Akik rendszeresen olvassák a blogomat, tudhatják, hogy idén a szokásosnál több figyelmet akarok fordítani Jézus Krisztus személyének történeti kutatására. Az előző két fordulóban (itt és itt olvashatjátok) a kutatók eddigi próbálkozásairól esett szó, ezt a szakaszt lezárva azonban fontos megemlítenünk a történeti Jézus-kutatás harmadik hullámát is.
Ahogy az előzményekből kiderülhetett, két kudarcba fulladt nekifutás fémjelezte azt az erőfeszítést, hogy a történelmi Jézus karakterét leválasszák egy feltételezett, utólag rárakódott "hitbeli Krisztus" rétegéről. A kutatók azonban nem adták fel a próbálkozást: a keresés harmadik hulláma már több ágra szakadva fogott hozzá "az igazi" Jézus megtalálásának.
A radikálisabb irányzatot a hírhedten hírhedt "Jézus-szeminárium" nevéhez kapcsolhatjuk, mely nagyfokú érdeklődést mutatott Tamás evangéliuma és a Q-forrás iránt. Fontos azonban megjegyezni, hogy a Jézus-szeminárium nem csupán tudósokból álló csoport: noha az 1985-ben létrejött formációt újszövetségkutatók alapították Robert W. Funk vezetésével, soraikban van filmrendező és ateisták is, többnyire pedig mind liberális katolikusok és protestánsok. Nagyon érdekes, hogy a Jézus-szeminárium csoport tagjai színes gyöngyszemek segítéségével szavazták meg, hogy mit gondolnak az evangéliumi szövegekben olvasható, Jézusnak tulajdonított mondásokról. A szavazás során a vörös gyöngyszem olyan szavakat jelentett, amelyeket Jézus valószínűleg tényleg mondott. A rózsaszín olyanokat, amelyeket minden bizonnyal Jézusnak lehetne tulajdonítani. A szürke olyan szavakra utal, amelyeket valószínűsíthetően későbbi forrásokból írtak az evangéliumok szövegébe. Végül fekete gyöngyökkel szavaztak azokra a szavakra, amiket álláspontjuk szerint Jézus biztosan nem mondhatott. A szavazás alapja a protokanonikus evangéliumokon kívül Péter evangéliuma, a második századi Tamás evangéliuma vagy a feltételezett Q-forrás alapján történt. És a végeredmény: az evangéliumokból csupán 15 mondás (ez a teljes anyag kb. 2%-a), ami a Jézus-szeminárium tagjai szerint tényleg Jézus szájából származott. A többi mondás 82%-a nem hiteles, 16% hitelessége pedig kétséges. Érdemes megjegyezni, hogy a Jézus-szeminárium által kiadott evangéliumok külföldről beszerezhetők - a szövegben az előbb ismertetett színekkel jelölik a Jézushoz kötődő részeket.
A harmadik hullám radikális ága mellett, mely egy finoman szólva elfogult szavazás után finoman szólva megkérdőjelezhető végeredményekhez vezetett (a Jézus "kigolyózására" tett kísérlet heves és alapos kritikai reflexiókat váltott ki a szakmából), létezik egy sokkal mérsékeltebb és átgondoltabb ág is, mely alaposabb és jóval szofisztikáltabb érvek keretében próbálja leválasztani a hit Krisztusának rétegét a történelmi Jézus figurájának alapjáról Ez az irányzat Jézust az első századi zsidó háttérbe helyezi, és annak adottságaival magyarázza azt a képet, amit az evangélium közvetít nekünk, olvasóknak Jézusról. Eszerint Krisztust azért láttatják az evangéliumi szerzők ördögűzőnek, gyógyítónak, csodatévőnek, Messiásnak és Isten Fiának, mert ez egyrészt tipikus korjelenség volt - nemcsak Jézus rendelkezett csodálatos képességekkel, hanem más rabbik is -, másrészt utólag benne ismerték fel a Messiást, ezt a felismerést pedig mintegy "visszaírták" a szövegekbe. A harmadik hullám mérsékeltebb irányzata ma is létezik, egyik legismertebb képviselője a néhány éve elhunyt világhírű kutató, Vermes Géza volt, akivel a későbbiekben szeretnék részletesebben foglalkozni.
