazok.

Nekem úgy tűnik, inkább arról van szó, hogy ez a szabadság utáni vágy azért fontos Németh Sándornak, mert csak ez a kívülről biztosított szabadság adja meg számára, hogy az eddig felépített belső rendszert fenntarthassa. Ha a magyar állam kitart amellett, hogy mindenki olyan gyülekezetet csinál, amilyet akar, akkor ez a szabadság meghagyja "Némethországot" érintetlenül. Akkor nem szól bele senki a Hit Gyülekezete mikorvilágának mindennapjaiba, belső törvényei alapján szerveződő magánéletébe.

A dolog fonákja számomra viszont az, hogy valami ehhez hasonlót akarnak az általa porig kritizált muzulmán közösségek is. Tapasztalat, hogy az európai muszlimok ideológiailag izolálódnak, egyfajta vallási gettóba vonulva élnek, azaz szellemi értelemben elzárkóznak a társadalomtól, amelyhez egyébként állampolgárként tartoznak. A muszlimok szeretnének kiaknázni a demokrácia által kínált lehetőségeket, de nem kívánják magát a demokráciát. Élvezik a demokratikus keretet, de nem akarnak demokratikus elvek szerint létezni. Ez pedig bizony emlékeztet a Hit Gyülekezete szerveződésére, mely ugyancsak belső törvényei és logikája alapján működik, fundamentalista teológiai bázison.

De ha ők igénylik erre a jogot maguknak, akkor miért vitatják el másoktól?