A szív dolgai... (2)

Bejegyzésem első felében megpróbáltam olvasmányos formában összefoglalni a szív fogalmával kapcsolatos teológiai-antropológiai tudnivalókat (nagyon-nagyon röviden), most pedig egy olyan problémára akarom felhívni a figyelmet, mely újra és újra visszatér a szív és az értelem szembeállítása kapcsán.

"Ezt szívvel kell elhinni, nem értelemmel", "ezt nem lehet megérteni, érezni kell a szívedben" - majdhogynem unalomig ismert keresztény közhelyek. Megfigyeléseim szerint az esetek tetemes részében olyan valóságok - hitelvek, teóriák, elképzelések - esetében vetik fel őket, melyek megemészthetetlenek az értelem számára. Természetesen keresztényként nem szeretném kizárni a misztérium realitását: tényleg találkozhatunk dolgokkal, melyek meghaladják a képességeinket, s ennek ellenére mégis az életünk részeivé válhatnak, magunkévá tehetjük, felhasználhatjuk őket. Nyilvánvalónak látszik, hogy nem kell mindent az utolsó csavarig ésszel megértenünk ahhoz, hogy bizalmat szavazzunk dolgoknak.

Van itt azonban két fogalom, melyet úgy látom rendszeresen és gyakran öntudatlanul kevernek egymással, mégpedig az értelmetlen és az érthetetlen kifejezéseket. Nekem a kvantumfizika magas: őszintén belátom, hogy nem értem. (Persze az ismert mondás szerint, ha valaki azt állítja, hogy érti a kvantumfizikát, az csak azt jelenti, hogy nem érti a kvantumfizikát...) Olvasgattam róla ezt-azt, de az általam megismertek nem álltak össze egy koherens képpé a fejemben. Mindazonáltal sosem mondanám a kvantumfizikára, hogy értelmetlen, csak azért, mert számomra bizonyos fokig érthetetlen. Az érthetetlenben megvan a potenciális lehetőség a valamikori megértésre, ahogy az ismereteink bővülnek, esetleg olyan perspektívára találunk, ahonnan más szemszögből vagyunk képesek megragadni a dolgokat. Az értelmetlen azonban értelmetlen marad, mert természeténél fogva nem tud másmilyen lenni.

Ha azt állítanám, hogy Jézus Krisztus egyszerre, egy időben Betlehemben és Rómában is megszületett, gondolom senki sem kiáltana fel ájtatos elragadtatással: "ez igen, itt valami csodálatos misztériumról lehet csak szó, amit ugyan most még nem értünk, de hát ettől még igaznak kell lennie..." Nyilvánvaló, hogy egyszerre két helyen világra jönni tökéletesen értelmetlen, és nem  pedig érthetetlen elképzelés. Sajnos úgy tapasztalom, hogy az első bekezdésben idézett két mondatot sokszor olyan kontextusban szokták hangoztatni, amikor minden porcikájában értelmetlen dolgokat kívánnak érthetetlenként feltüntetni, hogy a szív valahogyan befogadja azokat.

"Ne az agyaddal próbáld, fogadd el a szíveddel!" Az ilyen felszólítások egyik legnagyobb veszélye szerintem abban rejlik, hogy öntudatlanul is az értelmetlen dolgok továbbélését serkentik: ezek kiszűrését ugyanis csak az értelem kontrollfunkciója biztosíthatná, de ha arra kérjük az embereket, hogy az értelmüket szorítsák háttérbe, ezzel az egyetlen lehetőséget kapcsoljuk ki a rendszerből, ami a védekezést nyújthatná számukra. Végül elképzelhető az is, hogy bizonyos dolgok első pillantásra értelmetlennek tűnnek, de alaposabb vizsgálat után kiderül, valójában "csupán" érthetetlenek. Azonban az ilyen felismerésekhez is csak az értelem használatával lehet eljutni. Úgy tűnik, a szív legfontosabb komponense megkerülhetetlen.

Unalmas morfondírozásomat a következő konklúziókkal lezárom:

1. A szív és az értelem nem egymásnak ellentmondó területek. Az értelem a szív részhalmaza, annak legfontosabb komponense a Biblia kontextusában.
2. Az értelem vezető szerepét nem vehetik át más részterületek, például az érzelem. A szív többi összetevője pedig az értelem által feldolgozott és megrágott dolgokkal operál tovább.
3. Az érthetetlen és az értelmetlen két különböző fogalom: a különbségtételhez, ha az nem triviális, ugyancsak az értelemre van szükség.