Hogyan lehetne összegezni a Jézus-kutatás harmadik hullámát?
(1) A harmadik hullám nem egységes: van radikálisabb és mérsékeltebb oldala is. A radikális irányt a Jézus-szeminárium képviseli, melynek tagjai szavazással döntöttek arról, mennyire hitelesek Jézus evangéliumokban rögzített szavai. Munkájukat erősen vitatják és az eredményeket a szakma többsége nem fogadja el hitelesnek.
(2) Az érdekesebb a harmadik hullám mérsékeltebb ága, mely Jézust a kortörténeti kontextusba helyezve szemléli. Megközelítésükben Krisztus csodálatos személyisége nem egyedi jelenség, hanem más kortársaival is bizonyos mértékben beazonosítható.
Nos, a három részből álló rövid történeti áttekintés után feltűrhetjük az ingujjainkat, és nekiláthatunk bizonyos kérdések átgondolásának. Kutatásom további szakaszaiban alapvetően a harmadik hullám mérsékeltebb felvetéseivel fogok foglalkozni. Elsőként azt a problémát kívánom átgondolni, hogy mennyiben nevezhetjük elfogultnak az evangéliumi szövegek tudósításait. Itt folytatom legközelebb,
És amikor szavaztak, hogy szerintük jézus mely szavait mondta valójában, akkor mi alapján döntöttek? Hasukra ütöttek?
VálaszTörlésÉs amikor szavaztak, hogy szerintük jézus mely szavait mondta valójában, akkor mi alapján döntöttek? Hasukra ütöttek?
VálaszTörlésEzt akarom én is megtudni: be fogok szerezni egy ilyen Jézus-szeminárium Bibliát, mert nem túl drága.
TörlésAzt hittem erről is olvastál. Mert ha egy filmrendező két szakács meg egy kőműves csak úgy hasraütésszerűen szavaz arról, hogy melyik szöveg az igazi, akkor az a szavazás kissé nevetséges
TörlésHát remélem ennél azért valamivel komolyabb volt ez a szavazás. Mindenesetre azt érdemes megjegyezni, hogy itt nem a szakma fősodráról van szó: tehát nem mondhatjuk, hogy a mértékadó Újszövetség-kutatók konszenzusa állna a szavazás hátterében. Nagy a füstje, kicsi a lángja-effektusnak tűnik, de ha átvizsgáltam egy ilyen Bibliát, majd utána nyilatkozom és írok róla...
TörlésAz egyik fő kritériumuk az ún. "kettős eltérés" (double dissimilarity): eszerint az tekinthető hitelesen jézusi mondásnak, ami eltér mind a korabeli zsidó gondolkodástól, mind a korai egyház tanításától.
TörlésAmennyire én tudom, az ógörög nyelvezet stílusát is figyelembe vették. Ez olyasmi, mint ha a mi halotti beszédünket felülvizsgálnánk, és kivennénk belőle a stílusban eltérő betoldásokat.
TörlésPl.: Latiatuc feleym ʒumtuchel mic vogmuc. Életünk tán csupa glamour? Lám, éldegélünk, míg meg nem murdelunk. ýſa pur eſ chomuv uogmuc.
Ebben mi is megtaláljuk a betoldást. Hasonlóan kilógó stíluselemeket kerestek a nyelvészek az evangéliumokban, és találtak. Erre alapozva mondják, hogy a Jézusnak tulajdonított mondások jelentős része későbbi betoldás. Ez nem megbízható módszer, mert minden szöveg sokszorosan másolt, javított, ráadásul Jézus arámi nyelven tanított, nem ógörögül, amelyen valószínűleg soha nem is beszélt.
