2015. március 18., szerda

A szív dolgai... (2)

Bejegyzésem első felében megpróbáltam olvasmányos formában összefoglalni a szív fogalmával kapcsolatos teológiai-antropológiai tudnivalókat (nagyon-nagyon röviden), most pedig egy olyan problémára akarom felhívni a figyelmet, mely újra és újra visszatér a szív és az értelem szembeállítása kapcsán.

"Ezt szívvel kell elhinni, nem értelemmel", "ezt nem lehet megérteni, érezni kell a szívedben" - majdhogynem unalomig ismert keresztény közhelyek. Megfigyeléseim szerint az esetek tetemes részében olyan valóságok - hitelvek, teóriák, elképzelések - esetében vetik fel őket, melyek megemészthetetlenek az értelem számára. Természetesen keresztényként nem szeretném kizárni a misztérium realitását: tényleg találkozhatunk dolgokkal, melyek meghaladják a képességeinket, s ennek ellenére mégis az életünk részeivé válhatnak, magunkévá tehetjük, felhasználhatjuk őket. Nyilvánvalónak látszik, hogy nem kell mindent az utolsó csavarig ésszel megértenünk ahhoz, hogy bizalmat szavazzunk dolgoknak.

Van itt azonban két fogalom, melyet úgy látom rendszeresen és gyakran öntudatlanul kevernek egymással, mégpedig az értelmetlen és az érthetetlen kifejezéseket. Nekem a kvantumfizika magas: őszintén belátom, hogy nem értem. (Persze az ismert mondás szerint, ha valaki azt állítja, hogy érti a kvantumfizikát, az csak azt jelenti, hogy nem érti a kvantumfizikát...) Olvasgattam róla ezt-azt, de az általam megismertek nem álltak össze egy koherens képpé a fejemben. Mindazonáltal sosem mondanám a kvantumfizikára, hogy értelmetlen, csak azért, mert számomra bizonyos fokig érthetetlen. Az érthetetlenben megvan a potenciális lehetőség a valamikori megértésre, ahogy az ismereteink bővülnek, esetleg olyan perspektívára találunk, ahonnan más szemszögből vagyunk képesek megragadni a dolgokat. Az értelmetlen azonban értelmetlen marad, mert természeténél fogva nem tud másmilyen lenni.

Ha azt állítanám, hogy Jézus Krisztus egyszerre, egy időben Betlehemben és Rómában is megszületett, gondolom senki sem kiáltana fel ájtatos elragadtatással: "ez igen, itt valami csodálatos misztériumról lehet csak szó, amit ugyan most még nem értünk, de hát ettől még igaznak kell lennie..." Nyilvánvaló, hogy egyszerre két helyen világra jönni tökéletesen értelmetlen, és nem  pedig érthetetlen elképzelés. Sajnos úgy tapasztalom, hogy az első bekezdésben idézett két mondatot sokszor olyan kontextusban szokták hangoztatni, amikor minden porcikájában értelmetlen dolgokat kívánnak érthetetlenként feltüntetni, hogy a szív valahogyan befogadja azokat.

"Ne az agyaddal próbáld, fogadd el a szíveddel!" Az ilyen felszólítások egyik legnagyobb veszélye szerintem abban rejlik, hogy öntudatlanul is az értelmetlen dolgok továbbélését serkentik: ezek kiszűrését ugyanis csak az értelem kontrollfunkciója biztosíthatná, de ha arra kérjük az embereket, hogy az értelmüket szorítsák háttérbe, ezzel az egyetlen lehetőséget kapcsoljuk ki a rendszerből, ami a védekezést nyújthatná számukra. Végül elképzelhető az is, hogy bizonyos dolgok első pillantásra értelmetlennek tűnnek, de alaposabb vizsgálat után kiderül, valójában "csupán" érthetetlenek. Azonban az ilyen felismerésekhez is csak az értelem használatával lehet eljutni. Úgy tűnik, a szív legfontosabb komponense megkerülhetetlen.

Unalmas morfondírozásomat a következő konklúziókkal lezárom:
  1. A szív és az értelem nem egymásnak ellentmondó területek. Az értelem a szív részhalmaza, annak legfontosabb komponense a Biblia kontextusában.
  2. Az értelem vezető szerepét nem vehetik át más részterületek, például az érzelem. A szív többi összetevője pedig az értelem által feldolgozott és megrágott dolgokkal operál tovább.
  3. Az érthetetlen és az értelmetlen két különböző fogalom: a különbségtételhez, ha az nem triviális, ugyancsak az értelemre van szükség.