A „double dissimilarity" szintén megbízhatatlan, mert egy erős prekoncepció, és nem támasztják alá adatok. Nem logikus, hogy Jézus csak olyat mondott volna, ami mind a judaizmustól, mind a korabeli egyháztól eltér, épp az ellenkezője lenne a logikus.
Modern példa: Nagy Imre szavaiból azt keresve, hogy mi tér el a Kommunista Párt álláspontjától és a tömeg akkori álláspontjától, vajon mi maradna? Alig valami. Holott Nagy Imrére pont az volt a jellemző, hogy a párt - ma már ciki - szóhasználatával fogalmazott meg olyan gondolatokat, amelyekkel meg tudta szólítani a tömegeket. A double dissimilarity módszerrel nem az „igazi" Nagy Imrét találnánk meg, hanem egy koncepciózusan hamisított Nagy Imrét hoznánk létre.
Következés: Jézus tanításának nyelvészeti és kontrasztív felülvizsgálata prekoncepciózus, emiatt akár kontraproduktív is lehet. Szerintem Jézus tanítását logikai-filozófiai összefüggéseket keresve érdemes vizsgálni, és ekkor kiderül, hogy tényleg azt mondhatta, amit mondott, mivel a tanítás egésze logikai-filozófiai értelemmel bír, és világjobbító hatást okoz az emberiség javára.
Valahogy nekem is úgy tűnt, hogy ez a kigolyózó szavazás eléggé megkérdőjelezte a szeminárium szavahihetőségét. Tamás evangéliuma számomra inkább a többi evangélium megerősítését jelentette, mintohogy valamit semmissé tegyen bennük, persze nem ez a szakterületem:-)
VálaszTörlésKíváncsian várom a folytatást...
Csak egy rövid kérdés... Hétvégén beszélgettem a nagypapámmal bizonyos "teológiai" kérdésekről, és ő azt mondta, hogy Jézus egyes kijelentéseit nem tudja neki tulajdonítani, szerinte Jézus ilyet biztosan nem mondott, mert cselekedni már máshogyan cselekedne, tehát ezeken ő egyszerűen átsiklik.
VálaszTörlésEgy átlagos gyakorló keresztény meddig mehet el a Biblia és Jézus szavainak "felülbírálásában"; mindig az éppen aktuális hivatalos álláspontot kell elfogadni? Nem szerencsésebb az, ha magára az olvasóra is hagynak egy kis értelmezési szabadságot?
Én valahogy úgy képzelem, hogy Jézus alakja minden egyes keresztény szemében egy kicsit máshogyan rajzolódik ki.
Minden ember többé-kevésbé úgy működik, mint a nagypapád, csak nem mindenki vallja be. Az értésünk szelektív, aszerint, hogy momentán mi praktikus nekünk.
TörlésJézus tanítása tele van ellentmondásokkal - látszólag. Azonban egyrészt az apostolok adtak mellé egy szóbeli magyarázatot, ami csak az apostoli alapítású egyházaknál található meg, másrészt pedig sokan sok időt tettek az Újszövetség megértésébe, és jelentős eredményeket tudnak felmutatni, érdemes őket meghallgatni.
Ugyanúgy, ahogy egy ház építésekor érdemes hallgatni a mérnökre, a statikusra, a kőművesre. A tulajnak van beleszólása, mozgásszabadsága, de ha azt képzeli, hogy neki kell nulláról újraalkotnia az építőművészetet, akkor szarvashibákat fog elkövetni, pl. kifelejti a lépcsőt vagy a fürdőszobát.
Így van ez Jézus tanításának értelmezésével is.
"ha azt képzeli, hogy neki kell nulláról újraalkotnia az építőművészetet, akkor szarvashibákat fog elkövetni, pl. kifelejti a lépcsőt vagy a fürdőszobát" - kivéve, ha Vértes László áll neki "újraalkotni az építőművészetet". Ne szerénykedj László! Sokat feccöltél örömhír-átfarigcsálásba, miért ne vallhatnád be? Hányan is léptek már be a Szerető Agy gyülekezetbe?
TörlésKedves György! Köszönöm a felém áradó szeretetet, én nem alkotok nulláról újra semmit. Ha feltétlenül címkézni szeretnénk a tevékenységemet, akkor a közös nevezőt hozok létre a judaista messiáskép és a messiáskövető messiáskép között. Egyiket sem én találtam ki, és a közös nevezőt sem tekintem a magam érdemének, ez ésszerű módon adódik a megfontolandó kérdések lényegéből.
TörlésRészletesen: http://kozlogika.blogspot.hu/
A keresztény szemlélethez vajon mennyire áll közel az, ha "kigolyózzuk" azokat, akik az igazságtól - szerintünk - távolabb állnak?
VálaszTörlésNem teljesen értem, hogy mi az oka a keresztények eltérő felfogásokból adódó, egymás elleni indulatának.
Szerintem Jézus, mint személy, csakis személyünkön keresztül tud minket megszólítani. Személyek vagyunk hitünkben és létezésünkben, személyünk csatornáján át fogadjuk be Jézust is. Így pedig az lenne a különös, ha mindenki ugyanazt a Jézust fogadná be, hiszen akkor nem beszélhetnénk különböző személyekről, emberek sokaságáról, emberiségről.
Isten nem véletlenül teremtett személyeket és népeket, különböző személyes és történelmi térben.
A szövegek arra valók, hogy értelmezzük és ugyancsak, befogadjuk őket. Ez szintén személyes térben történik. Nem lehetséges megragadni sem Jézust, sem semmilyen szöveget valamiféle személytelen, közösnek hitt szemszögből.
Ezek után felmerül a kérdés, hogy létezhet-e egyáltalán az az "igazi Jézus", a "hivatalos", akit mindenkinek ugyanúgy kellene látnia?
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Törlés"az lenne a különös, ha mindenki ugyanazt a Jézust fogadná be, hiszen akkor nem beszélhetnénk különböző személyekről, emberek sokaságáról, emberiségről" ... és hogy ne legyen bábeli zűrzavar, Jézus elhozta egyben az Örömhírt is, amely a keresztény tanítás alappillére, és amelynek az értelme konkrét és megmásíthatatlan, olyannyira, hogy valamennyi történelmi és kevésbé történelmi felekezet egyformán értelmezi azt, függetlenül az egyéb tekintetben fennálló különbségeiktől. Az Örömhír, és ami abból következik, standard, a sok különböző embernek ehhez kell közelítenie, ha kereszténységre adja a fejét.
Törlés"a keresztény szemlélethez vajon mennyire áll közel az, ha "kigolyózzuk" azokat, akik az igazságtól - szerintünk - távolabb állnak" - az "igazságtól távolabb állni" és nem kereszténynek lenni nem ugyanaz.
Számotokra mi az öröm az örömhírben? Hogy lehet szenvedni szabadon, juhééé, mintha örömhír nélkül nem lehetett volna?
TörlésHa választhattok egy zéró összegű játszma (vagy itt leszel boldog, vagy a másvilágon) és egy win-win helyzet (az örök életet pont úgy nyered el, ahogy itt, a földön is a lehető legboldogabb leszel) között, akkor melyiket választjátok, melyiket nevezitek örömhírnek?