10 megjegyzés :

  1. Alapvetően egyetértek, de ezzel van egy kis problémám:
    "Az értelem vezető szerepét nem vehetik át más részterületek, például az érzelem. A szív többi összetevője pedig az értelem által feldolgozott és megrágott dolgokkal operál tovább"
    Inkább úgy látom, tapasztalom, hogy az emberi döntésekben az érzelmi motiváció az elsődleges. Az értelem pedig az érzelmi döntést "rágcsálja" tovább, hogy megpróbálja értelmessé tenni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van, tényleg előfordul, sőt nem is ritkán fordul elő, hogy az érzelem vezet. Mondjuk úgy, hogy egy ideálisabb állapotot kívántam leírni a gyakran tapasztalttal szemben. :-) Legalábbis az ószövetségi antropológiában a szív esetében nem az emócióké a vezető szerep.

      Törlés
    2. Igen, de vajon tényleg ez az ideálisabb? Az Újszövetségben viszont már előtérbe kerül az érzelem a szeretet középpontba állításával. Az is igaz ugyan, hogy nem egyszerű meghatározni, mi értendő "szeretet" alatt, de ez már messzire vezet...

      Törlés
    3. Szerintem ideálisabb. Itt nyilván nem az érzelmek elnyomásáról van szó: az értelem dinamikája nem jelenthet egy kihűlt, érzelemmentes attitűdöt. A szeretet nagyon összetett fogalom, de ahogy én értem, nem érzelem alapvetően, hanem cselekedet, melynek van érzelmi töltete: az szeret, aki megteszi, amit Isten kér. Nem szavakkal szeret, hanem tettekkel. (De ez más téma, valóban).

      Törlés
  2. "Nyilvánvaló, hogy egyszerre két helyen világra jönni tökéletesen értelmetlen, és nem pedig érthetetlen elképzelés"
    Nem kötözködni akarok (vagy talán mégis), de: miért lenne tökéletesen értelmetlen elképzelés? Ha ez történt volna, nyilván lett volna értelme. Más kérdés, hogy ilyet állítani tényleg értelmetlen, de csak azért, mert az állításodat semmilyen más adat nem támasztaná alá.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hogyan történhetett volna, hogy Jézus két helyen születik egyszerre? Sehogyan. Ez kb. olyan, mint négyoldalú háromszögről beszélni. Az állítást az általunk ismert valóság egyetlen eleme sem támasztja alá.

      Ez már tényleg kötözködés. ;-)

      Törlés
    2. „Ez kb. olyan, mint négyoldalú háromszögről beszélni."

      Vagy téridő kontinuumról, amely konvenció alapján szeletelhető. Pedig manapság már erről beszélnek, újradefiniálva a fogalmi ellentmondásokról való intuíciónkat.

      A posztodban nagyon fontos következtetést fogalmazol meg: ne hagyjuk, hogy az értelmetlen dolgok eluralkodjanak az életünkben, mert az veszélyes. A kereszténység elég sok ésszerűnek tűnő kritikát és ellenérvet kapott az évszázadok során, ezért nagy a kísértés, hogy a könnyebb irányba térjünk, kimondva, hogy az értelmetlenség nem probléma. Ez azonban nem jó irány, fontos posztot írtál.

      Törlés
    3. Laci, igaz, mindig nagy a kísértés, hogy a könnyebb irányokba térjünk le, az értelmet nem használni pedig szinte mindig a könnyebb irány.

      "Vagy téridő kontinuumról, amely konvenció alapján szeletelhető. Pedig manapság már erről beszélnek, újradefiniálva a fogalmi ellentmondásokról való intuíciónkat."

      Viszont erről a kijelentésedről még nem sikerült eldöntenem, hogy érthetetlen vagy értelmetlen :-)

      Mire gondoltál itt pontosan?

      Törlés
    4. Itt egy témába vágó mű, online olvasható pdf, a vonatkozó részt a 26. oldaltól tartalmazza.

      Lényeg: a téridő emberi érzékelése konvenció, amelyhez mi ragaszkodunk, de tudományosan nem igazolható, hogy a számunkra evidens megközelítés tényleg evidens lenne.

      Törlés
    5. Lemaradt a link:
      http://philosophy.elte.hu/leszabo/nyitott/nyitott_web_hu.pdf

      Ez a kifejtés is azt igazolja, hogy valójában illúzió minden bizonyosságnak tartott vélekedésünk a „valóságról". Ugyanakkor evolúciósan erre az érzékelésre vagyunk trenírozva, ez a túlélésünk záloga. Nehéz rá gombot varrni, de gombvarrással próbálkozni azért érdemes.

      Törlés

Megmondhatod te is... de kérlek, NE tedd névtelenül!
(A szerző a beírt kommentek közül bármelyiket előzetes figyelmeztetés és minden magyarázat nélkül törölheti. Kommentedben ne használj túl sok hivatkozást, mert a rendszer automatikusan moderál!)