Kedves László! Ha keresztény lennél, tudnád, hogy egy keresztény nem szenved attól, hogy ő keresztény. Még nem találkoztam olyan keresztény hívővel, aki attól szenvedne, hogy keresztény. Ezt te agyaltad ki róluk, de most már legalább látszatra tisztelhetnéd őket annyira, hogy abbahagyod a pocskondiázásukat. Miért hiszed, hogy csak mert szóba áll veled néhány hívő, és udvariasan tűri a zöldségeidet, bármeddig elmehetsz? A win-win az lenne, ha zaboláznád a gondolataidat - nem terhelnéd a jóhiszemű olvasókat arról, amiről gőzöd sincs, és nem kapnál érte olyan kommenteket, amikkel aztán senkinek nem tudsz eldicsekedni. Ha netán szenvedsz attól, hogy nem vagy hívő, bátorítalak a hitre, és nem fogsz szenvedni. Nem a szenvedés a poszt témája, ezért szerintem erről ennyit.
TörlésKedves György! Ez egy érdekes érvelés. Aki keresztény, annak a szenvedés nem szenvedés - mondod te. Akinek a szenvedés szenvedés, az nem keresztény - teszed hozzá. Csak annak szenvedés a szenvedés, aki nem keresztény - toldod meg.
TörlésEzzel az a gond, hogy egyrészt elég necces, körkörös érvelés, másrészt sem a szenvedésről, sem a kereszténységről, sem a kettő esetleges összefüggéséről (vagy össze nem függéséről) nem nyújt érdemi megfontolást.
A poszt némileg kapcsolódik ehhez a szenvedés dologhoz, hiszen azt bogozgatja, hogy vajon mi „eredeti", és mi nem „eredeti" jézusi tanítás. A szenvedés vajon az?
Szerintem határozottan igen, a szenvedés szükségszerű és valódi tanítás, csakhogy Jézus idejére, és nem a mi időnkre igaz. Teljesen logikus, hogy a judaisták (akik pont erre voltak kiválasztva) szenvednek a messiási modell terjesztése közben, illetve a kritikus tömeg eléréséig. Utána viszont nem csak nekik, hanem nekünk és bárki kereszténynek teljesen felesleges, sőt a messiási modellel ütköző dolog (világi értelemben) szenvedni.
Ez nem önkényes kijelentés, hanem ha másként lenne, az tarthatatlan istenképet, messiásképet és örömképet eredményezne.
Te, László! Az Örömhír boncolgatása nem a te pályád, muszáj erőlködnöd? Olyan, mintha kerekesszékben akarnál focizni az épek csapatában.
TörlésKedves György!
TörlésAz öröm ügyében szerinted nem illetékes minden ember? Nekem úgy tűnik, hogy minden ember rendelkezik egyfajta örömfelfogással, így kommentálhatja az öröm kérdéskörét. Az örömhír örömből és hírből áll, és e két komponens külön-külön, illetve együtt is kommentálható. Erre vonatkozott a fenti kérdésem, mert valóban érdekel, hogy a földi szenvedésben egyeseknek mi az „öröm". Hozzáteszem, hogy a földi szenvedésben mi a „hír"? - tekintve, hogy a Buddha 500 évvel korábban elhozta ezt a hírt, a sztoikusok pedig 300 évvel korábban megerősítették, hogy a Buddha híre szerintük is igaz. Ezek után egy földi szenvedést kilátásba helyező „Örömhír"-ben nincs öröm, és hír sincs.
Kövi György:
VálaszTörlésA poszt témája Jézus személye volt - egy személy pedig csak egy másik személyhez tud szólni és közeledni. Ki az, aki a Bibliát olvassa, ki az, aki igehirdetést hallgat, ki az, aki Isten felé fordul?
Egy tanítás egészen addig marad személytelen, amíg az olvasó, a befogadó fél oda nem áll mellé/elé, ezután megkezdődik az értelmezés és befogadás folyamata. Ahogy olvasunk, akaratlanul is felállítjuk saját életünk tapasztalatait, azt az egészet, ami mi magunk vagyunk. Nem lehet kihagyni a személyes tapasztalatot a hit megéléséből, és egyáltalán, bárminek a megéléséből.
És ez miért okozna bábeli zűrzavart? Hiszen a személyes Jézus nem konfrontálódik egy másik személyes Jézussal, ez a kapcsolat ugyanis kizárólag Isten és ember között áll fenn.
És jogunkban áll-e ítéletet mondani mások személyes Jézusáról, amikor mi nem ismerjük?
Mondok egy példát. Egy látszólag istentelen ember éppen a kegyelem előtti pillanatokban van, még nem érte el a kegyelem, Istenen kívül senki emberfia nem tud róla, persze beleértve az illetőt is. És adott egy jó úton járó, törekvő hívő, aki egyelőre nem részesül kegyelemben, bár látszólag előrébb tart a másik, istentelen embernél.
Kívülről senki sem láthatja, hogy az első ember hamarosan meghaladja majd a másikat, vagyis abszolúte előrébb tart, mint ő. Van-e Istenen kívül olyan nézőpont, ahonnan mások hitét (mások személyes Jézusát) megítélhetjük?
És kell-e egyáltalán foglalkoznunk vele - nekünk, embereknek, nem kizárólag csak a másik emberrel lehet dolgunk, ami a hitbéli történéseket illeti? Csak vele, mint emberrel beszélhetünk, csak őt, mint embert kezdhetjük el megérteni, amit ő megtapasztal Istenből, az viszont teljességgel átadhatatlan, és csakis őrá és Istenre tartozik.
Kedves Gondnoknő, fogok válaszolni, de most nem alkalmas.
TörlésKöszönöm - de ne érezd magad kötelezve :)...
TörlésKedves Gondnoknő!
TörlésA bábeli zűrzavart az értelmezés zűrzavara okozhatja, és szerintem okozza is. Mint írtam, az Újszövetség alapüzenete az Örömhír, a “kályha”, ha úgy tetszik. Ez adott, igazából nem is lehet félreérteni, legfeljebb kiforgatni, esetleg akár szándék nélkül is. Hiszen ahogy írod “akaratlanul is felállítjuk saját életünk tapasztalatait, azt az egészet, ami mi magunk vagyunk.” Azonban az Örömhír az Istennek az ember felé tett gesztusáról szól. Nem állítom, hogy az emberi természet, megspékelve “saját életünk tapasztalataival”, megkönnyíti a megértését. A keresztyén ember éppen ezzel szembesül – amikor felfogja, mit kínál Isten az embernek, először hitetlenkedik (igaz lehet ez, van ennek értelme?), minden áron az emberi természete szerint akarja érteni, kikerülni, kicsavarni. Sok “hívő” így is tesz. Az Örömhír értelmezése határozza meg Jézus minden egyéb szavának értelmezését. Ha az Örömhír “nem megy át”, az vezet a gondolkodás és a cselekvés zűrzavarához.
“Csak vele [a másik emberrel] mint emberrel beszélhetünk, csak őt mint embert kezdhetjük el megérteni, amit ő megtapasztal Istenből, az viszont teljességgel átadhatatlan, és csakis őrá és Istenre tartozik.” Szerintem a másik ember éppenséggel, hogy átadja, amit Istenből megtapasztal. Ahogy az imént írtam, a másik emberből az jön át az érzelmein, az attitűdjén, a tettein keresztül, ahogy Istent megéli. Istent pedig aszerint éli meg, ahogy az Örömhírt befogadja. De az is lehet, hogy te és én e pillanatban elbeszélünk egymás mellett.:-)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésKeresztény körökben nem vagyok jó vitapartner, mert sajnos van egy számukra elfogadhatatlan, azonban számomra kiiktathatatlan meggyőződésem, mégpedig hogy Istent mindannyian máshogy éljük meg (ezt tükrözi egyébként a kereszténység számos leszakadt alegyháza, kisegyháza stb).
VálaszTörlésAkkor érezzük biztonságban magunkat, ha van egy rajtunk kívül álló igazság, amihez alkalmazkodhatunk. Csakhogy nehezebb a dolgunk, mert az igazság bennünk van, bennünk lehet, így pedig sokkal nehezebb valódi fogódzkodókra lelni.